Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-23 / 144. szám

■ 6 1997. június 23., hétfő Radikalizáció Bürget Lajos publicisztikája ' Európa-szerte megfigyel­hető az értelmiség jelentős részének radikálisabbá válá­sa, de mondhatnák úgy is, hogy balra tolódása. Első­sorban azok körében tapasz­talható ez, akik az elmúlt év­tizedekben ugyancsak csa­lódtak, akik úgy érzik, és tel­jes joggal, hogy az őket meg­illető szerep helyett meglehe­tősen periférikus helyzetbe kerültek. Tanárok, tanítók, mérnökök, színészek, alkal­mazott orvosok, tudományos kutatók, a humán értelmisé­gi pályákon foglalkoztatot­tak, a kultúra munkásai. írók, művészek, muzsikusok kisem­mizettnek érzik magukat, ér­zik úgy, hogy becsapták őket. A csalódás és becsapottság érzetének nem kizárólagos és elsődleges oka az anyagi megbecsülés alacsony volta, bár kétségtelen, ez is ténye­ző. Sokkal inkább azzal van baj, hogy a gondolkodó ér­telmiségi növekvő ellen­szenvvel figyeli a világ tor­zulásait, az emberi érté­kek súlyának csökkenését, az erőszak növekedését, a poli­tikai ígéretek üres voltát. Növelte a csalódást, hogy a szociális piacgazdaságról szóló elméletek a valóságban nem valósultak meg — sehol. Összeomlottak az úgyneve­zett jóléti társadalmak em­berbaráti törekvései, helyet­tük a szociális megszorítások kerültek előtérbe. Kiderült, hogy a kapitalizmus, mint minden más társadalmi for­máció, a hibák özönét rejti magában. A multinacionális tőke, a szervezett bűnözés, a politkába is beépülő maffi­ák, a nyomukban kialakuló korrupció, a hatalmi viszo­nyok átláthatatlansága esz­ményeket borított fel. Aligha véletlen, hogy a pápa sem hagyta szó nélkül a moráli­san züllő, a munkanélkülisé­get folyamatosan újrater­melő, az igazságtalanságot magában hordó, az emberi értékeket semmibe vevő tár­sadalom szomorú tényét. Az említett értelmiségi ré­teg döbbenten tapasztalja, hogy a hangadó a hűvös ra­cionalitást, a pénzszerzést minden elé helyező, a karri­er érdekében kíméletlenség­re is biztató, az eszközökben kevéssé válogató úgyneve­zett technokrata-financiális értelmiség lett, amely szavak­ban elfogadja a szép, a jó és az igaz hármas egységét, de azt a gyakorlatban alkalmaz­ni nem tudja és nem is akar­ja. Szinte mulatságos latei- nerré válik imigyen az az in­tellektuális réteg, amely keres­ni akarta a lehetséges össz­hangot kapitalista gazdálko­dási mód és humánus érték között. A pénz ereje és erősza­kossága mára már a fejlett tőkés világ minden országá­ban - és tegyük hozzá, idővel nálunk is - olyan monopol­helyzetet vív ki magának, ahol a bármi áron megszerezhető profit és extraprofit az egyet­len rendező elv. Ebben a kör­nyezetben az értelmiség érté­keire akkor van csak szükség, ha azok valamilyen módon hasznosíthatók a pénzszer­zésben vagy -ésez a rosszabb- ha ezek hangoztatásával el lehet kendőzni a struktúra alapvető amoralitását. Jóllehet az értelmiség tör­ténelmi szerepe nem alábe­csülendő, azt azonban látni kell, ilyen helyzetben a radi- kalizálódáson kívül más cse­lekvési tere nincs. Morális szónoklatai alig kapnak fó­rumot, és ha mégis, hatásuk akkor sem döntő. Morális okok miatt a politikába nem kapcsolódnak be, hiszen a politika gátlástalansága aligha egyeztethető össze egy etikus gondolkodó habitusá­val. Az értelmiség - és a fo­galom alatt én a valóban in­tellektuális alkotó és repro­dukáló egyént értem — ebből fakadóan válik radikálissá, visszatekint az úgynevezett baloldali értékekre, hajla­mossá válik Marx korszerűsí­tett nézeteinek elfogadására. A kapitalizmus, ha nem is gazdasági, de erkölcsi vonat­kozásban kétségtelenül vál­ságban van. Ha a mostani időket fénykorának tekintjük, akkor elmondható, ennyi, a társadalmat irritáló tényező — drog, bűnözés, prostitúció, emberkereskedelem, bér gyil­kosság, csalás, lopás, korrup­ció, maffiauralom, értékmeg­semmisülés, pornográfia, pedofília, terrorizmus, nihi­lizmus, szektába menekülés - még soha nem volt egy időben jelen, soha nem termelte ki a félelem légkörét, mint éppen ma. Mindez sejteti, hogy a ne­gatív jelenségek kimuláló- dása folytatódik, és nem is olyan sokára felveti az egész tőkés rendszer morális, etikai, jogi és szerkezeti alapjainak revízióját. De addig is marad a kiábrándulás, a türelmet­lenség. A bölcs tanul a törté­nelemből. Képes lehet arra is, hogy egy önmagát túlélő rend­szer javításán munkálkodjék. Hétfőtől jegyezhető MTI ___ Hé tfőtől jegyezhetők a Szabolcstej Rt. papírjai kár­pótlásijegyért. Az ÁPV Rt. a Szabolcstej jegyzett tőkéjé­nek 45 százalékát ajánlja fel nyilvános forgalomba hoza­tal keretében. A kialakult cserearány szerint minden 40 ezer forint összcímletértékű kárpótlási jegyért 50 ezer fo­rint névértékű Szabolcstej- részvény jegyezhető. A nyil­vános forgalomba hozatalt a Postabank Értékpapírfor­galmazási és Befektetési Rt. végzi. Részvényt jegyezni a Postabank kijelölt fiókjaiban lehet országszerte. A jegyzés során előnyt élveznek a mező- gazdasági termelők, a társaság munkavállalói, a belföldi és külföldi alanyi kárpótoltak. A jegyzés július 4-ig tart, de túl­jegyzés esetén június 25. után lezárható. A Szabolcstej Rt. gazdálkodása stabil. A cég az idén 134 millió forint nyere­séget és 8 milliárd forint ár­bevételt tervez. Ez tavalyhoz képest 20 százalékos növeke­dést jelent, ami elsősorban a megyén kívüli eladások bő­vülésének és új termékek be­vezetésének tudható be. Hétindító :{£MM Nem vagyok first lady Látogatóban Horn Gyulánénál Klasszikus vonalú sötétkék kosztüm fehér gombokkal, hozzá fehér blúz, harisnya, trottőrsarkú szandál, ékszer­ként fehér klipsz. Horn Gyu/afelesége kedves mosollyal tessékel a miniszterelnöki rezidencia vendégváró hali­jába. Hűsítővel, kávéval kínál. Elmondom, hogy nem készültem előre gyártott kérdésekkel, őszinte beszélge­tést szeretnék. Szigethy Emma (MTI)- Erre gondoltam én is - mondja. - Nem szívesen nyi­latkozom. Eléggé megvisel a sok igazságtalanság és alapta­lan vádaskodás, bár a nyilvá­nosságot szerencsére koránt­sem ez jellemzi. • Akkor Önnek nem szabad a parlamenti közvetítéseket sem nézni!- Bizony, nem értem, hogy felelős politikusok miért nem vitatkoznak érvekkel és kul­turáltan? Arról nem is szól­va, hogy a megnyilvánulá­saikkal milyen példái mu­tatnak a felnövekvő nemze­déknek. • Hogyan, honnan kíséri fi­gyelemmel a férje munká­ját?- Meghallgatom a híreket, nézem a Híradót, olvasom az újságokat. Ha a férjem nem túl fáradtan ér haza, akkor ő is mond néhány szót a munká­járól. • A miniszterelnök felesé­geként megváltozott az élete? Hétvégén házikoszt- Itthon és külföldön is van­nak kötelességeim. Ez hozzá­tartozik az életünkhöz. • A férje gyakran utazik kül­földre. Ez esemény, amely­ről beszámolnak a lapok, a rádió, a tévé. Ön mikor kí­séri el?- Külföldre természetesen csak akkor utazom, ha a meg­hívás nekem is szól. Legutóbb Szingapúrban és Malajziában voltam vele, de elkísértem Ja­pánba, Norvégiába is. • Elmondaná, hogy milyen élményt kínál egy ilyen utazás?- A programok mindig perc­nyi pontossággal zajlanak és a vendéglátó protokolláris előírásainak szigorú betartásá­val. Sok szépet láttam, sok fe­lejthetetlen találkozó részese voltam. Emlékezetes élmé­nyem a japán császári párral történt találkozás. A protokoll szerint a követségen volt egy csodálatos kimonó- és ikeba- na-bemutató is. • Volt alkalma beszélgetni a vendéglátóval?- Nagyon kellemes beszélge­tésre emlékszem, témánk a ma­gyar kultúra volt. A császárnét nagyon érdekelte a magyar zene és a Pethő Intézet tevé­kenysége. • Jelentett-e valaha is prob­lémát itthon, hogy a család­anya-feladat a first lady- szereppel párosult? Anyának és feleségnek tartom magam- Nem vagyok first lady, ezért itthon sem akarok ma­gamnak jogot bizonyos proto­kolláris eseményeken való szerepléshez. Ettől függetle­nül számos karitatív rendezvé­nyen részt vettem, és a család­tagjaimmal vállaljuk a jóté­kony célú előadásokra a je­gyek árusítását. Azt azonban nem tudom vállalni, hogy ban­koktól, vállalkozóktól millió­kat szerezzek ilyen célokra. Ha személyes megjelenésemmel, tevékenységemmel segíteni tudok, megteszem. Nemrégen például a Madarász utcai Gyermekkórházban jártam. Ugyanakkor nem tartom fon­tosnak, hogy ezekről a sajtó is beszámoljon, mint ahogy nem tartok igényt sem házi fotósra, sem házi újságíróra. Ugyanolyan asszonynak, anyának és feleségnek tartom magam, mint bárki más ebben az országban, azzal a különb­séggel, hogy a férjem nem mérnök vagy segédmunkás, hanem miniszterelnök. S az utóbbi miatt kötelező felada­taim is vannak. • Hogyan telik egy esemény­telen napja?- Pontos időbeosztással élek. Általában fél hétkor ke­lek, s mivel a gyerekeinkkel, unokáinkkal együtt élünk itt a rezidencián, reggelit készí­tek nekik. Aztán bevásárolok, intézem a hivatalos dolgokat, virágokat gondozok. Hét­közben nem, de a hétvégén mindnyájunkra én főzök. Egyébként erre a férjem is igényt tart. • Például mire? Mi a ked­venc étele a miniszterelnök­nek?- Most a sláger a tojásos ga­luska fejes salátával, de kedve­li a töltött káposztát, a pör­költet tésztával és a sült húst krumplikörítéssel is. Az unoká­imnak gyakran sütök süte­ményt, ők még nem fogyókú­ráznak. • Mi jelenti az Ön számára az igazi kikapcsolódást? Kikapcsolódás a vidéki telken- Egy héten legalább egy­szer lemegyek a Fejér megyei telkünkre, mert rengeteg a munka. A fiam, ha tud, segít, de többnyire egyedül csinálok mindent. Húsz évvel ezelőtt hirdetés útján vettük a telket, a présházzal együtt. Sajnos a nádtetőt cserépre kellett cse­rélni, nagyon öreg volt már. Építettünk egy kis pincét hoz­zá, abban tároljuk az almát, a különböző gyümölcsöket, zöldséget, meg a saját sző­lőnkből készített bort. Nekünk a telek a teljes kikapcsolódás, pedig annak idején a férjem nem nagyon akarta. Megve- hetjük, mondta, ha egy óra alatt leérünk. • Horn Gyulának miniszter- elnökként jut ideje „gazdál­kodásra”?- Ott érzi igazán jól magát, dolgozik; volt rá eset, hogy rekkenő hőségben estig meg sem állt. Permetezett, géppel megkapálta a szőlőt, aztán meg kézzel kiszedte a tőkék közül a gazt, füvet nyírt, majd a maga készítette kerti zuha­nyozónál lemosakodott és kö­zölte: Indulhatunk haza! Hiá­ba kérleltem, pihenjen egy ki­csit, nem, neki dolga van, menni kell! Ilyen, amióta is­merem, rendszerető, a munka megszállottja. • Szabad érdeklődnöm, ho­gyan ismerkedtek meg? Az nagyon kedves történet. Negyvenkét évvel ezelőtt a Bajcsy-Zsilinszky út és Alkot­mány utca sarkán volt egy ze­nés, táncos hely, hétvégén oda jártunk a kolléganőimmel. Az egyik alkalommal tánc köz­ben figyeltem fel a fal mellett álló „helyes fiúra” - így ne­veztem el magamban, ügy lát­szik, észrevette, hogy meg­néztem, mert lekért a part­neremtől. Fél év múlva össze­házasodtunk. • Hogyan alakult az élete, mi­után Horn Gyula akarva- akaratlanul is meghatároz­ta azt?- A Mezőgazdasági Mi­nisztériumban dolgoztam sta­tisztikusként, onnan mentem nyugdíjba. Előtte kilenc évig éltünk külföldön, a férjem be­osztása miatt. • Az életüket alakító körül­mények változtattak az Ön egyéniségén? Hogyan látja ezt, visszatekintve a miniszterelnöki reziden­ciából? Protekciót nem vállalok- Én érzelmileg ugyanaz a vidéki lány maradtam, aki egy Vas megyei kis községből, Dukából került Budapestre. Hét testvéremmel együtt nagyon szegényen éltünk. Nekünk dolgozni kellett, de a csalá­dunkban mégis volt jókedv és szerettük egymást. Pedig mi csak egymás kinőtt ruhá­it hordhattuk. Ma sincs bun­dám. • Most hogyan alakítja, változtatja ruhatárát?- Egy ügyes varrónő segít. De nem titkolom, hogy egy- egy protokolláris esemény előtt konzultálok a terület ismerőjével. • Milyen a kapcsolata a testvéreivel?- Olyan, mint régen, csak ritkábban találkozunk. Anyák napján, halottak napján. Ilyenkor öten is be­zsúfolódunk az öcsém Zsi­gulijába, és elmegyünk a szüléink sírjához, Dukába. Kényelmetlen így a négy és fél órás út, de legalább jól kibeszélgetjük magunkat. • Kérnek Öntől protek­ciót?- A testvéreim nem. Saj­nos sokan kérnek írásban vagy telefonon személyes jellegű segítséget. De én nem akarok és nem is tudok ilyen ügyekben közremű­ködni. • Jövőre választások lesz­nek. Számol Ón azzal, hogy ki kell költözniük a miniszterelnöki reziden­ciából?- Nem a rezidenciáról van szó, hanem arról, hogy a kor­mány ezalatt a négy esz­tendő alatt mit tud adni az országnak, s a társadalom hogyan értékeli a teljesít­ményt. Ebben a tekintetben nem nézem külön a társa­dalmat és külön a férjemet. Feleségként és anyaként természetesen sokat aggó­dom, de a kritikai érzé­kemet nem vesztettem el. Most, mint oly sokan má­sok, én is tele vagyok re­ménnyel. Talán nem volt hiábavaló a sok keserves próbatétel, talán már ér­zékelhető valami a ked­vező változásokból. A rezi­dencia önmaga semmi örö­möt nem jelent, csak egyet a kötelező kötöttségek kö­zül. Örömöt a társadalom által visszaigazolt bizalom és a család jelent. Mind a kettőre nagyon kell vi­gyázni. 1 A telek a teljes kikapcsolódás

Next

/
Oldalképek
Tartalom