Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-21 / 143. szám

L 1 Friss hajtás Magyar vírus Kárpáti Péter Díszelőadás cím- -mel megjelent kisregénye külö­nös vállalkozás. A fiatal szerző ugyanis a közép-kelet-európai né­pek „évszázados betegsége” pontos kórké­pének felállítására tett kísérletet. Gombás Sándor Ferenc Az „ebdühjárvány”, mint a rendkívül szellemes és sodró lendületű regény­ből kiderül, az emberiség egyik legrégibb betegsége. Vírussal terjed évszázadok óta. Csakhogy a kór lefo­lyása igen változatos. Olyan ütemben jelentkezik és fejlődik, ahogyan az egyes „fertőzött” nemzetek „culturális állapotja” ala­kul a történelem során. A történet az ebdühjár­vány elleni küzdelem érte­kezésszerű összefoglalása egy 27 órás „díszelőadás” keretében. Az előadó egy magyar professzor, aki a pesti Pastcur-intézetbcn tartja eszmefuttatásait hall­gatóinak. Az előadóterem „sötét és bizonytalan falak­kal szerkesztett szoba, amely egy léleknek tágas, mindannyiunknak azonban szűk és szomorú... olyan, mint egy öregember korha­dó agya: csöndes, üres, túl­zsúfolt, krákogó, emlékes, szemetes”. A regény különös elő­adássorozata plasztikusan bemutatja egyfelől a járvá­nyos kór természetét, más­felől az ellene folyó küzde­lem módszereit. A járvány megfékezésében, mint megtudjuk, jelentős szere­pet vállaltak és vállalnak a magyar orvoslás nagyjai. A Vasárnapi Újság kor­Moira Mc Fadden grafikája (A művész a közelmúltban Nyíregyházán anyanyelvi lektorként dolgozott) Drámák az ezredik évre A 2000. év nemcsak az ezredforduló miatt lesz em­lékezetes, hanem azért is, mert ekkor emlékezünk meg a magyar államiság ezredik évfordulójáról. A kiemelkedő esztendő méltó megünneplésére Esztergom és Székesfehérvár városok önkormányzata jeligés drá­mapályázatot hirdet meghí­vott, valamint rendszeresen publikáló írók részére. A pályázaton műfaji és stiláris megkötés nélkül olyan drámai művekkel le­het részt venni, amelyek té­májukat az államalapítás, a két városnak a magyar nem­zet és a kereszténység tör­ténetében játszott szerepe, illetve történelmünk rég­múlt- s közelmúltbeli sors­fordító eseményei köréből merítik. A pályázatok díjazására összesen négymillió forintot fordíthatnak. A két önkor­mányzat az első bemutató jo­gát fenntartja. A díjazott drá­mákat a székesfehérvári Vö­rösmarty Színház és az eszter­gomi Várszínház az 1998/99- es szezontól kezdve viszi színre. A fődíjas mű mindkét városban 2000-ben kerül szín­padra. A művek beadási ha­tárideje 1998. február 15. Eredményhirdetésre a jövő év tavaszán kerül sor. A pálya­munkákat az alábbi címre ké­rik eljuttatni: Esztergomi Pol­gármesteri Hivatal, Műve­lődési Osztály, 2500 Eszter­gom, Széchenyi tér 1., vagy Székesfehérvári Polgármeste­ri Hivatal, Közművelődési Iroda, 8000 Székesfehérvár, Városház tér 1. Részletesebb felvilágosítástDotóf' Líviától kérhetnek az 1-387-5519-es telefonszámon. „Híveim nem fogytak el” Baranyi Ferenccel a közelmúltban inter­jút közöltünk. Akkor említette, hogy egy újabb verseskötete van előkészületben. Nos, a Könyörgés Apátiáért ím megje­lent, és szinte még „meleg”, de szer­kesztőségünk máris megkapta a költő­től. Az 1987 és 1997 között született Baranyi- verseket tartalmazza, és bőven akad kö­zöttük olyan is, amelyik alig egy-két hó­napja született. A Baranyi Ferenc által írott bevezetést és a kötet utolsó versét alant közöljük. Munkatársunktól Csaknem három évtizeden át tíz-húszezer példányban fogy­tak el pillanatok alatt a verses­köteteim. Nem dicsekvés ez, hanem dokumentálható tény. A népszerűség különben sem értékmérő, de szó nélkül el­menni mellette felelőtlenség. Nekem sem a hiúságomat le- gyezgette, hanem törvényként írta számomra elő: mivel sokan figyelnek rám, ne csak magya­rul, hanem magyarán is szóljak mindig. Egyenesen, mint a ka- szasuhanás. A világ mai átrendezőinek nem érdeke, hogy a kisembe­rekhez pontos költői szavak jussanak el. A végén még ki­nyílna a csipájuk - s nehezebb lenne olcsó munkaerővé alázni őket. Ezért mostanság a versesköte­tek csak néhány száz példány­ban jelennek meg, maroknyi ínyenc örömére vagy bosszúsá­gára. Híveim nem fogytak el. Gyak­ran meg is hívnak író-olvasó ta­lálkozóra. Szinte mindig szem­rehányással fogadnak: milyen kár, hogy évek óta nem írok verset... Elképedve hallgatom őket: meggyőződésem, hogy most írom pályafutásom legfonto­sabb verseit. Csak hát kis pél­dányszámú füzetekben jelen­nek meg, nem jutnak el hozzá­juk. Én nyugodt vagyok, hiszen ezeket a füzeteket is bevételezi az Országos Széchenyi Könyv­tár, hetven év múlva tehát hoz­zájuk férhet a kutató. Ám az lenne az igazi, ha a most élő kisemberekhez is eljutnának, hiszen elsősorban az ő igazuk­nak igyekszem érvényt szerez­ni a verseimmel. Ezért ez a könyv. Az elmúlt évtizedben megjelent Z-füze- teimet - A fal és a fej balla­dája, Betyárbecsület, Vizafo­gó, Kifosztva - foglalja ma­gába. Meg a legeslegújabb verseimet is. Hatalmas hála érte a Mikszáth Kiadónak, amely áldozatot is jó szívvel hozott azért, hogy megjelen­jen. Baranyi Ferenc: A kérdések folytatása S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol” (József Attila: Mondd, mit érlel) És annak a sorsa mit érlel, aki már mindent feladott, kiegyezett a szenvedéssel s szíve megtörve sem sajog? Már azt se bánja, ha reményét vesztegetik a Halleron, egyetlen kincse a szegénység - és el se rejti már nagyon. És annak a sorsa mit érlel, akit nem véd szakszervezet, beéri szárazabb kenyérrel s betegen is dolgozni megy? Asztalra még akkor se verhet, ha igaza nyilvánvaló, szótlanul cipeli a terhet s futtában székel, mint a ló. És annak a sorsa mit érlel, aki máról holnapra él, ritkán kerül gyomrába étel s feje fölött már nincs fedél? Bűzlik a metróállomáson, szánalmat kelt s orrot facsar, neki nem ünnep a Karácsony s nem büszke arra, hogy magyar. És annak a sorsa mit érlel, kit éhe a szépnek, meg egy bizonyos fajta lelki kényszer verset olvasni késztetett? Költők siralmas árulása úgy döf szívébe, mit a tőr, mert mind a múltját magyarázza s nem a jövendőért pöröl. És annak a sorsa mit érlel, ki komolyan lelkesedett a proletár utókorért, mely mára nevetség tárgya lett? Vigasza, hogy e kacagásnak hideglelős felhangja van... Akit riasztanak az árnyak - az nevet ilyen hangosan. A miniszterelnök reggelije Vajdics Krisztina karcolata A teremben halk moraj. A fo­gadás diszkrét. Mindenki öl­tönyben, nyakkendőben. Egy­szerre csend lesz. Megérkezett a miniszterelnök, utána liba­sorban „szakértő" kormánya tagjai. Körülállják a svédasztalo­kat, várják a vezényszót. A mi­niszterelnök megköszörüli a torkát, megszólal. Egy: jó ét­vágyat! Kettő: már akinek van, én már otthon jóllaktam! A kormány reggelizik. Vala­ki a jobbszárny felől halk imát mormol. A kormányfő, mint mondta, tele hassal jött a fo­gadásra, ő tehát nem eszik. A környezetvédelmi minisz­ter ágaskodva nyúl egy-két jó falat után, de így is csak az asz­tal szélén lévő kínálatból vá­logathat. Hosszú őszes haja csak úgy lobog a vadászösztön izgalmában. A belügyminiszter megren- díthetetlen nyugalommal nya­logatja szája szélét, ő már az esti jótékonysági bálra készül. Időnként odapillant a kisgaz­dák háza tájára... A kultuszminiszter elmélyül­te n tűzdeli apró pálcikákra a tányérján lévő szőlősiné (par­don) szőlőszemeket. A népjóléti miniszter gyo­morfájásról panaszkodik, gya­nakszik kiújuló gyomorfekélyé­re. Az egészségügy jelenlegi állapotára gondolva gyorsan bekap néhány tablettát. A kormány asztalánál kínos csend, az ellenzék felől egyre nagyobb a zsongás. A kisgaz­dák képviselője sziporkázik. Sikamlós vicceket mesél, s köz­ben kövér kezében csirkehús, a felesége sütötte. J. Nagyné Mackósajt Mag­dolna fél kezével gyermekét ringatja, miközben a karácso­nyi bejgli receptjéről faggat­ják. Karakán képviselőnőnk nem nyilatkozik, nyolcvan évre titkosította receptjét. Az asztal túlsó végén parázs vita folyik, teljes az egyet nem értés. Egyesek gyomrát a To- csik-szelet ülte meg. A nyugodt erő szintén a kö­zelben álldogál. Bizalmasan suttogja szomszédjának: a há­rom évvel ezelőtti koszt lénye­gesen jobb volt. Felszolgálják az italokat, a hangulat már a tetőfokán, ami­kor a miniszterelnök fontossá­ga tudatában lépdel az ajtó­hoz. Az ajtó előtt szegény család­anyák állnak gyermekükkel az ölükben. Kisírt szemmel kérde­zik, mit adjanak este enni a kis éhes szájaknak? Nem lakhat­nak jól minden este altatódal­lal! Kormányfőnk pókerarccal és szociálisan legérzékenyebb hangfekvésében válaszol. Egy: hogy jöttek ide be? Kettő: bol­dog karácsonyt! Három: sür­gősen hagyják el az épületet! S egy „lesz ez még jobb is, öcsi- kém” mozdulattal veregeti meg a mellette álló maszatos kisfiú hátát. Egy szemfüles fotós gyorsan lekapja a mozdulatot, s már a legmegfelelőbb képaláíráson gondolkozik. A kép a Népba­rát című országos napilap címoldalán már másnap meg­jelenik a következő aláírással: Miniszterelnökünk saját reg­gelijét megszakítva türelme­sen hallgatta végig a szegé­nyek panaszait, és biztosítot­ta őket feltétel nélküli támo­gatásáról. Ezt a képen látha­tó meleg gesztusa is bizonyít­ja WH Hi ININ MM IHHMMMMMMMMMP KMHHHHHHNHHflBBHHHHHHHHHHHMHHI Szerelmetes költemények Berki Antal (Új Kelet) Amióta világ a világ, szerelmesek és szerelmes versek vannak. Talán olyan dolog ez, mint a tyúk meg a tojás. És iga­zán korhoz sincs kötve. Mindegy, hogy valaki 80 éves vagy csak 16. Az érzés egyformán rabjává teheti a szépre, jóra, em­beri kapcsolatra vágyó lelket. Cseh Károly most negyvenkét esztendős, és közreadott ötven olyan szerelmetes költeményt, amelyeknek nagyobb ré­sze saját termés, kisebb része műfordítás. Már a cím is jelzi, hogy hiába a technikai forrada­lom, a rohanó világ, a szépséget, a meghitt egy­másra találást kizárólag a természetben találhatjuk meg. Kelten a kertben a kötet címe, és az érett fér­fi tapasztalt, de rutinná sohasem váló érzelmei sütnek a lapokról. Cseh Károly szemérmes em­ber, de verseiből csak úgy árad az erotika. A magánéletében valószí­nűleg nem sokat beszél magáról még szűk baráti körben sem, de költőként kitárulkozik a széles vi­lág előtt. Nem szégyelli érzelmeit, nem titkolja, hogy férfiként is imádja kedvesét, és az sem bánt­ja, ha mindenki megis­meri legféltettebb titkait. Igaz, nem teszi könnyű­vé az olvasó előtt a tit­kokhoz vezető utat, de szimbolikája megfejt­hető,, és a rímekből föl­derengő képek mindent láttatnak, ami egy szere- lem-sorsos költővel meg­eshet az életben. Szertartás című rövid, háromsoros versében benne van egy viharos nagy szerelem lobogá- sa: Tenyerem kelyhéti megtölti melled: pár­ban! áldozunk. Nyár van. Idézhetnénk még költői képeket, de mi­nek. Cseh Károly min­den versében tömören, célratörően fogalmaz. Pontosan tudja, hogy az igazi költő három sor­ban is ki tudja fejezni azt, amit egy dilettáns eposz méretű fogalmaz­ványban sem. Műfordí­tásai is olyanok, mintha a maga életéből vett pél­dák lebegnének bennük. Jevgenyij Csekanov orosz költő Szerelem a széna­padláson című verse akár Cseh Károllyal is megtörténhetett volna Mezőkövesden: Vetkő­zött a szénapadláson,I hová réseken fény szö­kött, s halkan, zsongí- tón, mint az álom,/ köz­ben egy szúnyog züm­mögött. A költő nem híres ar­ról, hogy gyorsan és so­kat dolgozik. Ez a negye­dik kötet, amit saját ver­seiből megjelentett, és ha hozzávesszük még a két kötetnyi műfordítást, ak­kor sem nevezhetjük bő­ségesnek a termést. De talán éppen az jelenti Cseh Károly költői erejét, hogy hosszú töprengés, érett megfontolás után bocsátja útjára verseit. hű tudósításából idéz a pro­fesszor gyakorta. Ebből ér­tesülhet az olvasó arról, hogy az újkor egyik járvány­esete Oroszországban, egy Szmolensztől délre fekvő kis faluban tört ki és szétterjedt Európában. A legfrissebb fertőzöttséget a Balkánban regisztrálták nemrég a bos- nyákok között. Pasteur szerint ugyanis két nagy „kísérleti kórtani bú­várkodás” tartja a világot ál­landó harcban. Az egyik ki- fundálja az öldöklés új és újabb módozatait, míg a má­sik igyekszik gyógyítani a „mészárlási kísérletek” ered­ményeit. Az ebhüdjárvány vírusa a fertőzött fenevad harapásával terjed, s nyomá­ban „vér, halál, dorong, vas­villa és sikoly terem”. A „díszelőadás” csodála­tos eredményekről ad szá­mot. A magyar tudósok kí­sérleteik során izolálták a nemzeti gyűlölködés vírusát. Azt is tisztázták, hogy a ma­gyar fertőzéseken nem segít francia szérum, 16 nemze­dék óta megjelenik öröklete­sen a „fix vírus”. Az ellene folytatott küzdelem állandó, miként a fertőzésveszély. A kisregény rendhagyó szerkezetű, különös hang­vételű. Kódolt üzenetei megrázzák az embert Euró­pának ezen részében. Kár­páti Péter különös élményt kínál a modern próza ked­velőinek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom