Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-20 / 142. szám

I Hobbi 1997. június 20., péntek «Jan 31,1997 U«i 31 Jul 30,1997 Fantáziakép a világűrről. Innen érkezett a Hale-Bopp Jó utat, ég! vándor Az ember szereti a csillagokat Hamvai Antal fiatal gyerekkora óta bolondja a szenvedélyének Berki Antal (Új Kelet „Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten...” - írja Kosztolányi Dezső Hajnali ré­szegség című versében, és ez tényleg így van. De nem csak a nagy költő merült el a csilla­gos ég tanulmányozásában, amióta az emberiség létezik, minden egyes embert lenyű­göz a végtelenség érzete, ami a világűrből árad felénk. Már az ősember is bámulta, meg­szokta, és csak akkor ijedt meg, de nagyon, ha valami szokatlant vett észre a feje fe­lett tündöklő, megváltoz­tathatatlannak hitt állandóság­ban. Talán innen vannak a babonás hiedelmeink az üs­tökösökről is. A titokzatos égi vándorokhoz mindenféle vi­lágot veszélyeztető esemé­nyek képzete kötődik. Hábo­rút, természeti kataszrófát je­lent hirtelen felbukkanásuk, mondták a régiek, és így hi­szik sokan még ma is. A Haley üstökös megjelenése sokak szerint előre jelezte az első vi­lágháborút. Azóta már tudjuk, mert a csillagászok visszakö­vetkeztették a történelem- könyvekből megjelenéseit, hogy általában hetvenhat esztendőnként tiszteli meg je­lenlétével naprendszerünket, és viszonylag gyakori látoga­tásai nem jelentettek minden esetben súlyos csapást az em­beriségnek. De azért a réges- régen génjeinkbe kódolt fé­lelmek ma is élnek, különösen mostanában, amikor tanúi vol­tunk egy Haleynél sokkal ritkáb­ban jelentkező égi vendég láto­gatásának. Most aztán kiderült, hogy az üstökösök nem is érkez­nek olyan váratlanul. Legújabb példányukat már 1995. nyarán felfedezték a csillagászok, pedig akkor még egymilliárd kilomé­terre volt a földtől. Egy időben ketten is észlelték, ami legalább akkora csoda, mint tűt találni a szalmakazalban. A felfedezők az­tán adtak neki vezetéknevet: Hale, és keresztnevet: Bopp, így lett belőle Hale-Bopp üstökös. Hónapokig vendégeskedett ná­lunk. Szabad szemmel is látható volt, ahogy trónolt az éjszakai ég­bolton. Aztán, nyilván megunta a naprendszer számára unalmas egyhangúságát, és elhúzta a csí­kot a világűr végtelen mélységei felé. Az embereknek meg itt ma­radt a találgatás. írtak is az újsá­gok róla mindenféle szamárságot, ami nem is csoda, mert a tudósok is csak késve jelentették be vizs­gálataik eredményét. Ma már tudjuk, hogy Hale-Bopp leg­közelebb 3200 év múlva fog felbukkani, és azt is, hogy testvé­rei közül szokatlanul kicsi mag­gal és szokatlanul hosszú csóvá­val rendelkezik. Egyebet nem na­gyon tud az átlagpolgár, de ez nem is fontos. Inkább annak örüljünk, az a ritka szerencse ért bennün­ket, hogy tanúi lehettünk Hale- Bopp felbukkanásának. Valószí­nűnek látszik, hogy a következő találkozást senki sem fogja tudni kivárni közülünk. Hamvai Antal amatőr csilla­gász jóvoltából néhány képet bemutathatunk olvasóinak év­századunk három, nagy vihart kavart égi vándoráról. A Haley, a Haykutake és Hale-Bopp üs­tökös látványa a körülöttük ragyogó csillagokkal lenyűgö­zik még a laikusokat is. A csil­lagásztól arról érdeklődtünk, hogy törvényszerű-e az éjsza­kai égbolt bámulása, hogy va­lóban olyan drága dolog-e a csillagászat, hogy miért nem végezte még el az egyetemet, ha amúgy szinte mindent tud a csillagokról, hogy miért kez­dett el a csillagokkal foglal­kozni?- Mert ott vannak a fejünk fölött. De félretéve a tréfát, unó-. katestvéremmel kora gyerek­korom óta megbabonázva bá­muljuk őket. Ahogy így vissza­gondolok, körülbelül tizenkét éve csinálom.-Nem haragudjon a kérdésért, hány éves?- Most vagyok huszonkettő.- És értettek valamit az égbolt­ból 12 évesen?- Hát nem sokat, de aztán szép lassan mindent megtanultunk. Először csak a csillagképeket tudtuk megkülönböztetni egy­mástól, aztán megtanultuk a csil­lagok természetrajzát is és azt, hogy a tejútrendszer mellett számtalan más galaxis létezik. Amennyire végiggondolom, minden ember érdeklődik a csil­lagok után, de úgy látszik, má­sokban nem volt annyi kitartás, mint bennem.-A csillagászat nem olcsó mu­latság... ­- Hát az biztos, hogy minden na­gyon drága. Egy jó minőségű lencsének az ára egymillió fo­rint is megvan. Nem beszélve a többi műszerről. Nem véletlen, hogy a Hale-Bopp üstököst se az űrteleszkóp fedezte fel, mert azt csak ritkán üzemelik be, olyan drága még a működési költsége is. Azért amit saját erőmből és a szüleim segítsé­gével beszerezhettem, azt meg­vettem. Ahhoz képest, hogy egy ócska látcsővel kezdtem a csillagászkodást, elég jó beren­dezést sikerült építenem.- Van valami állandó harcál­láspontjuk, úgy értem, olyan ál­landó hely, ahol nézik a csilla­gokat?- Mostanság inkább vándoro­lunk. Kimegyünk a hegyekbe. A városokban olyan nagy a környe­zeti ártalom, hogy jószerivel még a templomtorony csúcsát se vennnénk észre a ködtől meg a szmogtól. Tagja vagyok a csilla­gász egyesületnek, közösen is dolgozunk, ami nagy segítséget jelent, hiszen a műszereket közö­sen használjuk, nem kell nagy pénzeket kiadni egy saját táv­csőért.-Ha ennyire szereti a csilla­gokat, miért nem végzi el az egyetemet?- Volt szó ilyesmiről, de saj­nos úgy változtak meg a kö­rülményeim, hogy egyetemi továbbtanulásra nem nagyon gondolhatok. Mindegy. Attól én még csillagász maradok, ha amatőrködöm, akkor is. Amit az egyetemen meg lehet tanul­ni, azt el lehet sajátítani auto­didakta módon is. A csillagok­nak meg olyan mindegy, hogy diplomás ember bámulja őket, vagy csak egy lelkes amatőr. 25 October 199 HST WFPC2 A Hale-Bopp két időpontban ____ül Hamvai Antal Fotó: Lázár Zsolt I Thomas Bopp A Haley magrésze I A Haykutake üstökös

Next

/
Oldalképek
Tartalom