Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-18 / 140. szám
1997. június 18., szerda Talán még newM A tejipar másként csatlakozna Se szombat, se vasárnap. így ment már tizenöt éve. Egyforma az este és a reggel. Hajnali ébredés, késői fekvés. Megállás nélkül. Nincs szünet, pihenés. A teheneket etetni, itatni és fejni kell. Egyetlen estét, egyetlen órát sem lehet kihagyni. Molnár József dombrádi gazda nemrégiben még száz tehenet gondozott. Örömmel, igaz, kicsit fáradtan. Karácsonykor a fővárosból hazaérkezett keresztlánya arra próbálta rávenni, hogy csak újév után menjen ki az istállóba. A városban felnövő embernek fogalma sincs, mennyit dolgozik a tehenes gazda egy liter tejért, amit majd száz forintért vásárolnak az üzletben. A kérdésre, hogy tőle mennyiért vettek ugyanennyit, válasz helyett csak legyint. Kozma Ibolya riportja- Mindig is volt tehenem - mondja szeretem a jószágokat. Sokáig tizenhéthúsz darabot tartottam. Tizenöt éve úgy láttam, megéri több szarvasmarhával foglalkozni. Vásároltam még, és éveken át száz darabot neveltem - Molnár gazdának keserű ráncok vannak a szája mellett a kemény munkától és a csalódottságtól. - Építettem egy tejcsarnokot a saját telkemen, a magam erejéből. A Sza- bolcstej Rt. a megegyezés szerint felszerelt egy hűtő- berendezést, hat-hétszáz litert fejtem naponta, és harminchétezres villanyszámlát fizettem havonta. „Ráment az egészségem, az életem”- Éveken át minden rendben volt, mi dolgoztunk, leadtuk a tejet, és elégedettek voltak a munkánkkal. A közelmúltban egyre többször találtak kifogást a tejben. Addig is úgy dolgoztam, mint korábban, ezért nem értem, mi lehetett a baj. A vizsgálaton osztályon kívülinek minősítették a tejet. így már nem éri meg dolgozni, hiába kértem, nem ismételték meg a vizsgálatot. Mérgemben felszámoltam az egész gazdaságot. Hatvan-hetvenezer forintért adtam cl a teheneket. Igaz, meg is sirattam mindet. Talán húsz-huszonöt van még a pajtában.Van két hónapja is, hogy nem fizet a tejipar a leadott termékért. Áttértem a juhtenyésztésre, talán ez jobban megéri. Kevesebb a munka is vele, igaz, ezeket sem lehet elhanyagolni. A fiam azt mondja, egy juhot nem adna a száz tehénért, ezeket jobban szereti. Nekem már ráment az egészségem és az életem a szarvasmarhára. Be kell feküdnöm a kórházba, kivizsgálnak. Azt sajnálom, hogy hiába dolgoztam. Mostanra láthattam volna a munkám gyümölcsét, ehelyett megrokkanva kell új munkába kezdenem, hogy jussak valamire, s a családomnak is megélhetést nyújtsak. Nekem volt a legnagyobb csordám a faluban. A kormányt is hibáztatom a történtekért, a mezőgazdaságot támogatni kell, hogy jussunk valamire. A tejipar kénytelen megkeresni a saját hasznát, nyereségét, de nekünk, termelőknek nem ad belőle. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan kipusztul a szarvasmarhaállomány, ha a helyzet nem változik. Éhbérért ideig-óráig dolgoznak az emberek, de örökké nem. Lényegesen bizakodóbb Háda Sándor, a dombrádi Petőfi Sándor Termelőszövetkezet elnöke. Összesen ezerkétszázötven szarvasmarhát nevelnek, négyszázhuszat fejnek. Az éves bruttó árbevétel ötszázötvenmillió forint, ebből az adózás után nyereség harmincmillió-háromszázezer forint. A szarvasmarhaállományon tavaly nyolcmillió forint volt a tiszta nyereség.- Modernizáltuk a fejő-hűtő berendezést, így a fejőgépből csöveken keresztül egyenesen a hűtőbe folyik a frissen fejt tej, így higiénikusan juthat a tárolóba, nincs lehetőség arra, hogy baktériumokkal és egyéb káros anyagokkal keveredjen. Átlagosan kilencezemégyszáz liter tejet adunk le naponta - mondja az elnök. - Általában extra minőséget termelünk, s a Szabolcstej Rt. nyersanyagának nagy részét mi adjuk. Ez a nagy mennyiség teszi lehetővé, hogy az üzem vezetőivel parter-partner viszonyban ülhetünk le tárgyalni, hiszen az érdekünk ugyanaz. Számunkra fontos, hogy megvásárolják a tejet, nekik pedig szükségük van rá. Sajnos csak néhány termelőszövetkezet van az országban, amely még működik. A dombrádi téesz jól dolgozik, ezt bizonyítja az éves nyereség nagysága is. Egyre kevesebben foglalkozunk szarvasmarha-tenyésztéssel és tejtermeléssel. Valószínűleg nekünk sem érné meg, ha nem magunknak termelnénk meg a takarmányt, amire szükség van. Néhány település van még a megyében, ahol nagy mennyiségben adnak le nyers tejet, Csaholcon és Csengerben. Nem lehet tűzoltómunka Jó kezekben van a szarvasmarha-állomány a dombrádi téeszben. Váradi Géza ágazatvezető szereti is, érti is a munkáját.- Gyermekkoromban nekünk is volt tehenünk - mondja, miközben az istálló felé tartunk. - Meggyőződésem, hogy szarvasmarhát csak tervszerűen és szakszerűen lehet nevelni. A néhány napos borjak külön elkerített Steimann-ketrec- ben élnek két hónapos korukig. Hamar elválasztják anyHáttér is lehet nyereséget elérni, ha van elegendő föld és szakszerű a gondozás. Megfelelő hűtőberendezéssel extra tej ott is nyerhető. A legelőről hazatért tehenek szinte katonás sorrendben vonulnak a fejőterembe. Mindegyiknek van helye. Kissé oldalazva sétálnak a megfelelő helyre, ahol megmossák a tő- gyüket és rákapcsolják a fejőgépet. A művelet befejezése után a másik kijáraton bandukolnak ki a helyiségből, s jön a következő csoport. Néhány év alatt már megszokták a tehenek ezt a gépesítettséget. Naponta három és fél órát vesz igénybe a fejés. Ez négyszáz tehénnél egészen jó aránynak tekinthető.- A bikákat kilencven kilós korukban levágjuk, és a helyi húsboltan értékesítjük - folytatja az ágazatvezető. - Sajnos egyáltalán nem éri meg tovább tartani, leginkább fiatal korukban adunk túl rajtuk. Tejhozam szempontjából az 1988-as év volt a legeredményesebb. Két és fél milliárd liter tejet termeltek hazánkban. Az egy főre jutó éves tejfogyasztás kétszáz liter volt. Ez a szám nemcsak a tényleges tejfogyasztást tartalmazza, hanem valamennyi tej alapú élelmiszer, túró, tejföl és joghurt fogyasztását is. Ez volt az utolsó esztendő, amikor még kedvezményes áron lehetett tejel vásárolni, s az valóban alapvető élelmiszernek számított. A napi kenyér mellé szinte minden család megvette az egy-két liter tejet. A kilencvenes évek kezdetétől folyamatosan csökkent a termelés, csakúgy, mint a fizetőképes kereslet, ugyanakkor a tejtermékek ára egyre magasabb. Évről évre kevesebben engedhetik meg maguknak a vásárlást. Mostanában százharmincöt literre esett vissza az egy főre jutó fogyasztás. A termelés csökkenésében szerepet játszott az is, hogy 1991-től egyre kevesebb exporttámogatás jár ennek az ágazatnak, 1996-tól pedig egyetlen fillér sem. A feldolgozóipar is csökkentette kapacitását. Napjainkban 1,6 millió liter tejet vásárolnak fel a tejipari üzemek. A termelőnek csak akkor éri meg tehenet nevelni, ha extra minőségű tejel képes eladni, ennek literjéért negyven-negyvenöt forintot kaphatnak. A feldolgozók is gondokkal küzdenek, ha túl alacsony áron értékesítik a tejtermékeket, nincs nyereség. Magasabb áron viszont nem vásárolnak a fogyasztók. A legtöbb embernek a pénztárca vastagságát kell megnézni, mielőtt bármit is meggondolatlanul a kosarába rakna. Esély a tárcák összefogásával A nyíregyházi, illetve mátészalkai Szabolcstej Tejipari Rt. az ország egyik legjobban működő üzeme. Termékei országosan ismertek, igaz, nem csak a magas minőségért tesznek meg mindent, a marketing területén is jártasak. Hirdetéseikkel gyakran találkoznak a fogyasztók.- Manapság elvész az, aki nem ismeri fel a reklám fontosságát - vallja Márföldi István ügyvezető igazgató. - A hirdetés nagy erő, hiszen a tévében és az újságban látott termék felkelti a néző, illetve az olvasó érdeklődését. A legkelendőbb, legnépszerűbb termékünk a Túró Rudi, ezt követik az ízesített joghurtok, a tartós élelmiszerek, valamint a vajkrémek és sűrített tejek. Egyébként termékeink nagy részét megyén kívül értékesítjük. A termelési és szállítási gondokkal nekünk is meg kell küzdeni. Természetesen számunkra előnyös lenne, ha néhány nagygazdaságtól vásárolnánk fel a tejet, s nem kellene Hajdúböszörménybe s más távoli városba utazni érte. A felmérés szerint viszont a termelők többségének két-há- rom fejőstehene van, s nem nagyüzemi termelésre készült fel. A rendszerváltáskor több gazda elhozhatta a tehenet a téeszből, de nem kapott állami támogatást. Nem tudott fejleszteni, gépeket és takarmányt vásárolni. Sokan akaratuk ellenére sem voltak képesek szarvasmarhát tartani, ezért inkább felszámolták a gazdaságot. Utunk az Európai Unióba vezet, nekünk is a minőséget kell követelnünk. Az extra tej magasabb felvásárlási ára nem öncélú. Az osztályon kívülinek minősített tejet emberi fogyasztásra nem ajánlják kontinensünk fejlettebb területén. Ugyanakkor a Közös Piac országai egy-egy termékből annyit termelhetnek, amennyi a belépés előtti három év átlaga. Nem titok, Magyarország nem csak ennyi tejterméket képes előállítani, amennyit mostanság produkálunk. Még van idő a változtatásra, ha összefogunk, fejlesztünk, növelhetjük a magyar statisztikát. Később viszont bármit tehetünk, hiába lennénk képesek többet termelni, a meghatározott szabályok keretéből nem lehet kilépni. Véleményem szerint a földművelésügyi, ipari és kereskedelmi, valamint a népjóléti tárcának össze kellene fogni ez ügyben. Támogatási formák, források rendezésében kellene tenniük valamit. A csatlakozás elkerülhetetlen, de nekünk magyarokhoz méltóan kellene helyet foglalnunk Európában. juktól, hasonló korú társaiktól is eltávolítva nőnek fel. Hosszú sorban állnak az istálló előtt a kis ólak. Az elválasztás megakadályozza, hogy egy-egy fertőzés továbbterjedjen az állományban.- A takarmányozásra is oda kell figyelni - mondja Váradi Géza. - Az állatok számára termelt növényeket mi ellenőrizzük. Minőségi takarmányt termelünk, és a tárolásra is maximálisan ügyelünk. Fontos, hogy önköltégi áron kapjuk a szükséges ennivalót, s ezzel már nyereséget érünk el. A tápot vásároljuk, de mi magunk keverjük. Ebben az ágazatban nem lehet tűzoltómunkát végezni. Átgondolt koncepcióval lehet igazán jól dolgozni. Naprakész kimutatásunk van arról, mennyi pénzt emésztett fel az ágazat és mennyit hozott. Ha túl sok a kiadás, változtatni kell a stratégián. Pontosan tudjuk, egy liter tej mibe kerül és mennyit hoz nekünk. Bizonyára harminc tehénnel Fotók: Lázár Zsolt I Márföldi István
