Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-12 / 135. szám
1997. június 12., csütörtök Riport Vallomások a táncról Este fél hét van. Kezdődik a próba a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ színpadán. Ki-ki félreteszi a nap hordalékát, elfelejti, ha nem minden úgy sikerült, ahogy szerette volna. Az egyik lány fogja a homlokát: jaj, nagyon fáj a fejem! Aztán felcsendül a dallam, és minden eltűnik, nem marad más, csak a tánc. Mert ha szól a zene, akkor táncolni kell. Baraksó Erzsébet ___ Öt éve kezdték. Akkor a semmiről indultak, s kategóriájukban, a modem dzsessz- balettben jelenleg ők az ország legjobbjai. Mindent megnyertek a májusban Vácott megrendezett Országos versenyen, amit csak megnyerhettek. A RE-flex Moderntánc Stúdió, élén Rácz Erikával mára olyan gárdává nőtte ki magát, amelyre nem lehet nem odafigyelni. Honnan? Hogyan? Miért? Valaki az utcáról jött be, mert látott egy plakátot, amelyen balettelőadást hirdettek. Más valaki tizenkét évi klasszi- kusbalett-tanulmányok után a nagyhírű együttestől igázolt át, ahol csodás fegyelem uralkodott, de itt szabadabbnak érzi magát. Minden szombaton és vasárnap ott vannak a próbán, akkor is, ha Budapestről kell ideutazni, akkor is, ha fáradtak, s akkor is, ha tanulni kellene, mert hétfőn dolgozatot írnak. A próba szünetében, amikor beszélgetünk, folyamatosan azt lehet érezni, jelen van a szeretet, lelke van a csapatnak. Talán ez hajtja Rácz Erikát, s talán ez a sikerek motorja is.- Erre tettem fel az életemet - halljuk az együttes vezetőjétől —, és nagy öröm, hogy amit Magyarországon amatőr együttes elérhet, azt mi elértük. Először megnyertünk fontos versenyeket, s csak azután érzékelték itt a környezetünkben, hogy létezünk. A hazai gyakorlatban általában először szokták kérni a támogatást, hogy aztán bizonyíthassanak. Az én gyomrom nem így működik: mi előbb letettünk valamit az asztalra. Persze a támogatásra igen nagy szükségünk van, anélkül meghalnánk... Erikának valóban a tánc az élete. Tanfolyamokat vezet, az a főállása, s mellette ott van a nagy kihívás és szerelem: sikerre vinni a RE-flex produkcióit. Táncos, táncpedagógus és koreográfus, az együttes repertoárjának jó részét maga készíti. Az orosz Vaganova módszerére épülő koreográfiára alapozva az amerikai Mattox- és Limón- iskolák hagyományait követi, jelenetei levegősek, látványosak, s úgy hatnak köny- nyednek, hogy a néző lehetőleg ne vegye észre, mennyi kínkeserves munka van benne, amíg megszületik. Az együttesbe a táncosokat rendszerint ő „mazsolázza ki” a tanfolyamra jelentkezett legtehetségesebb gyerekek, fiatalok közül. Jelenleg öt lány és három fiatalember tart Erikával. Cserepes Tímea most érettségizik az Arany János Gimnáziumban, szerinte a tánc óriási kitartást igényel. Talán ezért van az, hogy kevesen merik vállalni az ezzel járó kötelezettségeket, hiszen egyszerűbb, ha a rap, a techno, vagy a diszkózenére „verik” magukat. Sallay Szilvia a Test- nevelési Egyetem harmadéves hallgatója, a dzsessztánc mellett atletizál. Kovács Mónika is harmadéves itt a tanárképzőn, ő úgy érzi, ebben a közösségben nyitottabb, szabadabb és boldogabb lett. Huszár Bettina másodikos volt a Krúdy gimnáziumban, neki a szeretet a legfontosabb, ami a tánchoz és színpadi partnereihez köti. Bán Sándor biológia-kémia szakos tanár, a görög bölcsek mélyértelmű filozófiája mentén fogalmazza meg kötődését a lánchoz, a csoporthoz: — A harmónia iránti vágy vezet, s az a klasszikus igazság, mely szerint az ép testben a léleknek is épnek kell lennie... Hajdú Krisztina a csapat tagjainak elnevezése szerint most éppen főállású szabadfoglalkozású, azaz munka- nélküli. Molnár Tamás testnevelés-fizika szakos tanár. Tarnavölgyi Zoltán tartozik még az együtteshez, akit a sor végére hagytunk, minthogy ő immár hivatásos táncos, a Budapest Táncszínház tagja. Vége a szünetnek, folytatódik a próba. A fejfájós lány megint fogja a homlokát, de csak addig, amíg a lépcsőn föl nem ér a színpadra. Ott aztán eltűnik minden, már fordul, perdül. Diktál a dallam, a tempó, az ütem, mert ha szól a zene, akkor táncolni kell. A RE-flex Modemtánc Stúdió évzáró előadásai a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központban június 14-én délután 4, illetve este 7 órakor kezdődnek. Remélik, nem csak a hozzátartozók lesznek ott a nézőtéren. Reméljük, egyre többen lesznek kíváncsiak a produkciók egyes részleteit tekintve szinte a profizmus határait közelítő együttesre, melynek tagjai új színt hoztak e táj művészeti életének palettájára. Gyógyító harmóniák Orvosok hangversenye a zeneiskolában Itt aztán nem igaz, hogy a suszter maradjon a kaptafájánál! A szép számú közönség valódi művészi élményt kapott hétfő este a zeneiskola hangversenytermében a muzsikáló orvosoktól. Erdélyi Tamás (Új Kelet) Nagy hagyománya van annak, hogy az orvosok szívesen foglalkoznak a művészettel. A kórházalapító Jósa András például szépen gordonkázott. Sok doktornak láttuk már festmény- , rajzkiállítását. Az utóbbi években igen megélénkült zenei életük. Régen hallottuk őket ilyen szép csokorban Nyíregyházán, pedig adtak már műsort Szombathelyen, sőt külföldön is. A zeneiskola hangversenyterme most majdnem kicsinynek bizonyult, annyian voltak kíváncsi- ak gyógyító muzsikálásukra. A közönség körében a barátok, munkatársak mellett Nyíregyháza rendszeres hangversenyjáró közönsége is nagy számban jelen volt. A műsor alaphangulatát maga a szervező-előadó-műsorveze- tő, Szabó Gyula sebészdoktor adta meg Zakariás áhitatos imájával Verdi Nabucco című operájából. Aztán egy gyógyszerész következett, Ágoston M. Erzsébet, akinek keze alatt mintha gyógyszeres üvegcsék csilingeltek volna, úgy szólt Mozart F-dúr szonátája. Majd belekapott a gitár idegébe Csécsei György debreceni ideggyógyászvendégművész Bálint Adám zenetanár kíséretében egy-egy Villa Lobos- és Scott Joplin-mű- vel. Őt Noviczky Miklós neves kézsebész követte, Händel G- dúr chaconne-jával bizonyította, nemcsak operáció közben működnek ujjai példás összhangban, de a zongora billentyűin is. Nagy Béla Borsod megyéből átrándult háziorvos kollégájuk hegedűje a lélek hangjait szólaltatta meg. Most ismét Szabó Gyula következett egy vérbő Ozmin-áriá- val — ismét testvérhúga, Krá- mosné Szabó Ilona zongorakíséretével. Papp Agnes zongora- játékában érzelmi mélységek és magasságok hullámzottak Rachmaninov Elégiájában és Chopin cisz-moll noktümjében. Ismét háziorvosok következtek, Nagy Imre Hajdúnánásról két harsány trombitadarabbal, Úr Gabriella zongorakíséretével és Spenik Vladimir Schumann Szimfonikus etűdjeivel. O valódi profi művész, a forró hangulatban ráadásl is adott, Gershwin Kék rapszódiájából. Talán itt volt a koncert komolyzenei csúcspontja. Mert ezután könnyedebb (nem könnyebb!) művek következtek. Először isméi Szabó Gyula, aki Leporelló áriáját énekelte Mozart Don Gio- vannijából - pompás szolgaruhába öltözve. Novák Miklós szülész-nőgyógyász a szinte elfeledett tangóharmónikán játszott pazar darabokat: egy spanyol táncot és egy orosz fantáziát - ugyancsak ráadással. S ki hinné, aki nem ismeri; a kiváló urológus főorvos, Varga József olyan pazar dzsessz- zongorista, hogy teljesen magával ragadta hallgatóságát Marshall, Kern és Shearing zenéjével, illetve a ráadásként eljátszott magyar feldolgozással. Sokan dúdoltuk magunkban: „A cigánykaraván kocsiján ül egy lány és jósol...” Aztán még egyszer előjött mindenki, és a Holdfénykeringő dallamára együtt daloltak a barátságról. Másnap átöltöznek a doktorok: fehérbe, zöldbe, s a zene szolgálata után a gyógyítás harmóniáj a következik - mindannyiunk érdekében. Köszönet mindkét tevékenységükért! Szabó Gyula Énekel az orvoscsoport Nagy Béla a ,v?'í I Novák Miklós I WEmm MllM m Varga József Nagy Imre
