Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-11 / 134. szám
1997. június 11., szerda Riport Régészek egymás között Nem újkeletű dolog a szomszédos országokban dolgozó történészek, régészek, levéltárosok szoros együttműködése. Nemrégiben a szatmárnémeti restaurátorok és a Jósa András Múzeum beregszászi tudományos ülését említhetnénk, ahol magyar, ruszin, orosz és ukrán tudósok vetették össze kutatásaik eredményét. Úgy tűnik, a térség szakemberei sokkal jobban megértik egymást, mint a politikusok. A különböző országokban lévő múzeumok régészei már régen együtt dolgoznak különféle feltárási munkákon, és egészen egyedülálló a nyíregyházi és a szatmárnémeti múzeum szoros tudományos együttműködése. A közös munkák során persze van lehetőség baráti beszélgetésekre, és arra is, hogy fehér asztal mellett mélyüljenek el az emberi kapcsolatok. Túristvándiban, a Vízimalom kempingben arról beszélgettünk; lehet ugyan a történelmet ezerféleképpen magyarázni, de a térség ezerszálú azonossága nem engedi, hogy a történészeket, régészeket szélsőséges indulatok vezessék. Berki Antal (Új Kelet)- Önök, akik más országokban dolgoznak, mennyire tudnak együttműködni magyar kollégáikkal? Viorel Ciubota, a szatmárnémeti múzeum igazgatója: - A két múzeum között évtizedes munkakapcsolat van. A régi rendszerben is tudtunk eredményesen dolgozni. Úgy emlékszem, Németh Péter volt az első, aki ellátogatott Szatmárnémetibe, és utána sorra jöttek a többiek is. Sokszor nemcsak az azonos kutatási terület, de az anyagiak is összehoznak bennünket. Nálunk például sokkal olcsóbb a faanyag, tehát kézenfekvő volt, hogy a mi restaurátoraink készítsék el a Viorel Ciubota Móricz-ház kerítését. Amolyan cserekereskedelmet folytatunk, magyar szakemberek jönnek hozzánk, ha jobban ismernek nálunk egy területet, és ez fordítva is így működik. GicaLazarevici, a Kolozsvári Nemzeti Múzeum főigazgatója: - Mi egy kicsit távolabb vagyunk innen, de együttműködésünk különösen az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött. Szükségesek a közös megbeszélések, és a fehér asztalt sem szabad elfelejteni találkozóinkon. Ki kell cserélnünk tudományos nézeteinket, mert ezzel jobban közelíthetünk a történelem megfejtéséhez, és nagyobb tisztelettel adózhatunk annak a kollégának, akinek elméleteit elfogadjuk. Meg kell ismernünk egymást alaposabban, már csak azért is, mert sok tekintetben azonos történelmi korból azonos tárgyakat találunk, és ha elszigetelten csináljuk ugyanazt, abban nem lesz sok köszönet.- Önöket nem zavarják az esetleges szélsőséges politikai nézetek? Konkrétan Meciar és Funar magatartására gondolok. Joszip Kobalj ungvári régész: - Nem hiszem, hogy nekünk ilyesmivel kellene törődnünk. Tagadhatatlan, vannak közöttünk olyanok is, akik munkásságukkal is képviselnek bizonyos politikai nézeteket, de a többség azt tartja szem előtt, hogy egy most kiásott, ezer évvel ezelőtt eltemetett embernek akkoriban nem leFehér asztalnál a régió tudósai Fotók: Bozsó hettek semmiféle mai értelemben vett politikai nézetei. Nekünk a történelmi semlegességet tiszteletben kell tartanunk. Balaguri Eduárd ungvári egyetemi tanár: - A politikusok állandóan mondják a magukét, saját nézeteikhez igazgatják a történelmet. Még az sem zavarja őket, hogy a történelem ellenáll. Megtörtént eseményeknek lehet ugyan másféle értelmezést adni, de ez a valóságon semmit sem fog változtatni. Mi sokkal jobban meg tudjuk mondani nemcsak azt, hogy mi történt ekkor vagy akkor, de azt is, hogy milyen jelentősége van annak a területnek, ahol élünk. Egyetemünknek évtizedek óta vannak magyar kapcsolatai, és rendkívül fontos, hogy legyenek ilyenek, mert történelmünk közös, és külön-kü- lön nehezebben tudunk megfelelni feladatainknak. Andrei Mátéi Andrei Mátéi, a Szilágy megyei múzeum képviseletében: - Mi nemcsak azt ismerjük, ami elválaszt bennünket, de tudjuk azt is, mi az, ami összekötötte ezt a térséget. Ami valaha egységes volt, az nem biztos, hogy ilyen-olyan békék hatására szétválasztható. Részt vettem tavaly Kassán a Henzellmann-napokon, ami jól példázza a tudósok népek fölötti helyzetét. Hen- zetlmann német származású kassai volt, de mégis őt tartják a magyar (!) művészet- történet megalapozójának, a műemlékvédelem megszervezőjének. Ott voltunk vagy nyolcvanötén. Jól elbeszélgettünk, és nagyon sokat tanultunk egymástól. Ha a politikusokban is meg lenne az tudományos fegyelem, ami a mi munkánk egyik sajátos vonása, akkor ebben a térségben soha nem ellenségeskednének az emberek, akkor a Kárpát-medence lenne világunkban a béke szigete. A művészi egység varázsa Baracsiné Molnár Ibolya tárlata A mai napon zárja kapuit Baracsiné Molnáribolya festőművész tárlata a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Eötvös József Gimnázium és Gyakorló Általános Iskolájának aulájában. A hatalmas anyag (53 kép) szinte felöleli a remek festőnő teljes érdeklődési körét, és meglehetősen széles körű betekintést enged művészi és emberi világába. Palotai István (Új Kelet) Már az első pillantás a meglepetés erejével hat, és aki nem tudná, az is azonnal megérezné, hogy ezeket a műveket csak nő festhette. Kedves, emberi és „természetazonos” pasztellszínek fogadnak, a finomság és a lélek megannyi játéka. Közeledvén a képekhez azonban hamar kiderül, hogy nem könnyed felhőjátékok tanúi vagyunk! Nagyon is mélyértelmű, sőt - megkockáztatom - néhol még politikus művekkel van dolgunk. Valamiféle „idealista baloldaliság” árad emberábrázolásából, amelyek általános témája a magányos, szenvedő, elesett kisember. Megejtő Baracsiné Molnár Ibolya adekvát vonzalma az emberhez és a természethez. Fából kilépő nőalakjai néhol a Macbeth-i vészbanyák világába visznek, másutt pedig Ibsen Peer Gyntjének trolijai (manói) kémlelnek vissza ránk, mint megannyi manóleány, megannyi Anitra. Fák, fák mindenütt. A fákba, a fák testébe zárt lelkek szinte testtelen kínja. Barokkos vonaglás, roppant kifejező, sodró erejű vonalvezetés jellemzi. A művész le sem tagadhatná szerelmes életterét, annyira átsüt alkotásain a szabolcsi, a szatmári táj, a kontyos kis házak imádata. Megkapó azonosulásra képes a tájjal, melyben a legtökéletesebb harmóniában él. Stílusa ámulatba ejtően tiszta, hangja végtelenül egyéni, olyan, mint egy csepp kis ladik a ma őrjöngő tengerén. Aprócska kép, témája szinte semmi: egy templomablak. És mégis a szépségek tárháza. Csend és líra, hit és szeretet árad minden négyzetcentiméteréből. Zsidótemető című műve valóságos kompozíciós remekmű. Megtört, fáradt őszi színei a történelem idézésének képzőművészeti mesterfogásai. Szinte hófehér kép a Tél, és ha van a fehér színnek „hetvenhét árnyalata”, hát ezen a gyönyörű alkotáson mind megtalálható. Olyan, mint egy szép Andersen-mese. Bár nagyméretű alkotásai nem mind nőttek igazán a szívemhez, a Rejtély című mégis a legkedvesebb nekem! Gica Lazarevici J Joszip Kobalj ____________J Balaguri Eduárd
