Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
1997. május 2., péntek Kertfenntartás egyszerűbben Szükséges rossz a kerti út? F.T. (Új Kelet) landóan sárban kell majd közlekednünk. Mutatós az A hétvégi kertekben szerencsére mind többen hagynak pihenőparkot és szabad mozgásra szolgáló zöldfelületet. Nem jó az, ha csupa zöldségeságyásból és alacsony növésű gyümölcsfákból áll a kert. Jártam olyan kiskertben, ahol még az ágyások között is csak kötéltáncos lépésekben lehetett közlekedni, és elég volt egy óvatlan pillanat, máris a közepében landolt az ember. Teremhet akármennyit is egy kert, itt nem érzi jól magát sem a gazda, sem a vendég. Utakra, járdákra, gyepfelületre még a gazdasági kertekben is szükség van. De milyen legyen? A kiskerttulajdonosok többsége ma már autóval közlekedik. A nagykapubejáró után annyi helyet hagyjunk a kocsinak, hogy kényelmesen be tudjunk állni, és még a kaput is vissza tudjuk zárni. Alját füvesítsük be, így esős időben sem kell bokáig a sárba süppednünk.- Célszerű a beálló fölé szőlőlugast futtatni. Nem marad kihasználatlan ez a rész, és még árnyékos helyen is parkolhatunk. A lugast olyan magasra futtassuk fel, hogy ha tető- csomagtartóval vagyunk kénytelenek beállni, akkor is elférjünk alatta. Általában két méter magasra és legalább három méter szélesre tervezzük házi parkolónkat. Vannak, akik túlzásokba esnek, és a bejáró, valamint a kis kulipintyó közé szabályos sétányt alakítanak ki. Furán néz ki az ilyen nagy- zolás, és nem válik kertünk díszére. Az arányokra itt is ügyelnünk kell, de túl kicsi sem lehet a gyalogút, mert nem férünk el rajta. A kényelmes közlekedéshez legalább százhúz centiméter szélesnek kell lenni a járdának, így a szembejövők is ki tudják egymást kerülni. Ha fal mellett vezet el a járdaszakasz, akkor még további húsz centiméterre van szükség. Akik a járda két oldalára sövényt ültetnek, azoknak számolniuk kell azzal, hogy idővel terebélyesednek ezek a bokrok és több bosszúságot jelentenek majd, mint örömet. Érdemes nem túl vízigényes fajtákból összeállítani a sövénysort, mert a folyamatos öntözés miatt álörökzöld sövény is, de érdemesebb keskeny és magasnövésű tuja-, vagy fenyőféléket telepítenünk. A szilárd burkolatú részek lefedéséhez lehetőleg ne a betonozást válasszuk. Ma már széles választékban kaphatóak az ízléses, mutatós és ugyanakkor fagyálló burkolóanyagok, melyeket esztétikusán lehet lerakni. A burkolólapok alá érdemes legalább tíz centiméteres sóderágyat készíteni, így nem Süllyed meg később sem, és ha nem akarjuk, nem nő közte sem dudva, sem fű. Vannak olyan lukacsos szerkezetű burkolólapok (például a fűbeton), amelyek közé gyepet telepíthetünk. Arra azonban számítanunk kell, hogy a hézagokba szórt föld idővel tömörödik, és később mélyedéses lesz a járdánk. Érdemes egy kicsit „púposra” rakni a földet, számolva a későbbi süppedésre. A fűbetonba vetett gyepnek még nagyobb a vízigénye, mert a beton hajszálcsö- vessége révén még a tartalék nedvességet is elvonja környezetéből, ezért gyakrabban kell öntözni. Nagyon esztétikus és környezetbarát a farönkökből összeállított járda. A közötte kinövő zöld fű és a fa barna színe harmonizál és a természetesség hatását kelti. A lerakni szánt farönköket vágjuk legalább harminc-negyven centiméter hosszúra. Előbb gomba- és rovarölő szerbe áztassuk a fát, majd száradás után érdemes szurokba, vagy bitumenbe (ennek híján valamilyen sűrű festékbe) mártani a fadarabokat. Szintén homok vagy sóderágyba és szorosan egymás mellé rakjuk a rönköket, lehetőleg a szebbik végével felfelé. Felülről nem kell semmivel sem védenünk, mert az állandó használattól úgyis fényesre kopik. Ha szegélyt is akarunk képezni a két oldalára, akkor ezeket az elemeket legfeljebb öt centiméterrel magasabbra rakjuk, hogy át ne essünk rajtuk. Lejtős terepszakaszra érdemes lépcsőket közbeik- tatnuk. Ezzel megtörjük a hosszabb egyenesek egyhangúságát, és közlekedni is könnyebb rajta. Kiskert Hétről hétre a kiskertekben Utolsó alkalom a szőlő metszésére Munkatársunktól A kései lavaszodásl most megpróbálja behozni a természet, és a hirtelen jött melegben egymás után borulnak virágba a fák. Ritka látvány, amikor a cseresznye-, a meggy-, a szilva- és az őszibarackfák egy időben virágoznak. Annyiban jó jel, hogy nem fagytak el a rügyek, annyiban viszont rossz, hogy a méheknek hirtelen sok dolguk akadt, és ebben nincs különbség az önbeporzó és a keresztbeporzó fajták között, hisz a kis hasznos rovarok nélkül egyik sem teremne. A hajtásválogatást most már hagyjuk a nyár közepére, vagy még inkább a végére. Ha csak most vettük észre, hogy egy- egy ág, vagy termőcsonk felesleges, akkor most már maradjon a helyén, mert ha most vágnánk le, akkor nagy kárt okoznánk a gyümölcsfának. Most a legintenzívebb a hajtásnövekedés és a nedvkeringés igen erőteljes. A növekedés kezdetén ugrásszerűen megnő a tápanyagigény, ezen belül is a nitrogéntartalmú műtrágyákra van nagy szüksége a növényeknek. Szórjunk ki a gyümölcsöskert talajára négyzetméterenként 40- 50 g ún. pétisót, ami az éves szükséglet egyharmadát fedezi. A kiszórt szert haladéktalanul kapáljuk be, vagy legalább gereblyézzük be a talajba, mért az erős napsugárzástól könynyen le- bomlik a szer. Még a homokos földnek is csak a teteje száradt meg, így a bekapált műtrágya a nedvesség hatására gyorsan felszívódik. A földiepernek is nagy a tápanyagigénye, ezért ezt is trágyázni kell. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy műtrágyaszem ne érje a leveleket, mert az erős nedvszívóhatása miatt károsítja a növényt. Lassan elkezdődik a szamóca virágzása és most előzhetjük meg a szürkerothadást. Erre alkalmas például a Fundazol 50 WP, vagy más, hasonló hatású gombaölőszer is. A virágzás idején kockázatos dolog öntözni, és most nem is indokolt. Ha valakinek mégis olyan területen fekszik a szamócaágyása, hogy elkerülhetetlen a locsolás, akkor öntözés után ne mulasszuk el a permetezést. Most már itt az utolsó alkalom a szőlő metszésére. Kultúrnövényeink közül talán a szőlőnek a legnagyobb a vízigénye, és a húsz Celsius-fok feletti nappali csúcshőmérséklet igencsak felgyorsítja a vegetációt. Régi szabály, hogy a metszlap mindig ferde legyen és a csúcsrügytől ellentétes irányba lejtsen. Ha a hajtásvégeken kiszivárgó nedvesség' rácsurog az éppen kinyílni készülő rügyekre, akkor penészedést és rothadást okozhat. Eltérő a szakemberek véleménye abban a kérdésben, hogy hány szemet hagyjunk meg egy-egy vesszőn. Először is azt kell tudnunk, hogy tőkés, sö- vényes, vagy lugasos a szőlőtelepünk. A tőkésnél általában hajtásonként két csapot hagynak meg. A hosszúcsapot 3-5 szemre hagyjuk, a rövidcsapot 1-2 szemre metsszük viszsza. A sövényes, vagy lugasos művelésnél általában három sorban a feszítődrót mentén futtatják a hajtásokat. A termőcsonkokat félméterenként alakítják ki, és csonkonként két csapot hagynak. Kezdő kertészeknek furcsa látványt nyújt a megmetszett szőlő, hisz az előző évi buja hajtásrengeteghez viszonyítva szinte kopasznak tűnik a metszés utáni lugas. Nem szabad azonban sajnálni a növényeket, mert ha túl sok vesszőt hagyunk, vagy túl hosszúra maradnak a hajtások, az nyár közepére megbosszulhatja magát. Sok pici, apró fürt lesz a tőkéken, zárt marad a lombkorona és még a legnaposabb időjárásban sem tudja rendesen beérlclni a szőlőszemeket. A metszést és a venyige ki- hordását követően áztatás- szerűen permetezzük le a szőlősorokat téli hígítású mész- kénlével, vagy Neopollal. Most már be kell fejeznünk a szőlő telepítését, a hiányzó tőkék ültetését. Az iskolából felszedett szaporítónyagokat ne hagyjuk sokáig a napon, mert a vékony hajszálgyökerek hamar elszáradnak. Ültetéskor a másod- és a harmadgyökereket vágjuk le, és csak a talpgyökereket hagyjuk meg. A dugványt ültetés után kupacoljuk fel, ezzel is védhet- jük a kiszáradás ellen. A friss hajtások úgyis megtalálják az utat a világosság felé. A levágott venyigét komposztáljuk be, mert nagy a tápanyagtartalma. A vastagabb szárakat kiszárítás után szabadtűzhöz felhasználhatjuk. Kapható már a piacokon a paradicsom- és a paprikapalánta. Most még húsz forint körüli áron lehet venni, de várhatóan egy-két héten belül lesz az még olcsóbb is. A fóliaházakba már biztonsággal palántázhatunk, de a szabadföldön is megpróbálkozhatunk néhány tő kiültetésével. Nem az a paradicsom fog hamarabb teremni, amelyik már bimbós, vagy virágos állapotban van, sokkal fontosabb az erős gyökérzet és a sötétzöld levélszín. Gyenge, nyurga palántát ne vegyünk, mert sok idő kell ahoz, hogy megerősödjön. Inkább legyen kisebb, de erőteljesebb a szaporítóanyag. Nagyüzemi módszereknél géppel, vagy legalábbis ültetőfával telepítik a palántákat. A kiskertekben azonban azzal a húsz-negyven palántával érdemes bíbelődni. Először készítsünk kis gödröket, majd szórjunk egy kávéskanálnyi Bazudint minden egyes lyukba. Kezünkkel kis rést nyitva rakjuk be a palánta gyökerét és két oldalról töltsük fel földdel a gyökerek magasságáig a gödröt. Ezt követően kis tányért képezzünk a tövek körül és palántánként fél-egy liter vízzel öntözzük be a friss ültetést. A belocsolásra akkor is szükség van, ha elég nedves a talaj, mert a vízzel együtt a gyökerek közé mossuk a termőföldet és nem marad levegős rész a gyökérzet körül. Az üres légtérben elsorvad a gyökér és bepenészedik. Ültetés után várhatóan megkókad a palánta, de három napig lehetőleg ne öntözzük meg. Ennek oka: ha a feltalaj elég nedves, akkor semmi sem kényszeríti a gyökérzetet, hogy mélyebbre ereszkedjen. A nyári forró napokon pedig nem győzzük majd öntözni. A frissen locsolt föld előcsalogatja a lóbogarakat. Ha a Bazudin nem adna elég védelmet, akkor a bogarak járataiba, vagy csak úgy a talaj felszínére tegyünk Arvalint. Hatásosabb, ha a járatokba dugjuk a méreggel átitatott gabonaszemeket, mert a kártevők hamarabb megtalálják, és itt az énekesmadarak sem eszik meg tévedésből a mérget. Palántavásár F. T. (Új Kelet) Nyíregyháza, Búza téri zöldségpiac. Megjelentek az első palántaárusok és a vevők mustrálgatták a portékákat. Festett hajú, kontyos nagysága érdeklődik a paradicsompalántát nézegetve. Előbb a kezébe veszi, körbeforgatja, majd röviden közli, neki korai fajtájú kellene. — Csókolom, ez a legkorábbi termésidejű, amit a környéken kapni lehel. — De nekem kecskeméti törpe fajtára lenne szükségem és ez mintha nagyobb lenne. — Ez csak azért van, mert fóliaházban nevelkedett és megelőzte kistestvéreit. Hitte is a hölgy meg nem is, de azért vett belőle húsz tövet. Később másik vásárló lépett az árushoz, ő is gusztálta a palántákat. — Milyet tetszik parancsolni? - szólította meg mosolygó arccal az eladó a nyakkendős urat. — Középérésű, karós fajta kellene és lehetőleg bőtermő. Tudja, nagyon szeretjük a paradicsom- ivólevet és ebből a fajtából szaporán telnek az üvegek. ■— Éppen jó helyen tetszik járni - válaszolt az árus, és a korábban törpének nevezett paradicsompalántákból átnyújtott egyet. Az üzlet megköttetett, a vevő elégedetten távozott a piacról. Hogy később a hölgynek, vagy az úrnak lesz-e nagyobb szerencséje, nem tudom, de a pechesebb csak magát okolhatja. Elemi szabály ugyanis, hogy ne mi mondjuk meg az eladónak, milyen fajtájút szeretnénk, hanem előbb kérdezzük meg, milyen van. Érdemes előtte forgatnunk a szakirodalmat, vagy legalábbis a legelterjedtebb fajtákat névről felismerni. *** Csípős paprika Még igencsak drága a zöldpaprika, de mindent a gyerekért. Egy anyuka nyavalygó gyermekét próbálja lebeszélni a paprikavásárlásról, de a kölyök hajthatatlan. A kofa is győzködi a szülőt, hogy nem csíp az a paprika, nyugodtan megveheti. Ha pedig mégsem felelne meg, nyugodtan hozza vissza. Az anyuka fizet, távoznak. A gyerek egy óvatlan pillanatban kikapja a kosárból a zöldpaprikát, jóízűt harap bele, majd fülsiketítő ordításba kezd. Persze, hogy csípős volt a paprika! Az anyuka mérgesen visszafordul, rohan a kofához. Az ígéretet beváltva kéri, hogy adjon egy másikat, vagy méginkább adja vissza az árát. Az eladó azonban hajthatatlan. Amibe már beleharaptak, azt ő nem tudja még egyszer eladni. Ja kérem, így könnyű ígérni... I Fotó: Lázár Zsolt
