Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-30 / 124. szám
6 1997. május 30., péntek Interjú, riport Szétverik, vagy győz a harmadik szárny? Háttérbeszélgetés Szí lágy iné Császár Teréziával Amikor egy héttel ezelőtt Szilágyiné Császár Teréziával, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei elnökével, országgyűlési képviselővel megállapodtunk ezen beszélgetésünk időpontjában, akkor szándékunk szerint a parlamenti munkáról, a nyugdíjtörvényről és hasonlóan fontos országos dolgokról szerettünk volna beszélgetni. Az élet azonban közbeszólt. A politikus kijelentette, roppantul sajnálja, amiért a KDNP belső nehézségei ez idő alatt olyan akuttá váltak, hogy témát kell változtatnunk, de sajnos ez elkerülhetetlen. Palotai István interjúja- Képviselő asszony! A KDNP helyzete kívülről szinte már kiismerhetetlen. Egyáltalán van megoldás? — Elindultunk egy olyan úton, amelyik kivezethet bennünket a mély válságból. Ezalatt azt értem, hogy a párt legitim elnöksége (Giczy György elnök) és az országos választmány elnöksége (Latorczay János) egyetértésben június 21-ére összehívta a párt országos tisztújító választmányát. Ez döntő nap lesz a párt életében, mivel stratégiai kérdéseket fog eldönteni: megválasztja az új vezetőket, meghatározza a párt választási szövetségi politikáját, és reményeim szerint lezárja a belső válságot.- Melyik szárny győzelme szolgálná inkább az egység fennmaradását?- Bármelyik szárny, vagy éppenséggel a harmadik csoport győz, legfontosabb feladatának a párton belüli integrációt kell tekintenie.- Harmadik szárny? Hallhatnánk erről bővebben?- Van igény arra, hogy mindkét oldal vezető személyiségei a ’98-as választásokig vonuljanak vissza a második vonalba, és a párt aranytartalékából állítson ki egy vezetőgárdát. Személy szerint én is ezt a vonalat képviselném, azonban Szilágyiné Császár Terézia engem mint megyei pártelnököt kötelez a június 7-ei, megyei választmányon megszületendő határozat.-Látszanak már országosan is az erőviszonyok?- Igen, már felsejlenek. Haj- dú-Bihar megye egyértelműen Giczyt akarja, Veszprém megye viszont harmadikutas. Azt mondhatni, hogy ez az arány országosan is igaz: 50-50 százalék.- És a másik oldal? Lator- czay és Isépy?- Nincs igazán országos támogatottságuk. Ez nem azt jelenti viszont, hogy ne lenne helyük a pártban és a frakcióban.- Mi történik, ha mégsem sikerül az egység ismételt összekovácsolása ?- Akkor bekövetkezhet a szakadás, ami azt jelenti, hogy néhány országgyűlési képviselő és talán néhány helyi szervezet is elhagyja a pártot vagy felfüggeszti politizálását. Végül is lenne hova menniük, hiszen az ellenzék pártjai nemcsak szavazóink egy részét szeretnék megnyerni, hanem örömmel helyet adnának a Kereszténydemokrata Néppártból „dezertálóknak”.-Az MSZP „hívő tagozata" is nyitni akar?- Ezek a pártok, amelyek nyitottságukat a kereszténydemokrácia felé egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, számunkra azt bizonyítják, hogy ők sem tudják elképzelni a magyar belpolitikai palettát kereszténydemokrácia nélkül. Számomra azonban nem mindegy, hogy valamelyik ellenzéki pártból lesz-e „KDNP”, vagy mi az 1947-esBarankovits-esz- meiség útján haladva maradunk azok. Ez óriási tét! — A kormánykoalíció pártjai egyes politikusok állításai szerint tevékenyen részt vállaltak a KDNP szétverési kísérletében. Van ennek igazságtartalma?- Találgatások folynak és nyilatkozatok hangzanak el, hogy a KDNP-ben történt események egy külső forgató- könyv alapján folynak, én azonban úgy vélem, bár lehetnek erők, amelyek örülnének a KDNP megszűnésének, és így az ellenzék gyengülésnek, mégsem őket teszem felelőssé a történtekért! A történelem vissza fogja igazolni - ha a tragédia bekövetkezik, és 1998 után nem lesz kereszténydemokrata párt a parlamentben — hogy a felelősség a ma vezető politikusaié. A névadó nyomdokában Egy csipet magyar történelem Fekete Tibor (Új kelet) Ettől a gondolattól vezérelve felvették a kapcsolatot a névadó szülőfalujával, a romániai Apáca község iskolájával, és pünkösd ünnepére népes delegációval tiszteletüket tették a félig magyarok lakta településen. Az egy autóbuszra való küldöttséget nem volt nehéz kiválasztani, annál körülményesebbnek bizonyult az utazás költségének összegyűjtése. Szerencsére megyei vállalkozások és a Művelődésügyi Minisztérium külkapcsola- tok osztálya segítégével előteremthették az autóbusz igénybevételi díját. Szállásra nem volt gondjuk, mert a helyiek kettesével, hármasával befogadták a gyerekeket és a felnőtteket. Külön élménynek számított és ez jelzi az ottaniak vendégszeretetét is, hogy a tisztaszobában vetettek ágyat a magyar gyerekeknek. A kemencében friss mazsolás kalácsot, kenyeret sütöttek. Az út szervezői szándékosan úgy állították össze a programot, hogy az iskola tanulói minden olyan helyre eljuthassanak, ahol Apáczai Csere János élt, alkotott, és hatással volt az ottani oktatásra, tanításra. így jártak többek között Nagyváradon, Kolozsvárott, ahol a nagy pedagógus tanított. A házson- gárdi temető sok nagy magyarnak nyughelye. Többek között ott található a névadó kozásra, a játékra és még közös szalonnasütésre is. A tanulók megismerhették a környék nevezetességeit, a Szent Anna-ta- vat, Tusnádfürdőt és Sepsi- szentgyörgyöt. Pünkösd hétfőn, a visszaúton megálltak Kalotaszegen. Ott még élő hagyomány, hogy az ünnepekre népviseletbe öltöznek, és a gyerekek a helyszínen csodálhatták meg a méltán világhírű kalotaszegi mintákat és motívumokat. A négynapos út fáradtságával, de élményekben sokkal gazdagabban tértek haza. Sajnos, az ottani gyerekek nem könnyen látogathatnak ide, mert az ezerháromszáz kilométeres távolság számukra áthidalhatatlan, de örömmel fogadták a meghívást. Megígérték, ha csak kis létszámú csoporttal is, de viszonozzák a vendégeskedést. A középfokú oktatási intézmények kezdetektől fogva névvel működtek, míg az általános iskolák többsége most választ névadót magának. Nyíregyházán a tanárképző főiskola 2-es Számú Gyakorló Általános Iskolája nemrég vette fel Apáczai Csere János nevét. Mint azt Raffay Zoltánná igazgatóhelyettestől megtudtuk, ők nemcsak a divatnak engedve akartak nevet adni iskolájuknak, hanem komolyan gondolják a nagy magyar pedagógus örökségének ápolását. síremléke is. Ellátogattak Segesvárra, ahol a csatamező helyén felállított emlékműnél egy csipetet kaptak a magyar történelemből is. A gyerekek nemcsak az ismerkedés szándékával keltek útra, hanem ők is megmutatták, mit tudnak. Az iskola kórusa és a Babszem néptáncegyüttes fergeteges műsorral szórakoztatta a helyieket, és ízelítőt adtak a hazai kultúra és népművészet fejlődésének jelen szakaszáról. A kétnapos ott-tartóz- kodás alatt maradt idő a barátTársaskör a Koronában Zsúfolt ház volt május 27-én, kedden este a Nyíregyházi Társaskör rendezvényén. Az amolyan évzárónak- évkezdőnek szánt műsoros est nagy sikert aratott a nézők körében. Berki Antal (Új Kelet) Mintha a békebeli évek jöttek volna vissza néhány órácskára. Valamikor a hetvenes években, de még a nyolcvanas évek elején sem volt ritka, hogy egy- egy kultúrház, ifjúsági klub műsoros estet rendezett, amire aztán meghívták a szűkebb lakóközösség tagjait. Akkoriban is örömmel vettek részt az ilyen megmozdulásokon a meghívottak. Aztán jött a rendszerváltás, és szinte egy csapásra megszűntek az ilyen meghitt, családias hangulatú estélyek. Nem is csoda, hiszen jószerével teljesen eltűntek azok az intézmények is, amelyek az ilyen típusú bulikat rendezték. Hogy mekkora űr keletkezett a kis klubok eltűnése után, azt bizonyította a kedd esti hatalmas nézősereg. A Korona Szálló Kodály-termében kevésnek bizonyult a szék, máshonnan is kellett hozni. Pedig semmi különös nem történt. Társaságra vágyó emberek jöttek ösz- sze, hogy egy habkönnyű pódiumösszeállítás keretében egymás társaságában kapcsolódjanak ki. Ebben van a Nyíregyházi Társaskör ereje. Kezdeményezői „felismerték”, hogy az ember társas lény. Amióta három esztendeje megalakult a kör, szolgálata olyan sikeres lett, hogy kinőtte a kezdetben otthont adó házasságkötő termet, és átköltözött a Koronába. Kedden este operettrész- letek, kabarétréfák váltakoztak egymással, és a közönség boldogan habzsolta a rég hallott melódiákat, nevetett Hacsek és Sajó bumfordiságán. Szó sem volt itt nagybetűs művészetről, sokkal inkább arról, hogy aki megjelent ezen az estén a Koronában, az felejtse el néhány pillanatra a hétköznapok rettenetes taposómalmát, örüljön együtt fellépő és néző a kialakult nagyszerű hangulatnak. Sok ilyen rendezvényre lenne szükség, és nem is kell hozzá olyan sok dolog. Még a pénz sem határozza meg alapjaiban az ehhez hasonló programok megszaporodását. Az ügyszeretet mellett annak felismerése szükséges, hogy az emberek még mostani korunkban is szívesen mennének nyilvános helyre szórakozni, de sajna, szerte e hazában szinte egyetlen ilyen típusú eseményt sem szentelnek a polgárok lelki egyensúlyának ápolására. Apáczai Csere János
