Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-27 / 121. szám

Városlátogató Jó cipőben járva A cipőműhelyben katonás rend fogad. A különböző méretű és formájú kaptafákon féligkész cipőfelső­részek, a polcokon kész lábbelik. A sarokban egy­másra pakolva a bélésanyagok és előre kikészítve a cipősarkak. Mikor nagy levegőt veszünk, beszippant­juk a bőr semmihez nem hasonlítható kesernyés il­latát. Szilágyi Margit cipőtervezőnél vagyunk.- Nincs ebben semmi ér­dekes - nevet ránk házi­asszonyunk, miközben bel­jebb tessékel minket a lakás­ba. — Valahol csak meg kell születniük az ötleteknek. A szerelem több mint húsz év­vel ezelőtt kezdődött. Akko­riban még Kolozsváron él­tünk, s én az ottani cipőgyár­ban voltam tervező. Hét év­vel ezelőtt azonban úgy ala­kult, hogy Nyírbátorba köl­töztünk. Itt is a cipőgyárban kaptunk munkát a férjemmel együtt. Aztán a gyár meg­szűnt, s mi munka nélkül maradtunk. Akkor vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, s ma már merem állítani, hogy nem bántuk meg. Minden évben felmegyünk a fővá­rosba, hogy megnézzük a szezon előtti cipőkiállításo­kat. Ott kiderül, milyen lesz az új divat, mit várnak tő­lünk a megrendelő kereske­dők. Vásár után nekiindu­lunk, hogy beszerezzük a szükséges kellékeket, anya­gokat. A bőr és a kiegészítő kellékek Pestről valók, a tal­pat Békéscsabáról hozatjuk, míg a kéreg és a talpbélés Ramocsaházáról kerül hoz­zánk. Aztán hazajövünk, és én nekiülök tervezgetni. A szezon előtt nyolc-tíz terv­ből általában csak három­négy lesz, ami igazán sikeres. Ha azzal elkészülök, már min­den gyorsabban megy. Sza­bok és tűzök, aztán a férjem a kaptafán készre „varázsolja” a cipőket. Naponta hat-hét pár cipőt készítünk el, ami azt hi­szem, egy ilyen kétemberes családi vállalkozásban nem is rossz arány. Persze nem min­dig áll egyformán közel a szí­vemhez minden darab. Mi elsősorban azt a korosztályt próbáljuk megcélozni, akik reggelente gyerekkel a karju­kon munkába sietnek, este teli bevásárlótáskákat cipelnek haza. Tehát nekik nem iga­zán célszerű a kiállításon fel­vonultatott hatalmas sarkú topánokat felhúzni. A férjem gyakran mondogatja is mun­ka közben, hogy ő sohasem fogja megszokni ezeket a te­litalpú darabokat. Szemében egy női lábbeli legyen kecses, vékony orrú, pici tűsarkú. Ná­lam a legfontosabb szempont a kényelem. Szinte minden modelt felpróbálok, s ha vala­melyik megtetszik, rögtön magamnak is készítek belőle egy párat. Na azért ne gondol­ják, hogy halomban állnak a cipőim a szekrényben. Csak annyi van belőlük, mint bár­melyik asszonynak. Ceruza és zománc Gyermekmun­kákból nyílt kiállí­tás az alkotóház­ban május 22-én. Az országos pályá­zatot még tavaly hirdették meg, mely- nek keretében a millecentenárium alkalmából várták a felnőtt- és gyer­mekalkotók mun­káit. A felnőttek műveiből április­ban már nyílt egy kiállítás, így mosta legkisebbek is bemu­tathatták munkái­kat. Az ügyes kezű gyerekek grafit, ce­ruza és zománc se­gítségével tették kéz­zel foghatóvá gon­dolataikat. A kiállí­tott alkotásokat júli­us végéig nézhetik meg az érdeklődők a Szentvér utcai stú­dióban. 1997. május 27., kedd Alaposabb, türelmesebb ellátás Nyírbátor Bár már dél körül jár az idő, a szakorvosi rendelőben még mindig nagy a nyüzsgés. A folyosó végébe sétá­lunk, ahol karonülő babák, kisebb és nagyobb gyerekek várnak arra édesanyjukkal, hogy sorra kerüljenek. Az egyik kisfiú nadrágja kantárát gyűrögetve ül a széken, a szőke kislány pedig teát cumizva fekszik a pelenkázó- asztalon. Mikor a hallgatag Ádám lép a rendelőbe anyu­kájával, mi is bekísérjük. Dr. Gaál Mihály főorvos meg­vizsgálja a kétéves kisfiút, de szerencsére semmi komoly bajt nem talál. Miután a kislegény integetve elmegy, a főorvos úrral arról beszélgetünk, milyen változásokat hoz majd életükben az önkormányzat legutóbbi döntése.- A kormány január 22-én hagyta jóvá, hogy a járóbeteg­szakellátásban is el lehet kez­deni az úgynevezett funkcio­nális privatizációt. Ez hasonlít a körzeti orvosi funkcionális privatizációhoz. Lényege, hogy a rendelőintézet épülete, be­rendezése és felszerelése az ön- kormányzat tulajdonában ma­rad, hiszen a feladat törvényi címzettje továbbra is a város. A működtetést azonban a ren­delőintézet szakorvosai által alapított kft. veszi át. A TB, pontosabban az Egészségbiz­tosítási Pénztár továbbra is tá­mogatja teljesítményfinanszí­rozásban az itt folyó munkát. Ez a privatizáció egy úgyne­vezett kvázi privatizáció. Ez A Kihívás Napjának meg­rendezésében Nyírbátor már igen rutinosnak számít. Immár ez lesz a negyedik esztendő, amikor május 28-án „feléled” az egész város. Arról, hogy milyenek voltak a korábbi sportnapok, és hogy mire le­het számítani az idén, Nagy Árpád, az önkormányzat sportosztályának vezetője beszélt.- Bár a fő szervező a Terü­leti Diáksport Bizottság, azért a munkából az önkormány­zat sem vonja ki magát. Sőt anyagilag nagy mértékben tá­mogatja is a megmozdulást. A lakosság számát tekintve a Challange Day-en az ötödik kategóriába tartozunk. Már hagyomány, hogy nem egy, hanem harminc helyszínen mutathatják meg a városla­kók, ki miben ügyes. A konk­rét programot az egyes hely­színeken a helyi szervezők állítják össze. Gondolom, mondani sem kell, hogy a já­tékban élen járnak az óvodák, az iskolák, a nagyobb üze­mek és a határőrség. Ez utób­biak révén mindig sikerül sok pontot gyűjtenünk. A fő rendezvényt délután öt órá­tól a sportcsarnokban tartjuk. azt jelenti, hogy az önkor­mányzat a törvény által rá tes­tált feladatot egy másik szer­vezettel oldatja meg. A járóbe­teg-szakellátáshoz azonban engedély szükséges. Ezt a do­kumentumot a megyei ÁNTSZ (tisztiorvosi hivatal) adja ki. Természetesen ideiglenes enge­déllyel minden szakrendelő működik, s amint beszerezzük még azt a néhány berendezést, mely most még hiányzik meg­kapjuk a végleges engedélyt. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a megyei ÁNTSZ vé­leménye szerint a megyében ez az egyik legjobban felsze­relt járóbeteg-szakorvosi in­tézet. Tekintettel arra, hogy ebben A gálára éppen befejeződik az a huszonnégy órás foci­meccs, melyen százötven fia­tal vállalta, hogy rúgja a lab­dát. Természetesen gondos­kodnunk kell ellátásukról is. Szerény számításaink szerint a kellő mennyiségű szendvics előállításához legalább száz­ötven kenyérre lesz szükség. A nap folyamán mindenki kaphat tombolát, s este a sor­soláson értékes ajándéko­kat sorsolunk ki. Reméljük, hogy ez a Kihívás Napja is a kft.-ben a tagok egyúttal al­kalmazottak is, nyilvánvalóan még jobban érdekeltté válnak abban, hogy lehetőségeink szerint még jobb ellátásban ré­szesítsék a hozzánk érkező be­tegeket. Érdeke lesz a dolgo­zónak, hogy minőségben is többet nyújtson a páciensek­nek, hiszen csak így lesz bevé­tele. A közeljövőben arra fo­gunk törekedni, hogy tevé­kenységi köreinket még job­ban kiszélesítsük. Bár alapjá­ban véve azt hiszem, már így is teljes lehet a kör, hiszen van­nak belgyógyászataink, nő­gyógyászataink, sebészetünk és traumatológiánk, röntge­nünk és ultrahangunk, fül-orr- gégészetünk, gyermekgyógyá­szatunk, laboratóriumunk, pszichiátriánk, tüdőgyógyá­szatunk, bőrgyógyászatunk és szemészetünk. Magától értető­dő, hogy ezek a szakrendelé­sek a jövőben is tovább fog­nak működni. Összefoglalva tehát úgy gondolom, azért lesz kedvezőbb a változás a lakos­ságnak, mert az érdekeltségnél fogva alaposabb, jobb ellátást, türelmesebb bánásmódot fog­nak kapni. legalább olyan jól sikerül majd, mint az előzőek. Tavaly például hatvanezer pontot gyűjtöttünk össze, s ez azt jelenti, hogy körülbelül há­romezer ember sportolt ezen a napon. A sportrendezvé­nyeket leginkább talán az is­kolás korosztály élvezi. Ne­kik ilyenkor mindig megló­dul a fantáziájuk. Legkedve­sebb szórakozásuk az igazga- tókergetés, amikor a diákok előtt fut az egész nevelő- testület. Lakossági támogatással Ülést tartott május 22-én a nyírbátori önkormányzat testületé. A városatyák a reggel kilenc órától délu­tán háromig tartó közgyű­lésen több mint tíz napiren­di pontot vettek végig. A város jegyzője, dr. Nagy László azokról a kérdések­ről adott tájékoztatást, me­lyekben sikerült döntésre jutni. Az első és legfonto­sabb az volt, hogy a kép­viselő-testület elfogadta a 2002-ig tartó oktatáspoli­tikai koncepcióját. Jól szer­vezett, alapos, amolyan igazi úttörőmunkát kaptak kézhez a képviselők, mely számol a város realitásai­val. Azt is megemlíti, hogy a teljesítés anyagi háttere elég bizonytalan. A véle­mények szerint a benyúj­tott anyag szakmailag tény­leg kiváló, végrehajtás szem- pontjából azonban még problémás lehet. Ehhez a témához kapcsolható a kö­vetkező napirendi pont is, melyben 4,5 millió forintot szavaztak meg a középfo­kú oktatási intézmények számítástechnikai hálózat­ra való csatlakoztatására. A szakemberek szerint ez a fejlesztés már része lehet a fentiekben említett oktatás­politikai koncepciónak. Bár a háziorvosi ellátás privatizációja már megszo­kott dolog, nem sok helyen mondhatják el az ország­ban, hogy a szakorvosi el­látás funkcionális privati­zációját is elvégezték. Az önkormányzat képviselő­testülete ezen a közgyűlé­sen döntött arról is, hogy a Bella Imre Egészségügyi Központ szakorvosi kft.-vé alakul át. A Báthori Épszol Kft. mérlegbeszámolójának megvitatása után újabb vita kerüli napirendre. El­érkezett az idő a kötelező közszolgáltatási végzők pályázatának elbírálására, a szemétszállításra vonat­kozó rendelet újjáalkotásá- ra. A városatyák azonban nem tudtak érdemi döntést hozni, így a kérdést elna­polták, abban azonban egyet­értettek, hogy az ügyben mindenképpen ki kell kér­ni a lakosság véleményét is. A gyűlésen szó esett töb­bek között az új beruházá­sokról, a költségvetési ren­delet módosításáról és a fej­lesztési tartalékok felosztá­sáról. Óriási feladatot jelent a város útjainak és járdái­nak rendbetétele, melyre harmincmillió forintot szán a testület. Ez így kimondva lehet, hogy hatalmas ösz- szegnek tűnik, de látva, hogy hány utca vár újításra, ez a pénz kevés is lesz. Szük­ség van a lakosság támoga­tására is. A munkák meg­kezdésénél mindenképpen előnyt élvez majd az az utca, ahol a lakók megmoz­dulnak, segítséget adnak. Az oldalt írta: Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin készítette A Kihívás Napjára várva

Next

/
Oldalképek
Tartalom