Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-27 / 121. szám

1997. május 27., kedd Nem változtat Iránnal kapcsolatos politikáján az Egyesült Államok, amíg Teherán támogatja a terrorizmust, ellenzi a közel-keleti békefolyamatot, és atomfegyver bir­toklására törekszik — szögezte le Nicholas Burns amerikai külügyminisztériumi szóvivő azzal kapcsolatban, hogy az iráni elnökválasztáson Szajed Mohamed Katami személyé­ben mérsékelt politikus lett a győztes. Burns a Madeleine Albright külügyminisztert Párizsba szállító repülőgépen nyilatkozott. Bocsánatot kért John Howard ausztráliai miniszterelnök hétfőn a bennszülöttek tízezreitől, akiket az asszimilációs politika keretében elszakítottak szüleiktől. „Én személy szerint őszintén sajnálom azokat az ausztrál polgár­társaimat, akiket igazságtalanság ért az elmúlt generációk bennszülöttellenes gyakorlata miatt” - mondta Howard a bennszülöttekkel való megbékélésről rendezett értekezle­ten. Ausztráliában heves vita folyik arról, milyen jogok ille­tik meg a földjeikről elűzött bennszülötteket. A társadalom most néz szembe azzal, hogy 1880 és I960 között több tíz­ezer bennszülött gyereket szakítottak el szüleiktől, hogy gyermekotthonban vagy fehér szülőknél nőjenek fel. Az Ausztrál Emberi Jogi Bizottság és a bennszülöttek vezetői népirtónak nevezték a beolvasztó politikát, és hivatalos bocsánatkérésre szólították fel a kormányt. Franjo Tudjman elnökön kívül Horvátországban csak ket jelöltnek sikerült összegyűjtenie 10 000 választói aláírást ahhoz, hogy indulhasson a június 15-ei elnökvá­lasztáson. Tudjman több mint 120 000 aláírással biztosítot­ta jelölését, míg Zdravko Tornác szociáldemokrata és Vlado Gotovac szociálliberális ellenzéki jelöltek 22 000, illetve 14 000 aláírást gyűjtöttek. A központi választási bizottság szerdán dönt arról, hogy érvényesnek fogadja-e el az aláírá­sokat, s csak akkor jelentik be hivatalosan az elnökválasztás jelöltjeit. A horvát ellenzék ezúttal sem tudott egyetlen je­lölt személyében megállapodni a biztos győzelem tudatá­nak nyugalmával induló Tudjmannal szemben. Magyar-magyar találkozó Tudományos ülésre jöttek össze május 25-én, va­sárnap történészek, régészek, levéltárosok, muze­ológusok, a néprajz avatott ismerői a festői szépsé­gű kárpátaljai kisvárosban, Beregszászon, hogy ta­nácskozzanak a város több mint hétszáz esztendős történetéről. A konferencián a város első írásos emlí­tésétől kezdve, az ipar és a kereskedelem kialaku­lásán át egészen a beregszászi főiskolások identi­tástudatáig, szerteágazó kérdéseket vitattak meg. Berki Antal (Új Kelet) Pataki István, a házigazda polgármester köszöntötte a vendégeket, majd dr. Dám László, a nyírbátori múzeum igazgatója elnöklésével folyt a több mint hatórás kon­ferencia. Igazi magyar-ma­gyar „nemzetközi” értekez­let volt ez a járási tanács dísz­termében létrejött találkozó. Tartott előadást a ruszin ré­gész, dr. Kodály József; a Kárpátaljai Magyar Tanár­képző Főiskola rektorhelyet­tese, dr. Soós Kálmán', levél­táros, a Beregszászi Levéltár­ból Csatáry György és annak igazgatóhelyettese, Pob- ránszky Lajos. Irodalomtör­ténész, a Kárpátaljai Magya­rok Kulturális Szövetségé­nek elnökhelyettese, dr. S. Benedek András és a Szövet­ség soros elnöke, Brenzovics László. Természetesen sokan voltak ott Magyarországról is: többek között dr. Zachar József ezredes, a Hadtörténe­ti Intézet főigazgató-helyet­tese, dr. Bellon Tibor, a Sze­gedi Egyetem tanára, dr. Sza­bó Géza, a Hungarológiai Intézet vezetője, Tóth István, a Pro Minoritáié című lap főszerkesztője, Gottfried Barna, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Levéltár levél­tárosa. A nyíregyházi Besse­nyei György Tanárképző Főiskolát dr. Mizser Lajos, dr. Udvari István és dr. Ká­rolyi Margit képviselte. A nyíregyházi intézmény és tanári kara sokat tett azért, hogy Beregszászon tanár­képző főiskola lehessen. Iz­galmas előadásokat hallot­tak az érdeklődők, amelyek­nek tudományos tartalma mellett sokkal többet jelen­tett az a tény, hogy egy alig háromesztendős, Ukrajnában működő magyar nyelvű fel­sőfokú tanintézet szakmai munkájának megalapozása érdekében hangzottak el. Világkrónika ‘ Ixj Csatlakozás vagy csalatkozás? Hiába szemerkélt az eső, hiába kísérletezett a szél, sem­mi sem állíthatta meg immár a szombati NATO Expresszt! A parádé nemcsak a levegőben zajlott, hanem a reptér gyepén is. Mintha a világ katonasága itt adott volna egy­másnak randevút. Szívélyes magyar tisztek, igazi haver módján viselkedő németek, vigyorgó amcsi katonasrácok, komoly csehek és dumás franciák (akik éppen a kanada­iakkal cseverésznek - franciául), úriembernyi angol kirá­lyi tisztek, (végre) igazán baráti románok és svédek, akik nagyon kitettek magukért - megannyi náció, mégis béke, mégis barátság és jóakarat...! Velük - az idegenekkel - beszélgettem, no meg az érdeklődő emberekkel... Palotai István (Új Kelet) Torbjörn Edberg, a Gripen— Magyarország projektigazga­tója.- Most vannak ezek a piló­tasrácok először Magyaror­szágon?- Igen. Hatan jöttek, és még egyikük sem járt itt korábban.- Micsoda agresszió!- Agresszió? Miért ?-Az azért mégiscsak túlzás, hogy valaki először egy harci repülőgépen érkezzék egy má­sik államba... - tódítom az igazgatónak.- Hát igen, mi tagadás - nevet fel, megértve a tréfát.- Pontosan honnan jöttek a fiúk? NorrköpingbőT?- Nem, ott csak a fejlesztés idején történnek repülések, hiszen ott a gyár berepülő rep­tere. A JAS-39 Gripen már nálunk hadrendben áll, így Naxsjö-ből hívtunk meg pi­lótákat.- Több Gripent is láttam itt a reptéren...- Összesen négy JAS-39-est hoztunk, egy itt áll mögöttem mint „kiállítási tárgy” a ten­dergépek között, három pe­dig a betonon repülésre ké­szen. Ezek közül egy tartotta a bemutatót. Különben termé­szetesen nem ez az első alka­lom, hogy Magyarországon bemutatjuk a Gripent, viszont a nagyközönség és a szakma így egyszerre - a többi ve- télytárssal — először láthatja.- Miért éppen Gripen? Hi­szen a Drakék és a Wiggenek is még modern gépnek számí­tanak. Olcsóbbak is lennének, könnyebb lenne eladni..- Az a véleményünk, hogy „kéz alól” nem érdemes gé­pet sem venni, sem eladni. Hiszen éppen a közös gon­doskodás, a fejlesztésben való magyar részvételi lehetőség, a beszállítói feladatok és lehe­tőségek teszik vonzóvá a Gripent. Az a tény, hogy ezál­tal magas műszaki szintű munkát, fejlesztéseket ho­zunk az országba - ami na­gyon megkönnyíti a kifizeté­seket - adja meg a közös ér­dekek rendszerét. Arról nem is beszélve, hogy meggyő­ződésem szerint Magyaror­szágnak a Gripenre van szük­sége, hogy képes legyen meg­védeni önmagát, és nem egy kimustrált gépparkra. Hiszen most éppen ez jelenti a prob­lémát.- Megfelelnek-e a JAS 39- esek a NATO-szabványok­nak?- Hogyne! Teljesen NATO- kompatibilisek.- Ki fog győzni a vetélke­désben?- Svédország! Ez csak ter­mészetes! Legalábbis nagyon remélem... —Beszállt a ring be a Mirage is, sőt az oroszok is jelezték, hogy ajánlani fogják a Szuhoj 37-est. Nem tart az újabb ki­hívásoktól?- Egy cseppet sem. Ha min­dent tekintetbe veszünk (és re­mélem, ezt teszi majd a kormány is a döntés meghozatala előtt), ak­kor annak keli nyernie, aki a leg­többet ajánlja, és a legjobb kon­díciók szerint. Mi ezt tesszük. Együttműködést ajánlunk, nem csak vásárt! Laci Bonivart őrnagy, a Svéd Királyi Légierő műszaki tisztje.- Har du varit en av de, som har flygit idag? (Ön volt az, aki ma repült?)- Nej, det var jag inte. Jag ar ijenör... (Nem, én mérnök va­gyok.)- Dina klader ser ut, som pilo- temas... (Az egyenruhája pedig pilótát sejtet...)- Ja, ja kanske... Különben be­szélhetünk magyarul is!- ??? Ön ért magyarul?- Persze. Kétéves voltam, ami­kor kikerültem a szüleimmel, 1969-ben.-Hol laknak, ha nem hadititok?- Dehogy az - nevet Laci. - Északon, Lulleaban, fent! Száz kilóméterre a Sarkkörtől... Ilyen­kor nyáron szinte egész éjjel vi­lágos van, nagyon szép...- Ön szerint milyenek a SAAB kilátásai a Gripen projekttel kap­csolatban Magyarországon?- Kiválóak! Mi nyerünk!- Mondjon egy-két meggyőző éivet!- Műszaki szempontból óriási dolog, hogy ez már egy negyedik generációs gép. Érett, Tejlett típus, mégis a világ mai állása szerint a legmodernebb, ami létezik. Ami külön előnye, hogy a gép állapo­tának a technikai kiértékelése is számítógépes vezérléssel műkö­dik. A leszállás után csak rá kell csatlakoztatni egy speciális kom­puterre, és az máris kiírja a legki­sebb teendőket is. Nem kell a hi­bát keresni. A gép megadja azt is, hogy mit kell csinálni vagy mit kell cserélni. Persze, a fedélzeti számítógép is a legmodernebb.- Magyarországon van egy le­genda a Gripenről. Nevezetesen úgy hangzik, hogy a gép - ha kilö­vik a pilótáját, vagy netán rosszul van - magától képes hazamenni...- Az nem a repülőgép amiről beszél, hanem a ló! - kacag a fia­tal őrnagy, hogy még a könnye is kicsordul. - Remek! Ezt otthon is elmondom!-Azt is mondják, hogy a Gripen sokkal olcsóbban üzemeltethető, mint a többi vetélytársa. Ez is csak „népmese”?- Nem! Ez valóban így igaz. Egy F-16-os kétszer annyi üzem­anyagot használ, mint a JAS 39, hogy az F18-asról ne is beszéljün, ami a többszörösét.- Tegye, kérem, a szívére a ke­zét! Mi a leggyengébb pontja a Gripennek?- Nincs ilyen, hacsak az nem, hogy háborúban még nem hasz­nálták. Persze ezt úgy is felfog­hatjuk, mint ahogy úgy is van: ahol SAAB-okat használnak, azo­kat az országokat még nem mer­ték soha megtámadni. Azt hiszem, ez viszont jó osztályzat!- Hogy tetszettek a MÍG 29- esek?- Gyönyörű gép, és remekül re­pül! A baj csak ott van, hogy ren­geteget fogyaszt, és nem környe­zetbarát...- Arra gondol, hogy okádja a füstöt?- Arra is, meg arra, hogy rop­pant zajos. Zavarja a polgári környezetet. Gyarmathy István nagykö­vet, a Honvédelmi Minisztéri­um helyettes államtitkára.-Államtitkár úr! Megvalósul­ni látszik az álom. Itt a NATO tokkal és vonóval, itt a szorti­ment, most már csak választani kéne...- Akkor majd tudjuk, hogy mit akarunk, és van is rá pénzünk, akkor valóban, de azt hiszem, ez egy kicsit még odébb van.- Mikor leszünk bök sebbek ez ügyben? A NATO július else­jei nyilatkozata után, amikor feketén-fehéren megtudjuk, hogy meghívnak-e minket a NATO-ba?- Igen, az összefüggés lénye­ges. Ahhoz, hogy tudjuk, milyen gépekre van szükségünk, elő­ször azt kell tudnunk, hogy mi­lyen légierőt akarunk. Ez pedig már a NATO-val való pontosí­tások után derül ki félreérthetet­lenül. A magyar konnány elő­reláthatólag a második félévben teszi majd le a voksát a beszer­zendő gépek típusáról.- Úgy tűnik, mindenkinek tet­szett a MÍG 29-es is, csak azt róják fel neki, hogy úgy füstöl, mint egy gőzmozdony...- Szerintem csak viccből csi­nálta a pilóta...- A Gripen projektet ismer­jük, a többi gépét nem. Mit aján­lanak mások?- Nagyjából ugyanazt, mint a svédek, ha jól tudom. Persze, erről pontosan a gyártók tudná­nak felvilágosítást adni. Egye­dül a Mirage nem ajánlott még konkrétan semmit a gépen kí­vül... —És az oroszok? Bár ők eleve kijelentették, hogy reménytelen helyzetben vannak.- Ezt nem mondanám. A SzU 37-es remek gép. De ők eddig csak jelentkeztek és kész. Majd meglátjuk, mi jön ki belőle...- Egyetlen orosz gépet sem látok itt. Miért?- Nagyon sajnáljuk, hogy nem jöttek el, de anyagi okokra hivatkozva döntöttek így.- Szó volt egy B-52-es érke­zéséről is. Miért nem jött?- Egyszerűen azért, mert nem tudtuk volna hol elhelyezni... Egy fiatal magyar harckocsi­zó tiszt.- Alija a rohamokat a harc­kocsi?- Szerintem ami most itt tör­ténik vele, az sokkal jobban megárt neki, mint egy igazi háború - nevet a hadnagy. - A torony gyárilag csak két­személyes, de van úgy, hogy egyszerre nyolc kissrác is bújkál benne. Nem tudom mi lesz a „világcsúcs”, de hogy ma megdöntik, az tuti...- Honnan érkeztek?- Hódmezővásárhelyről.- Ezek szerint ez az a dan­dár, amely részt vesz majd a román—magyar közös béke- fenntartó hadtestben?- Igen, belőle egy század, és nem harckocsizok, hanem lövészek.- Milyen harckocsi ez?- T-72-es. —Akkor ez valóban egy mo­dern harcjármű!- Az bizony—mondja büsz­kén a tiszt. - Ámbátor lehet, hogy csak volt... - és tovább küzd a lelkes pulyákkal. Egy idős házaspár; Kő- szeghy Barna és neje.- Sopronból jöttünk. A fér­jemmel nem lehetett bírni, ami nem is csoda, hiszen a máso­dik világháborúban pilóta volt. Félelmetes és remek, amit itt látni - vészit ál a szót a hajdani repülőszázados. - Úgy érzem, még most vén fej­jel is magam, mint a házi­kacsák, amikor látják a vad­kacsák repülését... De hát ilyen az élet. Elszáll az idő. Csonka Dánielné és gyer­mekei.- Honnan érkezett a csa­lád?- Nagyszénásról, Békés­ből. Nem mondom, messze van, de a srácokat egyszerű­en nem lehetett nem elhozni. Teljesen be voltak zsongva.- Pedig onnan nem valami olcsó mulatság...- A férjem a Volánnál dol­gozik, és így...-Na jó, ha valakinek Isten a barátja...-Nekedmi tetszett a legjobban? - fordulok Csonka Pistikéhez és Zsolti­hoz.- A jepüjők és a jakéták.- Melyik repülő mégis?- Hát a jepüjők, amelyikek jepültek. Úgy zúgtak, hogy zsúúúúúúú!- Máskor is eljöttök?-Pejsze! Ha Anyuci elhoz... De elhoz, mejt medidéjte. Lassan vége a napnak. Gyermekek és felnőttek él­ményekkel tele, és minden bizonnyal holtfáradtan las­san elindulnak hazafelé. Olyan is akad, aki majd csak éjfélre ér haza... A jövő NATO-katonái Fotó: Lázár Zsolt Fotó: Lázár Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom