Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

jt»«KfT«E3Ki- , ,||[[(|| milliimn -| Jeges csemegék XIV. Lajos francia király udvarában az egyik legrit­kább és legkülönlegesebb csemegének számított a fagylalt. A Napkirály és udvaroncai elé Párizs első cukrászdájából, a Café Pro- cope-ból került a jeges cse­mege, amelyet egy olasz cukrászmester remekek. Igazi diadal útjára száza­dunkban idulhatott a fagyi, köszönhetően a hűtési tech­nika fejlődésének. A hűtő- szekrény feltalálói mellet elsősorban Marco Pólónak kell köszönetét mondanunk érte, hiszen ő csente el Kí­nából a fagylaltkészítés félt­ve őrzött titkát. A fagylalt az egyetlen élelmiszerünk, amelyet mí­nusz 15 fokos hőmérsékle­ten fogyasztunk. S miért tudjuk mégis ízeit élvezni? A magyarázat egyszerű: a szánkban rögvest elolvad. A jeges édesség zamatát a benne lévő tej zsírsavainak segítségével érezhetjük. A tudomány mai állása szerint bármilyen aromái képes reprodukálni mesterséges úton. Ezek szerint tehát ehetnénk töltött káposzta vagy rántott hús ízű fagy­laltot is. Szerencsére ez még senkinek sem jutott az eszé­be, és reméljük, nem is fog, főleg azért is, mivel az édes ízek tűrik legjobban a fa­gyasztást. A hagyományos csokolá­dé és vanília mellett a fagy­laltgyárak egyre hajmeresz­tőbb ízekkel állnak elő. Ha sikerült hozzászoknunk a mentolos csokoládéhoz, a mákos és a rizses nyalánksá­gokhoz, lehet, hogy meg sem lepődünk majd a bugyuta viccből ismert répafagyitól. Vigasztalásképpen érdemes megjegyezni, hogy a szám­talan kalória mellett - tejtar- lalmának köszönhetően - a fagylalt napi kálium- és C- vitamin szükségletünk 10 százalékát tartalmazza. A gyerekek nagy örömére tálalhatjuk az otthon elkészí­tett vagy a sarki fagyizóból hazavitt csemegét eképpen: a fagylaltoskanalat vízzel ki­öblítjük, majd cgy-egy gom­bócot nyomunk a mignonos papírra, esetleg fagyispohár- kába. A „bohóc” sipkájaként tölcsért, orra, füle és szeme helyén színes gyöngycukor­kát használunk. Ne feledjük azonnal tálalni! Okosan szeretni ót Munkatársunktól Minden család legfőbb vá­gya, hogy testileg, szellemi­leg egészséges gyermeke szü­lessen a világra. Különösen az első baba várásakor fontos, hogy a párok felkészüljenek a szülői feladatra, mely az élet legfontosabb és legfelelős- ségteljéscbb szerepvállalása. Az együtt eltöltött évek fo­lyamán tudatosul bennünk, hogy már csecsemőkorban ki kell alakítani a szülő és gyer­mek között az egymásra han- golódás, az elfogadás bizton­ságát. A kiegyensúlyozott gyermek nevelése igen nehéz feladat, és csak abban az eset­ben lehetséges, ha megfelelő az életmód és életritmus, az egymásra figyelés, mely a gyermekeknek és szülőknek egyaránt nyugalmat, bizton­ságérzetet adhat. A játéknak a gyermek fejlő­désében igen fontos szerepe van, de számára a legfonto­sabb, ha a szülő részt vesz já­tékaiban, hiszen ő a szerete- tet nem a kapott drága játék­ban vagy ajándékban érzi, ha­nem a vele eltöltött időben, az odafigyelésben, amikor is érzi, hogy éppen olyan fontos a családban, mint bárki más. Gondoljunk arra, milyen ne­héz a helyzete annak a gyer­meknek, akinek testi ellátott­sága kifogástalan, illetve megvan mindene, ami pénzért megvehető, ugyanakkor hi­ányzik a simogatás, az érzel­mi életével történő foglalko­zás. Az érzelemszegény csa­ládi körben a gyermek szere- tetigénye fokozatosan növek­szik, a hiányt baráti kapcso­latokban keresi, ezzel magya­rázható, ha a barátaihoz job­ban kötődik, mint szüleihez. Nagyon lényeges annak felis­merése, hogy gyermekeink gondolkodásmódja, és ebből következően viselkedésük, magatartásuk más, mint a felnőtteké. Talán az egyik leg­károsabb közhiedelem, hogy a jól nevelt gyermek nem akarhat, csak kérhet. Ha a gyermek nem gyakorolhatja különösen serdülő-, kiritkus korban az akaratát, lehető­ségeit, megvan a kockázata annak, hogy gyenge akarat­erővel és a fölösleges függő­ségi helyzet „megőrzésével” nő és lép be az életbe. így to­vábbra is kér, és elvár úgy a szülőtől, mint a felnőtt társa­dalomtól egyaránt. Nem ké­pes a célokért tenni, így ké­sőbb sem alakulhat ki egyé­nisége. Tehát adjunk neki lehetőséget valamilyen mó­don, segítve önállóságát. Természetesen mindenre al­kalmazható „recepteket” nem adhatunk, hiszen minden gye­rek és minden helyzet más, de ha megértjük és elfogadjuk, hogy viselkedése gondolko­dásmódjának következmé­nye, és ehhez tartjuk magun­kat, megkönnyíthetjük számá­ra a fejlődést, úgy később ma­gabiztos, a világ iránt biza­lommal viseltető, kiegyensú­lyozott, aktív, kezdeményező egyéniséggé alakuljon. A gyermeknevelésben legfonto­sabb a személyes példa, hi­szen az „ideákat” mindenkor a látottak és a megtapasztalás nyújtják számára. Gondoljunk vissza saját gyerekkorunkra, minden élmény, külső hatás, mely általában 7-8 éves ko­runkig ért bennünket, egy életre meghatározóvá vált számunkra. Kíméljük lehető­ség szerint gyermekeinket, hiszen ez az időszak sem a szülő, sem a gyermek számá­ra nem egyszerű, ha gyakran éri őket a szülők fokozott ter­heinek hatása, könnyen kese­rű, pesszimista emberré alakul alaptermészetük. Természetes dolog, hogy a napi munka és az otthoni teendők után a szülő nem ér rá órákig beszél­getni. A szülő és gyermek kapcsolatá­nak mélységét igj nem a beszé Igeié- tWH sek időtartama, hanem annak érzelmi mélysége ™ és gazdag tartalma adja meg. Sokszor elég néhány gyengéd szó, együttérzés, kellő azonosulás, hogy a gyermek érezze, nincs egyedül, és szeretik, ez fontos alapja a boldog gyermekkornak. Sajnos, nem vagyunk elég türel­mesek és bölcsek ahhoz, hogy gyermekeinket ezek­ben a nehéz, megpróbál­tatásokkal teli időkben kellően felkészítsük az életre. Végül is nem szo­morúságra lettünk teremt­ve, gyermekeink mosollyal arcukon születnek, pró­báljuk megőrizni ezt a mosolyt, tanítsuk őket örülni, apró élményekből összerakott örömforrá­sokhoz juttatni. Tanítsuk meg a munka sikerélmé­nyére, hogy ezáltal csi­szolhassuk jellemét. Hadd érezze minél gyakrabban, hogy az igazi gazdagság a szeretetben rejtőzik, hi­szen ha a családban a sze­retet és gondoskodás ki­emelt szerepet kap, az a gyermekeink mosolyában többszörösen visszatük­röződik. így sikerülhet majd gyermekünknek egész éle­tét megalapozó, nyugodt, biztonságos, derűs indí­tást adni. Ebben bízva kí­vánunk az egész család­nak és gyermekeinknek nem csak a gyermeknap alkalmából a további évek­hez sok örömet, jólétei és őszinte, kiáradó szeretetet. Az oldalt összeállította Hatházi Andrea > A több napja tartó kánikula szerint, tényleg be­köszöntött legmelegebb évszakunk. S ha itt a nyár, irány a strand, á vízpart. A nap szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek, a télfakította bő­rüket életerős bronzzá süttethetik. A mintegy százötven millió kilométer távolságból ragyogó „tűzgolyó” több mint négymillió éve sugározza számunkra a fényt, a meleget, az élet forrását. Ma már azonban azt is tudjuk, hogy ez az óriás csillag komoly veszélyt is jelenthet számunkra. Az ózonlyuk kialakulása, a pajzs elvékonyodá- sa miatt a napozás visszafordíthatatlan károso­dásokat okozhat a bőr mélyebb rétegeiben, ami nemcsak a bőr öregedését gyorsítja meg, hanem az érzékenyebb bőrűeknél akár bőrrákot is okozhat. Nem kell azonban pánikba esnünk, tetőtől talpig beöltöznünk, hiszen megfelelő védekezései elkerülhetjük a káros hatásokat anélkül, hogy le kellene monda­nunk a napozás öröméről. Az UVA- és az UVB-sugaraktól tökéle­tesen védett bőr nemcsak szebb, de tartósabban őrzi barnaságát is. Számos kozmetikai cég kínálja napozóolajait, naptejeit a nap­imádóknak. Választásnál a faktorszám helyes mértéke legyen a legfontosabb szempont. Ha már megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb napozószert, bőségesen kenjünk magunkra belő­le, mielőtt a szabadba mennénk. Ha kirándulásra, hajókázásra, hosszabb sétára indulunk, ne felejtsük, hogy a nap ekkor is elér sugaraival. Lehetőség szerint ne az utolsó pillanatban, a strandra érkezve, a tűző napon krémezzük be magun­kat, hanem még a napozás megkezdése előtt, hiszen bármilyen „kencefice” jobban kifejti hatását, ha már valamennyire bejutott a bőr hám­rétegébe. Pótoljuk gyakran a napozószert, mert a homok, a törölköző, a víz „ellenünk dolgo­zik”. Hajunk is védelmet igényel - főleg, ha fes­tett - a nap sugarai elől. Viseljünk könnyű kala­pot, kendőt! Ez fokozottan érvényes a kis gye­rekekre és az idősebbekre. A mediterrán népek­nél elterjedt szokás a szieszta, nem hiába talál­ták ki és tartják be mind a mai napig. A déli naptól, azaz 11 óra és délután 2 óra között hú­zódjunk mi is a hűvösbe. Alapvető szándéka mindenkinek, ha már a napra merészkedik, hogy minél hamarabb és minél barnább legyen. Mint a legtöbb dologban, itt is a fokozatosság a nye­rő. Érzékeny bőrűek az első napokban negyed óránál többet ne tartózkodjanak a napon, inkább üldögéljenek a hűvösben. Jóval kisebb mérték­ben, de a félámyékos helyeken is lehet bámul­ni. Bármilyen típusú a bőrünk, kezdetben a ma­gasabb faktorszámú krémet használjuk, majd a bámulásunk előrehaladtával csökkenthetjük azt, esetleg olajra válthatunk. A barnaságot csak úgy őrizhetjük meg, ha napozás és tisztálkodás után minden esetben bekenjük testünket napozás utá­ni bőrnyugtató krémmel. Fontos dolog, hogy a napon soha ne tartózkodjunk üres gyomorral, de a tele has sem igazán ajánlatos. A folyadék pótlására igyunk sokszor, kevés mennyiségű ás­ványvizet, gyümölcslevet, az édes, szénsavas üdítők csak a pillanatnyi szomjúságunkat olt­ják, s azt követően sokkal jobban izzadunk tő­lük. Elfogadott tény, hogy a hölgyek, mióta vi­lág a világ, szépek akarnak lenni, s ezért színe­ző kozmetikumokat kennek az arcukra, azaz sminkelnek. Tegyék ezt bátran, csak ne a strand­ra, a napozás idejére. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom