Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

Bugyi József

Pál László

Draglchi Daniel

Pampuch Csaba

Drotár György

Veress Péter

Gebhardt Zoltán

Zádor Zoltán

Horváth Géza

Balázs István

Horváth László

Parti József

WK/jg/M|

Visszahozták a hajdan volt sikerek hangulatát

Bemutatjuk az NYVSC Szabolcs Gabona extarligás férfi röplabdacsapatát

Kuznyecov mozdult el, ennél azért több lehetőség adódik. Ehhez persze jó nyitásfogadási teljesítmény is szükséges. Ugyanakkor a sáncmunkában, technikában is lehetünk eredményesebbek.

— Mi kell ahhoz, hogy a mostani meglepetést huzamosabb ideig tudja hozni az együttes?- Nagyon sok fantázia van ebben a csapatban. Sokan talán el sem hiszik, hogy nagyon sokra lehetnek képesek. Egykét poszton szükséges erősíteni, és a fiatalabbaknak tovább kell fejlődniük. Ha minden tekintetben biztos a háttér, ezzel a gárdával jó néhány évig ott lehetünk az élvonalban.

Az akarat diadala

Bugyi József (190 cm, 80 kg,

1972): Nyíregyházán kezdett röplab- dázni, mindkét főiskolai csapatban szerepelt. Aztán az NYVSC-hez került. Utána a Testnevelési Egyetemen tanult tovább, és az egyetem csapatában szerepeli. Tavaly nyáron jött vissza Nyíregyházára, a röplabda mellett a Vasvári Pál Gimnáziumban testnevelő tanárként tanít. Nőtlen. Évközi teljesítményével csak részben elégedett. Ennek oka az, hogy ebben az évben az új csapatba kellett beleilleszkednie, és emellett most kezdte a tanítást is. Az új feladat miatt kevesebb energiát tudott a versenysportra fordítani. Célja, hogy a jövőben biztos tagja lehessen az extraligás csapatnak. A sikereket elsősorban a jó csapatteljesítménynek tulajdonítja.

Dragichi Daniel (192 cm, 78 kg, 1968): A román játékos fiatalon kezdett el röplabdázni. Több román élcsapatban is szerepelt, román bajnok is volt. Sokszoros román válogatott. Az utóbbi három évben Belgiumban és Franciaországban szerepelt. Ebben a bajnoki évben, ha nem volt sérült, a kezdőben játszott. Nős. Amikor Nyíregyházára jött, az volt a célkitűzés, hogy bennmaradjon a csapat az Extraligában. Nagyon örül annak, hogy ezt sikerült túlteljesíteni, amit elsősorban annak tulajdonít, hogy a játékosok magukhoz mérten a legjobbat nyújtották. Szervezettebb háttérmunkával még többre is képesnek tartja az együttest.

Drotár György (192 cm, 89 kg, 1965): Nyíregyházán kezdett röplabdázni, sokszoros ifjúsági válogatott volt, és a katonaidőt leszámítva mindig az NYVSC-ben szerepelt. Bajnoki érmeket, kupasikereket tudhat magáénak. Nős, egy gyermeke van. Rövid kihagyás után két éve újrakezdte a játékot. A sport mellett már dolgozik is. A tavalyi évét sikeresebbnek tartja, mint az ideit. A gárda jó szereplését a jó csa- patszellemnek tulajdonítja. Bízik

abban, hogy a hátralévő meccseken a bronzérmet is megszerzi az NYVSC Szabolcs Gabona.

Gebhardt Zoltán (188 cm, 88 kg, 1968): Dunaújvárosban iskolásként kezdett röplabdázni. Két éve igazolt az NYVSC-hez. Nős, két gyermeke van. A csapatból a legnehezebb helyzetben ő volt ebben az évben, mivel az előkészítő poszton csak vele számolhatott az edző. A közösség egyik motorja volt, űzte, hajtotta a többieket. Idei teljesítményével nagyjából elégedett. A sikereket a jó egyéni teljesítményeknek és a csapategységnek tulajdonítja. Már a negyedik helyezést is komoly meglepetésnek tartja, de akkor örülne igazán, ha bronzérmes lenne az együttes.

Horváth Géza (193 cm, 92 kg,

1973): Hajdúböszörményben középiskolásként kezdett röplabdázni, utána került a nyíregyházi főiskolára, az akkori NB l-es együttesben szerepelt, onnan került az NYVSC-hez. Nőtlen. Az idény második felétől általában a kezdő csapatban szerepelt. Úgy tartja, hogy ebben a bajnoki évadban nagyon sokat javult a játéka. Ennek ellnére még szeretne tovább fejlődni. Szerinte nyitásban tudna a legtöbbet javulni. Az idei sikert a csapategységnek tulajdonítja. Azt mondja, bármilyen probléma is merült fel a játékosok között, azokat mindig rendezni tudták.

Horváth László (190 cm, 84 kg, 1975): Nyíregyházán iskolás korában kezdett röplabdázni. Tizenhét éves korában került a felnőtt csapathoz, érettségi után már szerepelt a kezdő csapatban. Junior válogatott is volt. Nőtlen, jelenleg sorkatona. Nagy sikerként élte meg az együttes idei szereplését, a meglepetéseket a csapatteljesítménynek tulajdonítja. Elsősorban a háló melletti teljesítményén szeretne javítani.

Kuznyecov Ivan (194 cm, 90 kg, 1966): Az orosz játékos Moszkvában gyermekkorában kezdett

röplabdázni, és moszkvai csapatokban szerepeli. Mielőtt Nyíregyházára került, Törökországban játszott. Nős, egy gyermeke van. Szinte minden meccsen kezdőjátékosként szerepelt ebben az idényben, a támadások mellett nyitásfogadóként is nagyon sok munka hárult rá. Saját teljesítményét jónak értékeli, ugyanakkor azt mondja, a szélekről a hálónál nem voltak olyan biztosak az ütései, mint ahogy szerette volna. Úgy értékeli, hogy a siker a jó csapatmunkának és a jó egyéni teljesítményeknek köszönhető.

l’ál László (203 cm, 93 kg, 1963): Szabolcsi születésű, Nyíregyházán középiskolásként kezdett röplabdázni, a H AFE csapatánál játszott, utána az NYVSC-nél folytatta. Hosszú évekig a Tungsramban szerepelt, majd Belgiumban folytatta. Évekig a magyar válogatott kezdő embere volt, összesen 98 hivatalos meccsen öltötte magára a címeres mezt. Háromszoros magyar bajnok, kupagyőztes, csapatkapitány, nős, egy gyermeke van. A csapat eddigi szereplését is csodálatosnak tartja, bízik abban is, hogy újabb éremmel gazdagíthatja gyűjteményét. Azt tartja a legértékesebbnek, hogy egyre nagyobb elvárásoknak is meg tudott felelni az együttes. Ezt annak tulajdonítja, hogy a bajnokság során egyre jobban összekovácsolódott a csapat. Azt mondja, hogy a fiatal, fejlődő- képes gárda még sok sikert elérhet.

Pampuch Csaba (196 cm, 88 kg, 1975): Nyíregyházán kezdett röplabdázni. Többszörös ifi válogatott. Több mint négy éve a felnőtt csapattal készül, és általában a kezdő csapat tagja. Nőtlen. Az NYVSC idei eredményeivel elégedett, bár akkor lenne igazán boldog, ha a bronzérmet is megszereznék. Véleménye szerint még minden játékelemben van javítanivalója. Legjobban a sáncmunkában szeretne előrelépni, és a felugrásos szerváit akarja biztosabbá tenni. A sikeres szereplést annak tulajdonítja, hogy végig nagyon együtt volt a csapat.

Veress Péter (197 cm, 81 kg, 1979): Általános iskolás korától rendszeresen sportolt, a röplabdával két éve foglalkozik intenzívebben. Az NYVSC ifjúsági csapatának és a magyar ifjúsági válogatottnak is meghatározó tagja. Néhány meccsen a felnőtt csapatban is bizonyított, most érettségizik. A játék minden elemében szeretne még javulni. Elsősorban a nyitásfogadást és a mezőnymunkát kell sokat gyakorolnia, véli a fiatal röplabdás. Alig tizennyolc évesként rögtön egy sikeres csapat tagjaként debütált az Extraligában.

Zádor Zoltán (200 cm, 90 kg,

1974): Dunaújvárosban iskolás korában kezdett röplabdázni. Tizenhat éves korában már a Dunaferr SE felnőtt csapatában játszott, négy évig junior válogatott, majd a magyar felnőtt válogatottban is szerepelt tíz alkalommal. Nyíregyházára 1994-ben igazolt. Nőtlen, jelenleg sorkatona. Ebben az idényben nyújtott teljesítményét gyengébbnek ítél i a tavalyi bajnokságban mutatott játékánál. Szerinte a támadásaival nincs gond, a sáncjátékban is elfogadhatót nyújtott, a szerváin és a mezőnymunkáján viszont javítani szeretne. Nagyon jónak értékeli az együttes idei teljesítményét, és elsősorban annak tulajdonítja, hogy mindig volt két-három ember a gárdából, aki az átlagosnál többet tudott nyújtani.

Parti József technikai vezető:- A csapat mostani sikere az akarat diadala. Először azt se nagyon hitték cl az ellenfeleink, hogy bent maradunk az Extraligában, aztán a rájátszásban a többiek úgy nyilatkoztak, hogy nekünk van a legkisebb esélyünk a negyedik hely megszerzésére. A játékosaink rácáfoltak ezekre a vélekedésekre. Ez elsősorban a küzdőszellemünknek, a jó csapatmunkának köszönhető. Bármilyen probléma is adódott év közben, azokon túl tudták tenni magukat a játékosok. Azért is nagy siker ez, mert nagyon kiegyensúlyozott az élmezőny, gondoljunk csak az eddigi egyeduralkodó szegediek botladozásaira. Nagyon jó lenne, ha az i-re a pontot a bronzérem megszerzésével tennénk fel.

AZ NYVSC Szabolcs Gabona férfi röplabdaegyüttese ín- ségesebb évek után ismét nagyszerű eredményt produkált. Öt év után újra a legjobb négy között végeznek. A ma kezdődő három nyert meccsig tartó párviadalon a Vasas csapatával a bronzéremért küzdenek. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején legsikeresebb megyei szakosztály ismét kivívta a nemzetközi kupaszereplés jogát is. Még a bronzmérkőzések megkezdése előtt kerestük meg a csapatot, hogy bemutassuk őket olvasóinknak, és természetesen a sikerekről is faggattuk a játékosokat. Amennyiben a szükséges anyagiakat is elő tudják teremteni a szakosztály vezetői, a nemzetközi szereplés lehetősége miatt meg növekedett költség- vetésre a szakemberek szerint újabb sikerek várhatnak a nagy részében fiatal gárdára.- Mit lehetett volna másképpen csinálni?- A rájátszásban derült ki, hogy mennyire fontos volt a gyúrónk segítsége. Jó lenne, ha az egész bajnoki évben igénybe vehetnénk a munkáját.- Mit emelnél ki a csapat teljesítményéből az eddigiek alapján?- Az első a megbízható nyitásfogadás, a másik a fiatalok szembetűnő fejlődése. Ezt értem technikára, szemléletre, küzdőszellemre egyaránt.- Taktikailag tovább tud majd lépni a csapat?- Természetesen. A fiatalok rögtön a nyitásban javulhatnak. Pampuchnak, Veressnek és Zádornak is lehetőleg felugrásos szervákkal kell operálniuk. Zádort jobban be lehetne fogni a hátsósoros támadásokba is. Aztán a hálónál is bővíteni kell a támadási repertoárunkat. Végeredményben csak a pályának a négyes helyéről

Révay Zoltán (Új Kelet)

Először Balázs István edzőt kérdeztük, minek tulajdonítja a sikert.

— A taktikánk alapján bárom idősebb játékosunkra nagyon komoly terhelés hárult. Kuznyecov és Dragichi feladata nem csak a támadás volt, a nyitásokat is nekik kellett fogadniuk. A harmadik játékos, Gebhardt egyedüli előkészítőként játszotta végig a bajnokságot. Ők hárman megadták az együttes stabilitását. A két régi nyíregyházi, Pál és Drotár rutinja is nagyon sokat segített. Mellettük a fiatalok „szépen csapkodtak”, nagyon sokat fejlődtek. Mindezek mellett -nem elsősorban az egyéni teljesítmények hozták a sikert,' hanem a jó csapatmunka volt a sikereink záloga. A saját feladatát mindenki sikerrel és becsülettel ellátta.

m Kuznyecov Ivan