Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-21 / 116. szám

Labdarúgás 1997. május 21., szerda Ki lesz Sziszi utódja? „Főleg a lélektelen játék fogott meg” NB III Tisza-csoport-Erősen nyögvenyelősnek tűnik a vasárnapi győzelem... — Én ezt nem így érzem - jegyezte megEszenyi Dénes. a Demecscri Kinizsi edzője. —Azért bátorkodtam ehhez a jelzőhöz nyúlni, mert egy első helyezettől saját pályá­ján az utolsó előtti ellen nem az az elvárható eredmény, hogy a 85. percben szerezze meg a győzelmet érő gólt.- Kétségkívül megfordult bennem, hogy elúszik a há­rom pont, de annyira nyom­tunk, hogy Hudák réven (ahogy mondani szokás) egy jól eltalált szabadrúgással a magunk javára fordítottuk a meccset. Nehéz az olyan el­lenféllel játszani, amely vé­gig védekezik... — Adámszki gólja után büntetőhöz jutottak. Miért nem a hagyományos tizen­egyeslövő Szilágyi állt a labda mögé?- A héten kijelöltük Brankovicsot, neki kellett volna elvégeznie a „tizit”. Valamiért nem érezte a rit­must, ezért Gombkötő vál­lalta el a feladatot. Sajnos, alaposan elpuskázta a lehe­tőséget, ráadásul az ellen­akcióból rögvest kiegyen­lítettek a szikszóiak. Nem tagadom, megijedtem a krí­zishelyzettől, de mondom, nagyon nyomtunk, és nem hiába... Hudák: három pontos szabadrúgásgól- Nem a fölényes siker lett volna természetes a 2-1 he­lyett?- Nem először állítom, hogy ez a Tisza-csoport any- nyira tömör, annyira közel egyszintűek a csapatok, hogy senki nem mehet biztosra a másik ellen. Jó kis együttes a szikszói, küzdöttek a játéko­sok, nem adták fel.- A három pontnak lehe­tett örülni, annak viszont ke­vésbé, hogy „besárgult” Szilágyi. Ráadásul a sors­döntő hétvégi tiszaújvárosi út előtt...- Nagy gondot jelent „Szi­szi” kiesése. Egyelőre gondol­kozom az „utódján”. Nagy meccs előtt állunk, de ne fe­ledjük, hogy aztán még hátra van négy forduló! Újabb megyei „kupakör” Új Kelet-információ Itt az újabb kiugrási lehe­tőség a kiscsapatok számá­ra! Ugyanis ha szerda, akkor Magyar Kupa-forduló... Az vitathatatlan, hogy csak a „nagyoknak” van veszteni­valójuk, „ennek megfele­lően” egy hete kipottyant öt (!) NB III-as csapat (Dcmc- cser, Nyírbátor, Rakamaz, Nagykálló, Mátészalka). Va­jon lesz-e soros áldozat? A párosítás: Záhonyi VSC- Nyíregyházi FC, V.: Hajdó (Veres A., Nagy Gy.), Keme- cse-Jánkmajtis, V.: Tamas­kovics (Szegedi, Kozsla), Kárpát-Hús Volán-Csengcr, V.: dr. Jekő (Balogh M., Fe­kete), Nyírcsaholy-Nyír- meggyes, V.: Szilágyi M. (Zahorán, Fácska), Nyírlu- gos-Kisléta, V.: Tassy (L. Tóth, Kiss L.), Nagyvarsány- Nagyhalász, V.: Éva (Sinka, Szmolka), Kertváros-Kis- várda, V.: Szabó Z. (Vida J., Józsa), Baktalórántháza- ASE Tiszavasvári, V.: Veres L. (Resán. Ficze). A következő „kör” idő­pontja: június 4., 17.00. Ak­kor már a legjobb négy közé kerülés a lét... „A” pozitív, „B” negatív NB I, ifjúságiak Új Kelet-információ Haladás VFC „A”-Nvír- egyházi Sí „A” 2-3 (0-2), NYSI „A”: Balázsy-Aszta­los, Tóth, Székely, Bárdi — Puki, Pámcr, Korpái, Poór (Varga II.) - Szenes (Mizsák), Lakatos. Edző: Gáli Sándor. Gólszerzők: Tóth (11-es- ből), Korpái, Lakatos. Jók: Lakatos (a mezőny legjobb­ja) és az egész vendégcsapat. Kiállítva: Asztalos (1-2-nél az 52. percben). Gáli Sándor: - Küzdelmes mérkőzésen megérdemelten nyertünk. Ennek a három pontnak igazán akkor lesz értéke, ha a soron következő otthoni találkozónkat is „hoz­ni” tudjuk. Haladás VFC „IF’-Nvir- egylmzi Sí „B” 3-2 (2-1). NYSI „B”: Polgári - Szedlár, Ambrusz, Kiss, Gcgcny - Gulyás, Lakatos, Török, Nyá- rádi - Kocsis, Király. Edző: Gáspár László. Gólszerzők: Gégény, Török. Jók: Gulyás, Nyárádi. Gáspár László: - Csapa­tom végig jól küzdött, ám amíg ilyen potyagólokal ka­punk, addig nem lehetünk sikeresek... Legközelebb szombaton Nyíregyházán a BVSC együt­tesei ellen játszanak az NYSI társulatai. Jótékonyság Szamossályiban Ma jótékonysági labdarú- A helyi, városkörzeti bajnok - gó-mérkőzést rendeznek ságban szereplő csapat ellen- (17.00 óra) Szamossályiban. fele a Vásárosnamény lesz. NB II Keleti csoport, 28. forduló A kazincbarcikai sportbüfé zengett a nótától. És nem csak az igen olcsón mért sörtől fakadtak dalra a „vegyé­szek”. A négytagú kórus Kálmán mester fiait éltette. Mert legyőzték a Nyíregyházát. Hogy a meccs „kutya rossz” volt? Ez a derék drukkereket cseppet sem zavarta. Ők harsogva ünnepeltek. Koncz Tibor (Új Kelet) __ An nál inkább bosszankodott Kiss Miklós. A tréner letörten támasztotta a falat. A májusi vihar ugyan már messze járt, mégis: az NYFC edzőjének lel­kében vihar tombolt. — Ilyen is régen volt, talán korábban soha, hogy helyzetig sem jutottunk. Az ellenfélnek sem volt sok, annyi azonban igen, hogy egy gólt tudjon sze­rezni - elemzett Kiss Miklós. Az Eger elleni döntetlen után a szakmai stáb (no meg vala­mennyi piros-kék hívő) felté­telezte: ennél rosszabb már nem jöhet. Jött...- Abszolút nem erre számí­tottam. Főleg a lélektelen já­ték fogott meg engem is. Ta­lán túlzottan megnyugtatta a játékosokat, hogy jövőre az NB I B-ben szerepelhetnek. Eszerint egy valamivel nin­csenek tisztában: minden to­vábbi mérkőzésen újra és újra bizonyítani kell, hogy való­ban olt a helyünk a második vonalban. Sokan pont az el­lenkezőjét próbálják bizonyí­tani. Az NYFC ismételten nem lé­pett a négyről a háromra. Ma­radt ott, ahol állt — a negye­dik helyen. Az „elfutballo­zott” esélyt (a pályán nyújtott alakítást) nem könnyű meg­emészteni. De mi lesz a folyta­tásban? Lehetséges a tisztessé­ges bajnoki búcsú?- Az lett volna a szándék, legalábbis részemről, hogy Kazincbarcikáról pontot vagy pontokat vigyünk el. Ezzel élessé tehettük volna a hajrát... Úgy látszik, egyes já­tékosok nem igazán akarják a sikert, vagy pedig behatá­roltak a képességeik. Ha az utóbbi magyarázatot foga­dom el, akkor amit eddig el­értünk, az magasan megha­ladja a jelenlegi csapat tudás­szintjét! Mindenesetre a hát­ralévő két mérkőzésen, vala­mint a kupában a morális tar­tásból vizsgázik majd a tár­saság. Ehhez mindenkinek össze kell szednie magát, mert roppant nehéz ellenfelek kö­vetkeznek - ecsetelte Kiss Miklós. „Inkább játszanánk csúnyán, csak nyernénk!” Száraz Attila (Új Kelet) — Elveszítettünk megint egy meccset, amin legalább az egyik pontra jók lehettünk volna - mondja beszélgeté­sünk elején B. Kovács Zoltán edző. - Nem is értem, egy mérkőzésen hogy lehet ilyen kétarcú a csapat... Az első félidőben akaratgyenge játé­kot mutattunk be, alig futot­tunk valamit. Hiányzott az el­szántság. Gólt kaptunk, ennek ellenére döntetlennel fordul­hattunk volna, de Szarka bc- adását Rosu öt méterről centik­kel a kapu mellé lőtte.- A szünetben alaposan számon kértem a labdarúgó­kat. Egyszerűen felbosszan­tott, hogy tétlenül kell ülnöm a kispadon, és nem értem, mi történik a pályán. A második játékrészben már hajtottunk. Fölényben voltunk, de a jobb­nál jobb helyzeteket is elpus­káztuk. Nem túlzók, amikor azt mondom: nemcsak az egyenlítésre, de a három pont begyűjtésére is volt esélyünk. Mindenki láthatta, hogy megvan bennünk az erő, az energia, kidolgozzunk a hely­zeteinket, de a hálóba egye­lőre képtelenek vagyunk be­találni.- Ezzel a mérkőzéssel elúsz­tak a remények egy jobb helye­zésre...- Valóban már csak matema­tikai esélyünk van, hogy a 6-7. helyről előbbre lépjünk. Annyi elszalasztott lehetőség után, amennyit mi kihagytunk, nem számíthatunk arra, hogy a ve- télytársaink eredményeikkel a kedvünkre játszanak. Pethe Sándor egyesületi el­nök láthatólag szomorú az újabb vereség miatt: - Már nem is tudom, mit gondoljak... Az utóbbi két mérkőzésen láttam szép megoldásokat, tetszetős játékot a csapattól, de mind a kétszer kikaptunk egy góllal... Inkább játszanánk csúnyán, csak nyernénk - jegyezte meg keserűen.- Mikor kezdik meg a játéko­sokkal a szerződések tárgyalá­sát. esetleges megújítását?- Abban maradtunk a veze­tőtársaimmal, hogy a bajnok­ság befejezését követő héten. Szeretnénk, ha a két utolsó mérkőzésen is még mindenki hajtana. Az is, akinek a játéká­ra a jövőben nem számítunk. Természetesen mi már végig­gondoltunk egy csomó dolgot. Nem titok, csalódottak va­gyunk a csapat teljesítményé­vel. Sokkal gyengébb produk­ciót nyújtottak, mint amit cél­ként meghatároztunk.- Hogyan élte meg, hogy az ASE szombaton ünnepelt a kézilabdacsapat NB I-be ju­tásának alkalmából, rá egy napra pedig búsult a focisták miatt?- Egy többszakosztályos egyesületnél ez van. Szomba­ton én is nagyon örültem a si­kernek. Vasárnap én is bán­kódtam a kudarc miatt...- A kézilabdázók sikere je­lentheti azt, hogy a jövőben jobban előtérbe kerülnek az egyesületnél, akár a labdarú­gók kárára is?- Nem. Az biztos, hogy ezen­túl jobban figyelünk rájuk, de nem a foci kárára. Megpróbá­lunk szponzorokat keresni a kézilabdázók mellé - már van is érdeklődés -, és valószínű­leg a gyár is nagyobb összeg­gel támogatja őket, mint eddig. De még egyszer mondom, ez nem a foci kárára történik majd. Nincs arról szó, hogy a labda­rúgást visszafejlesszük. Vasárnap este egygólos vereséget szenvedett az ASE Tiszavasvári labdarúgócsapata Kiskundorozsmán. Ha azt vesszük, hogy a hazai csapat ősszel egy góllal otthoná­ban is jobbnak bizonyult a Vasvárinál, akkor mondhatni papírforma-eredmény született. Ennél azonban sokkal kellemetlenebb, hogy Lajkovicsék ezzel a vereséggel végképp elveszítették a matematikai esélyt az év elején meghatározott harmadik helyre. Sőt, mondhatni biztos, hogy a 6-7. hely valamelyikén zárhatják legjobb esetben a bajnokságot... Huszáros kispályaimádat Nagy volt a minap a nyüzsgés a nyíregyházi Városi Sta­dion konferenciatermében. Miközben a salakpályán in­tenzíven készülődtek a Roma Kupára (azóta gördüléke­nyen megrendezték a közel ezer kisebbségi játékost meg­mozgató, immár hagyományos focimajálist), a tárgya­lóban az MLSZ kispályás bizottságának elnöksége „ran­devúzott” egymással. Mindezt egybekötötték egy hami­sítatlan Huszár-találkozóval... L. Tóth Lajos (Új Kelet) A ló, a kacagány cs az iszák nem bukkant elő, egy hús-vér Huszár viszont ott termett. S ha már megjelent, élménybe­számolóval kedveskedett. Merthogy Huszár István a Magyar Labdarúgó Szövetség nemzetközi osztályának veze­tője, magyarán illusztris ven­déget üdvözölhettünk szemé­lyében.- Egy hete még Moszkvában voltam, ahol négy napon át euró­pai konferenciát tartottak a kis­pályás labdarúgás fejlődési lehe­tőségeiről, illetőleg a jöven­dőbeli első kontinensbajnokság részleteiről. Huszonhat ország jelezte részvételi szándékát az Eb-n, és ami biztos: kiírják a ver­senyt, csak éppen az nem dőlt el, hogy mikor kerül sor rá, hol, va­lamint milyen formában?... Majd június 13-án, Genfben döntenek véglegesen. Nekünk, magyarok­nak sem mellékes a rendezés mi­kéntje... Nyíregyháza és a megye jó néhányszor felhívta már ma­gára a figyelmet rangos kispá­lyás tornáival, feltehetőleg so­kakat érdekel válogatottunk külföldi elismertsége. Moszkvá­ban egy holland FIFA-szakem- ber megjegyezte, hogy a mieink ügyesek, technikásak, de amikor az ellenfelek rájönnek arra, hogy nem hajtanak eléggé, nem küz­denek foggal-körömmel, ritmust váltanak, ezzel a fegyverrel ké­pesek az eredmény megfordítá­sára. A lemaradásunk leginkább az akarati tényezőkben kere­sendő - vélekedett Huszár úr, az UEFA kispályás bizottságának egyetlen honi képviselője, a sportág szerelmese. Baktán nem izgulnak Munkatársunktól A Csoma-ügy után újabb esel váltott ki nem kis felzú­dulást - ezúttal Baklaló- rántházán. Történt, hogy a Baktalórántháza-Szikszó (4-0) NB IU-as mérkőzés ered­ményét megóvta a borsodi klub, mégpedig Knoblok Sándor állítólagos jogosulat­lan szerepeltetése miatt. A „fenyvesek városában” felhá­borodva fogadták a Tisza- csoport fegyelmi bizottságá­nak idézését, ugyanis - mint azt Kormány Béla egyesületi elnök elmondta — birtokuk­ban van Knoblok játékenge­délyé, emígyen módfelett furcsálják a fegyelmi ülésre szóló invitálást.- Ez már koncepció, a bor­sodiak által irányított fegyel­mi testület utolsó mesterke­déseinek egyike. Érthetetlen számunkra az egész, mert biz­tosak vagyunk az igazunk­ban. Jobb dolgunk is van an­nál, minthogy ilyen tárgya­lás okán százhúsz kilométert utazgassunk feleslegesen — hangzott Kormány Béla dü­hös kommentárja... Katonás szópárbaj K, T. (Új Kelet) Idézet dr. Katona Sándor nyilatkozatából: „Csodála­tos a pályánk, ezen nem fog múlni semmi. Ha a társaság is ilyen csodálatosan futbal- lozik, jó kis derbi lesz...”. A doki két nappal a Fehérgyar- mat—Vásárosnamény meccs előtt fohászkodott óképpen. A gyarmati fiúk pedig reagál­tak elnökük imájára... Még­hozzá hangosan. Alaposan elagyabugyálták (4-1) a me­gyei első osztály lcgacclo- sabbnak tartott együttesét. Mit is mondhatott volna ez­tán a klubvezér, mint hogy...- Csodálatos volt a játék, kivétel nélkül minden pályá­ra lépő futballistánk fegyel­mezetten tette a dolgát. Gra­tulálok a fiúknak. Jól felké­szültünk a Naményból, is­mertük a kulcsembereket, akiket sikerült lefogni. Ezzel kihúztuk az ellenfél méreg­fogát. Dr. Katona Sándor nem élte be ennyivel... Másról is be­szélt. Ragaszkodott közlen­dőjének szöveghű lejegyzé­séhez.- Nem használt, sőt rontott a két egyesület viszonyán a naményi edző trágár magatar­tása. A rendezők figyelmének köszönheti, hogy cp bőrrel tá­vozhatott Gyarmatról! Vajon mit szól ehhez Far­kas Béla? Merthogy neki cí­mezte nem túl hízelgő véle­ményét a bősz elnök.- Amiről ő beszél, az a bor­zasztóan jó kapcsolat sosem volt a két egyesület közölt, mivel minden évben oly mó­don zajlottak le az egymás elleni meccsek, hogy a gyar­matiak úgy álltak hozzá a já­tékhoz, mintha nyolc pont járna azért a győzelemért... Ha valaki, akkor Katona úr az, aki szítja a tűzet, és biz­tatja a nézőket, hogy ocs­mányságokat kiabáljanak nekem, vagy éppenséggel a játékosoknak. Még egy ilyen mérkőzésen is, amelyen tel­jesen megérdemelten nyer­tek - válaszolt a Vásáros­namény edzője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom