Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-13 / 110. szám
CSAK EGY SZÓRA Ibrány főutcáján sétálva jobbára csak kerékpárásokkal találkoztunk. Őket megállítva a munkanélküliség helyzetéről és a munkahelyteremtés lehetőségeiről kérdeztük. íme hárman a válaszadók közül. £- A dohánygyárban dolgoztam huszonkét évig, és egy évvel ezelőtt elengedtek, azóta — A fiamnak van munkahelye, a vasútnál dolgozik. Én már nyugdíjas vagyok. Bölömi Jánosné semmilyen lehetőségem nincs az elhelyezkedésre. Négy gyermekem van, és nincs miből eltartani őket. Jövedelempótló támogatást nem kaphatunk, mert a papa nyugdíjas, én pedig munkanélküli támogatásban részesülök. Nyíregyházán lenne alkalmi murika, de csak a busz- bérlet havonta közel tízezer forintba kerülne. Ami maradna, azért nem érdemes dolgozni. Szeretnék én is úgy öltözködni, mint mások, de nem tehetem. Tóth János Éppen most indulok a boltba, mert csak egy helyen lehet levásárolni az ebédjegyet. Munkahelyekre lenne itt lehetőség, mert minden megvan hozzá. Van víz, gáz, villany, minden. Nyáron pedig sokan jönnek el a Tisza- partra. Néha annyian parkolnak például Tiszatelken, hogy alig lehet megmozdulni tőlük. Ez is sok embernek adhatna munkát.- Nekem szerencsére van munkahelyem, alkalmazott vagyok, de már az elviselhcParonai Istvánná tétlenség határát súrolja a munkanélküliek száma. Volt itt gumigyár, de megszűnt. Arról is szó volt, hogy egy külföldi cég alakít ki itt egy lerakatok A gumigyár több mint háromszáz embernek adott megélhetést, de volt itt építőipari cég is, hogy már a termelőszövetkezetről ne is beszéljünk. A földeket széthordták és egy-egy családnak annyi sem maradt, hogy megélhetne belőle. Gyermekköztársaság Egy évvel ezelőtt vette fel Árpád fejedelem nevét az ibrányi általános iskola. A névadóünnepség óla is sokat tettek a honfoglalás kori történelem és szokások megismertetésére, most pedig egy hétre kikiáltják a gyermekköztársaságot. A május 26. és 31. közötti héten a diákoké lesz a főszerep. Fordított nap és fejedelemválasztás is szerepel a programok között. Valódi korteshadjárat kezdődött az iskolában és tacepaók díszelegnek a folyosók falán. Jelöltek és önjelöltek ajánlják programjukat, és mindent megtesznek, hogy megszerezzék a hét vezér egyikének nevét. Ez úgy történik, hogy negyediktől nyolcadik osztályig minden évfolyamból választanak egy diákot, míg a kicsik három apródot jelölhetnek. A hét vezér egyike lesz majd Árpád, akit külön ceremónián iktatnak be egy hétig tartó megbízatásába. Érdekes a gyerekek kívánságlistája. Kerékpártúrát szeretnének, sportnapot tanár-diák mérkőzéssel, fordított napot, amikor még az igazgatói irodát is büntetlenül foglalhatják el. Ezenkívül akadályversenyt és sok-sok vetélkedőt szeretnének még. A megmérettetés központi témája a honfoglalás és Árpád fejedelem kora lenne. A gyerekek kívánsága az is, hogy a szülőket jobban vonják be a programokba. Éppen ezért szeretnének egy főzőversenyen is a szüleikkel részt venni, ahol a tanári kar kiválasztott tagjai bí- rálnák el, kik a legügyesebb szakácsok az iskolában. Iskolagyűléssel kezdődne és ezzel is zárulna a hét. Végezetül pedig állófogadást adnának a tanulmányi versenyeken sikeresen szerepelt diákok tiszteletére. Városlátogató Már az elvándorlás is megkezdődött Még a megyei átlagtól is rosszabb Ibrányban a munkaképes korú lakosok számához viszonyított munkanélküliek aránya, pedig még nem is olyan régen az egyik legdinamikusabban fejlődő település volt a megyében. A rendszerváltás itt is több kárt okozott, mint hasznot. A város jelenlegi gazdasági helyzetéről Berencsi Béla polgármesterei kérdeztük.- A töretlennek tűnő fejlődési folyamatban mikor következett be a fordulópont? Mikortól nőtt meg ennyire a munkanélküliek száma?- 1991-92-ben soha nem látott arányú infrastrukturális beruházások kezdődtek városunkban is. Ezzel egy időben hiretelen hét-nyolcszáz ember vált munkanélkülivé a településen. Akkor azt hittük, hogy ilyen nagyarányú beruházások következtében majd jönnek a vállalkozók, a beruházók. Sajnos nem ez következett be. Mára annyira rossz a helyzet, hogy a hétezer lakosú Ibrány ötvenmillió forintot kénytelen szociálpolitikai támogatásokra költeni. Húsz százalék feletti a helyi munkanélküliek aránya, és ez már tarthatatlan állapot. Még egy jellemző adat, hogy háromszáznál is többen vannak a jövedelempótló támogatásban részesülők.- A gumigyár részlege annak idején sok embernek adott munkát. Most mi van vele?- A gumigyár tönkremenetele után, ’95 végén volt némi reményünk. Akkor egy német vállalkozó vásárolta meg a gyáregységet, de csak biztat- gatott bennünket. Sajnos a mai napig egy szerény beruházástól eltekintve nem fejlesztett semmit. Többen is érdeklődnek, hogy befektetni szeretnének a városban, de a tárgyalások az érdeklődés szintjén sohasem léptek túl. Lassan már belefásulunk az állandó tárgyalgatásokba, ugyanakkor kézzelfogható eredménye egyiknek sincs.-A megmaradt kevésből melyik a legnagyobb munkáltató a városban?- Sajnos az önkormányzat, mintegy kétszáz embernek ad munkát. Sok apró vállalkozás jött létre az elmúlt években, amelyek nagyobb része kényszervállalkozás. A munkahelyek megszűnése után nem tudott hol elhelyezkedni, ezért inkább belefogott valamibe, mert nem akart munkanélkülivé válni. Ezeknek az embereknek a többsége a kereskedelemben és az építőiparban próbál meg boldogulni. Úgy érzem, ezen vállalkozóknak jó egyharmada le fog morzsolódni, és csak a kisebb része fog megerősödni. Jelenleg öt-hat olyan vállalkozás van, amelyik húsz főnél több embert foglalkoztat. Jó volna, ha többen lennének ilyenek.- Volt itt egy négyezer hektáros teremelőszövetkezet. Mi van ennek a helyén?- Az emberek többsége ki- karóztatta a földjét, egy- és negyvenhektáros birtokok jöttek létre. Ráadásul az öt-tíz hektáros termőterület is sok esetben négy-öt darabban van. A kormánynak döntenie kellene végre, hogy beindulhasson az ingyenes földcsere. Jó lenne, ha hitelfelvételkor jelzálognak a termőföldet is elfogadnák, ugyanakkor gépvásárláshoz jelentősebb költségvetési támogatást adnának.- A várost járva nagyon sok kis boltot láttam. Van-e fizetőképes kereslet ennyi üzlet eltartására?- Az már most tisztán látszik, hogy ennyi bolt ilyen jövedelmi viszonyok mellett nem maradhat meg. Egy részük rövid időn belül megszűnik majd.- Kis termőterület csak úgy tud egy egész családot eltartani, ha magasabb feldol- gozottságú terméket állítanak elő, vagy munkaigényesebb növényeket termesztenek. Erre miért nem vállalkoznak az emberek?- Valamikor nagy hagyomány volt ezen a vidéken a dohánytermesztés. Mióta külföldi kézbe kerültek a dohánygyárak, azóta nyomottak a fel- vásárlási- árak, gond van a minőséggel és messze nem olyan a jövedelmezősége, mint régebben volt. A másik hagyományos növénykultúra a gyógynövények. Ebben látnék fantáziát. Nemcsak gyűjteni kellene a macskagyökért, vagy a fodormentát, hanem termeszteni is. Akinek csak három-négy hold termőterülete van, az is megélhetne gyógynövényekből. Ráadásul itt a szomszédban, Nagyhalászban van a felvásárlása is. 1997. május 13., kedd Ibrány Városházi hírek Az önkormányzat kép- viselő-testülete legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta az elmúlt évi költségvetés teljesítéséről szóló előterjesztést, és ezzel együtt elfogadta a könyv- vizsgálói jelentést is. Az 510 millió 982 ezer forintos bevétellel szemben csak 478 millió 57 ezer forint volt a kiadás. A maradvány úgy jött létre, hogy nyitókészlettel kezdhették az 1996-os évet, és időközben megjelent a város kasszájának számláján a gázva- gyon-értékesítésből származó bevétel is. Május 13-án, kedden ülésezik a képviselő-testület szociális bizottsága, ahol megtárgyalják a lakás- vásárlási támogatások odaítélését, a lakásfenntartási támogatások sorsát, valamint az ápolási díjak elbírálásáról is döntenek. Rendeződni látszik a Ti- sza-part sorsa. A képviselő- testület Márkus Ferenc vállalkozót, a Virág presszó tulajdonosát bízta meg a terület üzemeltetésével. Sajnos évente csak kel alkalommal tartanak állat- és kirakodóvásárt Ibrányban. A legutóbbi is hagyományosan sikeres volt. Kár, hogy az utóbbi időben inkább a bizsukat és csecsebecséket árusító vásározók jelennek meg nagyobb számban, nem pedig akik valóban állatokat, vagy népművészeti értékeket akarnak eladni. Vonzóbb lesz a Tisza-part A Tisza megyei szakaszának egyik legszebb része Ibrány város területéhez tartozik. Az ártér és a partszakasz alkalmas fürdőzésre, de a terület rendezetlensége miatt csak kevesen keresték fel nyaranta a város szabadstrandját. Most úgy tűnik, megoldást találtak az üdülőövezet sorsára, és még ezen a nyáron jelentős beruházásokba kezdenek a területen. Mint azt Berencsi Béla polgármester is elismerte, eddig nem sikerült olyan rendet tenni, hogy az vonzó lehessen a turistáknak is. Május végén mindenképpen pályázni kívánnak a területfejlesztési alap üdülőövezetekre vonatkozó kiírásaira. Több millió forintos sajáterővel már rendelkeznek, és elhatározták, mindenképpen rendet raknak a Tisza partján. A töltés és a folyópart közötti három-négyszáz méteres árterületen védett az erdő, ezért makadámúttal építik meg a lejáratot. Ezenkívül kiépítik az ivóvíz- és az elektromos hálózatot. A tisztálkodást és a higiéniai feltételeket konténerzuhanyzókkal és konténervécék felállításával kívánják megoldani. Már most tárgyalásokat folytatnak egy győri céggel, ahonnan méltányos áron szerezhetnék be a szükséges berendezéseket. Megegyeztek a vízügyi igazgatóság és a környezetvédelem szakembereivel, hogy hozzájárulnak a vízügyi területen sátorhelyek kialakításához. Ezzel jelentősen nő a terület komfortfokozata. Ha már jönnek a turisták, akkor azok enni és inni akarnak, ezért büféüzemeltetésre és meleg étkeztetésre is lehetőség nyílik majd. A képviselő-testület egy helyi vállalkozót bízott meg a vendéglátóhelyek üzemeltetésével, valamint ő felel majd a partszakasz rendjéért, tisztaságáért és a felszerelési tárgyak állapotáért. A vállalkozó bérleti díjat fizet, valamint ő fedezi a felmerülő energiaköltségeket is. Az önkormányzat nem várja ölbe tett kézzel a turisták érkezését, hanem levélben felkeresik a Tiszán túrát szervezőket, és felhívják figyelmüket a várható változásokra és bátorítják őket, hogy vízi járműveikkel itt is kiköthetnek. Az oldalt írta Fekete Tibor Fotók: Bozsó Katalin
