Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

Városlátogató Április vagy december? Nem is tudni biztosan, mi­lyen hónapot írunk. Kavarog a hó, és egy orkán erejével tombol a szél. Záhony utcáin fázósan húz­zák össze magukon a kabátot az emberek. Mindenki siet a meleg fedél alá, nagyon nehéz rábírni né­hány embert arra, hogy megálljon néhány szót vál­tani. Akiket mégis sikerült rábeszélnünk erre, azok­nak a címben szereplő Jakab János:- Itt születtem és itt nőttem fel Záhonyban. Bár én más­hová házasodtam, szüleim még mindig a városban lak­nak. Gyakran hazajárok lá­togatóba, és igencsak két- ségbeejt, hogy hány fiatalt látok csellengeni az utakon. Iskoláikat már kijárták, vagy éppen félbehagyták, elhe­lyezkedni pedig nem tud­nak. Nagyon kevés ma a munkalehetőség. Szerencsé­re én még azok közé tarto­zom, akiknek van hová be­járniuk reggelenként. Na­gyon meg kell becsülnie ma­gát az embernek, ha azt akar- ja, legyen kenyérrevaló. Olyan sok rosszat hall ma­napság az ember. Amikor még itthon laktam, rendsze­resen eljártam hétvégeken szórakozni az akkori lehe­tőségekhez mérten, de rend­szerint minden baj nélkül záródtak a mulatozások. Nem tudom, milyen szórako­zási lehetőségei vannak ma a fiataloknak, de sokszor hal­lani a tévében-rádióban, hogy jobbik esetben lerésze- gedés, vagy éppen drogfo­kerdést tettük fel. gyasztás a vége egy-egy es­tének. Özv. Búcsú Árpádné:- Szeretem ezt a várost. Kü­lönösebb panaszom semmire nincs. A szegénységről és a kevés nyugdíjról beszélni sem érdemes. Valami azon­ban mégis van, ami nagyon bosszant. A kutyák, ponto­sabban a gazdáik. Na, nehogy azt higgye, hogy kutyaelle­nes vagyok. Nekem is van egy négylábú barátom, a Charlie, de én gondját is vi­selem. Ez nem csak abból áll, hogy etetem és sétáltatom, hanem a piszkát is eltakarí­tom. Hányszor, de hányszor megesik, hogy kutyapiszok­ba lépek, mert a felelőtlen gazdák úgy vannak vele, hadd végezze csak ott a dol­gát a kutya, ahol éppen van, a többi pedig már nem az ő problémája. Aki kutyát tart, az számoljon ezzel is. Nem beszélve arról, mennyire el­szaporodtak a kóbor állatok. Tavaly szóltunk is az illeté­keseknek, de az egyszeri be­gyűjtés után nem mondha­tom, hogy kevesebb lett a póráz nélkül csatangoló jó­szág. Szépül a város Tavasszal újra beindult a fásítási program a város terü­letén. Az önkormányzat százötvenezer forint értékű facse­metét vásárolt, melyet kertészek irányításával a közmun­kások, illetve a lakosság ültet el. 1997. április 8., kedd Nem csökkent a véradók száma Záhony Immár nyolc esztendeje an­nak, hogy a Vöröskereszt önál­ló városi vezetőséggel rendel­kezik Záhonyban. Természete­sen nem ettől az évtől kell szá­molni működésüket, hiszen hosszú éveken át Kisvárda irá­nyítása mellett végezték mun­kájukat a szakemberek. A Vö­röskereszt helyi munkájáról, feladatairól Hete Szabolcsúé záhonyi kerületi vezetőségi titkár beszélt.- Körzetünkben harminc- nyolc alapszervezet működik, jelenleg 2156 taggal. Tizenegy lakótelepi, négy ifjúsági és huszonhárom munkahelyi cso­portot tartunk nyilván. Ez utóbbiak közül a legtöbb tagot a MÁV adja. Nehéz anyagi helyzetbe került területünk la­kossága. A megélhetésért foly­tatott küzdelemben kevesek­nek van ereje másokkal törőd­ni, így a felnőtt szervezetünk munkája is kimerült egy-egy program megszervezésében az elmúlt esztendőben. Általában igyekeztünk olyan akciókat szervezni, melynek keretében tudunk nyújtani valamit a hoz­zánk betérő embereknek. Talán a felnőtt alapszervezeteink kö­rében a legnagyobb a mozgás, de ez a munkahelyek átszerve­zésének, megszűnésének tud­ható be. Az átrendeződések el­lenére szép eredmény, hogy valamennyi szervezetünk meg­maradt, méghozzá úgy,hogy a taglétszám nem csökkent. Sze­rény lehetőségeinkhez mérten gondoskodunk aktivistáink megbecsüléséről, elsősorban világnapi és véradó ünnepsé­gek, versenyek, vetélkedők keretében. Jelentős szerepet kap nálunk a szociális munka is, mely elsősorban az adományok gyűj­tésében és a rászorulókhoz való továbbjuttatásban nyilvánul meg. Az idén is szeretnénk foly­Senki nem mondhatja, hogy Záhony önkormányzatának vezetői karba tett kézzel üldö­gélnek, hiszen mindig van va­lami újítás, fejlesztés, ami nem­csak szebbé és hatékonyabbá teszi a várost, de jó néhány la­kosnak is munkát ad. Oláh La­jos műszaki osztályvezető a legújabb három nagy volume­nű beruházásról adott tájékoz­tatást.- Az első egy tizenegy tele­pülést érintő regionális kom­munális szilárdhulladék-lera- kó, melyet Tiszaszentmár- tonban építünk ugyan, de Záhony gesztorsága alá tarto­zik majd. Kivitelezője egy debreceni kft., a beruházás ér­téke pedig 271 millió forint. A munkaterületet március végén adtuk át, és terveink szerint október 31-éig a hulladék- gyűjtő is elkészül. Továbbra is fogadunk olyan társulni kívá­nó településeket, ahol nincs megoldva a szemétszállítás. Elképzeléseinknek megfele­lően a beruházó önkormány­zatok a beüzemeltetés után egységes szemétszállítást való­síthatnának meg. Modem, zárt hulladékgyűjtő tárolót szeret­nénk beállítani, vagy ha saját anyagi kereteink nem teszik lehetővé, vállalkozóval beál­líttatni. Bővítésre vár a szennyvíztelep is. Eddig na­ponta kétezer köbméter volt a kapacitás, s a fejlesztés után tatni azokat az akciókat, me­lyek tavaly olyan jól működ­tek. A használt ruhaneműkből általában családtagonként öt­öt darabot lehetett kiválaszta­ni, de emellett élelmiszer és mosópor is került a csomagok­ba. Egyre többen fordulnak hozzánk kérelemmel, hogy se­gítsünk a rászorultakon. Ez számunkra nagyon sok mun­kát és fizikai megterhelést je­lent, elsősorban szűkös anyagi keretünk miatt. Nagyon szerencsések va­gyunk abból a szempontból, hogy állandó véradóink száma eléri az ezemégyszáz főt. Szer­vezett megmozdulások közül még egyet sem kellett lemon­dani vagy elnapolni, mindig akad szép számmal jelentkező, aki néhány decinyi vérével szükség esetén életet akar men­teni. Százhúsz kitüntetett vér­adónk van, akik között har­mincszoros és hetvenszeres véradók egyaránt vannak. Az idén csakúgy, mint az elmúlt években, kiemelt feladatunk a véradások szervezése, az új ta­gok toborzása és a régi dono­rok elismerése. A lakótelepi véradásokat rendszerint két kiszállásos véradónapon, illet­ve a kerületekben kidolgozott terv szerint megszervezve tart­ennek a duplája várható. Há­rom önkormányzat - Záhony, Tiszabezdéd és Győröcske - beruházásával készül a szenny­víztelep. Ennek anyagi vonza- ta eléri a kétszázötvenkétmil­lió forintot. Az átadás időpont­ja szintén október 31. Az egész város és a város vas­úti intézményeinek fűtését át­alakítjuk gázra a régi távfűtést kizárva. A megvalósításhoz két pályázatot is készítettünk, mely közül a Környezetvédel­mi Alapból százmillió forint­nyi vissza nem térítendő támo­gatást kaptunk, melyet ötven­millió forintos kedvező kama­tozású német szénsegély egé­szített ki. Az összeget a vasút egészítette ki százötvenmillió forinttal. A kivitelezés jelenleg a tervek elkészítésénél és en­gedélyeztetésénél tart. A fűté­juk. A megyében kiemelkedő­en magas a száz lakosra jutó véradók aránya, nyolc fő. Ez még az országos átlagnak is majdnem kétszerese. Mindezt a MÁV dolgozóinak példamu­tató, önzetlen segítségével ér­tük el. Kiemelt feladatunknak te­kintjük az ifjúság megnyerését a vöröskeresztes mozgalom számára. Tanárelnökök segítik munkánkat. A fiatalok rendsze­resen kapcsolódnak pályázata­inkhoz, versenyeinkhez, tanfo­lyamainkhoz. Már hagyo­mánnyá vált, hogy minden esztendőben más-más területen rendezzük meg a városi verse­nyeket, mely nem csupán a ver­senyhez kötődik, hiszen a vi­dám vetélkedők és bemutatók is maradandó élményeket okoz­nak. Alapszervezeteinknél a hagyományos munkából az egészségnevelésre kevesebb jutott, e munkát elsősorban az iskolai Vöröskereszt keretén belül sikerült megvalósítani. Általános és középiskoláink­ban folyamatos az egészségne­velés, melyet filmvetítések, előadások tesznek érdekeseb­bé. Záhony lakóterületén nem csak az iskolákban, de a nyug­díjasklubokban is folyamatos az egészségnevelés. si szezon kezdetéig kellene át­alakítani a hőközpontokat. Folyamatban van a déli be­kötőútként ismert szakasz épí­tése is. A területet, melynek értéke tizenhárommillió forint, az önkormányzat adta, az út­építést viszont régi és közis­mertebb nevén a kht. finanszí­rozza. A teljes beruházás száz­millió forint. Az általános ren­dezési terv szerint az út új kap­csolatot jelent Záhony és a né­gyes főút között, illetve a vá­rost elkerülő körgyűrű része lesz. Az átadás várható idő­pontja május 31. Ez a három beruházás alapvetően meghatá­rozza költségvetésünket. To­vábbi fejlesztésekre ebben az esztendőben már nem nagyon tellik. A most folyó munkála­tok nem túl látványosak, de azért remélhetőleg a lakosság észreveszi erőfeszítéseinket. Kenyér és sütemény Dél körül jár az idő, ám a pékségben nincs ebédszü­net. A dagasztóban hatal­masra kelt már a kenyértész­ta, a kemencében ropogós­ra sülnek a zsemlék és pere- cek. Míg a gépek és aszta­lok között járunk, Csépke Csabáné üzemvezető mu­tatja be néhány szóval kis birodalmukat.- Az üzem 1976-ban épült. Mint az a falakon is látszik, ráfér már egy alapos festés, felújítás. Már régóta tervezzük a tatarozást, de elég nehéz leállni, mikor két műszakban dolgoznak a pékek és a kemencék. Je­lenleg harminc embernek adunk munkát. Természete­sen megpróbálunk mi is lé­pést tartani a fejlődéssel, a vásárlók igényeivel. Ke­nyérből öt-hat, péksüte­ményből pedig körülbelül tízfélét készítünk. Legin­kább azonban a fehér- és félfehér kenyeret, valamint a kiflit és zsemlét viszik. Nem akarunk extra dolgo­kat készíteni, hiszen saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy az emberek általában csak a legszükségesebbeket veszik meg. Kenyér nélkül pedig nem lehet élni. Na­ponta harminc mázsa ke­nyér és négy-ötezer darab péksütemény sül ki nálunk. Ez a mennyiség persze nem csak a városé, Eperjeskétől egészen Komoróig szállí­tunk. Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsó Katalin Hulladéktároló összefogással

Next

/
Oldalképek
Tartalom