Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
Megkérdeztük az utca és az udvar emberét, hogy mikor és hol döfnek. íme néhány válasz: Kíván Csibor csiportja Alsó Atanáz: — Én kérem, ott döfök, ahova hívnak. Régen még több volt a döfés, most már kevesebb, bizony, ilyen az élet. Pedig az a legnagyobb élvezet. Egy sikkantás és vége... Mert döfni tudni kell! Ahhoz nem elég a tehetség meg a jó bökő! Én elmondhatom, apámtól tanultam, és továbbadom a gyermekemnek is. Ja, hentes vagyok. Közép Karola:- Csak otthon tudok igazán döfni. Ahhoz bizony nyugodt körülmények kellenek, megfelelő hangulat. Nincs annál kellemesebb érzés, ahogy tapintással érzékeljük a felületek simaságát és összefeszülését. Aztán jöhet a szerszám! A tartós kapcsolatok híve vagyok. Mert nincs rosszabb annál, mintha viselés közben szétfeslik a varrás. Fölső Ferdinánd: — No, ez igazán jó kérdés! Alig vártam már, hogy föltegye valaki. Mert én aztán igazán a döfés mestere vagyok! S aki csak az utamba kerül, és oktalan kérdésekkel megzavarja békés kérődzé- semet, megismekedhet szarvaimmal!... (A riportert a megzavart bika döfései miatt a kórházban ápolják.) Nyelvokörködes Thomas Siebenbürger Sorozatunkban megpróbálunk a fenekére verni az olyan alakoknak, akik rontást bocsátanak anyáink nyelvére (nagyanyáink nyelvéről nem is beszélve). Minek utána, annak előtte, hogy pláne és sőt! Nem- debár cinabár, zanzibár, ámbár, noha és mégis. Én, mint e tájék mellvédője, fajvédője, a decentrális és feminista ínség ellenzője, felkérem olvasóimat a fokozott figyelemre, mert aki felszínesen olvassa, az igen keveset fog megérteni belőle, ellenben, de ha mégis figyel, akkor annyit se. Ergo tehát! Az individuális politika egzisztenciája abban kulminálódik, hogy a dilemma-differenciák az európai diplomáciában kor- poráló kabinet pacifikációs specifikációját koordinálják. Hát mi is ez a szituáció? Az amerikai agitáció annyira demoralizálta az amúgy is perverzzé vált frakciókat, hogy a stagmák-nem konstatálnak. Ez az én praktikus és könnyen érthető teóriám, amelyben mindenki dedu- álható, aki elegánsan disz- tingválni képes. Ha olvasóink közül valaki megértette a fentieket, kérjük, értesítse lapunk munkatársát, Thomas Siebenbürger hungaro-lingvisztiku- sunkat. Ön hol döf? C s»U> r ♦fldWdí •»*** mrFotó: Csonka Róbert Hova a fenébe gurultak a tojásaim? Fotók: Bobby Amorff Bolondoldal 1997. április 1., kedd Kamarák a kamerák fényében PjotrGeroj _____________ Ka marák márpedig vannak, ha akarjuk, ha nem. A vállalkozók országában nem tehetjük meg, hogy ne csatlakozzunk egy olyan civilnek tűnő szervezethez, amely képviseli érdekeinket, és segítséget nyújt a lakosság mind magasabb színvonalú kiszolgálásában. Legjobb, ha külföldi tapasztalatokra hagyatkozunk. Kamara-manunk jegyzetfüzete elé ültette Iván Kamarovics Getmonyec orosz vállalkozót, akinek gyárai Igorkurkszról Rubelosztokig füstölögnek.- Mondana nekünk valamit?- Először is szeretném hangsúlyozni közismert mafftaelle- nességemet. Ha továbbmegyek, egyszerűen tagadom, hogy országunkban létezne ilyen. Bár tisztában vagyok vele - hiszen az elmúlt rendszerben is a hagymakupolák tetején foglaltam helyet -, hogy a sikeres üzletembert a bűnözőtől a bizonyíték különbözteti meg. Ezért van szükség a kamarára. Egyszer végre fénynek kell derülnie azokra a disz- nóságokra, amelyek arra hivatottak, hogy megpróbálják sárba taposni az (i)gazságot. Nálunk például a gyáriparosokra próbálják ráfogni azt, hogy ennyi pénzt csak feketeúton lehetett összeszedni a rendszerváltozás után. Vegye tudomásul mindenki, és itt a kamarának ismételten nagy szerepe van: vállalkozóink képesek voltak a múlt rendszerben megszedni magukat, olyany- nyira, hogy ebben a demokráciában kizárólag tiszta eszközökkel dolgozzanak és dolgoztassanak. Nálunk nincsenek szakkamarák, egyetlen érdekvédelmi szervezet létezik. Akár komoly eszközök bevetésével is eléri célját.- Mondjon néhány szót kamarai előmeneteléről!- Erről nem szívesen beszélek, mert hallgatni még a mi országunkban is arany. Keresztapám után én örököltem az elnöki széket. Sok gondom nincs. Munkatársaim kezében olajozottan működnek a segédeszközök. Hatásköri túllépésről nem beszélhetünk, mert mindenki tudja, kinek mennyi és mi jár: a dollártól kezdve a rubelen át egészen a gyémántig és ólomgolyókig. Összefoglalva: országunkban erős kamarai mozgalom fejlődött ki, és jaj annak (ezt minden fenyegetés nélkül mondom), aki nem ért velünk egyet.- Szpasziba! Zárt tárgyalás Andreas Kurier Senki illetéktelen emberfia be nem léphet a terembe. Az ügy fontosságára való tekintettel szédelgő riporterünk már előző délután elfoglalta helyét, természetesen a vádlottak padja alatt, így észrevétlenül végigfeküdte a tárgyalást. Kiszivárgó forrásokra hivatkozva az alábbiakat tudtuk meg. A tárgyalásról természetesen nem hiányozhatott a bíró, az ügyész és a védő. Ennek a jogharmóniának a perifériáján helyezkedett el az ülnök, kicsit arrébb, de oldalirányban rá merőlegesen az álnok, akiről kiderült, hogy gyilkos. Az ügyvédi beszéd után azután kiderült, hogy mégsem gyilkos, hanem a sértettet a villám csapta agyon. A bíró újra elővette a vádlott vallomását, melyben félreérthetetlenül ez áll: „A falu kondását agyoncsapta a villám.” A bíróság fél órára visszavonult, hogy az ellentmondásról még zártabb körülmények között tárgyaljanak. Ez idő alatt megvilágosodott előttük, hogy nem a gyanúsított trágyahordó villája a tárgyi bizonyíték, hiszen a feltételezett bűncselemény idejében fából készült nyele az istálló falát támasztotta. Az eredetileg szemtanúként beidézett gyanúsítottat vallomása átfogalmazására kötelezte a bíró, és megszüntette az álnoki minősítést. Majd szintén kulcsra zárt ajtó mögött döntött tanúkénti kihallgatásáról. A szerencsétlen ember ezután már vigyázott minden szavára, és a következőket mondta: „Amikor az ördög verte a feleségét (ha jól tudom, az asszony nem tett büntető feljelentést), a mindenható megharagudott Luciferre, és villát bocsátott rá, mely célt tévesztett, és szédületes sebességgel rohant a föld felé, egyenesen oda, ahol a falu kondása tartózkodott...” Ebben a vallomásban már nem véltek felfedezni terhelő bizonyítékot, ezért elrendelték a pótnyomozás kiterjesztését égre-földre. Kollégánkat az esti órákban szabadította ki a takarító néni, és mint illetéktelent bújtatta egészen éjfélig a takarítóeszközök és a mosószerek között. Cikkünk megjelenése után várhatóan mindkettőjük ellen eljárás indul. A lék(horgászati) politika magyarsága és mellesleg Mostanság annak a politikai mélységnek van leginkább összefüggése, miszerint a hadiárvák és a hadiözvegyek járandósága miatt azért tüntetnek a házi-, a boros- és rendszer- gazdák, hogy ne az F-16-os gépeket, hanem a svéd Gripeneket állítsák bele a rendszerbe az elmaradott nyíregyházi nemzetközi légibázison, és cseréljék már végre le a NATO-ba túl korszerűnek tartott hőlégballonokat és sárkányrepülőket. Ez már csak azért is fontos, mert már Verebes Istvántól is azt hallottam Kanadában, hogy a legjobb lékhorgászművészeti kifejező készségben nincs is igazán srégség. Mi több, stégség sincs! Amúgy persze van! Naná! Ezért éreztük szükségét annak, hogy mindenféle fontosnak látszó személyiséget feltelefonáljuk a fehér házakból, kormánynegyedekből, lakónegyedekből, börtönnegyedekből és háromnegyedekből, és megkérdezzük őket a hibridek és transzvesztiták vetésforgójának fehérjehasznosító eredményeiről, különös tekintettel a dögkutakra. Stephen fon (esetleg sző) Gunyhófi, New West _______ Er re pedig csak egy igazi böhöm nagy interjúra való, tizennyolc oldalas, mezőgazda- ságinak álcázott reklámriportsorozat alkalmas.- Főelnök Úr! Főigazgató Úr! Ügyvezető Igazgatóhelyettes Úr! Herr Vicepresident- e? Viceházmester Elvárs(nő)! Ha úgy nézem, a kérdés - már persze bizonyos nézőpontból szemlélve - egészen politikai. Vagy ha nem, hát kisnyúl! De még akkor is! Mit szól ahhoz, hogy amikor Mexikóból Moszkvába utaztamban, Szófiában találkoztam Lenin elvtárssal, hogy megszólaltassam a Szabad Európa mikrofonja előtt? Szerintem egyébként a kérdés jogos volt. Biztosan egyetért velem abban is, amit még meg sem kérdeztem, sőt, meg sem fogok! Na, erről mondjon aztán véleményt, nem baj, ha rövid, majd én meghosszabbítom, bízza csak rám, apukám, lesz ebbül olyan nagyinterjú, amit álmatlanságomban is bármikor megírok, hogy csak na! Nana! Meg Zola. Mármint a Tapolcai Zola, a szerkesztő balhézik ám, ha nem kap tőlem anyagot. Meg csíkot. A pizsamájára. Na erre válaszoljon, ha van magában Kurázsi mamai- Hát, nem is tudom...-Nagyon igaz, nagyon igaz. Persze, erre nekem a Szekeres Imre azt mondta, hogy Baja Ferenc a környezetvédelmi miniszter. Mit szól, milyen jól értesült az Új Kelet? És amikor a Torgyán Józseffel megbeszéltem, hogy a Jeszenszky Géza véleménye szerint a Szabó Iván nem színikritikus, akkor még ő is egyetértett velem. Mert ez maga a történelem. Csupa kisbetűvel. Szóval ez itt a kérdés!-Persze akkor...- És most jön az igazán húzós kérdés, ha nem mer, ne is válaszoljon rá. Hol veszi a golyóstollbetéteket?- A négyes kocsma melletti trafikban.- Kegyelmes Asszonyom! Köszönöm az interjút. Holnap is felhívlak, és írok rólad két oldalt polaroid fotóval. Samu Gabriel Tapi ___ Há t ezt látni kellett volna! Milyen kár, hogy üres volt a mozicsatoma. Az a nő rugdosott már a vörös cipellőjével, mikor bevezették (a nagybetűs életbe). Hát még a rendező meg a kamerabeállás! Az ablakon keresztül beszűrődtek a távoli hegyek kontúrjai, és narancsos fénnyel bepitymallott a hajnal. A dramaturg sajnos nem bravúroskodott, mert ekkor nagyon hirtelen beivódott a lágy bársonytapétába egy furcsa árnyék, amiről nem lehetett tudni, hogy tank vagy légpuska. Pedig már a cím is önmagáért beszél: A gyilkos vízicsibével érkezik. Általános szabály, hogy a falra akasztott puskának el kell sülni: itt is elsült a fegyver árnyéka. Ezután sivatagi körülmények között soha nem látott pillanatokban gyönyörködhettünk: homok volt ott, és hullámzott, mint a tenger. Egy beduin úr tevét vezetett kantárszáron, utána bandukolt egy lefátyolozott nő, virágdíszes csadorban... Valami történhetett a homokdűnék között, mert mikor kibukkantak a kamera elé, anyaszült meztelenül ültek a sivatag hajóján. A film végéig nem derült ki, hogy rablóhorda szabadí- totta-e meg őket díszes felsőruháiktól, vagy az öltözőszekrényben felejtették. Azt látni kellett volna... Giro-Schitzer Szepi Nyicsevó Gyász-pajtások ti recsegő ágak vízkóros gyerekkorom őslakó hidrái ti legyen csak tajtékos Mert Valamit mindenki serhajába írnak. Csendes kérdés egy éjféli sétán Szívem gyászának csendes harsonása Anyád! Pákászpapucs-szívem csordul és megyek, amerre hív a dáridó üres zsebekkel teli bugyorral és lám ott áll Anyád! Jobb sorsra várva Kuss. A vég bennem motoz.
