Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-24 / 95. szám

1997. április 24., csütörtök Háttér Műholdra fel! A Kábelkom Kft. saját fejlesztésében, több mint 4 millió dolláros beruházással felépült a térség leg­korszerűbb digitális műholdas terjesztőrendszere, mely az Amos műholdon keresztül a cseh, a lengyel és a magyar HBO nézőit, valamint a társcsatornákat is kiszolgálja. „Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a befektetők döntése folytán Budapest a régió mé­diaközpontjává válhat” - jelentette ki David Keefe, a Kábelkom Kft. vezérigazgatója a cég műholdas adó- berendezéseinek átadása alkalmából. Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban Új Kelet-információ ______ A közép-kelet-európai mé­diaközpont a Kábelkom Kft. és tulajdonosai, a Time War­ner és a United and Philips Communications közös vál­lalkozásában jött létre. A befektetők azért döntöttek Budapest mellett, mert a tér­ség legjobb telekommuniká­ciós adottságaival és igen magas színvonalú szakem­bergárdával rendelkezik. A szaknyelven űrtávközlési föl­di feladóállomás létrehozásá­val a Kábelkom közvetve több ezer új munkahely­lehetőséget teremtett. A digi­tális műholdas terjesztő­rendszert a CEU (Central- European Uplink) Közép-Eu­rópai Távközlési Kommuni­kációs Kft. működteti regio­nális elosztóként: hatcsator­nás műsorcsomag továbbítá­sával - MPEG 2 technológia alkalmazásával - három or­szág nézőit látja el televízió- adásokkal. A lengyel, cseh és a magyar HBO mellett a cseh TV Max és Supermax, illetve a magyar Spektrum TV mű­sora az eddigi kazettás terjesz­tés helyett műholdközvetí­téssel jut el a kábelrendsze­rekhez, s onnan tovább kábel­hálózaton keresztül az előfi­zetőkhöz. A műholdas adó berende­zései a Kábelkom budapesti irodaépületének tetején, az adóállomás vezérlője és el­lenőrző egységei a félemele­ten kaptak helyet. A 4,5 m átmérőjű és 3,7 m átmérőjű parabolaantenna a jeleket koncentráltan sugározza a műhold felé, így elektromos hullámok az antenna tányér­C sillogó szempárok százai, lelkes izga­lom. Visszanyeri-e Szimba jogos királyságát, vagy győz a rossz, és az oroszlánkirály elbukik? Mi, felnőttek persze tudjuk, hogy a jónak győznie kell - hiszen az életben is ugyebár így van... — és nem izgulunk. A gyerek viszont nagyon! Zúg, morajlik a nézőtér - Vigyázz! Ott van a hátad mö­gött! Hol? - A hátad mögött! Nem értem, hol? — A hátad mögött - sikítj .. megannyi apró torok, a gyere­kek felugrálnak és két kézzel hadonásznak, segíteni akar­ván a szeretett Szimbának. Félix csak ül csendben és figyel. Nem sikít, nem hado­nászik, hanem a keleti böl­csek méltóságával szemléli az eseményeket, hogy aztán kész legyen ítélni eleveneket és holtakat... Púmba, a va- racskos disznó közben pufit haj igái a közönségnek, sőt, néhány gyereknek egyen­ként ad belőle. Hatalmas ováció: Nekem is, nekem is! - kiabálják a lurkók eufó­rikus állapotban. Aztán jön jától már 5 centiméterre sem mérhetők. A technológiai fejlesztéssel egy időben a magyarországi HBO 50 százalékkal növelte, ezúttal heti 120 órára bővítette adását. A digitális technika segítségével az előfizetők még jobb kép- és hangminőségben élvezhetik az élő koncert- és sportközvetítésekkel is gazda­godó HBO-műsort. A februárban két esztendős Spektrum Televízió adáside­je - a technikai újításoknak köszönhetően - napi 4 órától 10 órára bővült. Az adásidő­bővülés az eddigieknél jóval több, kiváló minőségű doku- mentumfilm-sorozat sugárzá­sát teszi lehetővé. A Spekt­rum Televízió témakörei ki- szélesednek, s helyet kapnak például az életmóddal, a val­lással, a parajelenségekkel vagy az ufókutatással foglal­kozó műsorok is. Eddig 114 különböző dokumentum- film-sorozatot tűzött műsorá­ra, ami két év alatt 900 premi­ert jelentett. A szerkesztők a világ számos műhelyével áll­nak kapcsolatban, és eddig 32 forgalmazótól vásároltak fil­meket, köztük olyanoktól, mint az angol Thames és BBC, az amerikai National Geographic, CBS és Turner, a francia Canal+ és Téléimages, a német Telepool, a kanadai CBC. A Spektrum televízió célja nem az oktatás, bár mű­sorai komoly segítséget je­lenthetnek az iskolai képzés­ben. A színvonalas ismeretter­jesztést tűzte zászlajára. A nyíltan vállalt környezetvé­delmi elkötelezettségen túl nem kíván állást foglalni, ezt a nézőkre bízza. a kibontakozás, majd a ka­tarzis. Hatalmas csata dúl a színpadon. Szimba csapatai megütköznek a trónbitorló hiénával, és jól elagyabugyál- ják őket. Félix szakértő kép­pel figyel. Ünnep a négyzeten. Dalra fakad szinte még a szik­laszirt is, hogy köszöntse a jo­gos uralkodót. Szimba népe gyönyörű jövő elé néz: igaz­ságos és jó világ következik... A zúgó vastaps után a gye­rekhad a kijáratok felé höm­pölyög, és mosolygós arccal tárgyalja meg a lá­tott ese­ménye­ket. Még mindig tart a varázs... F élix még akkor is hallgat, amikor beül a kocsiba és kattan a biztonsági öv. Szinte már meghatódom komolyságá­tól, hiszen csak hároméves, így a lelkén viselné a látot­takat? Ilyen komolyan mér­legeli a darab igazságait? „Elfogulatlan” apai szívem már-már roppant büszke lesz, amikor is Félix megtöri a karthausi csöndet: — Apucika! Az a malac mi­ért nem adott nekem pufit?... Papp D. Tibor __________ Ma gyarország részvétele a II. világháborúban tipikus esete a kényszerpályán mozgó kis or­szágok történelmi kataklizmái­nak. A - reméljük, utolsó - nagy világégés szembenálló nagyha­talmainak halottjai, katonái, hadvezérei, dicsfénnyel övezett hősök, akiknek élettörténetéi drága pénzen árulják a boltok­ban. Rommel, Göring, Mont­gomery, Bradly, s hajói fordít­ják, Malinovszkij, Zsukov... visszaemlékezése a slágerköny­vek élvonalába tartozik. Nekünk, magyaroknak csak a száraz tények jutnak. Mint ahogy Bene János és Szabó Pé­ter könyvéből — egy tragikus történelmi mozzanat informa­tikusán aprólékos dokumentu­mából - is kiderül, amely foly­tatása a Nyíri bakák a Donnál című kötetnek. Zeneszó, ünneplés és masí- rozás a halálba; „1944 febmár elején ismét kirajzottak a SAS- behívók... Felszerelés és rövid kiképzés után elvonultunk Nagykállóból Nyíregyházára, ahol a hivatalos szervek és a la­kosság ünnepélyesen búcsúzta­tott bennünket. Díszelgő felvo­nulásunk során századunk az ezredtörzs utáni lépcsőben kö­vetkezett. Elöl lovagolt a szá­zadparancsnokunk, utána a négy szakaszparancsnok egy­más mellett, majd a lövegek, a kezelők és az országos jármű­vek haladtak. A főtéren katona­zenekar fogadott bennünket. Bevagonírozásunkat a hoz­zátartozóktól való búcsúzás fájdalmas könnyei tették szo­morúvá. Beregszász térségéig gördült velünk a vonat a nagy bizonytalanságba. ” „Országos járművek” - írja Mohácsi Ferenc tartalékos zász­lós. (24. o.) Nem megfelelő lo­vak szekereket húznak száz ki­lométereken, hegyen át, s ha kell, a honvédek tolják a szekéroldalt. Közben elrobog mellettük egy- egy féllánctalpas német páncé­lozott szállító harcjármű, és a le­génysége gúnyosan röhög. Ez az indulás. A hadmozdu­latok célját, amelyben a magyar katonák részt vettek, Székely László vezérkari ezredes így foglalta össze: „...a hadsereg a hágókon át előretörve, zömével keletre fordulva, menjen át tá­madásba a Dnyesztcrtől délre, részeivel pedig a Tatárhágón át, dél felé történő biztosítás mel­lett forduljon északnak a Ko- lomea, Delatyn vonal ellen. Ez­zel a hadművelettel a hadsereg­nek azt az űrt kellett kitöltenie, amely a német erők visszaszorí­tása folyamán a Dnyesztertől délre keletkezett, és előretö­résével ezáltal gyengítse, így az arcvonal összefüggését helyre­állítsa, és a további védelmet megszilárdítsa.” (14. o.) Ez a magyar királyi 24. gyalog­hadosztály történetének kezdete, amelynek állományát nagyrészt a jelenlegi Szabolcs-Szatmár- Bereg megye területén területén élő fiatal férfiakból rekrutálták. Természetesen az akkori tör­ténelmi állapotoknak megfe­Időén, a hadosztály „működé­si” területe magába foglalta Ungvár, Kassa, Nyíregyháza, Munkács, Sátoraljaújhely, Nagy- szőllős, Szerencs, Huszt, Nyírbá­tor városokat és környéküket is. A könyv kronológiai sorrend­ben követi az 1. magyar hadse­reg, valamint a német XI. had­testparancsnokság kötelékébe tartozó seregtestnek a történetét, s a fejezetcímek összefoglalóan jelzik a fontosabb történéseket. A hadtörténet iránt csupán ér­deklődő recenzens is ezt a mód­szert követi, s igyekszik a nagy számú, néhol hátborzongatóan érdekes visszaemlékezésekből kiemelni néhány mozzanatot, amely rávilágít a tárgyalt fejezet eseményeire. A bevezetést követő II. rész a Tűzkeresztség Kolomea elő­terében (1944. április 24-má- jus 12.) címet viseli. A tűzkeresztség csupán azt bizonyította, amit már különö­sebb hadászati tudás nélkül is várni és látni lehetett. A nem egyenlő erők küzdelme, a cél­talan vérontás oly sokszor le­játszódó példáját. A szerzők lakonikus tömörséggel foglal­ták össze az egyik epizódot. „A nyíregyházi gyalogezred elkésve megindított ellentáma­dása a 2. páncélos hadosztály kisebb harccsoportjának addig elért vonalát biztosítani nem tudta. A Slobodka Lesna felől előretörő ellenség támadása tért nyert...” (29. o.) A szerzőpáros könyve két fontos dologra tanít meg. Egy­részt olvasni a katonai eufémiz­musok között: „tért nyert”. Szin­te katonás fegyelemre, amíg el­jutunk az utolsó fejezetig az igen precíz jegyzet és utalásap­parátus „leküzdésével”. A visszaemlékezések törté­nészi értelmezése emberekről, sorsokról, halottakról beszél. „Kolomeát sem a páncélos hadosztály, de még a bevetett 24. hadosztály sem látta meg soha.” (39. o.) Ez volt a kitűzött cél. Ezért veszett oda a magyar 1. hadse­reg állományából csak 1944. április 17. és május 14. között elesett 11/1832, sebesült 434/ 9559, eltűnt 34/3407 ember. A „per”-jel a tiszt/legénység arányt jelzi. Ami erre a seregtestre várt még, a Szovjet, áttörés az 1. had­sereg arcvonalán (1944. július 23—július 27.), halogató harcok és visszavonulás a Kárpátokban és a Kárpátalján (1944. július 28- november 4.), harcok a Tisza és a Bodrog mentén, illetve a Hemád völgyében, (1944. no­vember 5-december 20.), vissza­vonulás a Felvidéki területeken (1944. december 20-1945. ápri­lis 4.), a harcok beszüntetése Slubnyafürdő környékén (1945. április 4-7.) A fenti címek a kötet fejeze­tei. A bennük lévő sóhajok, sí­rások, tények, sorsok nem írha­tók le. Sem könyvtári kutatás­ban, sem dalban, sem az átlőtt, átdöfött, félig fölrobbant tisztek visszaemlékezéseiben. Mert a honvédek vagy nem tudtak, vagy nem akartak írni. A könyv elolvasása után még mindig marad bennünk egy ordí­tó „miért?”. A 4/1 zászlóalj harc­téri naplójában olvasható: .Áp­rilis 6. Nagy csend, szinte hallani a zsebórák ketyegését. Mindenki lehajtott fejjel áll, vár. Vajon mi fog történni?...” (128. o.) Mi, utódok tudjuk, mi történt. Most már tudjuk, hogy min­den eldőlt már sokkal koráb­ban, papírfecnin, Churchill és Sztálin között Jaltában, vagy talán még korábban. A történelemre a sírok hívják föl a figyelmet. Bene János és Sza­bó Péter könyve, mint a bedobott göröngy, hangosan koppan. Ott, ahol „egy nemzet süly- lyed el”. A könyvet a nyíregyházi Jósa András Múzeum adta ki. Összkomfortos börtön...? Bürget Lajos jegyzete Az utóbbi időben be­mutatott börtönfilmck mindegyikében túlságo­san nagy helyet kapott az a téma: mennyire kényel­mesek, összkomfortosak, kellemesek a mai cellák és rabtartó intézmények. A sok polgárjogi mozga­lom kevesli a meglévő komfortot, de így vannak ezzel a hosszú büntetésre ítéltek is, akik elégedet­lenek helyzetükkel. Nos, ingerlő ez a siránkozás, főleg, ha tudjuk, évente így is 800 ezer forintba kerül egy rab tartása, ami bizony szép summa. In­gerlő az egész azért is, mert a közhiedelem sze­rint a börtön az büntetés, és nem nyaralás. Közben mutatják, van már parket­tás börtön is, ahonnan ki lehet járni, mert hát sze­gény rab ne szakadjon el egészen a külvilágtól. Aztán sokan sürgetik a szabadságolásokat is, végtére anyuka otthon vár, és ha valaki közben rabol egyet, hát istenem, valamit kell csinálni a szabadidővel. Nem kívánok én sen­kinek patkányos, vizes, egészségtelen, emberte­len börtönt. De azt is túlzásnak tartom, hogy több gondot csinálunk a gyilkosból, rablóból, erőszakosból, mint sok élőből. Pátyolgatjuk rab­jainkat, holott világos­sá kellene tenni számuk­ra is, a jogvédő szerve­zeteknek is: a börtön azért van, hogy a bűnös sza­badsága elvesztésével bűnhődjék azért, amit tett, nem szanatóriumi ellátási érdemel, miután egy-két embert cltctt láb alól. Ha az ember az amerikai filmeket nézi, kiderül, ott, a demokrácia egyik felleg­várában nem ilyen kegye­sek a rabtartók. Ott dol­goztatnak, ott kegyetlenül szigorúak a cellák, az őrök sem kisasszonyok. Arról nem is beszélve, hogy ott még a legtöbb államban halálos ítélet is van, ami nálunk ugyancsak hiány­cikk. De ez más téma, ne keverjük a dolgokat. Ma­radjunk annál, a magyar polgár elvárja, hogy a súlyos bűncselekményi elkövető bűnhődjék. Ne élvezze a könnyítéseket, ne kapjon jobb ellátást, mint egy hajléktalan, ne éljen jobban, mint egy tisztességes kisnyugdíjas, ne lakjék komfortosab­ban, mint egy szükségla­kásban tengődő. Persze, a rabnak is van joga, de nem több, mint a tisztességes­nek. Ne tévesszük össze a szállodát a börtönnel. Ezért ingerlő a sok sirán­kozás, rabsajnálat, jog- idézgetés, álhumanizmus. Tartsuk a rangsort: először tegyünk meg mindent a becsületes emberért, és csak azt követően kom- fortosítsuk a börtönöket. Ha már más dolgunk nincs. Félix színházban Palotai István (Új Kelet) Fotók: Lázár Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom