Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

Csak a lóhere el ne tűnjön NB II Keleti csoport Kulimár János előkotorta személyi igazolványát, és... benne ott lapult a négylevelű lóhere. A klubelnök meg­simogatta féltett kincsét, majd azonmód borítékolta a döntetlent. Amióta (egy októberi napon...) rálelt az el­veszettnek hitt talizmánra, az NYFC nem vesztett baj­nokit! Hát persze, hogy Tiszakécskén sem. Mi több: a tipp is ült. Bár a Nyíregyháza akár nyerhetett is volna. Koncz Tibor (Új Kelet) Ámbátor erre aligha számí­tott a büfében még oly mo­solygós kécskei vezérkar. A házigazdák udvariaskodva dicsérték a Kiss-csapatot, mialatt a három pont „beka- szálására” esküdtek. Aztán... Kilencven perccel később már az iksznek is nagyon tudtak örülni. A piros-kékek? Nos, volt, aki bosszankodott, má­sok másfajta nézetet vallottak. Ők azt emlegették: az NYFC megtörte a Tiszakécske dia­dalsorozatát Hisz a Tisza-parti egylet eddig hazai pályán csak nyert és nyert. Mostanáig...- A magam részéről nagy fegyverténynek tartom a pont­szerzést. Ugyanakkor az ered­mény alakulását, valamint a játék képét figyelembe véve egy szót sem szólhatott volna senki, ha mi kerekedünk felül - hangzott Kiss Miklós edző summázata. - Vezettünk, rá­adásul nekünk veszélyesebb helyzeteink voltak, tehát, úgy ítélem, közelebb álltunk a győzelemhez. Az előzményekhez tartozik: hét közben sütött az optimiz­mus a tréner arcáról. Feltűnő­en magabiztosan készült az alföldi túrára. Holott sokan előre beígérték a kécskei „gyu­fát”...- Maximálisan bíztam a csa­patban, tudván: minden mér­kőzés más... Ami jó a Hajdú­nánás ellen, nem célravezető taktika a Tiszakécskével szem­ben. Ezért szerkezeti változá­sokat hajtottam végre: a két emberfogó előtt két elősöp- rögetőt játszattam. Erre a lépés­re azért szántam el magam, hogy Balia M., Bessermann, Molnár és Török kikapcsolá­sával megbénítsuk az ellenfél támadásait. Nem csalódtam, mert akiket ezzel a feladdal küldtem pályára, megvalósí­tották elképzeléseimet. És még valami... Saját tapasztalatom, hogy a villanyfény feldobja a játékosokat, ilyenkor olyan pluszra is vállalkozik az em­ber, amit egy szimpla mécs­esén nem mer megcsinálni. így is történt: öröm volt látni, ahogy a csapat akart, harcolt! Gol'böjt Hatvanban Csak egy pontot sikerült begyűjteniük az ASE Tiszavasvári labdarúgóinak vasárnap Hatvanban. A mérkőzés beszámolóit olvasva egyértelmű, hogy a fiúk a nagypénteki böjtöt kitolták vasárnapra is. Természe­tesen átvitt értelemben, és már ami a góllövést illeti. Száraz Attila (Új Kelet)- Hogy mi történt Hatvan­ban? Hát azt én is szeretném tudni... - kérdez vissza tele­fonbeszélgetésünk elején gondterhelten ű. Kovács Zol­tán, az ASE Tiszavasvári mes­tere. - Egyszerűen nem értem, mi történt, még azzal együtt sem, hogy én is tudom: min­den mérkőzés más. Nem le­het összehasonlítani egy él­vonalhoz tartozó Tiszakécs- ke elleni hazai rangadót egy idegenbeli hatvanival.- Hatvan az utóbbi három fordulóban vereséget szenve­dett. Meg akarta kezdeni a felzárkózást a középmezőny­höz, ezért bátran támadott, ami kedvezett nekünk, mert így kinyílt a védelme. Látszott rajtuk, hogy nekik az egy pont már semmiképpen sem jó. Az első félidőben Bohács 20-25 méteres szabadrúgása csattant a kapufán, majd utá­na ismét neki volt helyzete. Ezt követően Pitácsnak is volt még két százszázalékos lehetősége. Gyakorlatilag ugyanaz a gyenge helyzetki­használás jellemzett bennün­ket most is, mint korábban. Ha megnézzük a tavaszi mér­kőzéseinket, eddig volt ösz- szesen 20-25 százszázalékos gólhelyzetünk, melyből két gólt értünk el... Amásodik já­tékrészben aztán ott folytat­tunk mindent, ahol abba­hagytuk. Papp kapufát fejelt, Homann és Pitács előtt két- szer-kétszer nyílt lehetőség a gólszerzésre. Összességében megint csak magunkat okol­hatjuk, hogy nem sikerült tar­tani a lépést, felzárkózni az élcsapatokhoz. Rengeteg _ helyzetet kidolgoztunk, de meg voltunk babonázva a be­fejezéssel. Ráadásul a végén izgulnunk kellett, hogy az egy pont is meglegyen. Szed- lacsek helyzeténél Szabó La­cinak minden ügyességére szükség volt, hogy ne kap­junk gólt. Nagyon el vagyok keseredve az újabb pontvesz­tés miatt. Olyan mérkőzése­ken hullajtjuk a pontjainkat, amelyeken nyernünk kellene. Nemcsak emiatt a döntetlen miatt vagyok ideges, hanem azért is, mert a két hazai mér­kőzésből legalább az egyik rangadót meg kellett volna nyernünk!- A gólképtelenség miatt nem gondolkoznak azon, hogy új játékos igazolásával megbontják, frissítik a csatár­sort?- Azt látni kell, hogy bárki ellen képesek vagyunk hely­zetet kialakítani, de egyelőre nem tudunk élni a lehetőség­gel. Jó csatáraink vannak, akik már bizonyítottak is, most azonban valahogy nem megy nekik a gólgyártás. A nagy gólínség közepette nyilván el tudnék képzelni olyan csatárt, aki átlendít bennünket ezen a helyzeten, aki eredményeseb­bé tudna tenni bennünket. Egyelőre azonban szó nincs csatár igazolásról. Annyit tu­dok tenni, hogy váltogatom őket, hátha betalál valaki vég­re. Bosszant, hogy nem tu­dunk elkezdeni egy jó soro- zatot..Legyőztük a Tiszakécs- két, ha megvertük volna a Hat­vant, és a hétvégén szintén legyőzzük a Kecskemétet ha­zai mérkőzésen, akkor állí­tom, a három győzelemtől len­dületbe jöttünk volna... Labdarúgás 1997. április 2., szerda Vámosi Csaba fejjel, lábbal... Utánpótlás 21 válogatott mérkőzés Magyarország-Litvánia 2-0 (0-0) Nyíregyháza, 1800 néző. V.: Hajdó (Veress, Vida). Magyarország: Király G - Fehér, Vámosi, Éger - Bükszegi, Juhász, Schultz, Virág, Tóth N. - Koltai, Váyer. Szövetségi edző: Ubrankovics Mihály. Litvánia: Leus - Sanajevas - Samusiovas, Graziunas, Dziaukastas - Kriukovskij, Cikas, Vasiliaus, Ksanavicius - Zelkevicius, Kauspadas. Szövetségi edző: Búzás Gintas. Csere: Váyer h. Nagy T., Virág h. Ferenczi, mindkettő a szünetben, Cikas h. Kruminas az 51., Koltai h. Tordai a 63., Juhász h. Győri a 78., Éger h. T. Kovács a 79., Kauspadas h. Dedura a 84., Király G. h. Posza a 84. percben. Gólszerző: Vámosi a 62., és a 77. percben (tizenegyesből). Sárga lap: Ksanavicius a 75. percben. Kiállítva: Vasiliaus a 83. percben. Koncz Tibor (Új Kelet) ____ 4. p.: Bükszegi 16 méterről leadott lövéssel riogatott, a labda azonban elsuhant a jobb kapufa mellett. 23. p.: Az előretörő Juhász a tizenhatos vonalánál setten­kedő Schultz elé tálalt, aki ígé­retes helyzetben, 10 méterről fölé bombázott. 28. p.: A bal szélen szorgos­kodó Váyerbeadása szabadon találta Bükszegit, a szőke he­tes az „égbe szökkent”, és 13 méterről a felső lécre fejelt. A kipattanó labdára Tóth N. rea­gált leggyorsabban, ám közel­ről csúnyán fölé „bikázott”. 4L p.: Tóth N. jobb oldali szabadrúgása meglepte a lit­ván cerberust, Leus csak nagy üggyel-bajjal piszkálta ki a bal alsó sarokra tartó labdát. Nem szabadult fel a vendégek kapuja, erről Bükszegi gon­doskodott: a középpályás két lépésről mellé pörgetett. 44. p.: Schultz 22 méterről kísérletezett, Leus elvetődve, némi csúszás-mászás árán ölel­te magához a labdát. 48. p.: A bal oldalon kever- gető Tóth N. középre gurított, mire a kecsegtető helyzettől megrökönyödött Ferenczi 11 méterről a lelátóra „postázta a lasztit”. 57. p.: Juhász tértölelő in­dításával Koltai meglógott, aztán 8 méterről az oldalháló­ba lőtt. 58. p.: A társak tehetetlen­ségét megunó Vámosi szólóra vállalkozott, melynek végén 23 méterről kapura célzott: Leus fürgén vetődve kapta el a laposan érkező labdát. 62. p.: Tóth N. bal oldali szöglete után a berobbanó Vámosi 6 méterről a léc alá fejelt. 1-0 71. p.: A jobb szélen húzo­gató Ferenczi az ötösön álldo­gáló Nagy T. lábára ügyesked- te a labdát, aki a kirepülő ka­pust találta el. 77. p.: A tizenhatoson belül­re száguldó Tordai bokáját Dziaukastas hátulról összekoc­cintotta. Tizenegyes! Mind­ezért Vámosi büntette meg a litvánokat, a nyurga védő Leust jobbra, a labdát a bal alsó sarokba küldte. 2-0 84. p.: A heves vérű Vasi­liaus egy medvepuszival kínál­ta meg Nagy Tamást, amiért a játékvezető piros lapot dugott a litván fiú orra alá. Válogatott mérkőzés ide vagy oda, a szurkolók nem ostromolták meg a stadion pénztárait. Talán, ha Lisztes is tiszteletét tette volna Nyír­egyházán, akkor többen tó­dulnak jegyet váltani. És bár a magyarok másik aduja, Dárdai Pál „bekukkantott” a Sóstói úti katlanba, ezt legfel­jebb az autogram vadászok dí­jazták. A Hertha légiósa hú­zódás miatt a kispadon kupo­rogta végig a találkozót. Ott aztán kényelmesen ül­dögélhetett. A litvánok ugyan­is semmi egyébbel nem tö­rődtek, minthogy minél ki­sebb veréssel legyenek túl a barátságosnak hirdetett ran­devún. Miután erre az Ub- rankovics-legénység is hamar rádöbbent, a magyar tizenegy áttelepedett a vendégek térfe­lére. Ä balti ország büszkesé­gei tapodtat sem mozdultak tizenhatosukról, ha mégis, villámsebesen elvesztették a labdát. Az egyoldalú játszado­zást szemlélve egy kérdés merült fel: hogyhogy nem ve­zetett már félidőben legalább 3-0-ra a házigazda csapat. A válasz pofonegyszerű: Bük- szegiék amit lehetett, kihagy­tak. Azaz: minden helyzetet valamiképpen sikerült elron­taniuk. A szünetet követően előbb a lázas cserebere mentette meg a szunnyadástól a napsütéstől (no meg a produktum lát­tán...) kábult nézőket, majd Vámosi fújt ébresztőt. A Fe­rencváros golyalábú futbal­listája végre gólra váltotta a hazai fölényt, és hogy a litvá­nok teljesen elkeseredjenek - feje után a lábát is használva késztette kotorászásra Leust. Az északi fiúk ugyan nem om­lottak össze, ám halvány jelét sem mutatták annak, hogy akárcsak a szépítésre futná erejükből. Sőt, hébe-hóba vagy még akkor sem kirán­dultak át a „magyar-övezet­be”. Ehelyett tovább védekez­tek, amit már úgy ahogy meg­tanultak. így valóra vált ter­vük: tisztes „zakóval” távoz­hattak a gyepről. Semmi kétség, a jobbik együttes győzött. Hogy aztán milyen színvonalon adta elő a futballt a két nemzeti gár­da? Maradjunk annyiban: volt jobb. S talán lesz is... Ubrankovics Mihály: - Ne­hezen született meg a vezető gólunk, ennek ellenére a hely­zetek, a játék képe alapján nem férhet kétség győzelmünk jo­gosságához. Köszönjük a nyír­egyházi közönség lelkes, sport­szerű biztatását. Búzás Gintas: - Érződött, hogy a magyaroké az erősebb csapat, mi elsősorban a véde­kezésre koncentráltunk. Vámosi Csaba, a kétgólos:- Örülök a győzelemnek, azt hiszem, ránk fért már egy kis sikerélmény. Nem szereztem még két gólt válogatott mér­kőzésen, ezért számomra dup­lán emlékezetes marad a meccs. Remélem, a Svájc elle­ni Eb-selejtezőn hasonló telje­sítményre leszek képes. Király Gábor, a szülinapos:- Bejött a papírforma. Hálás vagyok a csapatnak a születés- napi ajándékért, azért, hogy győztes mérkőzésen ünnepel­hettem. Ez a hazai akció is elhalt. A magyar támadót labdával együtt „takarítják el" a litvánok Fotó: Racskó Tibor Szidtak, majd tomboltak K. T. (ÚjKelet) Még mondja valaki, hogy a futballban nincse­nek csodák. De bizony. Mert ki hallott már olyat, hogy egy csapat 1-5-ről egyenlítsen alig negyven­öt perc alatt! Márpedig a Nyírmeggyes véghezvitte eme „műveletet”. A szü­netben oly levert hazai kö­zönség áttombolta a máso­dik félidőt, amit a látogató ibrányiak alighanem soká­ig megemlegetnek. Meg mások is... Eme húsvét va­sárnapi délután sokáig be­szédtéma lesz az ivókban. A meggyesiek nyúlfark­nyi megyei első osztályú pályafutásuk legkísértetie- sebb mérkőzését élték túl. Jakó József szakosztályve­zető nem „újonc” a szakmá­ban, de...-Ilyet még én sem láttam! Habár valaha fociztam, s az­óta is benne vagyok a lab­darúgásban, ehhez hasonló fordulatra mégsem emlék­szem. Minden olyan szépen indult számunkra... Szinte a kezdés után vezetést szerez­tünk, majd... két perc alatt - kapitális védelmi hibák után - két gólt kaptunk. Et­től egy csapásra leblokkolt a csapat. A szünetig nem is tért magához a társaság, mialatt a széltől támogatott Ibrány ahányszor támadott, annyiszor álltunk fel közép­kezdéshez. A vendégek öt helyzetből öt gólt szereztek. Mi meg kihagytunk min­dent... Hogy aztán a pihenőre battyogó nyírmeggyesi fiúk mit „nyeltek le” a kö­zönségtől, ahhoz nem kell dús fantázia. És osztották a vezetőket is. Méghozzá rendesen.- A szurkolók bennünket és a csapatot is hangosan kritizáltak, mindenfélét a fe­jünkhöz vágtak, holott állí­tom: nem futballoztunk rosszul. Nem akarom bánta­ni Krizán Sanyit, ám edzői hiba volt, hogy Kondreát az első félidőben a kispadra ültette! Amúgy nem bántott senkit a szünetben, annyit kért csupán a játékosoktól: tisztességesen küzdve fejez­zék be a meccset, ne tegyék ki a nézőket még nagyobb csalódásnak. Erre jött ez a hihetetlen fordulat. A cse­reként beállt Kondrea két góljával és két gólpasszával a 85. percre kiegyenlítet­tünk, az utolsó pillanatban Tóth Laci lábában volt a győzelem, ő azonban elhi­bázta a lehetőséget. Azt még szeretném hozzátenni: a sú­lyos sérüléséből tavaszra felépült Piros a mezőny fölé nőtt: NB Il-es szintű telje­sítményt nyújtott. Maga a meccs „elment” volna ma­gasabb osztályban is - je­lentette ki Jakó József. Előkészületi mérkőzések Szerda: Nyíregyházi FC-Tiszalök, Városi Stadi­on 16.30, ASE Tiszavas- vári-Hajdúböszörmény 16.30, Nyíregyházi Kertvá- ros-Nagykálló Tiszavas­vári út 15.30, Rakamaz- Kisléta 16.00.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom