Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-22 / 93. szám
J Közélet Három esztendő mérlege Kuncze Gábor vasárnapi beszéde 1997. április 22., kedd Hatalomra készülnék Kongresszus a Fidesznél K. Z. A választási hadjárat jegyében tartotta az elmúlt hét végén a Fidesz- Magyar Polgári Párt VIII. kongresszusát. A tanácskozáson 360 küldött vett részt, megyénket 17- en képviselték. A rendezvényről Mádi László országgyűlési képviselő, a párt megyei elnöke elmondta, hogy a tanácskozást a nyugodt légkör jellemezte. Koncepcionális viták nem, legfeljebb árnyalatnyi véleménykülönbségek voltak. Több mint negyvenen szólaltak fel, a beszédek átfogták az élet minden területét. A párt megyei elnöke a munkanélküliség csökkentése, a keleti és nyugati térség közötti feszültség mérséklése, a mezőgazdasági termelők érdekében szólalt fel. A kongresszus tagjainak a következő parlamenti választás megnyerését, a jelenlegi kormány leváltását tűzMádi László Fotó: Lázár Zsolt ték ki célul. Ennek érdekében kidolgozták és jóváhagyták a „Van más választás: polgári Magyarország” programtézist, amely alapján egy fiatal- demokrata kormány vinné át az országot a XXI. századba. A kongresszus döntő többséggel ismételten Orbán Viktort választotta a Fi- desz-MPP elnökévé. Mádi László elmondta, hogy az elnök a magyar—német parlamenti válogatott mérkőzésen szerzett sérülése miatt maradt távol a rendezvényről. Pozsgay MDF-listán? Az FKGP véleménye Palotai István (Új Kelet) Néhány hete történt, hogy először hírül adták: Pozsgay Imre feltűnt a Magyar Demokrata Fórum holdudvarában. Két héttel ezelőtt a volt Hazafias Népfront exelnöke viszont már a KDNP háza táján mutatkozott Giczy György kereszténydemokrata elnök társaságában, hogy aztán szombaton és vasárnap Lakiteleken jelenjen meg a ke- let-közép-európai demokrata fórum alakulása alkalmával, ismét az MDF vazallusaként... Torgyán József, a Független Kisgazdapárt országos elnöke a Giczyvel történt találkozást is nagyon nehezményezte, és kijelentette, hogy a KDNP elnökének választania kell a Pozsgayval vagy a kisgazdákkal történő együttműködés között. Most, hogy Lakiteleken az MDF-nél jelent meg, jogos a kérdés: A kisgazdák hajlandók-e tovább keresni az együttműködés lehetőségeit ezek után is az MDF-fel? Torgyán Józsefet telefonon kerestük.-Elnök Úr! Pozsgay Imre lakiteleki feltűnése rengeteg kérdésfelvetésére alkalmas...- Nincs új a Nap alatt. Én már több alkalommal elmondtam, hogy a lakiteleki sátrat nem az MDF, hanem az MSZMP állította fel. Ez - amint azt mindenki tudja - Pozsgay „elvtárs” szorgalmi feladata volt, amit meglehetős sikerrel végre is hajtott. Ami most történik, nem meglepő: Pozsgay visszament a saját gyermekéhez...- Milyen minőségben?- K. Csontos Miklós tisza- kürti temetése után alkalmam nyílt beszélgetni Le- zsák Sándorral erről a kérdésről is. Nekik az a véleményük, hogy a politika élvonalából-nem hiányozhat egy olyan név, mint Pozsgayé, ezért indítani kívánják az MDF listáján. Mindez akkor azonban csak feltételes módban hangzott el, és Lezsák egy árva szóval sem mondta, hogy már meg is egyeztek Pozsgayval...- Mi erről a kisgazdák véleménye?- Az, hogy a magyar nép gyökeres változásokat akar! Mindazonáltal elismerem: Pozsgay Imrének valóban komoly érdemei voltak a pártállam lebontásában - mégis csak az országot akkoriban irányító öt bolsevista vezető egyike. így nem lehet gyökeres változást remélni !- Mi vezérli Ón szerint az MDF-et Pozsgay felvállalásában?- A kapkodás és a pánik, hogy nem fogják elérni a bekerülési küszöböt. így aztán előveszik hajdani MSZP-s kötődéseiket...Erre leginkább az a bizonyíték, hogy az MDF olyan külpolitikai lépéseket tehet, amelyek elképzelhetetlenek lennének a kormánydiplomácia hatékony támogatása nélkül. Gondolom, ezzel két legyet akarnak ütni egy csapásra, és egyben gyengíteni a Független Kisgazdapárt külpolitikáját... Három évvel ezelőtt két nehéz feladatra vállalkoztunk: koalícióra léptünk a szocialistákkal, és elköteleztük magunkat a gazdaság növekedése megalapozásával járó kemény lépések mellett. Tudtuk előre, hogy mindkettő komoly népszerűségromlással jár majd. Azt is sejthettük, hogy áldozatokat is fog követelni tőlünk. A kormányzás új szerep volt mindannyiunknak. Hibákat is elkövettünk, de hihetetlen eredményeink vannak. Ezek az eredmények nem kis részben köszönhetők Pető Iván következetes vezetésének. Talán a legnagyobb hiba, hogy ezekre az eredményekre nem mutattunk rá, nem tettük őket világossá. És közben, nem váratlanul, a népszerűségünk egyre romlott. És nem csak a gazdasági szorítás miatt, habár ez bizonyára a legnagyobb szerepet játszotta, és nem csak mert nem jól kommunikáltunk, és nem csak mert legalább két minisztériumunk elég döcögve indult el. Talán azért is, mert nagyon sokszor úgy tűnt, hogy az SZDSZ acsarkodik az MSZP-re, vagy ami még rosz- szabb, hogy öncélúan, a saját érdekében teszi mindezt. Nem tettük egyértelművé, hogy a választóinknak tett ígéreteinkért harcoltunk, hogy amikor Nagy Sándor ipari miniszteri kinevezése ellen léptünk harcba, nem hiúság kérdése volt számunkra, nem elveinket akartuk mindenáron érvényesíteni, hanem Magyarország gazdasági jövőjét láttuk kockáztatva, a stabilizációt veszélyben. Ez a külső folyamat belső megrendülést indított el. S habár mindig tudjuk, hogy ez a kormányzási korszak áldozatokat is fog követelni tőlünk, egyikünk sem számított arra, hogy ilyen nagy áldozata is lesz, mint Iván lemondása a múlt héten. Az utolsó percig elhárítottuk ezt, és az utolsó percben egy érv maradt, amit maga Iván fogalmazott meg, és ami legyőzhetetlennek bizonyul: eljött az ideje a stílusváltásnak. A mi liberális értékeink egyediek, és nélkülözhetetlenek az országnak. Most mindannyiunk feladata, hogy összeszedjük és kihúzzuk magunkat. Hogy mindannyian értsük, milyen fontos szerepet játszottunk már eddig is, és játszunk most is abban, hogy a szabad, modem, nyugati világ végre befogadta Magyarországot. Hogy mennyi mindent értünk el a három területünkön. Hogy amit nem értünk még el, azt sem felejtettük el, nem adtuk fel. De a ’94-es választások alatt is végig hangoztattuk: ahhoz, hogy nőjön a munkáltatók száma, és a munkanélküliség csökkenjen, ahhoz, hogy több lakás épülhessen, hogy jobb, korszerűbb kórházak lássák el a betegeket, ahhoz elsősorban stabil, növekedő gazdaság szükséges. Ezért meg kell szenvedni. De a gyermekeink majd megköszönik nekünk. Első feladatomnak azt látom, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyem először is számotokra. Hogy aztán az országot együtt győzhessük meg. Nem szabad, hogy a múlt hibáin gyötrődjünk. Mert hibákat mindig fogunk találni egymásban. Most itt az idő, hogy erényeinket tartsuk szem előtt. És ezekből is sok van. Csak akkor várhatjuk el a választóktól, ha előbb magunk is újra hiszünk magunkban. És ezekre az erényekre kell hogy építsünk. Igazi dialógust akarok. Jöhetnek a kritikák, a kérlelhetetlen vélemények, de legyenek építők. Az SZDSZ helyzetét vizsgálva három fő tényezőt kell megemlítenem, mindenekelőtt azt hangsúlyozva, hogy az SZDSZ kormánypárt. 1994-ben olyan romló gazdasági folyamatok közepette vette át az ország kormányzását, hogy év végére fizetésképtelenné vált volna a magyar állam, ha nem cselekszünk. Ezt akkor is tudtuk, amikor kormányra kerültünk. Tudatában voltunk akkor is, amikor a választások során a gazdaság rendbetételét ígértük. Tudtuk, hogy nehéz a helyzet, és tudtuk, hogy áldozatokat kell hozni. Amikor eredményeinket soroljuk, előbb a gazdaságról kell szólnunk. A kormány megtette, amit a gazdaság stabilizálásáért meg kellett tennie, és ma már láthatók ennek pozitív eredményei. Stabilizálódtak a gazdaság pozíciói. Jelentősen csökkent a nettó adósságállomány. Ugyancsak csökkent az infláció mértéke, bár az ellenzéki pártok folyamatosan, az infláció elszabadulásával riogattak. Idén 20 százalék alá, a következő években 10 százalék alá csökken. Idén körülbelül háromszázalékos gazdasági növekedés várható. Ezt nem mi mondjuk, nem a kormányzati propaganda része, hanem a gazdaság- kutatók álláspontja. Konvertibilis lett a forint, s ez már olyan természetes volt számunkra, hogy szinte észre sem vettük. Növekszik az új munkahelyek száma. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az inflációt úgy tudtuk leszorítani, hogy közben nem volt lényeges gazdasági visszaesés. Eredményeinket a külföld is észrevette. Azt remélem, senki nem gondolja, hogy a külföldi szakértők sikerpropagandát folytatnak, amikor elismerőleg szólnak Magyarországról, a magyar kormány erőfeszítéseiről. Felvettek minket az OECD-be, a jelenlegi kormány hivatali ideje alatt pedig már eddig kétszer annyi tőke érkezett az országba, mint az 1994- ben leváltott kabinet egész működése alatt. Liberális párt tagjaként külön örülök annak, hogy döntő súlyra tesz szert Magyar- országon a magángazdaság. Jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek, valóságos infrastrukturális forradalom zajlik: utak épülnek, robbanásszerűen fejlődik a telefonhálózat, beköszöntött az információs társadalom. Kifejezetten sikeresnek ítélem meg a kormány külpolitikáját. Az elmúlt években új alapokra helyeztük kapcsolatainkat a szomszédokkal, és várhatóan az elsők között leszünk a NATO és az Európai Unió tagjai. Ezek jelentős eredmények az 1994-es állapotokhoz képest, amikor meglehetősen nagy fenntartásokkal kezelte a külföld hazánkat. A három nagy csomópontot vizsgálva, a másodiknál arról kell beszélnem, hogy ezeknek a valóban jelentős eredményeknek milyen súlyos ára volt. Jelentős társadalmi csoportok - nyugdíjasok, közalkalmazottak, alacsony képzettségű emberek - kerültek nehéz helyzetbe. Ugyancsak megérezték a stabilizáció árát az önkormányzatok, és az önkormányzatok által fenntartott intézmények is. A gazdaság stabilizációjának érdekében mindenkinek áldozatot kellett hozni, az ennek köszönhető eredmények azonban még nem érezhetők a polgárok számára. De nem volt más út: ahhoz, hogy stabil gazdaságot teremtsünk meg, le kellett szorítanunk az állam kiadásait. Támogatnunk kell a rászorulókat, de ez azt is jelentette, hogy nem tudunk olyan széles kört támogatni, mint ahogyan azt korábban tették. Sokan nem tudták, mert nem volt módjuk kezelni ezt a helyzetet. De romlott az önkormányzatok helyzete is, mert az államháztartási reformból nekik is részt kellett vállalniuk. Végül szólnom kell a harmadik csomópontról, a hibákról és a negatív jelenségekről is. A kormány két nagy hibát követett el: ügyetlenül kommunikált a társadalommal, és az első két év során számos belső konfliktust a kormány kivitt a nyilvánosság elé, miáltal a közvélemény azt hihette, hogy a kormány nem dolgozik, hanem veszekedik. Az SZDSZ elszenvedte a kormányzati hibák következményeit, miközben nem tudatosította az eredményeket. Az a feladatunk, hogy arról is beszéljünk, amit elértünk, ne csak arról, amit nem sikerült megvalósítanunk. Ezek után az SZDSZ-nek nem lehet más célja, mint ismét kormányra kerülni. Ismerve a mai politikai erőviszonyokat, és felmérve a választásokig hátralévő időt, azt mondhatjuk, az SZDSZ- nek van lehetősége arra, hogy körülbelül 15-20 százalékos eredménnyel továbbra is kormánypártként dolgozhasson 1998 után. Ez csak rajtunk múlik. A magyar társadalom nagyobbik részét nem téveszti meg a folyamatos lódobogás, a demagóg retorika. A sikerhez adottak értékeink: ezeket dinamikusan kell képviselnünk. Adott a teljesítmény, a mondanivaló: ezt meg kell jelenítenünk. Én erre vállalkozom, és ehhez kérem támogatásukat. Megvan bennünk az erő, a liberális elkötelezettség és a szociális empátia. Programunk az ország jövőjét alapozza meg. Továbbra sem fogjuk üres ígéretekkel ámítani a polgárokat. De azt sem fogjuk hagyni, hogy mások tegyék. Nem fogunk hallgatni a populista jobboldal által hangoztatott ígéretek veszélyeiről sem. Nem fogjuk hagyni, hogy az utolsó négy év vívmányai, amelyeket az ország nagy részének rettenetes erőfeszítése árán értünk el, kárba vesszen. Nem engedhetjük meg, hogy a végre a győztesek közé kerülő országunk visszacsússzon Bulgária, Albánia szintjére. Higgyétek el, vannak eredményeink, jó úton járunk. És együtt —de csakis együtt - sikerülni fog. Hornchidea (Bürget Lajos epéskedései ______________ A kis tigris, akinek 60 milliárd dollár tartalékpénze van befektetésekre, vendégül látta a magyar turult. A kölcsönös bájolgások után - Távol- Keleten ez így szokás - kiderült, hogy még nem időszerű a nagyköveti kapcsolat, még tájékozódni kell nekik, mi is van itt, majd jönnek. De hát valamit mégis kell tenni, ami gesztus, amolyan igazi keleti, jelképes, emlékezetes, lírai. A kis tigris, akinek sok a pénze, ebből fakadóan smucig, megtalálta a megoldást. Kivitte a magyar turult a botanikus kertbe, és ott névadónak választotta. A magyar miniszterelnök egy orchideának lett a keresztpapája, így bevonult a kosborfélék rendjébe, amit Orchidalesnek neveznek, ezen belül a kosborfélék családjának is tagja lett, vagyis igazi Orchidaceae-vá vált. A szingapúri botanikus kert így válik kis hazánk hirdetőjévé. Gondoljuk csak el: a kosborfélék családja az egész növényvilágban a legtöbb fajt magába foglaló család: 25 ezernél is több faj tartozik közéjük, amelyek a föld valamennyi kontinensén megtalálhatók. Formagazdagságuk minden képzeletet felülmúl, virágaikban pedig bonyolult mechanizmusok biztosítják a meg- porzást. És mindezen túl ott van még a kosborfélék csírázásának fiziológiai különlegessége, hogy számtalan, érdekesnél érdekesebb alkalmazkodási jelenségről ne is beszéljünk! Szingapúriak, oda látogatók, keressétek hát a Horn- chideát, azt a jelképes virágot. Nekünk pedig üzenet - hogy nagyképű legyek -, igazi message ez a virág. A fán lakó orchideák, az epifitonok ugyanis kedvezőtlen körülmények között élnek a sűrű erdők lombkoronájában. De ezek az epifitonok remekül ki tudják használni az ottani élet- körülmények nyújtotta lehetőségeket. A kedvezőtlen időszakokat is át tudják vészelni, még akkor is, ha hosszabb ideig tartanak. Olyannyira, hogyha sokáig tart a kedvezőtlen idő, átmenetileg még az életfolyamataikat is csökkenteni tudják. Gyanús, hogy azok a szingapúriak tudnak valamit. Csak azt szeretném tudni, mi milyen növényt nevezünk majd el az ide látogatóról?
