Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-15 / 87. szám
Hazai krónika 1997. április 15., kedd Lemondott Pető Iván (Folytatás az 1. oldalról) Iványi Tamás országgyűlési képviselő (SZDSZ) lapunk kérdésére az alábbiakat mondta el:- A Mozgó Világ legutóbbi számában Pető Iván úgy nyilatkozik, hogy 1998 után semmiképpen nem kíván aktívan részt venni a politikai életben. Véleményem szerint ezzel a gesztussal egy évvel a választások előtt lehetőséget nyújt arra, hogy a párt új arcokkal új lendületet vegyen. Szeretném hangsúlyozni, hogy lemondása nem feltétlenül üzenet más pártoknak, miszerint követni kellene ezt a példát, hanem egy olyan cselekedet, amely- lyel megpróbálta mozgásba hozni az SZDSZ-t. Biztos vagyok abban, hogy ez mégsem jelenti Pető Iván politizálásának végét, hiszen személyére, s arra a stílusra, amit képvisel, még nagy szüksége lehet a magyar politikának. Nem ment Simán MTI Alhatárőröket fogtak el a magyar-román határon, a Szamos-hídnál. Krisán Attila ezredes, a határőrség szóvivője hétfőn az MTI-nek elmondta, hogy három férfi együtt mulatozott Csenger- simán, a helyi presszóban. Zárást követően úgy döntöttek: a Szamos-hídnál megbüntetik a külföldi autósokat, hogy pénzt szerezzenek a további italozáshoz. Katonaruhába öltöztek és bírságolás céljából megállították a külföldi autókat. Az egyik román állampolgár azonban a helyi határőrsön jelezte a történteket. Ezt követően a határőrök elfogták álruhás alkalmi „kollégáikat”. Ennek során kényszerítő eszközt is alkalmazniuk kellett, mert a három férfi megpróbált elmenekülni. Ügyüket a helyi rendőrség vizsgálja. Felmentésüket kérik MTI Az Agrobank Rt. volt vezetőinek büntetőperében a védelem képviselői a vádlottak bűncselekmény hiányában való felmentését indítványozták a hétfői tárgyaláson perbeszédükben. Kunos Pétert, az időközben megszűnt pénzintézet korábbi vezérigazgatóját mint tettest, Kovács Mihályt, a bank volt elnökét pedig mint bűnsegédet vádolja a Fővárosi Főügyészség tízrendbeli, gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével. A vádhatóság álláspontja szerint az Agrobank Rt. vezetői 1993—94-ben a Magyar Nemzeti Bank által refinanszírozott E-hitelek kihelyezése során jogsértő pénzügyi konstrukció alkalmazásával követték el a bűncselekményeket. Az ügyészség szerint a pénzintézeti vezetők az E- hitel nyújtásának banki feltételrendszerét úgy alakították ki, hogy csak az a kérelmező kaphatott hitelt, aki az annak igénybevételével megszerzett vagyon egy részét valamely, Agrobank-érde- keltségű harmadik jogi személy javára juttatta. Ellenzéki nyilatkozat Mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ellenzéki képviselői megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az MSZP miniszterei - élükön Horn Gyula miniszterelnök úrral - 1997. április 11- én a kormányzati munka helyett megkezdték az ország legelmaradottabb térségében választási kampányukat. A miniszterekhez társultak az MSZP elnökségének és országos választmányának tagjai is. Egész napos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tartózkodásuk, több tucat rendezvényük során nem volt több mondanivalójuk, mint annak ismételgetése: „Minden rendben lenne ebben az országban, ha nem lett volna az Antall-Boros-kor- mány, és ha nem lenne ellenzék”. Horn Gyula párt- és miniszterelnök szívesen feledkezik meg az MSZMP KB 1989-es tanácskozásain tett azon kijelentéséről, mely szerint akkor így értékelte az ország gazdasági helyzetét: „A gazdasági életben, gazdasági területen ma - lehet, hogy vulgáris, amit mondok - hadiállapotok vannak.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Kiadta: Magyar Országos Levéltár, Bp. 1993.1. k. 65. o.) Látogatásuk hozadéka e térség meggyötört lakossága számára - sajnálatos módon - most sem volt több, mint egy gázolásos baleset. Mindezekért felkérjük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe látogató kormánytagokat és pártvezetőket, ha képtelenek a társadalom gondjain enyhíteni, ne rontsák tovább e megye helyzetét. A sikerpropaganda helyett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ugyanis helyesebb lenne Hóm Gyula akkori külügyminiszter, mai miniszterelnök úr 1989-es szavait elismételni: „A gazdasági életben, gazdasági területen ma - lehet, hogy vurgális, amit mondok - hadiállapotok vannak.” A valóság okán mi már csak azt tehetjük ehhez hozzá: „A hádiállapotot a szocialista-szabaddemokrata kormány ebben a régióban kiterjesztette a közoktatásra, az önkormányzatokra, az egészségügyre, az élet minden területére.” Nyíregyháza, 1997. április 12. Dr. Kávássy Sándor Dr. Szilágy iné Császár Terézia képviselő (FKgP) képviselő (KDNP) Mádi László Dr. Takács Péter képviselő (Fidesz-MPP) képviselő (MDF) Uj utakon Romániába Palotai István (Új Kelet) Kovács László külügyminiszter megyénkben jártakor Vállaj községbe is ellátogatott, hogy áttekintse a lehetőségeket: miként és hol lehetne bővíteni, illetve magasabb szintre emelni Magyarország és Románia határforgalmát? Az ágerdőmajori vasúti határátkelő megtekintésekor kiderült, hogy a Nagykároly és Mátészalka között közlekedő vonat azért jár - mondhatni - „szellemvasútként”, mert egyrészt csak kishatárforgalmi útlevéllel lehet igénybe venni, másrészt, mert a nemzetközi díjszabás miatt a jegyek ára meglehetősen borsos. A román határőrök ugyan átengedik a román világútlevéllel utazókat, azonban a magyar határőrizeti szervek visszafordítják őket. A díjszabásra jellemző, hogy a magyar és a román határállomás közötti néhány száz méteres szakaszra a jegy nyolcszáz forintba, a Nagykároly és Mátészalka közötti közel negyven kilométeres szakaszra pedig ezerkétszáz forintba kerül. Mivel a szolgálatot teljesítő hatáőröket természetesen a világútlevél kezelésére is kiképezték, Kovács László külügyminiszter úgy nyilatkozott, nem látja akadályát, hogy a két ország állampolgárai számára lehetővé tegyék a világútlevél használatát a vonalon. Egy 1976-os (és feledésbe merült) pénzügyminiszteri rendelet ismételt alkalmazásával köny- nyen meglehet, hogy a szakaszon újra lehetségessé válik majd az áruforgalom lebonyolítása is. A miniszter ígéretet tett, hogy a MAV-val felveszi a kapcsolatot a tarifák ügyében. A külügyminisztert tájékoztatók egyben felvetették a félnapos nyírábrányi (Vámos- pércs-Érmihályfalva) határátkelő kérdésének felülvizsgálatát is, és kérték annak átminősítését egész napos személy- forgalmi határátkelővé. Kovács László ezután a Vállaj határában lévő hajdani határátkelőt tekintette meg. A kiépített infrastruktúrával (villany, gáz, víz és telefon) rendelkező területen (ahol mellesleg évente három napra meg is szokták nyitni a határt) csak egy konténerépületet kellene elhelyezni, és már indulhatna is a forgalom. A két, egymástól mintegy másfél kilométerre fekvő községet - Vállajt és a romániai Csanálost — kiváló minőségű és nagy teherbírású kétsávos út köti, illetve kötné össze. A térségben - éppen a közelség hívogató szavára - több vegyes vállalat is alakult, azonban szép sorban mind tönkrement, mert az átjutás érdekében minden alkalommal száz kilométert kell utazni. A két községet ezen felül számtalan rokoni és kulturális szál köti össze, így joggal sérelmezik az ott lakók, hogy a létező út ellenére meg vannak fosztva a kapcsolattartás lehetőségétől. A miniszter kijelentette, hogy a kéréseket a legteljesebb mértékben jogosnak tartja, véleménye szerint a politikai akarat sem hiányzik a felek részéről, és a gyakorlati feltételek is adottak. Az egyetlen igazán megoldandó kérdés a pénz, hiszen csak a Vállaj-csanálosi határátkelő üzemeltetéséhez - a hirtelen számítások szerint - hozzávetőlegesen évi 120 millió forintra lenne szükség.- A helyzet azonban nem reménytelen, a probléma sem akkora, mint amekkorának első látásra tűnik, hiszen ilyen és ehhez hasonló célokra nemzetközi pénzeket (például a PHARE- programtól) is igénybe lehet venni - mondotta Kovács László, majd ígéretet tett, hogy a lehető leggyorsabban megteszi a szükséges lépéseket a három határátkelő ügyében mind itthon, mind Romániában, Severin külügyminiszterrel történő májusi találkozásakor.- Azt hiszem - csippentett szemével a miniszter -, reális reményem, hogy a vállajiak hamarosan minden további nélkül akár mindennap is kóstolgathatják majd a csanálosiak elhíresült „guggolós borát”. Nem az kap, akinek hiányzik Kósáné Kovács Magdaaz MSZP meghatározó személyisége. Volt munkaügyi miniszter, és jelenleg pártja alel- nőké. Szavának súlya van, és nem csak a szocialisták figyelnek oda arra, amit mond. A pénteki kormánylátogatás delegációjának tagja volt, ekkor beszélgettünk vele. Fekete Tibor (Új Kelet)- Alelnök asszony! A statisztikák szerint megyénkben legnagyobb az építési kedv, holott itt a legszegényebbek az emberek. Nem lát ön ebben némi ellentmondást?- A szociális ellátó rendszerek működtetése mindig is komoly pénzügyi erőforrásokat mozgatott, és Magyarországon mindenféle juttatás megteremti a sajátos visszaélések lehetőségét. A szociális célú lakásépítési támogatások visszaélésével itt találkoztam először, Szabolcsban. Itt hallottam először, hogy egy sajátos iparág települt rá á szocpol-támogatások eltulajdonítására. A támogatás nem érte el eredeti célját, és nem lett belőle lakás, viszont néhány építő meggazdagodott rajta.- A támogatásból legkevésbé a rászorultak húztak hasznot, de más területeken is előfordult, hogy bizonyos kedvezményekkel visszaéltek. Tudna ilyet említeni?- Például a rokkantak gépkocsivásárlási támogatását többen nem arra a célra fordították, amire eredetileg adták. Innen már csak a kérdést tudom feltenni, hogy az olyan típusú támogatásoknál, ahol nem az önkormányzat adja a pénzt, hogyan lehetne bevinni a helyi közösségnek vagy a helyi hatalomnak az ellenőrző szerepét.- Talán az lehet a baj, hogy még túlságosan is az elején tartunk polgárosodási folyamatunknak, és idővel ezekből a gyermekbetegségekből kinőjük magunkat. Kinőhetjük ezeket?- Ez jó válasz lenne, de a visz- szaélések többsége jogsértés, és ezt nem lehet demokráciánk gyakorlatlanságára fogni. A jogi lehetőség nem mindig etikus kihasználása, a kiskapuk megkeresése azonban nem mindig jogellenes magatartás, de sérti igazságérzetünket.- Miért van mind gyakrabban eltérés igazságérzetünk és a jogalkotás között?- Egy olyan átalakuló társadalomban, mint amilyenben most élünk, a jognak elsődleges feladata, hogy az átalakulást lehetővé tegye, sőt, segítse. A jogalkotás nem indulhat ki a devianciából, és nem lehet figyelembe venni, hogy mindig lesznek olyanok, akik visszaélnek a lehetőségekkel. A törvényalkotók mindig a jó szándékot és a tisztességes hozzáállást feltételezik, és a jogi korlátokból mind kevesebbet építenek be a törvények szövegébe. — A megalkotott törvények mégis lehetővé teszik a jogkerülést. Hogyan lehetne ezt kiküszöbölni, vagy legalább a legkisebb mértékre csökkenteni?- Legtöbbször a gyakorlatban derül ki egy törvényről, hogy mik a hiányosságai, de tilalomfákkal nem működhet a gazdaság, és bénítóan hatna az egész társadalomra. Magasabb érdek egy társadalomban a működő gazdaság a legszükségesebb tiltásokkal, mint egy jogalkotás, amely mindig a visszaélések kiküszöböléséből indul ki. Ahol rendszeresen nyírják a füvet, ott idővel kipusztulnak az egynyári gyomnövények, és a gyep is megerősödik. Nem biztos, hogy a gyomlálás az egyedüli üdvözítő megoldás. dLí r - • - - tS ífsíM \ Hírről hírre Fekete Tibor (Új Kelet) A büntetéseknek nincs visszatartó erejük, hangzik el mind gyakrabban: és most már nemcsak a köznép soraiban, hanem a szakemberek közül is mind többen értenek egyet ezzel a véleménynyel. A halálbüntetés eltörlése óta űr maradt a súlyos szabadságvesztések kiszabásánál, és a jelenleg érvényes legmagasabb életfogytiglani büntetési tétel nem elégíti ki sem a jogalkotók, sem a közvélemény igazságérzetét. A halálbüntetés visz- szaállítására történtek már kísérletek, de hazánkat nemzetközi egyezmények kötik, hogy Magyarországon nem hoznak ilyen ítéletet, és nem hajtanak végre kivégzést. Való igaz, hogy a Magda Marinkó-féle embereket semmilyen büntetés nem tartja vissza tettük elkövetésétől, de az is igaz, hogy legalább az ártatlanok sokaságának igazságérzete helyreállhatna egy tömeggyilkos felakasztásától. Ettől azonban nem várhatnánk a bűnözési statisztikánk gyökeres változását mindaddig, amíg egy autótolvajnak 93 százalék esélye van arra, hogy megússza tettét. Vagy ha el is kapják, akkor is nagyon nehéz bizonyítani, hogy nem kocsikázott, hanem lopott, mindaddig nem a halálbüntetés jogosságán kellene vitatkozni. Egyébként, amíg érvényben volt a halálbüntetés, addig is évente három-négyöt emberen hajtották végre az ítéletet, és ezek a bűnelkövetők szellemileg már annyira leépültek, hogy igazából fel sem fogták, mit tettek. Az ítélet visszatartó ereje inkább abban nyilvánult meg, hogy másokat rettentett el az elkövetéstől. A felderítési arányon kívül javítani kellene a nyomozati, az ügyészi és a bírósági szakasz gyorsaságán. Amíg évekig húzódhat a legegyszerűbb tyúkper is, amíg a tanú távolmaradásáért akár nagyobb pénzbírságot is kaphat, mint maga az elkövető; amíg a letöltendő elzárást pénzzel meg lehet váltani, addig jelentős változás nem várható a bűnözési statisztikákban. Könnyű úgy a számokkal varázsolni, hogy az addig bűncselekménynek minősülő prostitúciót szabálysértésnek hívom, és ettől egy csapásra csökken a fővárosban a bejelentett bűn- elkövetések száma. Ettől még a biztonságérzetünk nem javul. A Btk. módosításában jelentős szigorítások várhatók, és ezekre szükség is van, hisz nevetséges, hogy a mind gyakoribb robbantó a jelenleg érvényben lévő büntetési tételek szerint akár egy évvel is megúszhatja cselekményét, pedig a társadalomra mind veszélyesebb ez a - mondhatnám - terrorizmus. Mert minek nevezzem azt, amikor valaki személyes sérelmét kézigránáttal vagy gyújtóbombával akarja megtorolni, és nem törődik azzal, hogy másokat is veszélyeztet vele. Mindannyiunk nevében csak azt kívánhatjuk, legyen sikeres a Büntető törvénykönyv szigorításának kezdeményezése.
