Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
Gótika az öltözködésben A kor öltözetei kecsesek és elegánsak - mint a sokkal ismertebb építészeti stílus de egyúttal bonyolultak és költségesek is. A ruhákat „szabók” készítették. Nyújtott, karcsú formák, hangsúlyos derékvonal és ragyogó színek voltak jellemzőek. A férfiruházat nem hasonlított már a női öltözetekre. A XIV. században gyors divatváltás következett be. Utazó énekesek és kereskedők terjesztették a ruhadivatot. 1450 körül a gazdag burgundi hercegség udvarából indult meg a különös túlzások divatja. Ez a burgundi divat legfeltűnőbb jellegzetessége a fejfedők és a cipők tűhegyes formái mellett a kicsipkézett, cakkozott ruhaszélek, harang- és csengettyűdíszek, pámázások és vattatömés. A mi-parti (felemás) is nagyon kedveltté vált: különböző színű harisnyaszárakat hordtak, illetve különböző színű kiszabott anyagdarabokat varrtak össze. Női öltözet.: A XIII. században a női ruhát, acotte-ot, még egybeszabták, és lazán kiengedve vagy övvel viselték. Derékban kissé szőkébb volt, gazdagon redőzött szoknyarésze a földet seperte. Az ujjak szorosan a karokhoz tapadtak, vagy csuklónál nagyon bő tölcsérujjá szélesedtek. A XIV. században az elöl szélesen kivágott és gombos ruha felső részét zsinórfűzéssel erősen összehúzták. A szoknya csak a csípőtől szélesedett ki, amelyet gyakran egy övvel is hangsúlyoztak. A karhoz simuló ujjak a csuklónál tölcséresen kibővültek, ez volt az úgynevezett muff. A hátoldalon rögzített, hosszan lehulló anyagcsíkokkal (függőujjakkal) egyidejűleg a rövid ujjak is divatba jöttek. Fokozatosan különvált a ruhán a szoknya és a mellényke, azaza váll. így a vállat nagyon szűkre készítették, és a hosszú, uszályos szoknyához való varratot övvel eltakarták. Felső köntösként kedvelték az ujjatlan surcot-ot, vagy suckenie-t. Mély karkivágásait, amelyek általában a csípőig értek, derékig bepillantást engedtek, s a „sátán ablakainak” nevezték. Néha a surcot is csak csípőig ért és szőrme szegélyezte. A houppelande egy kabátszerű, felsőköntös, elöl nyitott, körben zárt, és általában övvel hordták. Sokféle ujjmegoldás létezett, amelyek széle gyakran csipkézett volt. A kerekre szabott nusekabátot elöl összefogták egy csattal, a nuséval. A késő gótika korában a női ruházat sziluettje nagyon karcsúvá vált. A szűk felsőrész kivágása mély és hegyes volt, a derék és az öv szorosan a mell alá került, a szoknya uszálya nagyon hosszú lett. A felsőrész elejét gyakran díszítették mellkendővel és sálgallérral. Kedvelték a szűk, muffos ujjakat, de a karhasítékos buggyos erszényujjakat a nagyon hosszú tölcsér- vagy függőujjakat, valamint számyujjakat is. Férfiöltözet: A kabát, illetve zeke szűk, rövid, és elöl zárható. Alakhűre szabták a kabát első és hátsó részét, a deréktól lefelé futó részeket, és a hosszú, szűk ujjakat is. A felső kabát, amely kezdetben a lábikráig ért, átalakult schecke-vé (zekévé), és már csak csípőig ért. A zeke dereka erősen karcsúsított, elöl szorosan testre simult, gombos vagy mélyen kivágott, a mellrészt és a felkart erősen vattázták, a gallér az állig ért. A nyitott ujjakon gyakran hosszú, leomló anyagdarabok láthatók, míg a zárt ujjakon a csuklónál muff volt. Az öv a csípőre került, és ékszerdarabbá vált. A mai harisnyára emlékeztető, bőrből vagy valamilyen rugalmas anyagból készült harisnyaszárak gyakran felemás színűek (mi-par- ti), ezeket a kabát alatt az ujjashoz rögzítették. A XIV. század vége felé a harisnyaszárat fölül elkötötték, így jött létre a nadrág, amely most már a testet is elfedte. Egyrészt védelmük másrészt a férfiasság hangsúlyozására szolgált a nadrág szeméremrészének erszényszerű kiképzése (szeméremkupak). A schecke az idők folyamán nagyon lerövidült, az idősebbek - általában különösen ünnepi alkalmakkor - vettek fel egy hosszú, felső köntöst. A houppelande-ot a derékon redőkbe rendezték, övét kötöttek rá. Oldalt hasított, többnyire állógalléros volt. A hosszú bő tölcsérujjakon és az erszényujjakon gyakran hosszanti kamyí- lások láthatók. A körben zárt, térdig vagy bokáig érő tappert-et általában öv nélkül viselték. A köpenyek hosszúsága változó, uszályos, hosszú, másszor csak a csípőig ér. Kellékek: A férjes asszonyok fonatba font és feltűzött hajukat a nyilvánosság elől állandóan elfedve viselték. A fejkendők mellett a főkötők legkülönbözőbb fonnáit kedvelték, ezek a burgundi divat korában hatalmas méreteket öltöttek. Különösen jellemző volt a hennin, egy magas, kúp alakú hosszú, lobogó fátyollal, a szarvfőkötő valamint a kruseler, a merevített fodros főkötő. Fiatal lányok és fiúk kibontott hajukon gyakran homlok- vagy hajpántot viseltek. A férfiak , számára a hosszú haj az idő múlásával kiment a divatból, mégis kedvelt maradt a haj sütővassal való hullámosítása. Divatos fejfedő volt a XIV. században a csuklya, egy fejre simuló kapucni gallérszerű vállrésszel és farokkal. Csörgősipkaként még ma is a bohócöltözet eleme. A csuklyákon és magas nemezkalapokon kívül a turbán is divatba jött, valamint a zendelkötő, egy lapos sapka vagy összecsavart szövet, oldalt lelógó, könnyű selyemanyaggal. A késő középkor jellemző lábbelije volt a csőrös cipő, hegye gyakran olyan hosszú volt, hogy járáskor a bokához erősítették. A házon kívül ezentúl alulra egy trippet (facipőt) is húztak. Férfiakon csizmaszerű karimacipők is feltűntek. A női viseletét a kesztyűk és legyezők tették teljessé. Ékszerek és fontos díszek voltak az ékkövekkel kirakott aranyláncok, boglárok, övék, valamint az arany és ezüst csengettyűk, gombok és díszcsatok. (Az információkat a Magyar Divat Intézettől kaptuk.) 1 Tavaszi módi Az 1997. tavasz-nyár női divatjának alapanyagait és formáit egyaránt a visszafogottság, a letisztultság, a tökéletesség jellemzi. Az egyre drágább divat a praktikusság, a sokoldalú felhasználhatóság irányába mozdult. Fontosak a jól variálható alapdarabok, s a tervezők is a nők szükségleteire alapozva tervezik modelljeiket. A szezon favoritjai az elasztikus anyagok, amelyek lehetnek finom pamutanyagok, sportos gyapjúszövetek, elegánsan selymesek, hurkolt vagy éppen csipkés strec- hek. A legtöbb gumírozott anyagot a nadrágok készítésénél használják, de a blézerek, kosztümök, ruhák alapanyagainál is egyre elterjedtebbek. Az aktuális divatnak megfelelően a szűk, testvonalat követő ruháknál, sortoknál, pólóknál, bo- i dyknál a legpraktikusabb és legkényelmesebb. Újra megjelent a klasszikusnak számító dzsörzé, mely lehet £jj| gyapjú alapanyagú ,*| vagy enyhén fénylő viszkózkeverék. Egyre nagyobb figyelmet kapnak a szövésoptikájukban különleges anyagok, amelyek érdekes hatást keltenek kosztümöknél, ruha-kiskabát összeállításoknál. Az anyagmintákat mindig is az élénkítésre, „színesítésre” használták. Visszavonulóban vannak a virágmotívumok, de gyümölcsökkel, tengeri állatokkal, geometriai és grafikai mintákkal kombinálva még mindig megjelennek. Az etnikai inspirációjú csíkoknak, káró- és madraszkockáknak, az éles színkontrasztoknak, a fekete-fehér grafikai mikro- mintázatoknak, az erőteljes színek fehérrel vagy feketével való kombinálásának idén is nagy sikere van. A divatszíneknél a frissesség dominál, a sárga, a narancs, a kiwi, a karibkék míg idén is a sláger, ezek mellett a visszafogottabb stílus kedvelői az ecrut és a homokszínt válasszák. A figyelem a ruhák, szoknyák, nadrágok szabásánál a csípőre kerül. A szoknyahosszak még mindig a legszélsőségesebbek lehetnek; a bokáig érőtől a combközépig váltakozhatnak. Még mindig nosztalgiázunk a hatvanas években, az ingruhák, a gallérmegoldások, a magasan záródó környakak is ezt a kort idézik. J» _____________________<1 __________________________________ vn i Sl *V 'S 1*1 §* B& £» 1? wlfl 1 w» K »punjfVI M1IICR rt »HUIIKUCfl A francia Orlane a hölgyek arcára és neszesszerébe az andalúz nyár egzotikus temperamentumát, latinos hangulatát varázsolja sminkdivatjával tavasszal és nyáron. Az amúgy is divatos bézs, barnás vagy az alig észrevehető pasztellszínek mellett három andalúz várost „komponált” legújabb kollekciójába: Sevillát, Cordobát és Marbellát. Az arcpirosítók között újdonság a napfényes korallszí- nű Seville, és újra az ajánlatok között van a Mandarine, mely meleg narancsszín. A cég idei különlegessége a barnító púder, amelynek aranyló, félig matt árnyalata azt a hatást kelti, hogy használója „meg- merítkezett” már az friss napsütésben. A szemhéjfestékek víztaszító hatása miatt sokáig tartós marad a szem sminkje, E-vitamin-tartalma pedig a ráncokra van jó hatással. A színek? A „Cordoba” arany- barna némi réz színű árnyalással, amelyet a szempillavonal mentén kell alkalmazni, kifelé haladva egyre szélesebben. A „Marbella” türkiz zöldjét a felső szemhéj színezésére ajánlják. A „Sombra” mély, sötétzöld színéből háromszögszerű alakban, s kiegészítő színével, a világos pisztácia árnyalatú „Sollal” a szemöldök alatti rész árnyékolható. Az oldalt írta és összeállította: Hatházi Andrea A rúzsok közül az új szezonra a gyöngyház-arany árnyalat vagy a rózsaszínes ajánlott külön-külön, vagy ha különlegesre vágynak, a kettő együtt. De természetesen nem maradhat le az „ajakfesték-palettáról” a temperamentumos Spanyolhont idézve, az abszolút piros sem.