Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-10 / 83. szám
1997. április 10., csütörtök Riport Végtelen történet pénzről, „tisztességről”... Hogyan lehet megszerezni tizenhatmillió forintot?- Vannak, akik a jogszabályokat arra használják fel, hogy mögéjük bújva, vagy útvesztőin kacsázva másokat kifosszanak- ezen szavakkal kereste fel szerkesztőségünket az osztrák állampolgárságú Bányai János, aki igazát - és pénzét - keresve immár harmadszor fordult lapunkhoz. Régi történet. Sajnos, nagyon is az. Bizony már lassan két éve is volt, hogy először írtunk a rakamazi BER-FER Kft. csődhelyzetéről, majd annak sikeres kezeléséről, 7e/yák;Ferencfelszámolóbiztosról, aki ahelyett, hogy az általánosan bevett szokás - a cég elkótyavetyélése - helyett újra lendületbe hozta a BER-FER Kft.-t, megmentve ezzel majd ötven ember munkahelyét. Palotai István (Új Kelet) Szó esett egy bizonyos Bányai János által adott százezer márkás kölcsönről is, melynek fedzetéül Beregnyei Imre, a BER-FER Kft. tulajdonosa és ügyvezetője a kft. ingatlanait és gépi berendezéseit ajánlotta fel. A fizetési határidő lejárt, és így a fedezetül adott „adásvételi szerződés” értelmében a kft. ingatlanai és gépi berendezései Bányai János birtokába kerültek. Birtokába, de nem tulajdonába, ugyanis a tulajdonjog bejegyzése azon egyszerű oknál fogva elmaradt, hogy Beregnyei Imrének már nem volt joga eladni a céget, hiszen az felszámolás alatt volt... Mindezek tetejébe Beregnyei Imre feljelentést tett a kölcsönadó ellen, melynek értelmében: „Bányai János vételi szándéka nem volt komoly”, valamint, azért, mert a kölcsönt „uzsorakamatra” adta... Ezek után a felszámolóbiztos tiszta vizet öntött a pohárba: megállapodott Bányai Jánossal és magyarországi képviselőjével, Kollár Erzsébettel, hogy a kft. tizenhatmillió forintos (százezer márkás) tartozását részletekben - ahogy a BER-FER Kft. fellendülő anyagi helyzete megengedi — visszafizetik. A feljelentést és a pert visszavonták. Terjéki felszámolóbiztos akkoriban lapunknak a következő nyilatkozatot adta: „Az első Bányai úr lesz, akit kifizetünk. Ennek érdekében el kívánjuk adnia BER-FER Kft. tulajdonában lévő tokaji nyaralót - remélhetőleg körülbelül nyolcmilliós áron -, és ezt az összeget is a kölcsönadók kielégítésére szánjuk. A fennmaradó összeget tehetségünk szerint fizetjük vissza.” Ez körülbelül egy évvel ezelőtt történt. A pert is visszavonták, és megállapodás született a felek között, amit 1996. szeptember 3-án egy „adásvételi szerződést felbontó megálla- podás”-ban rögzítettek. Ebben szerepel a következő passzus: Ezen adásvételi szerződést felbontó nyilatkozat a Ptk. 228 paragrafusa alapján akkor lesz hatályos, ha az eladó az adásvételi szerződésben meghatározott 16 000 000 Ff, azaz tizenhat- millió forint összeget a vevő részére legkésőbb 1997. március 31. napjáig hiánytalanul megfizeti.” A dokumentumot Terjéki Ferenc felszámolóbiztos és Kollár Erzsébet látta el kézjegyével, Kovács János ügyvéd pedig ellenjegyezte. A helyzet viszont az, hogy Bányai János mind a mai napig egyetlen huncut garast sem kapott, viszont érkezett helyette az ügyvédi levél dr. Spisák Bélától a jogász, valamint Terjéki Ferenc felszámoló aláírásával, amelyben a következő áll: „...a Nyíregyházán 1996. szeptember 3-án kelt, közöttünk létrejött „adásvételi szerződést felbontó megállapodást” semmisnek tekintjük, semmis továbbá az 1995. június 9-ei adásvételi szerződés is az alábbi indok alapján: A megállapodást mint a BER-FER Kft. felszámolója azért írta alá, mert tudomása szerint a cég ügyvezetője, Beregnyei Imre a Kollár Erzsébet élettársától felvett kölcsönt nem mint magánszemély, hanem mint a kft. ügyvezetője vette fel, és azt a kft. használta fel...”- Az indoklás - bár huncut, aki kitalálta - végtére is logikus lenne, ha fedné a valóságot - meséli Bányai János. - A helyzet ugyanis az, hogy Beregnyei Imre a kölcsön fedezetéül adott biztosítékot - tehát magát a BER-FER Kft.-t átruházó adásvételi szerződést - jóváhagyatta a kft. közgyűlésével! Márpedig ez azt bizonyítja, hogy igenis mint ügyvezető, és nem mint magánszemély járt el. Az aztán már más kérdés, hogy az összeget a kft. javára fordította, avagy netán „eltapsolta”, mert ez nem változtat a tényen. Ha az ember bemegy egy bankba, és befizet egy összeget, amiről bizonylatot kap, jogosan követelheti a pénzét akkor is, ha azt a bevételező pénztáros ne adj isten elsikkaszttotta... Ennek tetejébe Spisák doktor és Terjéki felszámolóbiztos azzal fenyeget, hogy a leállított és a bíróság által immár semmisnek nyilvánított keresetet - úgymond - „felújítja”. Az ügyvédi levél azon kijelentése, miszerint,, ...A kölcsön folyósításából eredő igényüket Beregnyei Imrével szemben érvényesíthetik...” egy vicc! Mi az, hogy érvényesíthetik? Még „jó”, hogy megengedik! Meglehet, hogy egy fillér magánvagyona sincs Beregnyeinek, különben is, mint mondtam, a kölcsönt a kft részére vette fel. Nem! Az adásvétel érvényes! A hónap folyamán ügyvédem jelenlétében át kívánom venni az üzemet, ami jog szerint engem illet! - jelentette ki határozottan Bányai János. * * * * Természetesen megkerestük a másik felet is. Dr Spisák Béla ügyvéd, - Terjéki Ferenc felszámolóbiztos és így a BER-FER Kft. jogi képviselője a következő nyilatkozatot tette: „A tavalyi év decemberétől kezdve képviselem a BER-FER Kft-t. Az ügyet csak akkor ismertem meg. Haladéktalanul intézkedtem és megkerestem a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságot, és kértem a felek által korábban megszüntetni kért per folytatását, amelyre eddig azért nem került sor, mivel a megyei rendőr-főkapitányság bekérte a per iratait a megyei bíróságtól. Az okiratot áttanulmányozva az az álláspont alakult ki bennem, hogy „összekeveredett” a kft. vagyona és a Kft ügyvezető mint magánszemély vagyona. Ha az úgynevezett „uzsoráskölcsönt” Bányai János osztrák állampolgár a kft.-nek adta volna magyarországi megbízottján, Kollár Erzsébeten keresztül, úgy azt a kft. pénztárába be kellett volna vételezni és a Kft tartozásaként nyilvántartani. Azért beszélek péztárról és nem banki átutalásról, mert a bankból kivett százezer német márkát a kölcsönadó Budapesten, az utcán adta át Beregnyei Imrének mint magánszemélynek. Beregnyei ezt követően a felvett „uzsorahitelből” tagi kölcsönt fizetett be a kft. pénztárába, ezt pedig jogilag, csak mint magánszemély (a kft. tagja) tehette meg. A felszámolótól szerzett tudomásom szerint a tételesen lefolytatott bizonylati ellenőrzés során megállapították, hogy Beregnyei Imre a pénztárbizonylaton befizetett tagi kölcsönöket ugyancsak pénztárbizonylaton később kivette! Ettől kezdve már nem beszélhetünk arról, hogy a kft. vagyonából a hitelezők kárára bármilyen összeget kifizessen a felszámoló Bányai Jánosnak. Ezért küldtem el a felszámoló által is aláírva azt a levelet, amelyben közöltük jogi álláspontunkat, miszerint a 16 millió forint összegű kölcsönt, amelyet Beregnyei Imre mint magánszemély vett fel, kérjék tőle. Erről értesítettük Bányai János magyarországi megbízottját és jogi képviselőjüket. Az a körülmény, hogy a kft. taggyűlése hozzájárult a BER- FER Kft. ingatlanának és gépi berendezéseinek eladásához, önmagában nem bizonyítja a BER-FER Kft. és Bányai János (Kollár Erzsébet) között létrejött adásvételi szerződés érvényességét és jogszerűségét, ugyanis a társasági törvény 1988. évi 6. törvény rendelkezése értelmében formálisan kötelező a taggyűlés hozzájárulása, ha a szerződés értéke meghaladja a kft. törzstőkéjének 25 százalékát. Hangsúlyozni kell ismételten azt, hogy a kft. könyvelésében meglévő pénztárbizonylatokat kell alapul venni, amelyek szerint nem szerepel a kft. vagyonában a Bányai Jánostól Beregnyei Imre által kölcsönkért összeg fejében visszakövetelt 16 millió forintból egy fillér sem. Helytelennek tartom Terjéki Ferenc felszámolóbiztos bírálatát Bányai János részéről. A felszámolóbiztos újra munkát adott közel száz embernek, akiknek munkahelye tudomásom szerint korábban úgy szűnt meg, hogy a kölcsön visszafizetésében érdekeltek megbízásából őrző-védő legények jelentek meg, hazaküldték az embereket, és többet nem engedték dolgozni őket. Abban sem vagyok biztos, hogy Beregnyei Imre teljesen önként, minden kényszertől és befolyástól mentesen szerezte be a kft. taggyűlésének hozzájárulását az adásvételi szerződés megkötéséhez, illetve írta alá az adásvételi szerződést. Amikor ugyanis az adásvételi szerződést aláírták, az ingatlan már nem volt tehermentes. A felszámolóbiztos nyilvánvalóan azért nyilatkozhatott korábban úgy, hogy kifizeti Bányai Jánost, mivel akkor arról lehetett tudomása, miszerint a kölcsönkért pénz a kft. vagyonában megtestesült. Miután a felszámolóbiztos az elé tárt iratokból és bizonylatokból ennek ellenkezőjéről győződött meg, nem tarthatta fent korábbi álláspontját a kölcsön visszafizetéséről. Álláspontom szerint Bányai János, illetve Kollár Erzsébet a BER-FER Kft.-nek nem hitelezője, így a felszámolási eljárás során a valódi hitelezők érdekében kell eljárni, akik közül a Hajdúsági Bőrgyártó és Kereskedelmi Rt. jogi képviselője már írásban nyilatkozott, hogy a felek között folyó perben a felszámoló pernyertessége érdekében hajlandó beavatkozni”. *** Az ügy vonatkozásain töprengve megkértem dr. Spisák Bélát, hogy feleljen néhány kérdésre. Az ügyvéd úr készséggel vállalta.- Ön hogyan minősítené Beregnyei Imre cselekményeit a szóban forgó ügyben?- Nem vagyok hivatott őt minősíteni, és nem is szeretném.- Bányai Jánosnak „ valaki” egészen biztosan tartozik 16 millióval. Kitől kérje ezt a nem éppen csekélyke összeget?- Beregnyei Imrétől.- Hogy áll anyagilag Beregnyei Imre? Ón szerint vissza tudja fizetni a kölcsönt?- Nem ismerem a vagyoni helyzetét.- És ha nem tudják behajtani rajta? Oda a 16 millió?- Talán helyesebb lett volna, ha a kölcsön folyósításakor igénybe veszik ügyvéd vagy pénzügyi szakember közreműködését, és nem az utcán történik meg a „hitelnyújtás”. *** Ennyi lenne a történet. Sum- másan: így lehet valakit - feltehetőleg következmények nélkül - tizenhat „gurigára lehúzni”. Nyitott kérdések azonban bőven maradtak: 1. Ha győz a felszámolóbiztos és jogi képviselőjének álláspontja, valamint az adós is képtelen lesz kifizetni a tartozását, akkor Bányai János osztrák állampolgár honnan és kitől kapja meg járandóságát? 2. Ha senkitől, akkor feltehetjük a kérdést: miként képzeljük el a nyugati tőke Magyarországra csalogatását, ha ilyen precedenseket teremtünk? Tudjuk, ő is felelőtlenül járt el, amikor nem vette igénybe jogász vagy pénzügyi szakember segítségét, sőt, azzal is tisztában vagyunk, hogy maga a „hitelnyújtás” sem törvényes keretek között történt. Az azonban mégis csak túlzás, hogy valakit ilyen egyszerű legyen egy jogállamban megfosztani 16 milliótól! 3. Ha Beregnyei urat kötelezné a bíróság a hitel összegének megfizetésére, és ő ennek nem tudna eleget tenni, akkor milyen szankciókra számíthat? Semmilyenre? (Adósok börtöne nincs Magyarországon!) Alapítvány a gyermekekért Sikll Tímea (Új Kelet) Az anya legnagyobb vágya, hogy egészséges gyermeknek adhasson életet. Am a sors néha közbeszól. Egyre több csecsemő születik mozgásszervi vagy más rendelleneséggel. Darvai Béláné lánya is immár tizenhat éves, és már hosszú évek óta tölti mindennapjait a Pethő intézetben. Édesanyja úgy érezte, mivel problémájuk korántsem egyedülálló, és nincs mindenkinek lehetősége távoli szakemberekhez fordulni, helyben hoz létre egy alapítványt, s ezzel együtt egy mozgássérült gyermekeket ellátó intézetet.- Hét évvel ezelőtt alapítottuk meg itt, Záhonyban a Mozgássérült Gyermekekért Alapítványt, éppen azért, mert a környéken nincs olyan intézmény, mely fogadni tudná a sérült gyermekeket - halljuk az édesanyától. - A Szabolcsban élő, mozgásszervi problémákkal küszködök jó részét Debrecenbe, Miskolcra vagy Budapestre hordják fel a szüleik. A nagy távolságokat azonban nem minden család tudja leküzdeni, nincs mindenkinek módja hetente a fővárosba utazni, hogy együtt lehessen gyermekével. Ezért néhányan úgy döntöttünk, itt építjük meg a saját intézetünket, melyben rengeteg szerete- tet, megértést, testi és lelki segítséget akartunk adni a hozzánk fordulóknak. Ez azonban azóta is csak terv, megvalósítatlan álom. Az alakulás évében, 1990- ben kaptunk ugyan egy régi iskolaépületet Tiszaszent- mártonban, de miután felmérettük, menniybe kerül az átalakítás, nem tudtuk vállalni a feladatot. Az akkori árak mellett huszonhatmillióra jöttek ki a költségek. Ehhez képest a mi számlánkon hárommillió forint volt lekötve. Megköszöntük tehát az épületet, de elfogadni nem tudtuk. Akkor gondoltunk először arra, hogy számlaszámot kérve megpróbálunk a lakosságtól, és a kisebb-nagyobb vállalatoktól segítséget kérni. Több száz levelet és csekket szétküldtem, de nem jártunk túl nagy sikerrel. Furcsák az emberek. Nem a jószándékot nézik, hanem azt, vajon nekünk mennyi hasznunk van ebből az egészből. Én azonban mégsem adtam fel. Szeretném végigcsinálni, még ha rögös is az út, és talán újabb tíz évembe telik, míg helyet találok a sérült gyerekeknek. Az általam megálmodott intézmény kifejezetten iskola jelleggel működne. Én tudom a legjobban, mit lehet egy ilyen intézményben elérni a gyerekekkel. A pénzünk a bankban csak nagyon keveset kamatozik, s mi a kuratórium tagjaival azon gondolkodtunk, talán be kellene fektetni valamibe, hogy több hasznot hozzon. Rizikót azonban nem vállalhatunk, biztos befektetést akarunk, és továbbra is kérem a jószándékú embereket, aki tud, segítsen nekünk. Az alapítvány számlaszáma: 11993403-05300130.
