Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14 / 62. szám
„Esernyővel nem lehet kivívni a szabadságot” (Vajda János) F. Sipos József Európa forr. írók, képzőművészek, ügyvédek, tanárok érzik, hogy valaminek történnie kell: az Osztrák- Magyar Monarchiát egyre nehezebben lehet összetartani. Ferenc József uralkodó - későbbi magyar király - még ifjú politikus. Tanácsadói érdekhálójában vergődve próbálja átlátni birodalma helyzetét, kevés sikerrel. A magyarok el akarnak szakadni, végre önálló államot szeretnének. Bécs is polgárosodna. A kezdeti lépések nehezek. Döcögve indul a forradalom szekere. A megelőző években kj gondolhatta volna, hogy 1848-ban huszonéves ifjak veszik kézbe az ország sorsát. Persze azért itt meg kell állni egy kicsit: tapasztalatlan, politikában járatlan fiatalok csoportja elindul forradalomra buzdítani fél Európát, hogy aztán később a politikai hatalmat átadja az ügy mellé álló profi politikusoknak. Néhányan próbálták már megfosztani ifjainkat ettől a dicsőségtől. Petőfitől is elvették már néhányszor a Nemzeti dalt... Olyan mindegy. Negyvennyolc illúziójára szüksége van az országnak, a magyar fiatalságnak. Példaképeinket nem engedhetjük elrabolni, s a múltat - ha irtott hamiskásan is cseng, és idegen évezredvégi füleinknek - meg kell becsülni. Nem feledkezhetünk meg Petőfiről, aki kissé naivan azt úja Arany Jánosnak: „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. S ez a század feladata, ezt célja kivívni minden nemes kebelnek.” A márciusi ifjak Kossuth Lajost tekintették vezérüknek. Vajda János szavait idézve: „Ami engem illet, nem ismertem lázasztóbb sérelmet, mintha valaki azt merte volna mondani, hogy ő fanati- kusabb tisztelője Kossuthnak, mint én. De nem is emlékszem, hogy valaki ilyesmire vetemedett volna.” A jogász Irinyi József egy röplapjában a következőket írja: „Minden törvényt meg kell változtatni, s valameddig e részben változás nem lesz, Magyarországból semmi sem fog lenni...” A tudós Vasvári Pál, az egyetemi ifjúságot lelkesítette: „Ragadjuk meg a zászlót, és egyesítsük alatta az egyetemi ifjúságot... esküszöm a szabadság istenére, hogy mindaddig nem fogok nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestől ki nem irtottam.” Irányi Dániel felkereste Kossuthot Pozsonyban, aminek hatására a pestiek elkezdték a nyomásgyakorlást az Országgyűlésre... De a márciusi ifjak nemcsak szóban és írásban lázadtak, hanem mikor arra szükség volt, tettekre szánták magukat: Petőfi 1848 végén harctéri beosztást kért Kossuthtól. Irinyi József diplomataként dolgozott Párizsban, Teleki László magyar nagykövet mellett. Vasvári Pál fiatal kora ellenére már hadjáratot szervezett őrnagyi rangban, és 22 évesen hősi halált halt. Jókai Mór Kossuth megbízásából Bécsbe utazott, mint összekötő a két forradalom között, majd követte a kormányt Debrecenbe, vissza Pestre, később Szegedre és Aradra. Irányi Dániel parlamenti képviselőként szabadcsapatot szervezett, Vajda János hadnagyi rangot szerzett a honvéd hadseregben... A forradalmat leverték. Az orosz medve és a kétfejű sas Aradon megünnepelte a magyar szabadság bukását. A Kelet és a Nyugat szorításában összeroppant magyar honvédség letette a fegyvert. A magyar szabadság emléke azóta már több rendszert is túlélt, többször, többféleképpen átértékelték, de szereplőinek érdemeit senki nem vitatta, így évtizedeken keresztül a magyar szabadság jelképeként szilárdan megállta a helyét. Magyarország és gyilkosai (Korabeli olasz gúnyrajz) 1997. március 15., pé Március 15. „A nép is műveli országát!” A déli harangszóval egyidejűleg szólaltak meg a tárogatók a vajai kastély zsúfolásig megtelt Rákóczi-termé- ben. Megkezdődött az 1997. évi Alternatív Kossuth-díj átadási ceremóniája. Az Alternatív Művészeti Díj Alapítványt, amely az Alternatív Kossuth-díj anyagi bázisául szolgál, Balogh Gyula, Vaja polgármestere és Földváry Györgyi budapesti lakos két évvel ezelőtt hívta életre. Az Alternatív Kossuth-díj célja az állami Kossuth-díj szakmai korrekciója, amely nem tartozik semmilyen pártalakulathoz, viszont ki tudja egyenlíteni az állami díjakra oly sokszor jellemző periodi- kusságot és esetlegességet. A kitüntetést azok kapják, akiknek tulajdonképpen régen meg kellett volna már kapniuk az állami Kossuth-díjat, de valamilyen okból mégis kimaradtak. A díjat egy már Kossuth-díjasokból álló szakmai kuratórium ítéli oda, melynek tagjai: Gyurkovics Tibor író (elnök), Makovecz Imre építész, Farkas Ferenc zeneszerző, Melocco Miklós szobrászművész, valamint Jankovits Marcell filmrendező. Az idei Alternatív Kossuth-díjat - posztumusz - Bertha Bulcsu író kapta. Az ünnepséget megnyitó tárogatószó után a település polgármestere a vajai polgárok nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta: az alkotó embert ünnepeljük itt. ígéretet tett, hogy az Alternatív Kossuth- díjat a jövőben is Vaján adják át. Hernádi Gyula, a tavalyi év kitüntetettje meghatódásának adott hangot, és kijelentette, hogy az Alternatív Kossuth-díj számára a szabadság jelképe.- Az állami díj mindig állami díj marad. Ennek alternatívája mellette és helyette ez a szakmai elismerés, amely korrigáló erő. - Majd Balogh Gyula elévülhetetlen érdemeiről szólt:- Amit tesz, az modellértékű dolog a magyar demokrácia életében. Ameddig van ilyen ember, márpedig van, hiszen itt áll előttünk, addig nincs mitől félnünk. A vajai Rákóczi Tárogató Együttes kurucdalai után Gyurkovics Tibor szólt az egybegyűltekhez. — Nemcsak az ország műveli népét, hanem a nép is az országát! Ha mindenki úgy érzi, hogy saját munkáján áll vagy bukik a világ sorsa, akkor nyert ügyünk van. Ilyen ez a díj is, ilyen emberek panteonja. A kitüntetett Bertha Bulcsu is ilyen ember volt. Végtelenül rendszerető és aprólékos, a pontosság mintaképe, aki nem volt híján a tűznek sem, és emelkedett erkölcsisége mindent áthatott. Az emelkedett szavak után Melocco Miklós átadta az 1997. évi Alternatív Kossuth-díjat Bertha Bulcsu özvegyének, Nagy Franciskának, aki maga is író. A megható hangulatot Balogh Erikának, a Nemzeti Színház művésznőjének szavalata tette még ünnepélyesebbé. Petőfi Sándor Nemzeti dala most így, március idusának tájékán bizony megcsillogtatta a szemeket. Az ünnepség hivatalos része a Himnusz hangjaival zárult. „...elfogyott a regimentje” A legendás ’48-as zászlóalj Fekete Tibor (Új Kelet) Március tizenötödike után nem sokat vártak a nemzetőrzászlóaljak felállításával. Március végén, április elején már működtek a sorozóbizottságok. Névjegyzékbe vették a jelentkezőket, és személyi adataikon kívül testmagasságukat, szemük, hajuk színét, betegségeiket vették lajstromba. A testmagasság nagyon lényeges szempont volt, alacsony növésűek nem lehettek sem nemzetőrök, sem honvédek. Megyénkben egy helyen, Nagykállóban folyt sorozás, ahova a szomszéd vármegyékből, Beregből, Ungból is fogadták az önkénteseket. A nemzetőrök karhatalmi feladatokat láttak el a közrend védelmében. Nem volt egyenruhájuk, csak a nemzetiszín karszalag jelezte hovatartozásukat. Fegyverzetük egy szu- ronyos puska volt, a tisztek kardot viseltek. Három hónapos szolgálat, illetve kiképzési idő után a nemzetőröket átirányították a reguláris hadsereg kötelékébe. Az akkori, ismert névjegyzékek valószínűleg mind előkerültek. Előfordult - és nem is ritkán -, hogy a sorozás után megszöktek a katonák, de a nemzetőrök között is akadtak szép számmal szökevények. A gazdagabbak fiaik helyett pénzért szegényebb legényeket fogadtak fel, akik 300 forintért jelentkeztek katonának. A megyei levéltárban szép számmal akadnak relikviák ebből a korból. PéldáulKrasz- nay Péter honvéd főhadnagy iratai, egy eredeti honvédtábornoki csákó, kardok, fegyverek. Az iratok között fellelhető Kalovánszky András, Nyíregyháza főbírója és hat fia szabadságharcos története. A hat ifjú között volt, aki a behívóparancsnak engedel- mekedve, volt, aki önként jelentkezett az alakuló honvédseregbe. A forradalom győzelme után még nem fenyegette komolyabb külső veszély a kivívott szabadságot. Európa nagyobbik részén forradalmak dúltak, és a nagyhatalmakat saját belső rendjük helyreállítása foglalta le. Ahogy egymás után sorra leverték a felkeléseket, figyelmük mind jobban a magyar szabadságharc elfojtására irányult. Az ütőképes hadsereg felállítása mind sürgetőbbé vált. Előbb a ’43-as Honvéd Zászlóalj tisztikara és legénysége állt csatasorba. A létszám felét Szabolcs vármegye adta, míg a másik fele Debrecenből került ide. Később a legendás hírű ’48-as zászlóalj verbuválódott össze, ide már tisztán megyei legényeket és férfiakat soroztak. A zászlóalj hősiességéről és dicső tetteiről a legendákon kívül írásos emlékek is fennmaradtak. 1849. július 4-én a Komáromnál vívott csatában a ’48-as Honvéd Zászlóalj Klapka György tábornok parancsnoksága alá tartozott. Komárom és a Móri árok között húzódott az arcvonal. Először a „gyáva” zászlóaljakat külde harcba a tábornok, amelyeknek katonái az erős ellenállás láttán a visszavonulást határozták el. Klapka látta, ha visszavonulnak, az eldöntheti az ütközet kimenetelét, ezért kartácstűzzel hátulról lövetni kezdte a menekülőket, hogy csak az ellenség irányába vonulhassanak. Eközben rohamra vezényelte a ’48-as zászlóalj katonáit, akik valóban halált megvető bátorsággal harcoltak, egyetlen lendülettel lerohanták az ellenséges peremvonalakat, és az ágyúállásokat is elfoglalták. Görgey Artúr, a honvéd erők főparancsnoka napi parancsban méltatta a szabolcsi katonák hősiességét és dicsőségét: „...Ezen fényes harci tett kiérdemli minden vitézek méltány- latát.” Október hatodikán Világosnál az orosz és az osztrák többszörös túlereje térde kényszerítette a magyar honvédséget. A fegyverletétellel azonban még nem értek véget a harcok. A ’48- as zászlóalj Klapka György vezérletével Komárom várába vette be magát, és még október végén is harcban állt az osztrák erőkkel. Végül csak menlevél ellenében voltak hajlandóak feladni a várat, amely valóban mentességet garantált számukra. I Vajda János
