Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-17 / 63. szám

IL 1997. március 17., hétfő Szellemi rokonság Angol művész mesterkurzusa Alastair Thompson, a King Singers alapító tenor­ja tartott mesterkurzust a Banchieri együttessel a Kodály Zoltán iskolában. A jeles kamarakórus tagja­ival együtt vagy húszán vettek részt azon, napi hat órán át, változó létszámú érdeklődő hallgatóság előtt. Pénteken este aztán bemutatták, mire jutottak. Kultúra Gazsó György Dankó Tündével a Vén Európa hotel cimü darabban Fotó: Racskó Erdélyi Tamás (Új Kelet) A zsúfolásig megtelt dísz­teremben a hat fiatalember igen jó hangulatot teremtett alig másfél órás hangverse­nyével. Úgy, ahogy azt már megszoktuk tőlük. Valójá­ban igen zeneértőnek kellett annak lennie, aki észrevette, mit tanultak e néhány nap alatt a kiváló angol énekes­tanártól. Inkább az tűnt fel, hogy a műsor első részében több, eddig még be nem mu­tatott egyházzenei mű szó­lalt meg Lassustól, Pales- tr inát ól és másoktól. De em­lékeztetünk korábbi ripor­tunkra, amelyben megírtuk, éppen ez volt a kurzus fő cél­ja, olyan igényes egyházze­nei műveket tanulni és el­énekelni, amelyekben legna­gyobb szerepe a tiszta hang­képzésnek, a kiegyenlített hangzásnak, a pontos össz­hangnak van. Megítélésem szerint eddig sem hiányolták ezeket az erényeket a Ban­chieri tagjai, most azonban - ha tovább érlelik a tanulta­kat — még feljebb emelked­hetnek ezen a fokon. Jól tették, hogy minden mű­sorszám előtt pár mondatban ismertették a mű alapgondola­tát, a latin (francia, angol) szö­veg tartalmát, így könnyebben érthetővé, felismerhetőbbé vált a zeneszerző és az elő­MTI ____ Eg y görög halász újabb antik bronzszobrokat, köz­tük egy szoborfejet és egy életnagyságú delfint halá­szott ki a tengerből Kálim- nosz szigeténél, ahol 1994 decemberében egy csodála­tos épségű női szobor, a „Kálimnoszi Vénusz” akadt a horogra - jelentette az AFP a görög kulturális miniszté­rium közlésére hivatkozva. A szerencsés halász össze­sen négy bronzszobormarad­ványt húzott ki a tengerből, köztük egy szakállas, s hegyes fejfedőt viselő férfifejet, vala­mint egy lábvértet, amely ta­lán ugyanahhoz a szoborhoz tartozott, amelyhez a fej is. A horogra akadt másik két tárgy közül az egyik egy szoborko­losszusból származó lovas sa- rus lába, amelyen nagyon jó állapotban őrződött meg a sar­adók szándéka, akár a zene hatalmáról, a bor dicséretéről, a szerelem felemelkedéséről és elmúlásáról, vagy a bánat, a pesszimizmus és a halál hűvösségéről énekeltek. A legnagyobb sikert most is az együttes ismert és új könnyű­zenei feldolgozásai aratták, amelyek most különös színt kaptak Thompson mester néhány közvetlen tanácsá­tól, ötletétől. Őszinte tetszés­sel és nagy tapssal hálálta meg a közönség, hogy az angol tenorista is együtt éne­kelt a Banchierivel, majd Vasvári Tamás zongorakísé­retével két szuggesztív erejű Britten-népdalfeldogozással és a mesterkurzus résztve­vőinek közös éneklésével zárta a műsort. Befejezésül Alastair Thomp­son emlékezett arra, hogy 29 évvel ezelőtt, amikor a King Singers első fellépését tartotta Londonban, bará­tok, támogatók és segítők körében ugyanazt érezte, mint most, hogy a Banchieri együttest és közönségét megismerte, majd megkö­szönte a nyíregyháziak és a mesterkurzus szép számú hallgatóságának érdeklő­dését, mint ahogy ajándé­kokkal és meleg szavakkal köszönte meg a Banchieri együttes is a nagyszerű ok­tatást Thompsonnak. kantyú, valamint egy élet­nagyságú delfin, amelynek megvan a feje és az uszonyai is, de hiányzik az orra. A spe­ciális kádakba helyezett bronzmaradványok valószí­nűleg a hellenisztikus korból származnak. A görög halász 150 méteres mélységből hozta felszínre a szobrokat a sziget észak-nyu­gati részénél, ahol a görög ré­gészeti hatóságok most víz alatti ásatásokat terveznek. Egy kálimnoszi halász ugyan­itt 1994 decemberében egy másik, szintén a hellenisztikus korból való női bronzszobrot talált, amely a „Kálimnoszi hölgy” néven vált ismertté. Ennél az Egei-tengeri sziget­nél valószínűleg elsüllyedt egy római hajó, amely - mi­ként az akkoriban gyakori volt - Görögországból szállított szobrokat Rómába a középü­letek és villák díszítéséhez. Palotai István (Új Kelet) Az elismerés, a taps a leg­több, amit a színész az élettől kaphat. Tapsot a közönségtől, elismerést a kollégáktól, a szak­mától és az államtól, az ország­tól (melynek napszámosa) kap. Ha ugyan kap... Mert a szí­nészethez óriási szerencse is szükséges. A zsenialitás sajnos önmagában még kevés, hiszen azt fel is kell tudni mutatni - ehhez pedig alkalom szükséges -, ami önmagától nemigen ada­tik. Persze - mint ahogy a foci­ban is - csak a jó játékosnak lehet szerencséje... Szerencséje? Attól függ, ki mit tart annak. Van, aki többre becsül két-három mondatot a Vígszínházban, vagy a Nemze­tiben, mint tíz főszerepet vidé­ken. Ezek az emberek csak szakmájukra nézve színészek! Hiába is közvetíti őket többet a tévé, hiába is szinkronizálnak „életre-halálra”, számukra csak a forint a lényeges. Nekik az­tán jut nyaralóra a Balatonon, jut Kanári-szigetekre, BMW-re és „váltott lovakra” a szépsé­ges pesti hajadonok között, jut mindenre, csak éppen lelki bé­kéjükre nem. Rajtuk aztán már nem segít vénségükre sem Kos- suth-díj, sem semmilyen ordó, vén ripacsok lesznek kockás kabátjaikban... Az igazi művész észre sem veszi esetleges nyomorát. Hogy is venné észre, hiszen nincs nála gazdagabb a földön! Vá­gyai naponta válnak valóra, esténként, ha felgördül a füg­göny! Ő Sheylock, vagy éppen Don Carlos, és minden bi­zonnyal Svejk, vagy Lear ki­rály is lehet. Élet, s halál ura ő, mindennapos teremtése pedig az isteni lét miniatűr tükre! Százszor, ezerszer hal meg, hogy ismét feltámadjon, élete a csodák sorozata. Es a taps valóban neki szól. Nem a szno­bok enervált tetszésnyilvánítá­sa ez, hanem amolyan igazi tet­szés-tüntetés. Különösen ná­lunk, itt, a keleti végeken a ma­gyarság talán utolsó fellegvá­rában van értéke ennek, ahol még elviselhető az élet, ahol még van hitele a mosolynak, ahol a vastaps a szív és a lélek őszinte tüntetése! Gazsó György jól tudja mindezt, ezért él közöttünk, ezért olyan, amilyen. Remek! Tükre a szeretetnek, ami felé árad... Igazi gondolkodó mű­vész, akinek csendje és örö­kös belső izzása iskolát te­remt. Játsszon bármit, nem adja „olcsón” önmagát. Nem kétséges, hogy a legnagyob­bak közül való. Jászai-díja csak érinti azt, amit érdemelne, de sorsközös­séget vállal a vidék színjátszá­sával, és nagyon jól tudja, hogy ez mivel jár... Köszönettel adózunk neki, és szívünk teljes melegével gratu­lálunk. Köszönjük, hogy egyé­ni teljesítményével felhívja is­mételten a szakma figyelmét a tényre: Nyíregyházán Verebes remek színházat csinált! Gazsó része annak a művész- csoportnak, azoknak a színé­szeknek, akik a Móricz Zsig- mond Színházat az ország egyik legjobb színiműhelyévé tették! Bozóky István, Holl István, Bá­rány Frigyes, Szigeti András, Gerbár Lajos, Máthé Eta, Szabó Tünde és a többiek Budapesten (és sajnos csak ott) mind-mind a Kossuth-díj jogos várományosai lennének, és mégis minket, a megye és Nyíregyháza teátrum­szerelmeseit választották... Köszönjük! Hűségükre hű­ségünk, és örök szeretetünk a válasz, és aki — így vagy úgy — elment közülük, azokat sem feledjük. Gazsó György Já- szai-díjához pedig hozzá­tesszük, amink van: színház- szerető szívünk minden egyes dobbanását... Ünnepi kitüntetések Palotai István (Új Kelet) Szép hagyomány, hogy az 1848-as forradalom évfordulóján, azaz már­cius idusán minden évben kitüntetik a művészeti és a tudományos, valamint a közélet arra érdemes­nek tartott jeles képvise­lőit. Kiemelkedő fotóművé­szeti tevékenységéért Balogh Rudolf-díjat ka­pott Normantas Paulius, a litván származású, im­már magyar mester, aki szűkebb hazájának Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyét, Nyíregyházát tartja, és a megyeszékhe­lyen lakik, ha éppen nem Szibéria vagy Kína kiet­len pusztáit vagy egeket ostromló csúcsait járja, kutatván - többek között - a finn-ugor népek haj­dani és jelenlegi életterét. Jászai Mari-díjat ka­pott a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház kitűnő művésze, Gazsó György, aki évről évre jobbnál jobb alakítások­kal írja be magát a szín­ház és az ország színját­szásának aranykönyvé­be. (Shakespeare: A ve­lencei kalmár, Ibsen: Nóra, Remenyik: A vén Európa hotel és így to­vább.) Gazsó mindenkor mélyen átgondolt és belső tüzében lobogó ala­kításaival lopta be magát a szívekbe. Művelődés Szolgálatá- ért-díjat kapott dr. Páll István, a nyíregyháza­sóstói Múzeumfalu igaz­gatója. Páll többéves munkásságának köszön­hetően maradandóvá vá­lik az a felbecsülhetetlen érték, amit e táj népmű­vészete, népi iparművé­szete, néprajzi múltja és élettere - a tájegység ma­gyar falvainak élő törté­nelme - képvisel. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Díszpolgára lett Bárány Frigyes szín­művész, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín­ház örökös tagja, Jászai- díjas, Kiváló Művész, a Nyíregyháza Város Kul­túrájáért Érdemrend birtokosa. Bárány Fri­gyes a Móricz Z^jgmond Színház alapító tagja. 1981. óta számtalan re­mek szerep mesteri in- terpretálója. Nemes és veretes színművészeién felül rendezett már saját alkotásaiból fotókiállí­tást is. Politikailag elkö­telezett ember, aki a KDNP színeiben indult a választásokon. Jelenléte, kisugárzása immár Nyír­egyháza szellemi életé­nek szerves része. Szintén Nyíregyháza Díszpolgára lett Lukács- kó András nyugalmazott református lelkész, aki 1934-től 1989-ig szolgált a megyeszékhelyen, illet­ve annak 30 kilométeres körzetében. Újabb bronzszobrok Gazsó György Jászai-díjas A Banchieri együttes és Alastair Thompson a Kodály Zoltán iskolápódiumán V * r'wl - .»-V, tf-.v v‘. Csizmadia Attila: Lovak (Linómetszet)- • • ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom