Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
IL 1997. március 17., hétfő Szellemi rokonság Angol művész mesterkurzusa Alastair Thompson, a King Singers alapító tenorja tartott mesterkurzust a Banchieri együttessel a Kodály Zoltán iskolában. A jeles kamarakórus tagjaival együtt vagy húszán vettek részt azon, napi hat órán át, változó létszámú érdeklődő hallgatóság előtt. Pénteken este aztán bemutatták, mire jutottak. Kultúra Gazsó György Dankó Tündével a Vén Európa hotel cimü darabban Fotó: Racskó Erdélyi Tamás (Új Kelet) A zsúfolásig megtelt díszteremben a hat fiatalember igen jó hangulatot teremtett alig másfél órás hangversenyével. Úgy, ahogy azt már megszoktuk tőlük. Valójában igen zeneértőnek kellett annak lennie, aki észrevette, mit tanultak e néhány nap alatt a kiváló angol énekestanártól. Inkább az tűnt fel, hogy a műsor első részében több, eddig még be nem mutatott egyházzenei mű szólalt meg Lassustól, Pales- tr inát ól és másoktól. De emlékeztetünk korábbi riportunkra, amelyben megírtuk, éppen ez volt a kurzus fő célja, olyan igényes egyházzenei műveket tanulni és elénekelni, amelyekben legnagyobb szerepe a tiszta hangképzésnek, a kiegyenlített hangzásnak, a pontos összhangnak van. Megítélésem szerint eddig sem hiányolták ezeket az erényeket a Banchieri tagjai, most azonban - ha tovább érlelik a tanultakat — még feljebb emelkedhetnek ezen a fokon. Jól tették, hogy minden műsorszám előtt pár mondatban ismertették a mű alapgondolatát, a latin (francia, angol) szöveg tartalmát, így könnyebben érthetővé, felismerhetőbbé vált a zeneszerző és az előMTI ____ Eg y görög halász újabb antik bronzszobrokat, köztük egy szoborfejet és egy életnagyságú delfint halászott ki a tengerből Kálim- nosz szigeténél, ahol 1994 decemberében egy csodálatos épségű női szobor, a „Kálimnoszi Vénusz” akadt a horogra - jelentette az AFP a görög kulturális minisztérium közlésére hivatkozva. A szerencsés halász összesen négy bronzszobormaradványt húzott ki a tengerből, köztük egy szakállas, s hegyes fejfedőt viselő férfifejet, valamint egy lábvértet, amely talán ugyanahhoz a szoborhoz tartozott, amelyhez a fej is. A horogra akadt másik két tárgy közül az egyik egy szoborkolosszusból származó lovas sa- rus lába, amelyen nagyon jó állapotban őrződött meg a saradók szándéka, akár a zene hatalmáról, a bor dicséretéről, a szerelem felemelkedéséről és elmúlásáról, vagy a bánat, a pesszimizmus és a halál hűvösségéről énekeltek. A legnagyobb sikert most is az együttes ismert és új könnyűzenei feldolgozásai aratták, amelyek most különös színt kaptak Thompson mester néhány közvetlen tanácsától, ötletétől. Őszinte tetszéssel és nagy tapssal hálálta meg a közönség, hogy az angol tenorista is együtt énekelt a Banchierivel, majd Vasvári Tamás zongorakíséretével két szuggesztív erejű Britten-népdalfeldogozással és a mesterkurzus résztvevőinek közös éneklésével zárta a műsort. Befejezésül Alastair Thompson emlékezett arra, hogy 29 évvel ezelőtt, amikor a King Singers első fellépését tartotta Londonban, barátok, támogatók és segítők körében ugyanazt érezte, mint most, hogy a Banchieri együttest és közönségét megismerte, majd megköszönte a nyíregyháziak és a mesterkurzus szép számú hallgatóságának érdeklődését, mint ahogy ajándékokkal és meleg szavakkal köszönte meg a Banchieri együttes is a nagyszerű oktatást Thompsonnak. kantyú, valamint egy életnagyságú delfin, amelynek megvan a feje és az uszonyai is, de hiányzik az orra. A speciális kádakba helyezett bronzmaradványok valószínűleg a hellenisztikus korból származnak. A görög halász 150 méteres mélységből hozta felszínre a szobrokat a sziget észak-nyugati részénél, ahol a görög régészeti hatóságok most víz alatti ásatásokat terveznek. Egy kálimnoszi halász ugyanitt 1994 decemberében egy másik, szintén a hellenisztikus korból való női bronzszobrot talált, amely a „Kálimnoszi hölgy” néven vált ismertté. Ennél az Egei-tengeri szigetnél valószínűleg elsüllyedt egy római hajó, amely - miként az akkoriban gyakori volt - Görögországból szállított szobrokat Rómába a középületek és villák díszítéséhez. Palotai István (Új Kelet) Az elismerés, a taps a legtöbb, amit a színész az élettől kaphat. Tapsot a közönségtől, elismerést a kollégáktól, a szakmától és az államtól, az országtól (melynek napszámosa) kap. Ha ugyan kap... Mert a színészethez óriási szerencse is szükséges. A zsenialitás sajnos önmagában még kevés, hiszen azt fel is kell tudni mutatni - ehhez pedig alkalom szükséges -, ami önmagától nemigen adatik. Persze - mint ahogy a fociban is - csak a jó játékosnak lehet szerencséje... Szerencséje? Attól függ, ki mit tart annak. Van, aki többre becsül két-három mondatot a Vígszínházban, vagy a Nemzetiben, mint tíz főszerepet vidéken. Ezek az emberek csak szakmájukra nézve színészek! Hiába is közvetíti őket többet a tévé, hiába is szinkronizálnak „életre-halálra”, számukra csak a forint a lényeges. Nekik aztán jut nyaralóra a Balatonon, jut Kanári-szigetekre, BMW-re és „váltott lovakra” a szépséges pesti hajadonok között, jut mindenre, csak éppen lelki békéjükre nem. Rajtuk aztán már nem segít vénségükre sem Kos- suth-díj, sem semmilyen ordó, vén ripacsok lesznek kockás kabátjaikban... Az igazi művész észre sem veszi esetleges nyomorát. Hogy is venné észre, hiszen nincs nála gazdagabb a földön! Vágyai naponta válnak valóra, esténként, ha felgördül a függöny! Ő Sheylock, vagy éppen Don Carlos, és minden bizonnyal Svejk, vagy Lear király is lehet. Élet, s halál ura ő, mindennapos teremtése pedig az isteni lét miniatűr tükre! Százszor, ezerszer hal meg, hogy ismét feltámadjon, élete a csodák sorozata. Es a taps valóban neki szól. Nem a sznobok enervált tetszésnyilvánítása ez, hanem amolyan igazi tetszés-tüntetés. Különösen nálunk, itt, a keleti végeken a magyarság talán utolsó fellegvárában van értéke ennek, ahol még elviselhető az élet, ahol még van hitele a mosolynak, ahol a vastaps a szív és a lélek őszinte tüntetése! Gazsó György jól tudja mindezt, ezért él közöttünk, ezért olyan, amilyen. Remek! Tükre a szeretetnek, ami felé árad... Igazi gondolkodó művész, akinek csendje és örökös belső izzása iskolát teremt. Játsszon bármit, nem adja „olcsón” önmagát. Nem kétséges, hogy a legnagyobbak közül való. Jászai-díja csak érinti azt, amit érdemelne, de sorsközösséget vállal a vidék színjátszásával, és nagyon jól tudja, hogy ez mivel jár... Köszönettel adózunk neki, és szívünk teljes melegével gratulálunk. Köszönjük, hogy egyéni teljesítményével felhívja ismételten a szakma figyelmét a tényre: Nyíregyházán Verebes remek színházat csinált! Gazsó része annak a művész- csoportnak, azoknak a színészeknek, akik a Móricz Zsig- mond Színházat az ország egyik legjobb színiműhelyévé tették! Bozóky István, Holl István, Bárány Frigyes, Szigeti András, Gerbár Lajos, Máthé Eta, Szabó Tünde és a többiek Budapesten (és sajnos csak ott) mind-mind a Kossuth-díj jogos várományosai lennének, és mégis minket, a megye és Nyíregyháza teátrumszerelmeseit választották... Köszönjük! Hűségükre hűségünk, és örök szeretetünk a válasz, és aki — így vagy úgy — elment közülük, azokat sem feledjük. Gazsó György Já- szai-díjához pedig hozzátesszük, amink van: színház- szerető szívünk minden egyes dobbanását... Ünnepi kitüntetések Palotai István (Új Kelet) Szép hagyomány, hogy az 1848-as forradalom évfordulóján, azaz március idusán minden évben kitüntetik a művészeti és a tudományos, valamint a közélet arra érdemesnek tartott jeles képviselőit. Kiemelkedő fotóművészeti tevékenységéért Balogh Rudolf-díjat kapott Normantas Paulius, a litván származású, immár magyar mester, aki szűkebb hazájának Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyét, Nyíregyházát tartja, és a megyeszékhelyen lakik, ha éppen nem Szibéria vagy Kína kietlen pusztáit vagy egeket ostromló csúcsait járja, kutatván - többek között - a finn-ugor népek hajdani és jelenlegi életterét. Jászai Mari-díjat kapott a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház kitűnő művésze, Gazsó György, aki évről évre jobbnál jobb alakításokkal írja be magát a színház és az ország színjátszásának aranykönyvébe. (Shakespeare: A velencei kalmár, Ibsen: Nóra, Remenyik: A vén Európa hotel és így tovább.) Gazsó mindenkor mélyen átgondolt és belső tüzében lobogó alakításaival lopta be magát a szívekbe. Művelődés Szolgálatá- ért-díjat kapott dr. Páll István, a nyíregyházasóstói Múzeumfalu igazgatója. Páll többéves munkásságának köszönhetően maradandóvá válik az a felbecsülhetetlen érték, amit e táj népművészete, népi iparművészete, néprajzi múltja és élettere - a tájegység magyar falvainak élő történelme - képvisel. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Díszpolgára lett Bárány Frigyes színművész, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja, Jászai- díjas, Kiváló Művész, a Nyíregyháza Város Kultúrájáért Érdemrend birtokosa. Bárány Frigyes a Móricz Z^jgmond Színház alapító tagja. 1981. óta számtalan remek szerep mesteri in- terpretálója. Nemes és veretes színművészeién felül rendezett már saját alkotásaiból fotókiállítást is. Politikailag elkötelezett ember, aki a KDNP színeiben indult a választásokon. Jelenléte, kisugárzása immár Nyíregyháza szellemi életének szerves része. Szintén Nyíregyháza Díszpolgára lett Lukács- kó András nyugalmazott református lelkész, aki 1934-től 1989-ig szolgált a megyeszékhelyen, illetve annak 30 kilométeres körzetében. Újabb bronzszobrok Gazsó György Jászai-díjas A Banchieri együttes és Alastair Thompson a Kodály Zoltán iskolápódiumán V * r'wl - .»-V, tf-.v v‘. Csizmadia Attila: Lovak (Linómetszet)- • • ■
