Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08 / 57. szám

Nőnap 1997. március 8., szombat Mindig tavaszt remél Bürget Lajos Adok egy szál virágotNeked, kis újszülött leány, aki most láttad meg a napvilágot. Mert Te is nő vagy, nő leszel, testvér, édesanya, családmelegítő. Csak még nem tudod. De Ne­ked is jár egy szál virág. Kínálok Neked három szál virágot, Te kis iskoláslányka. Mert Te is nő vagy, már meg­nézed magad a tükörben, igazgatod kis fürtöcskéidet. Babával játszol mamást, és tudod, az a másik, az a kisfiú más, mint Te vagy. Öt szál virágot nyújtok Ne­ked, Te kamaszlány. Ideálok fényképeit ragasztod a falra, csókokról álmodozol, figye­led magad, mint gömbölyöd- nek ott elől a kis almácskák. Nő vagy, benned az ígéret, a szerelem, a szépség, a jövő. Neked hét szál virág jár, Te szép fiatalasszony. A be­teljesült szerelem vagy, a vi- rulás, a boldogság, a küzde­lemre készség, az igéző, a csá­bító, az otthont teremtő és melegítő, melegölű rabtartó. Kilenc szál virágot kapsz Te, édesmama. Te már titkok tudója vagy, terelgeted ma­ga előtt a jövőt, kacagsz és szidsz, nevelsz és játszol, etetsz és sétáltatsz, simogatsz és csókolsz, menedék vagy és biztonság. Tizenegy szál virág a jus­sod, Te egyedül maradt nő. Akiben meggyűlt a keserű­ség, aki belekóstolt a ma­gányba, aki annyi mindent szeretett volna, de hiába. Nő vagy, akiben elszáradt a mag, de aki mindig reméli a tavaszt. Tizenhárom szálat kerestem össze virágaimból a nagyma­máknak. A másodvirágzóknak, akiknek immár az utánuk jövők jelentik a jelent. A türelmeseknek, engedékenyeknek, a szépen őszülőknek, a beteljesült Nőknek. Tizenöt szál dukál Nektek, megöregedetteknek. A ránc­szántotta arcúaknak, a küzdel­meket megvívottaknak, az éde­sen keserűeknek, Nektek, örök emlékezőknek, hajdani libbe­nő szoknyát emlegető, össze­kulcsolt kezűeknek. És ki mindenki hiányzik még a sorból! Ezért hát millió virá­got szednék, millió szálat köt­nék ezernyi csokorba és ad­nám minden nőnek. Boldog­nak, bánatosnak, dolgozónak, keserűnek, szépnek és csúnyá­nak, fiatalnak és öregnek, fél- resiklott életűnek, sikert ara­tónak, reszkető kezűnek, simo- gatónak, világra érkezőnek és elmenni készülőnek, csábító­nak és elcsábítottnak, földi an­gyalnak és morcos boszorkány­nak, kalaposnak, fejkendős­nek, élettől kicsattanónak és kórral küszködőnek, férjszelí- dítőnek, tüzes szeretőnek, bu­tának, okosnak, fehérnek, fe­ketének, alacsonynak és colos­nak, sikkesnek és esetlennek, zsörtölődőnek és cicálko- dónak, szóval adnám a virá­got, milliószámra, minden Nő­nek, az egész világon, hiszen ők az édesebbik fele az embe­riségnek, tőlük, miattuk, álta­luk, értük, velük élet az Élet. Ön hogyan választ? Nőnap közeledtével elég gyakran megkérdezik a férfi­akat, milyen a nőideáljuk, és mi az, ami tetszik nekik a szebbik nemben. Mi most Nyíregyháza belvárosá­ban néhány hölgyet kérdeztünk meg arról, mit néz meg először egy férfin, és milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az az úr, aki el akarja nyerni az Ő szívét. Krekkné Lőrincz Zita:- Számomra a legfontosabb, hogy jól öltözött és ápolt le­gyen egy férfi. S ha ennek a követelménynek megfelel, ki­csit alaposabban is megnézem. Hogy is mondjam? Először a fenekét nézem meg, a többit csak azután veszem szemügy­re. A természetét illetően min­denképpen legyen nagyon kedves. Bevallom, hogy a fér­jem, akivel már négy éve va­gyunk házasok, minden tekin­tetben megfelel az igényeim­nek. Őt egyébként is úgy sze­retem, amilyen... hibáival és végtelen szeretetével együtt. Reskó Margit:- Ha összetalálkozom egy férfival, először mindenképpen a szemét nézem meg. A régi mondás is azt tartja, hogy a szem a lélek tükre, s ez így igaz. Sokszor egyetlen pillantás el­árulja, milyen ember rejtőz­ködik a tekintet mögött. Úgy gondolom, egy férfi mindig legyen férfi. Tehát az erősebbik nem külsőleg és belsőleg egya­ránt kemény jellemet mutasson. Nem vagyok még féijnél, bár már jó ideje ismerem a páromat S talán eddig éppen azért nem mentem még hozzá, mert nem fedeztem fel benne mindazt, amit egy férfitól elvárok. Téglás Csilla:- A barátnőim kicsit bolond­nak tartanak, mikor azt mon­dom nekik, hogy a belső adott­ság mindig többet ér, mint a külső. Na persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy akár egy madárijesztőt is páromul fogadnék, ha melegszívű len­ne. A lélek azonban tényleg sokat elmond egy emberről. A testiekben pedig először álta­lában a férfi szemét nézem meg. Fontos, hogy ha valaki közel akar kerülni hozzám, akkor le­gyen őszinte. Egy kapcsolatnak szerintem ez kell hogy legyen az alapja. Enélkül a legforróbb szerelem is hamar kihűl. A fi­gyelmesség sem elhanyagolha­tó. Nem gondolok nagy dol­gokra. Egy-egy szál virág vagy apró meglepetés mindig kelle­mes perceket szerez. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Az oldalt összeállította: F. Sipos József Isten más utat jelölt Sikli Tímea (Új Kelet) Kicsit meglepődtem, mikor a református parókiát először hívva telefonon egy lelkésznő köszöntött. Talán csak azért hatott rám az újdonság erejé­vel Závodny Mária hangja, mert az övé is egy olyan hiva­tás, melyben leggyakrabban férfiakkal találkozhatunk.- Pál apostol szerint minden ember egyforma, nemre és fe- lekezetre való tekintet nélkül. Talán csak azért hat „külön­legesnek”, ha egy nő veszi magára a palástot, mert ná­lunk is többségben vannak a férfi szolgatársak. Én felnőtt fejjel döntöttem el, hogy ezt akarom csinálni. Évekig vilá­gi munkahelyen, egy fémipa­ri vállalatnál dolgoztam mun­kaügyi előadóként. Ott is em­berekkel foglalkoztam - s ez jó gyakorló pálya volt -, de egyre inkább éreztem, Isten más utat jelölt ki nekem. Rá­ébredtem, hogy mit tett értem Isten, s úgy éreztem, én a tőle kapott végtelen szeretetért cse­rében gyermekek között aka­rok szolgálni. Levelezőn végeztem el a te­ológiát. Szüleim nem is akar­tak hatni rám, látták, én így vagyok boldog. Nincs saját családom, sohasem mentem férjhez. így rengeteg időt szen­telhetek hivatásomnak. Nekem ez az életem. Itt nincs kötött munkaidő, akinek lelki segít­ségre van szüksége, azzal akár egészen késő estig is elbeszél­getek. Valószínűleg soha nem lesznek saját gyerekeim, s ezért is tartottam nagy csodának, hogy mikor elkezdtem hittant tanítani, egyszerre harminc­hatvan gyermeket kaptam. Jó dolog látni, ahogy fejlődnek a fiatalok, hogy tovább tudtam adni valamit abból a szere- tetből, amit Isten mért ki szá­momra. Bár ez igazán nem az én érdemem, hiszen a gyerekek maguk döntenek Krisztus mel­lett. Én csak egy eszköz vagyok Isten kezében, és ez számomra így nagyon jó. „Én tudom, mi az: életet adni” , Dr. Péli Tóth Judit S. 7. (Új Kelet) ___________ Ni ncs is talán csodálatosabb dolog annál, mint mikor egy új kis jövevény érkezik a világra. Az az asszony, aki gyermeknek adott már életet, tudja, hogy a várakozás kilenc hónapja és utol­só órái alatt szülész-nőgyógyász orvosa mellette áll. Ebben a szak­mában a nők jelenléte olyan rit­ka, mint a fehér holló.- Csak ebben a régióban akkora szenzáció, ha egy nő áll meg a szülőágynál. Az ország többi területén ez elég gyakori - halljuk dr. Péli Tóth Judit szülész-nőgyógyász szakor­vostól, aki nemrégiben kezdte meg munkáját a nyíregyházi Jósa András Kórházban.- Még az orvosi egyetemen sem volt letisztázott bennem, melyik ágat választom. Először plasztikai sebész akartam len­ni. Ám amikor a szülészetre kerültem gyakorlatra, már tud­tam, itt is maradok. Szívesen fogadtak a kollégák, s beval­lom, én is örültem, hogy férfi­ak között dolgozhatom. Kicsit tartottam attól, hogyan viszo­nyulnak majd hozzám a bete­gek. Kellemesen csalódtam, hiszen nagyon sokan vannak, akik kifejezetten hozzám ra­gaszkodnak, mert úgy érzik, egy nő előtt sokkal jobban meg tudnak nyílni, őszintébbek tudnak lenni. Magam is anya vagyok, így én nem csak „úgy” mondom, mi az, ami lejátszó­dik a hosszú hónapok alatt szer­vezetükben. Azt sem mondom, hogy a szülés nem jár fájdalom­mal. Mikor nyolc és fél, illetve két és fél évvel ezelőtt világra hoztam a fiaimat, én is átéltem mindazt, amit a betegeim. Én tudom mi az: életet adni. Ab­ban, hogy maximálisan eleget tudjak tenni vállalásaimnak, nagyon fontos szerepe van a családomnak is. Szerencsére a féljem - aki egyébként mérnök- közgazdász - nagyon megértő és segítőkész. Gyakran megesik, hogy ő látja el a gyerekeket, mos, főz, sőt, még takarítani is szokott. Amíg csak tanultam ezt a mun­kát, addig úgy igazán egyikünk sem érezte át, miről is szól ez az egész. Ma már mindketten tud­juk, hogy ha egy új kis élet ké- rezkedik a világra, nekem ott van a szülőágy mellett a helyem. Egy hölgy a kemény csapatból Fullajtár András (Új Kelet) Azt mondják, nincsenek vélet­lenek, pedig sokszor hisszük, hogy annak köszönthetjük bal­sorsunkat vagy szerencsénket. Szabó Jánosné is úgy tartja, a közel harminc évvel ezelőtti vé­letlen szituációnak köszönheti, hogy még ma is a Megyei Rend­őr-főkapitányságon dolgozik. A vendéglátónál kezdte a „nagybetűs életet”, ott kérdez­te meg tőle az egyik rendőr:- Ibolya, volna kedve eljönni hozzánk a rendőrségre dolgoz­ni? Éppen titkárnőt keresünk.- Ha többet fizetnek, megpró­bálhatjuk - válaszolt az ajánlatra. Valóban jobb lett a fizetése, hiszen akkoriban a rendőrök vagy a polgári alkalmazottak fi­zetése jócskán felette volt az át­lagos béreknek. Az új és szokat­lan környezetben hamar feltalál­ta magát. Többféle beosztás után került a megyei bűnügyi osz­tályra, ahol főmunkatárs. Miért front a „kemény” csapatban ál­lapodott meg? Talán ez már nem véletlen. Nem húzódozott, amikor hely­színekre kellett mennie, ahol bi­zony sokszor a látvány nem ép­pen nőnek való volt. Akkoriban még nem mindenütt volt halot­tasház., és sok esetben a tett hely­színén vagy a lakások udvarán boncolták fel a gyilkosságok ál­dozatait. Neki ott kellett lennie, feljegyezni az adatokat, hogy később el tudja készíteni a jegy­zőkönyvet. Volt rá eset, amikor több hónapos hulla exhumálásán is részt vett, ami még az edzet­tebb zsarukat is megviselte.- Az eltelt közel három évti­zed alatt soha nem éreztem, hogy egy zártabb kötelékben dolgo­zom. Mindig szerettem a mozgal­mas életet, itt aztán van részem benne. Nem utolsósorban fontos, hogy mindig nagyon jó kollégá­im voltak. A nyomozók is érző és érzelmes emberek. Az csak a lát­szat, hogy egy-egy keményebb eset nem viseli meg őket is. Ibolya amellett, hogy a munká­ját közmegelégedésre végzi, szá­mos gyors- és gépíró versenyen dobogós helyezéseket ért el, és részt vett Törökországban a Gép­író Világbajnokságon. Ma, nőna­pon félje, két fia és unokája kö­szönti. Tegnap kollégái kedves­kedtek neki egy-egy szál virággal. Szabó Lőrinc Két lány térdtol bokáig Négy gyönyörű láb libbent autóba. Két lány. Legalább tudnám, ki volt! Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utána menni négy villanásnak, gyalázatos szép csalogatásnak, valami könnyű, gazdag örömnek, annak, ami ott libbent autóba és tudja isten, hol jár azóta! Négy gyönyörű láb libbent autóba. Többet nem láttam. Két nő. Ki volt? Rohan az utca föl és alá; jöttek és szöktek; honnan? hová? Nyugodtak, szépek, piszok az élet, hej, hogy örülne dühöm nekik! Két nő: melyik szebb? Kéne: melyik? Négy lábat láttam, azt se sokáig, két gyönyörű lányt térdtől bokáig. Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utánuk menni, örülni nékik térdtől bokáig, s tovább, sokáig, örülni újra valami jónak, ami gyerekké ringat-altat: keresni bennük a nyugalmat, katona lelkem tűnt vendégét, érdes életem ellentétét. ]Yíondd, igazán bűn, hogy e két lányban valami újat úgy megkívántam, valami könnyűt és idegent? Ha bűn, legyen bűn: bűn akkor a jaj s gazember mind a szegény s fiatal. Négy gyönyörű láb libbent autóba, és tudja isten hol jár azóta; valami itt volt és elhagyott, - be fáj, hogy egyszer meghalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom