Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
Nőnap 1997. március 8., szombat Mindig tavaszt remél Bürget Lajos Adok egy szál virágotNeked, kis újszülött leány, aki most láttad meg a napvilágot. Mert Te is nő vagy, nő leszel, testvér, édesanya, családmelegítő. Csak még nem tudod. De Neked is jár egy szál virág. Kínálok Neked három szál virágot, Te kis iskoláslányka. Mert Te is nő vagy, már megnézed magad a tükörben, igazgatod kis fürtöcskéidet. Babával játszol mamást, és tudod, az a másik, az a kisfiú más, mint Te vagy. Öt szál virágot nyújtok Neked, Te kamaszlány. Ideálok fényképeit ragasztod a falra, csókokról álmodozol, figyeled magad, mint gömbölyöd- nek ott elől a kis almácskák. Nő vagy, benned az ígéret, a szerelem, a szépség, a jövő. Neked hét szál virág jár, Te szép fiatalasszony. A beteljesült szerelem vagy, a vi- rulás, a boldogság, a küzdelemre készség, az igéző, a csábító, az otthont teremtő és melegítő, melegölű rabtartó. Kilenc szál virágot kapsz Te, édesmama. Te már titkok tudója vagy, terelgeted maga előtt a jövőt, kacagsz és szidsz, nevelsz és játszol, etetsz és sétáltatsz, simogatsz és csókolsz, menedék vagy és biztonság. Tizenegy szál virág a jussod, Te egyedül maradt nő. Akiben meggyűlt a keserűség, aki belekóstolt a magányba, aki annyi mindent szeretett volna, de hiába. Nő vagy, akiben elszáradt a mag, de aki mindig reméli a tavaszt. Tizenhárom szálat kerestem össze virágaimból a nagymamáknak. A másodvirágzóknak, akiknek immár az utánuk jövők jelentik a jelent. A türelmeseknek, engedékenyeknek, a szépen őszülőknek, a beteljesült Nőknek. Tizenöt szál dukál Nektek, megöregedetteknek. A ráncszántotta arcúaknak, a küzdelmeket megvívottaknak, az édesen keserűeknek, Nektek, örök emlékezőknek, hajdani libbenő szoknyát emlegető, összekulcsolt kezűeknek. És ki mindenki hiányzik még a sorból! Ezért hát millió virágot szednék, millió szálat kötnék ezernyi csokorba és adnám minden nőnek. Boldognak, bánatosnak, dolgozónak, keserűnek, szépnek és csúnyának, fiatalnak és öregnek, fél- resiklott életűnek, sikert aratónak, reszkető kezűnek, simo- gatónak, világra érkezőnek és elmenni készülőnek, csábítónak és elcsábítottnak, földi angyalnak és morcos boszorkánynak, kalaposnak, fejkendősnek, élettől kicsattanónak és kórral küszködőnek, férjszelí- dítőnek, tüzes szeretőnek, butának, okosnak, fehérnek, feketének, alacsonynak és colosnak, sikkesnek és esetlennek, zsörtölődőnek és cicálko- dónak, szóval adnám a virágot, milliószámra, minden Nőnek, az egész világon, hiszen ők az édesebbik fele az emberiségnek, tőlük, miattuk, általuk, értük, velük élet az Élet. Ön hogyan választ? Nőnap közeledtével elég gyakran megkérdezik a férfiakat, milyen a nőideáljuk, és mi az, ami tetszik nekik a szebbik nemben. Mi most Nyíregyháza belvárosában néhány hölgyet kérdeztünk meg arról, mit néz meg először egy férfin, és milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az az úr, aki el akarja nyerni az Ő szívét. Krekkné Lőrincz Zita:- Számomra a legfontosabb, hogy jól öltözött és ápolt legyen egy férfi. S ha ennek a követelménynek megfelel, kicsit alaposabban is megnézem. Hogy is mondjam? Először a fenekét nézem meg, a többit csak azután veszem szemügyre. A természetét illetően mindenképpen legyen nagyon kedves. Bevallom, hogy a férjem, akivel már négy éve vagyunk házasok, minden tekintetben megfelel az igényeimnek. Őt egyébként is úgy szeretem, amilyen... hibáival és végtelen szeretetével együtt. Reskó Margit:- Ha összetalálkozom egy férfival, először mindenképpen a szemét nézem meg. A régi mondás is azt tartja, hogy a szem a lélek tükre, s ez így igaz. Sokszor egyetlen pillantás elárulja, milyen ember rejtőzködik a tekintet mögött. Úgy gondolom, egy férfi mindig legyen férfi. Tehát az erősebbik nem külsőleg és belsőleg egyaránt kemény jellemet mutasson. Nem vagyok még féijnél, bár már jó ideje ismerem a páromat S talán eddig éppen azért nem mentem még hozzá, mert nem fedeztem fel benne mindazt, amit egy férfitól elvárok. Téglás Csilla:- A barátnőim kicsit bolondnak tartanak, mikor azt mondom nekik, hogy a belső adottság mindig többet ér, mint a külső. Na persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy akár egy madárijesztőt is páromul fogadnék, ha melegszívű lenne. A lélek azonban tényleg sokat elmond egy emberről. A testiekben pedig először általában a férfi szemét nézem meg. Fontos, hogy ha valaki közel akar kerülni hozzám, akkor legyen őszinte. Egy kapcsolatnak szerintem ez kell hogy legyen az alapja. Enélkül a legforróbb szerelem is hamar kihűl. A figyelmesség sem elhanyagolható. Nem gondolok nagy dolgokra. Egy-egy szál virág vagy apró meglepetés mindig kellemes perceket szerez. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Az oldalt összeállította: F. Sipos József Isten más utat jelölt Sikli Tímea (Új Kelet) Kicsit meglepődtem, mikor a református parókiát először hívva telefonon egy lelkésznő köszöntött. Talán csak azért hatott rám az újdonság erejével Závodny Mária hangja, mert az övé is egy olyan hivatás, melyben leggyakrabban férfiakkal találkozhatunk.- Pál apostol szerint minden ember egyforma, nemre és fe- lekezetre való tekintet nélkül. Talán csak azért hat „különlegesnek”, ha egy nő veszi magára a palástot, mert nálunk is többségben vannak a férfi szolgatársak. Én felnőtt fejjel döntöttem el, hogy ezt akarom csinálni. Évekig világi munkahelyen, egy fémipari vállalatnál dolgoztam munkaügyi előadóként. Ott is emberekkel foglalkoztam - s ez jó gyakorló pálya volt -, de egyre inkább éreztem, Isten más utat jelölt ki nekem. Ráébredtem, hogy mit tett értem Isten, s úgy éreztem, én a tőle kapott végtelen szeretetért cserében gyermekek között akarok szolgálni. Levelezőn végeztem el a teológiát. Szüleim nem is akartak hatni rám, látták, én így vagyok boldog. Nincs saját családom, sohasem mentem férjhez. így rengeteg időt szentelhetek hivatásomnak. Nekem ez az életem. Itt nincs kötött munkaidő, akinek lelki segítségre van szüksége, azzal akár egészen késő estig is elbeszélgetek. Valószínűleg soha nem lesznek saját gyerekeim, s ezért is tartottam nagy csodának, hogy mikor elkezdtem hittant tanítani, egyszerre harminchatvan gyermeket kaptam. Jó dolog látni, ahogy fejlődnek a fiatalok, hogy tovább tudtam adni valamit abból a szere- tetből, amit Isten mért ki számomra. Bár ez igazán nem az én érdemem, hiszen a gyerekek maguk döntenek Krisztus mellett. Én csak egy eszköz vagyok Isten kezében, és ez számomra így nagyon jó. „Én tudom, mi az: életet adni” , Dr. Péli Tóth Judit S. 7. (Új Kelet) ___________ Ni ncs is talán csodálatosabb dolog annál, mint mikor egy új kis jövevény érkezik a világra. Az az asszony, aki gyermeknek adott már életet, tudja, hogy a várakozás kilenc hónapja és utolsó órái alatt szülész-nőgyógyász orvosa mellette áll. Ebben a szakmában a nők jelenléte olyan ritka, mint a fehér holló.- Csak ebben a régióban akkora szenzáció, ha egy nő áll meg a szülőágynál. Az ország többi területén ez elég gyakori - halljuk dr. Péli Tóth Judit szülész-nőgyógyász szakorvostól, aki nemrégiben kezdte meg munkáját a nyíregyházi Jósa András Kórházban.- Még az orvosi egyetemen sem volt letisztázott bennem, melyik ágat választom. Először plasztikai sebész akartam lenni. Ám amikor a szülészetre kerültem gyakorlatra, már tudtam, itt is maradok. Szívesen fogadtak a kollégák, s bevallom, én is örültem, hogy férfiak között dolgozhatom. Kicsit tartottam attól, hogyan viszonyulnak majd hozzám a betegek. Kellemesen csalódtam, hiszen nagyon sokan vannak, akik kifejezetten hozzám ragaszkodnak, mert úgy érzik, egy nő előtt sokkal jobban meg tudnak nyílni, őszintébbek tudnak lenni. Magam is anya vagyok, így én nem csak „úgy” mondom, mi az, ami lejátszódik a hosszú hónapok alatt szervezetükben. Azt sem mondom, hogy a szülés nem jár fájdalommal. Mikor nyolc és fél, illetve két és fél évvel ezelőtt világra hoztam a fiaimat, én is átéltem mindazt, amit a betegeim. Én tudom mi az: életet adni. Abban, hogy maximálisan eleget tudjak tenni vállalásaimnak, nagyon fontos szerepe van a családomnak is. Szerencsére a féljem - aki egyébként mérnök- közgazdász - nagyon megértő és segítőkész. Gyakran megesik, hogy ő látja el a gyerekeket, mos, főz, sőt, még takarítani is szokott. Amíg csak tanultam ezt a munkát, addig úgy igazán egyikünk sem érezte át, miről is szól ez az egész. Ma már mindketten tudjuk, hogy ha egy új kis élet ké- rezkedik a világra, nekem ott van a szülőágy mellett a helyem. Egy hölgy a kemény csapatból Fullajtár András (Új Kelet) Azt mondják, nincsenek véletlenek, pedig sokszor hisszük, hogy annak köszönthetjük balsorsunkat vagy szerencsénket. Szabó Jánosné is úgy tartja, a közel harminc évvel ezelőtti véletlen szituációnak köszönheti, hogy még ma is a Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozik. A vendéglátónál kezdte a „nagybetűs életet”, ott kérdezte meg tőle az egyik rendőr:- Ibolya, volna kedve eljönni hozzánk a rendőrségre dolgozni? Éppen titkárnőt keresünk.- Ha többet fizetnek, megpróbálhatjuk - válaszolt az ajánlatra. Valóban jobb lett a fizetése, hiszen akkoriban a rendőrök vagy a polgári alkalmazottak fizetése jócskán felette volt az átlagos béreknek. Az új és szokatlan környezetben hamar feltalálta magát. Többféle beosztás után került a megyei bűnügyi osztályra, ahol főmunkatárs. Miért front a „kemény” csapatban állapodott meg? Talán ez már nem véletlen. Nem húzódozott, amikor helyszínekre kellett mennie, ahol bizony sokszor a látvány nem éppen nőnek való volt. Akkoriban még nem mindenütt volt halottasház., és sok esetben a tett helyszínén vagy a lakások udvarán boncolták fel a gyilkosságok áldozatait. Neki ott kellett lennie, feljegyezni az adatokat, hogy később el tudja készíteni a jegyzőkönyvet. Volt rá eset, amikor több hónapos hulla exhumálásán is részt vett, ami még az edzettebb zsarukat is megviselte.- Az eltelt közel három évtized alatt soha nem éreztem, hogy egy zártabb kötelékben dolgozom. Mindig szerettem a mozgalmas életet, itt aztán van részem benne. Nem utolsósorban fontos, hogy mindig nagyon jó kollégáim voltak. A nyomozók is érző és érzelmes emberek. Az csak a látszat, hogy egy-egy keményebb eset nem viseli meg őket is. Ibolya amellett, hogy a munkáját közmegelégedésre végzi, számos gyors- és gépíró versenyen dobogós helyezéseket ért el, és részt vett Törökországban a Gépíró Világbajnokságon. Ma, nőnapon félje, két fia és unokája köszönti. Tegnap kollégái kedveskedtek neki egy-egy szál virággal. Szabó Lőrinc Két lány térdtol bokáig Négy gyönyörű láb libbent autóba. Két lány. Legalább tudnám, ki volt! Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utána menni négy villanásnak, gyalázatos szép csalogatásnak, valami könnyű, gazdag örömnek, annak, ami ott libbent autóba és tudja isten, hol jár azóta! Négy gyönyörű láb libbent autóba. Többet nem láttam. Két nő. Ki volt? Rohan az utca föl és alá; jöttek és szöktek; honnan? hová? Nyugodtak, szépek, piszok az élet, hej, hogy örülne dühöm nekik! Két nő: melyik szebb? Kéne: melyik? Négy lábat láttam, azt se sokáig, két gyönyörű lányt térdtől bokáig. Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utánuk menni, örülni nékik térdtől bokáig, s tovább, sokáig, örülni újra valami jónak, ami gyerekké ringat-altat: keresni bennük a nyugalmat, katona lelkem tűnt vendégét, érdes életem ellentétét. ]Yíondd, igazán bűn, hogy e két lányban valami újat úgy megkívántam, valami könnyűt és idegent? Ha bűn, legyen bűn: bűn akkor a jaj s gazember mind a szegény s fiatal. Négy gyönyörű láb libbent autóba, és tudja isten hol jár azóta; valami itt volt és elhagyott, - be fáj, hogy egyszer meghalok.
