Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
Interjú 1997. március 8., szombat A rendszert újra kellene építeni Beszélgetés Várkonyi Istvánnal, a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ igazgatójával A megyei munkaügyi központ regiszterében 1996 decemberében több mint negyvenkétezer munkanélkülit tartottak nyilván. Ez az előző évi mérésekhez képest 5,9 százalékkal kevesebb, miközben a munkanélküliségi ráta 18,8 százalékról 19-re emelkedett, sőt a legfrissebb hírek szerint már 20,2 százalék, mivel a gazdaságilag aktív népesség is csökkent. A munkanélküliséget csak rövid időtartamú munkavégzések szakítják meg. A nyilvántartás kezdete óta eltelt idő alatt a munkanélküliek nyolcvanegy százaléka legalább egy éve, hetven százaléka pedig több mint két éve nem tudott kereső foglalkozást találni. A jövedelempótló támogatására jogosultak száma az év végén közel huszonháromezer volt. A nem pályakezdő ötvennégy százalék. A csoportba tartozók kétharmada huszonöt-huszonkilenc éves. A jövedelempótlósok közel ötvenöt százaléka szakképzetlen. Kozma Ibollya interjúja Képzettség nélkül pedig szinte lehetetlen munkát találni. A Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ próbál segítséget nyújtani abban, hogy tanfolyamok elvégzésével piacképes tudáshoz jussanak a munkanélküliek, de azok is, akik bővíteni szeretnék ismereteik körét, és több lábon akarnak állni az egyre erősebb munkaerő- és szakképzési versenyben. A képzőközpont már több éve segíti az elhelyezkedést. Az intézmény működéséről kérdeztük Várkonyi István igazgatót.-Intézetünk 1991 óta mint az Észak-magyarországi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ kirendeltsége, gyakorlatilag önállóan végzi feladatait, a tanácsadást, a képzést és a vállalkozástámogató tevékenységet. Úgy alakítottuk ki önálló szervezetünket, hogy képzési kapacitásunkat teljes mértékben kihasználtuk. Célunk, hogy a megye és a város polgárai a társadalmi változások közepette is megtalálják azt az értéktermelő tevékenységet, amelyet saját hasznukra és a közösség javára folytathatnak. Szeretnénk visszasegíteni az állás nélkül maradottakat a munkaerő- piacra. Az iskolai képzéseket speciálisan egészítjük ki, ezzel a pályakezdők esélyeit is növeljük, de részt vállalunk a rehabilitációs képzésekből, hozzásegítjük a megváltozott munkaképességűeket az elhelyezkedéshez. Az országban nyolc átképzőközpont működik, munkaügyi központ viszont minden megyében van. Bázisintézményeket alapítottunk szerte az országban, hogy hatékonyabban dolgozhassunk. A mi bázisunk a mátészalkai 138. Számú Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet. Nemcsak a megyére terjed ki tevékenységünk, hozzánk tartoznak a hegyaljai, bodrogközi térség lakói is. Említette, hogy teljes kihasználtsággal dolgoznak. Mennyi hallgatójuk van egyszerre?- Itt, a nyíregyházi intézményben háromszáz, s közel ennyi vidéken is. A távolabbi vidékekről nehéz bejárni, ezért több esetben a helyszínre visszük a képzést. Oktatóink a vidéki városokban is tartanak órákat. Az a hír járja, hogy itt mindig lehet tanulni valamit, s a képzőközpontban oktatók is áthallgatnak kollégáik óráira.- Több olyan munkatársam is van, aki itt végzett. Valamennyien több nyelvet beszélnek és jól felkészültek. Mi nem a hazánkban megszokott poroszos módszer szerint tanítunk. Önálló tanulással haladhatnak a hallgatók, ha úgy tetszik, „testre szabott” módszer szerint, differenciáltan. Az oktató mindig tudja, melyik tanítvány hol tart, s ha a szükség úgy hozza, segítséget ad. Gyakori, hogy a nyelvi kurzusok befejezése előtt már nyelvvizsgát tesznek a diákok, ettől függetlenül végig bejárnak az órákra. Elvünk, és ezt következetesen be is tartjuk, hogy a számítógépes tanfolyamokon minden hallgatóra jusson egy gép, s ne ketten-hár- man szorongjanak előtte, hiszen úgy nem lehetne elég hatékonyan tanulni. Egyébként sokféle tanfolyamot kínálunk, szó szerint a famászástól a felsőfokú nyelvvizsgáig ajánlunk tanulási lehetőségeket. Az intézmény, ha el kellene helyezni a képzési rendszerben, valahol a középiskola és a főiskola között foglalna helyet. Vidéken nehezebb megteremteni az eszközöket...- Sajátos képzésekbe kezdtünk. Amerikai példa alapján Quick Start módszer szerint tanítunk. Magyarországon úttörők vagyunk, sőt a törökök is érdeklődtek e forma iránt, s amerikai javaslatra hozzánk jönnek majd tapasztalatokat szerezni. Cégek kérésére több ilyen képzést vezettünk már le. Ennek lényege, hogy speciálisan felkészítjük őket azokra a munkafázisokra, amiket végezniük kell. Pontosan kidolgozott rendszert tanulnak, felesleges mozdulatok nélkül. Például egy csirkefeldolgozással foglalkozó cég keresett meg bennünket, hogy szükségük lenne jó néhány emberre, de be kell tanítani őket. Az egészségügyi alkalmassági vizsga után megkezdtük a képzést, aminek része volt az is, hogyan álljon be a teherautó, hogy könnyebb legyen lepakolni, milyen módon kell megfogni a csirkét, hogy hatékonyabban történjen a bontás és hogyan vegyék kézbe a szükséges eszközöket. Megfigyelték, hogy ezzel a módszerrel hatvan százalékkal nőtt a termelékenység. A munkás minden mozdulata célirányosan történik, s a felkérő cég valamennyi hallgatónak munkát ad. Ezek az intenzív tanfolyamok általában két-három hónapig tartanak, bonyolultabb munkafolyamatok esetén négy hónapot vesznek igénybe. Eddig az amerikaiak finanszírozták a Quick Start képzést. Jelenleg Vásárosnaményban tizenöt munkanélküli részére szerveztünk üvegfúvó szakmunkás tanfolyamot. A képzés végén szakmunkás bizonyítványt is kapnak, és természetesen állást. Ki finanszírozza a többi tanfolyamot? — A munkaügyi központ több pályázatot ír ki, amire mi is, más szakképzőközpont is ajánlatot ad be. A környéken már lassan kialakul, hogy mely területeken ki a legjobb. Úgy gondolom, hogy mi a számító- gépes képzések terén vagyunk verhetetlenek. Az anyagi fedezetet nekünk kell megkeresni, ebben is segítenek kollégáim. Önáljóak vagyunk, így az anyagiakkal is nekünk kell megbirkózni. Eddig még igen eredményes volt. Tudják-e orvosolni a munkanélküliek pszichikai problémáit, a magukat feleslegesnek érző, a társadalomból kivetett állástalanok nehézségeit?- Erről sajátos elméletem van, amit még ha hihetetlennek tűnik is, jó lenne megvalósítani. A skandináv országok példája lebeg a szemem előtt. Ott csak a hivatali nyilvántartásból derül ki, hogy a munkás munkanélküli-e vagy alkalmazásban van. Természetes, hogy tevékenység és tanulás egymást váltják a dolgozók életében. Megtanulnak egy-egy munka- folyamatot, s ezt hasznosítják. Amikor ezek az ismeretek korszerűtlenné válnak, akkor újat tanulnak. Az átképzések költségeit térítik, s a bér sem változik a tanfolyam ideje alatt, így nincs feleslegességérzése az állampolgárnak, biztonságban érzr magát,'hiszen van pénze, és tudja, hogy lesz állása. A társadalom is elfogadja, s a munkavállalót nem éri sokk az egzisztenciális bázis elvesztésétől való félelem miatt. Ameny- nyiben azonban nem vállalja a képzést, akkor csak minimális segélyt kap. A skandináv gyakorlatot nehéz elképzelni hazánkban...- Természetesen ezt magyarországi viszonyokra kellene átültetni, az is igaz, hogy gyökeres változtatásokra lenne szükség. Nem elképzelhetetlen, hiszen rosszabb dolgokra is adunk ki pénzt. A képzések, folyamatos fejlesztések és a képzésben részt vevők bérezésé milliókat emésztene fel, de fizetünk most is segélyre, jövedelempótló támogatásra, az önkormányzatok szociális támogatásokat adnak, közhasznú munkát szerveznek Stb. A tanfolyamokon viszont tanulnának, és ami a legfontosabb: piacképes tudást szereznének. Szerintem a befektetők nagy mértékben számítanak a térség szakembereire. Nem mindegy, hogy milyen képzéseket szervezünk, de biztos vagyok abban, hogy ki lehet szolgálni az igényeket. Tudom, hogy ehhez az elmélethez újra fel kellene építeni egy oktatási és munkaügyiellátási rendszert. Ez csak politikusok érdekegyeztetésén és munkáján múlik. A munkaügyi rendszer még hagy kívánnivalót maga után A világ történelmi példái bizonyítják, hogy a semmiből újat építők mindig is elérték céljukat. Az NDK területén élők is szinte a nulláról kezdik az ipari, gazdasági ágazat átalakítását. Biztos vagyok abban, hogy egyszer túlszárnyalják az ország fejlettebb területét. Belgiumban a flamandok- nak kellett mindent elölről kezdeni, ma már jóval a vallonok felett járnak. Hogyan lehet késztetni a munkára azokat a fiata- . lókat, aki soha nem láttak tevékenyen dolgozó, napról napra munkába járó felnőttet? Akinek szülei munkanélküliként, jövedelempótlásként tengették életüket, s a gyerek számára a folyamtos tevékenység nem létezik? - Nemcsak hazánkra, hanem Nyugat-Európára és a fejlettebb országokra is jellemző, hogy a munkanélküliek néhány százaléka nem is akar dolgozni. Tapasztalatom szerint velük nincs mit kezdeni. Minimális juttatásra jogosultak. Szerencsére a többségre nem ez jellemző. A magyar ember szeret és akar dolgozni. A szabolcs-szatmár-beregiek pedig különösen híresek munkaszeretetükről, kitartásukról. Számukra a képzések és a mun- kahelyteremtések adhatnak reményt a továbbélésre. I Várkonyi István igazgató Csonka Róbert felvételei |
