Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

■■MMN A fiatalok szállodája Nemcsak nyereségre törekednek L__ Csodálatos látni, hogy pénzszerzésre berendezke­dett, elidegenedett világunk­ban van egy szálloda, ami nem a feltétel nélküli nyere­ségszerzésre rendezkedett be. A fiatal, mindössze né­hány hónapja működő nyír­egyházi Junior Szálló el­sősorban a diákok és a kis­pénzű turisták hotelje. Több főiskolás diák lakik itt, aki­nek nem jutott hely a kollégi­umokban, albérletet pedig túlságosan drágán kapott volna. Kifizetődőbb, mint a lakásbérlet, mert csak a bent töltött éjszakákért fizetnek. Szüneteken, hétvégéken, amikor nem tartózkodnak szállásukon, nem kérnek tő­lük díjat az intézmény veze­tői. A hotel vezetője Oláh Gá­bor valamikor a Pedagógus Szakszervezet titkára volt, ta­nított a főiskolán, így tisztá­ban van a diákok problémái­val, gondjaival. Többször leül a hallgatókkal beszélgetni, társalogni. Több kirándulócsoport veszi igénybe a szálló szolgál­tatásait, hiszen kevés olyan hely van, ahol háromszáz fo­rintot kérnek fejenként egy éjszakára. Idegenvezető segí­ti a tájékozódást, és progra­mokat is ajánlanak. A tanár­képző és a mezőgazdasági fő­iskola levelező tagozatos di­ákjainak, akik egy-egy hetes konzultációra érkeznek, éj­szakánként ötszáz forintba kerül a szállás. Gyakran kér­dezik is, miért ilyen olcsó. Oláh Gábor ilyenkor csak azt feleli: maguknak sokba ke­rül, hogy elutazzanak a me­gyénkbe, szabadságon van­nak vagy elkéredzkednek a munkahelyükről, ezért a ta­nulási idő alatt nem kapnak fizetést. A segítés nem önzet­len. Hiszen, ha valamikor új­ra jönnek térségünkbe, bizo­nyára itt töltik az éjszakát. Mozgó árral dolgoznak, csoportok és diákok kedvez­ményeket vehetnek igénybe. Ha huzamosan hosszabb ide­ig marad a vendég, olcsób­ban kaphat szobát. A személyzetet úgy vá­lasztották, hogy beszélgető- partnere lehessen a vendé­geknek. A recepción dolgozó fiatal hölgy három nyelven beszél, s ez jellemző a többi dolgozóra is. Büfé is üzemel a földszin­ten, ahol hideg vacsorával és reggelivel szolgálják ki az ér­deklődőket. Az épület a szakszerveze­tek tulajdonában volt. A va­gyont nem kótyavetyélték el, sokkal inkább igyekeztek azt hasznosítani. Oláh Gábor szerint arra is törekednek, hogy a régi szakszervezeti ta­goknak visszaadjanak, juttas­sanak valamit, ami hajdan az övék volt. Sok-sok szakszer­vezeti tag vagy gyermeke volt már lakója a szállónak. Természetesen, ha csak missziós feladatokat látná­nak el, képtelenek lennének működni. Az épületben lévő Dallas biliárdklub és a Bauhof Music Klub is a szál­lodához tartozik. A két utób­bi nyereségét a hotel fenn­tartásába forgatják. Később azonban bizonyára megté­rülnek ezek a költségek is. Királyi szakácsok nyomában A szakácsok és sza­kácsdinasztiák híre vé­gigkíséri a történel­met. A korabeli feljegy­zések szerint uralko­dóink ételfőző meste­rei, amikor letelt az idejük, kiöregedtek és elfáradtak, Nagyszaká­csiban telepedtek le. A hatszázlelkes település a Dunántúlon, So­mogy megyében talál­ható. Néhány éve Nagy- szakácsi polgármeste­re és a község értelmi­sége egy baráti beszél­getés során határozta el, hogy felidézi a falu régi-régi hagyománya­it, visszanyúl a gyöke­rekhez. Hosszas kuta­tások után derült ki, miért nevezték a tele­pülést Nagyszakácsi­nak. A múlt keresése­kor derült ki, hogy a község polgármestere is egy királyi szakács leszármazottja. Azóta minden év augusztusá­nak első hétvégéjén óriási ceremónia kö­zepette versenyt ren­deznek a „királyi sza­kács” címért. A versenyen kora­beli ételeket készíte­nek hagyományos módon. Csak olyan fű­szereket használhat­nak, amellyel már íze­Például paprikát nem használhat­nak hiszen ak­koriban még ilj fűszert nem ismert a magyarság. Csakúgy, mint a krumplit, ami nélkül már szinte elkép­zelhetetlen az életünk. Szabad téren, szabad tűzön vagy kemencében készülnek a királyi ét­kek. Közben kilenc ud­varban a falu népe is sü- rög-forog. Régi, hagyo­mányos süteményeket, sülteket készítenek a szakácsi asszonyok. Ze­nészek reneszánsz mu- * zsikát játszanak, és ud­vari játékok kipróbálá­sára is van lehetőség. Nemcsak a sütés-főzés történik hagyományos módon. Az öt- hat ezres látogatótömeg evőesz­köz nélkül, a két kezé­vel fogyasztja el az elké­szített finomságokat. Kicsit szokatlan mulat­ság, de felejthetetlen. Nemcsak országos ren­dezvény a királyi szaká­csok versenye, hiszen sokan érkeznek Brazíli­ából, az Amerikai Egye­sült Államokból és Eu­rópa számos országá­ból. sítették királyaink éte­leit, és olyan módsze­rekkel, amelyeket már ismerhettek a XIV—XV. században. Ezért a kri­tériumok, a nyers­anyaghoz és az elkészí­téshez szükséges pénz megszerzése feladja a leckét a szakácsoknak. Töltött báránydagadó és sárgatúró A háziasszonyok már he­tekkel húsvét előtt azon tö­rik a fejüket, mivel lássák vendégül családjukat, vendé­geiket. Különleges, de finom ételt szeretnének az asztalra tenni, ami kivívja a kóstolók elismerését. A nyíregyházi Lugas étte­rem szakácsa, Németh Tibor négyfogásos ételt ajánl. Ta­lán még van idő az elkészí­tésre, Próbálják ki! Előétel: hideg füstölt sonka és kolbász ecetes tor­mával. Ehhez hatvan deka­gramm füstölt sonka, hat­van dekagramm kolbász szükséges. Megfőzzük, szele­teljük, és ecetes tormával tá­laljuk. Levesnek póréhagyma­levest javasol. Tíz deka­gramm vaj, három póré­hagyma, egy vöröshagyma, két darab burgonya, egy zel­lerszár, fél liter csikrehúslé, fél liter tej, petrezselyem­zöld, snidling vagy bazsali­kom szükséges. A főétel: töltött bárány­dagadó tárkonyos pecse­nyelével, köretnek rizs és burgonya ajánlott. Hozzáva­lók: nyolcvan dekagramm báránydagadó, két zsemle, egy főt tojás, tíz dekagramm libamáj, tiz dekagramm zöldborsó. A hozzávalókat megfőzzük, apróra vágjuk, ezzel töltjük a dagadót, majd tetszés szerint ízesítjük. Negyven percen át ropogós­ra sütjük. A pecsenyeléhez paradicsompürét pirítunk a kisült dagadó zsírjában, íze­sítjük vörösborral, tár­konnyal, majd besűrítjük kukoricakeményítővel vagy étkezési keményítővel. Át­szűrjük a levet és tálaljuk. Desszertnek kifejezetten szabolcsi ételkülönlegessé­get javasol Németh Tibor, ami húsvétkor nem hiányoz­hat megyénk lakosságának asztaláról. A sárgatúróhoz nyolc tojás, fél liter tej, húsz dekagramm cukor, egy vaní­liacukor és egy csomag ma­zsola szükséges. A tejet fel­forraljuk, ízesítjük a cukor­ral, vaníliával és mazsolával. Közben felverjük a tojáso­kat. A felforrt tejbe beleka­varjuk, tíz percig kavargatva főzzük, majd gézanyagba csavarjuk, formázzuk, a gézt jól megcsavarjuk rajta, és egy éjszakán át hideg helyi­ségben hagyjuk kicsepegni. Hidegen szeletelhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom