Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
Repülőjegy - és más semmi - a Kanári-szigetekre ZZ Sétálni a kéklő tengerpart forró homokjában, lovagolni a hullámok hátán, simán siklani impozáns hajóval, a hasunkat süttetni a fehéren fénylő nappal, vásárolni anélkül, hogy átszámolnánk tárcánk tartalmát, felhőtlenül mosolyogni, pihenni, beszégetni, vagy egyszerűen csak együtt lenni egzotikus környezetben partnerünkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal. Erre vágyunk, amikor munka után a régi fotelba roskadunk, vagy fogainkat összeszorítva áiljuk főnökeink piszkálódásait. Kozma Ibolya (Uj Kelet) „Nagy utazás... Azt mondtad, hogy ez az élet” - akár az ismert sláger szövege is lehetett volna az elmúlt héten megrendezett budapesti Utazás ’97 Kiállítás mottója. A Vásárcsarnokban több ezer ember keresett megfelelő üdülési lehetőséget. Nemcsak a fővárosból, hanem az ország számos pontjáról érkeztek érdeklődők, akik kíváncsiak voltak az utazási irodák ajánlataira, a színes prospektusokra, s arra a számtalan látnivalóra, amit a különböző pavilonokban kínáltak. Legnagyobb népszerűségnek a diákszállásokat kínáló stand örvendett. Pa- mutharisnyás lányok, farmeres fiúk sokasága gyűjtötte az egyszerű prospektusokat. Lehetőséget könnyen, pénztárcánknak megfelelőt nehezebben találunk. Sok a kiállító, így nincs kedvünk mindenhol megállni. Fél óra elteltével már az ölemben cipelem a színes lapokat, s egyre ritkábban veszek az újabbakból. A karom majd leszakad. A „standok” már nem vonzók, csak az igazán különleges érdekes. Hatalmas vörös szőnyeg foglal óriási teret, másfél méteres magasságban. A közepén fekete bika. Szerencsére csak műanyagból. Fölötte felirat: bikagolás százötven forint. Többen próbálják megszelídíteni a „vad” állatot. Ki könnyebben, ki nehezebben fordul le a hátáról.- Erről leesni is élmény - mondja a stand vezetője. — A gyerekek sorba állnak a kedves állat előtt, s jókorát kacagnak, mindahányszor leveti őket.- Szeretne nyerni egy utazást a Kanári-szigetekre? - állít meg egy középkorú férfi. Jó kérdés, hogyne szeretnék?- Feleljen néhány kérdésre! Az úr felírja a nevemet, a telefonszámomat, szemérmetlenül megkérdezi a koromat, és biztat, hogy jó esélyem van a utazásra. Ha jól sejtem, néhány nap múlva majd értesítenek, hogy nyertem két repülőjegyet a Kanári-szigetekre, ötcsillagos szállodában lakhatom, de ezt már nem fedezik. Mindez - ellátás nélkül - potom száz-kétszázezer forintba kerül. Boldog lehetek, hogy felajánlották a lehetőséget. Népviseletbe öltözött férfiak és nők várakoznak a terem közepén. Zavarukban többször megigazítják a magukkal hozott „szőlőtőkét. Az asszonyok újrakötik fejükön a kék karton kendőt, elsímitják a szoknya korcát, és a férfiak megpödrik őszülő bajszukat.- Hangosan tessenek énekelni - súgja az asszonyoknak egy hatvan év körüli, egyenes tartású férfi, ő a legfiatalabb a társaságban. Csakhamar felzendül az énekszó. A szlovákiai Dunamo- csiról érkezett magyarok teljes erőből, átszellemült arccal gyújtottak nótára. A szőlőmetszéstől a szüretig mozgalmasan, imitálva mutatták be térségük jellemző munkáját. Az előadás után finom bort kínálnak. Meglepően sok- Már csak az idősek maradtak a faluban - mondják sajnálkozva. Lassan a nyelvre, a magyarságra terelődik a szó.- A lakosság kilencven százaléka magyar, így nincsenek nagy problémák. Zokon esett, hogy március 15-én a Himnuszt nem volt szabad elénekelMagyarságuk szinte borzolja az idegeket. Miközben mi, az itthon élő, hazánkban lakó magyarok a nyugati világot majmoljuk, s elfelejtjük ünnepeinket, múltunkat és saját jövőnket. Fiatal, indiai ruhába ötlözött lányok védikus kultúrával vonzzák a turistákat a Krisna- völgybe. Indiai zenei bemutatót, vegetáriánus ételeket kínálnak. Megmutatják, hogyan kell isteneiket imádni. Biogazdaság és egészséges életmód. Kommunában élő magyar fiatalok a Krsina-völgyben, Balatonboglatára, a kerékpározási lehetőségekre, a vízparti szórakozásra és a kulturális szféra nyújtotta lehetőségekre. A Falusi Turizmus Orszá gos Szövetségének standján az ország valamennyi régiója bemutatkozik. A pavilon vezetője Kórikné Tér ebes Mária, aki a szövetség alelnöke, s a tiszalöki iroda irányítója. A kiállítás minden napján sajtótájékoztatókat tartott. Élénken érdeklődtek a térségünk idegenforgalmi fejlesztésében végzett munkájáról. Több tényugdíjas korú bácsi-néni vette őket körül. Boldogan hallgatják a dunamocsiakat, akik szívesen mesélnek életükről, munkájukról. Csakhamar kiderül, hogy a szomszédos, de még magyar területen lévő Gerecse vidékiek hívták őket, hogy segítsenek bemutatkozni a vásárlátogatók előtt.- így csináljuk mi a szőlőmunkát, ahogy elmutogattuk - mondják. - Dunamocsin mindenkinek van kis földje, szőlője. Sajnos, egyre kevesebben laknak a faluban, sokan elköltöznek a városokba, ahol munkát is találhatnak. ni, de ha azt nem, hát kitaláltunk magunknak mást - mondja egy asszony. - Elénekeljük? - kacsintanak egymásra. Ketten-hárman kezdik dalolni. Néhány sor után pisszegnek a hátuk mögött. Csendesebben, nehogy meghallják mások is... Nem telik el öt perc, s az egész dunamocsi csoport ott áll előttünk, s torkuk szakadtából dalolják: Lesz-e szükség, bár ne lenne a Talpra magyarra. Szavaik szinte hasítanak a levegőbe. A torkom szorul, s furcsa bizsergést érzek a hátamon. lár és Kaposvár között. Szívesen megnézném a Krisna-temp- lomot Indiában, hiszen minden kultúrának megvan a saját helye és ott élő követője. Megyénk a többi alföldi régióval együtt a kiállítás díszvendége. Fehér oszlopos, virágokkal díszített épületben foglalnak helyet. Egyre több az érdeklődő.- Leginkább a kész programok kelendőek - mondja Ara- nyossy Mihály, a Tourinform iroda vezetője. - A kirándulók nem akarnak a nyaralás alatt programokat keresni, viszont kíváncsiak a múzeumok kínávécsatorna jelezte, szeretne filmet forgatni a szabolcs- szatmár-bereg megyei térségről. Meglepően sokan várakoznak a standokon, ahol lekvárral, házi kolbásszal, bazsalikomos körözöttel, tokaji borral kínálják a vendégeket.- Mostanság ez a legelérhetőbb üdülési forma - mondja egy fiatal értelmiségi házaspár. - Az sem mellékes, hogy ide a gyerekeket is magunkkal vihetjük. Megismerik a falusi életet. Az sem baj, ha nem csak a fazékban látnak káposztát, hanem a kertben is.- Részünkről talán még soha nem volt ilyen sikeres a kiállítás - mondja Kórikné Mária. - Egyre több komfortos parasztház, családi ház, tanya várja a gyermekes családokat és baráti társaságokat. Egyre több programlehetőséget kínálnak a falusi turizmusban dolgozó vendégfogadók, folklór- és kulturális rendezvényeket, vízi túrákat, kerékpártúrákat, gyalogtúrákat, ökotúrákat, kézműves táborokat és lovastúrákat. Nagy az érdeklődés a Felső-Tisza- vidék és az Alföld északkeleti része iránt. Több külföldi delegáció jelezte szándékát az együttműködésre, megállapodásokat dolgozunk ki Brassóban és Pozsonyban. Személyes siker is ért - teszi hozzá kisvártatva -, egy dunántúli főiskolán oktatják a a falusi turizmus térségi fejlesztésének módszerét, melyet négy évvel ezelőtt dolgoztam ki. A hallgatók sikeresen sajátítják el az ismereteket, s a nyár elején a tanárok és diákok együtt néznék meg a gyarkolati megvalósítás eredményeit. Az Utazás kiállítással egy időben tartották a Hajózási és Sportkiállítást. A gyönyörű fehér hajók ámulatba ejtettek. Árukat US A- dollárban és ECU-ben tüntették fel. Húsz-huszonegy millió forint belőlük egy- egy. Szebbnél szebbek, elegáns pózban kellették magukat. A hajók előtt néhány televízióképernyő filmje facsavarta a szíveket. A kéklő tengeren sikló motorcsónakon ifjú pár. Egészséges barnára sülve, méregdrága sprotruhában vonag- lanak a csodálatos vízi járművön. A hajókat közelebbről is meg lehet nézni. Soha nem láttam még ilyet. A cipőket a lépcsők előtt hagyják a fiatalok, akik kíváncsi szemekkel sietnek a meredek hágcsón. Némelyik hajó akár parányi lakásnak is bediene. Gyönyörű kárpit, pompás bútorok. Bár, hűtőszekrény, mikrohullámú sütő. Franciaágyas háló, fésülködőasztal a fürdőben. Minden kényelem adott, csak győzzük fizetni. Az ámulat után alig várom, hogy elhagyjam a hajót. Bosszant, mennyi mindenről maradok le, hiszen még ilyen hajóm sincs. Nem is lesz... Olyan szegénynek, elesettenek érzi magát az ember, ha milliókat érő csodakölteményeket lát. Miért kellene nekem hajó? - kérdezem, miután elhagytam a pavilont. Hová is tenném? Szabadságom ideje alatt hajóznék néha, s ezt most is megtehetem... ■M