Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22 / 68. szám

Tavaszi tisztogatás alul és felül Fekete Tibor (Új Kelet) A tavasz beköszöntével cél­szerű nagy nyomású melegvíz­zel lemosatni az autót. Alulról, a legapróbb hajlatokból is ki­vereti a gőzborotva a sarat, a sót, és a zsírzógombokról is le­mossa a koszt. A téli szutyok a motorblokkra is lerakódik, ér­demes egyúttal egy blokkmo­sást is kérni. A mai autómosók úgy üze­melnek, mint a népszerű fog­orvosok, előzetes bejelentkezés után fogadják a pácienseket. Ha megbeszélt időpontban me­gyünk, -talán kevesebbet kell vámunk. Mielőtt felállnánk az emelőcsápokra, érdemes meg­győződnünk arról, hogy jól zá- ródnak-e az ablakok és az aj­tók. Amikor felemelik a kocsit, mosatás előtt nézzük meg, nem „lógnak-e” a kerekek. Alul és felül egyszerre fogjuk meg a gumiköpenyt, és függőleges irányba mozgassuk meg a ke­reket. Ha csak egy tizedmilli- métemyi lötyögést is érzéke­lünk, arra már érdemes odafi­gyelni. Télen sokan fújták be az aj­tózárakat fagyálló és kenő­anyaggal, és nem ritkán kifolyt a felesleg az ajtókra, a por be­lepte, és csúnya foltot hagyott a karosszérián. Ha a mosószer sem vinné le a koszt, akkor ott­hon megpróbálkozhatunk a de­naturált szesszel. Ez az anyag nem károsítja a fényezést, ugyanakkor jól oldja a zsíros­olajos szennyeződéseket. A nagytakarítás befejeztével gyakran kerül víz a motor elekt­romos rendszerébe. Mielőtt ki­állnánk a szerviz udvaráról, kérjük meg a mestereket, hogy nagy nyomású levegővel szá­rítsák ki a gyújtáselosztó fede­let, és ha szükséges, a biztosí­tékházat is. A szép, tiszta autó még nem üzembiztos. Amikor legördü­lünk a mosóról, elindulás előtt csak úgy „szárazon” nyomjuk meg néhányszor a fékpedált. Utána lassú gurulás mellett fé­kezzünk néhányszor erőtel­jesen, ezzel kiszoríthatjuk a fékpofa és a tárcsa (vagy a dob) közé szorult vizet. Ha még mindig úgy érezzük, hogy túl puha a fék, akkor tegyünk né­hány kört az udvaron vagy ke­vésbé forgalmas helyen, és gya­kori fékezgetéssel szárítsuk ki a fékdobokat vagy a féktárcsá­kat. A vizes ferrodóbetét ront­ja a fékhatást, de ettől sokkal veszélyesebb, amikor a két ol­dali fék nem egyformán fog. Vészfékezéskor könnyen ke­resztbe fordulhatunk az úton. ■■■■ Kézy Béla (Új Kelet) Amikor a messzi fővá­rosból érkezett autós új­ságíró kollégám váratlanul a kezembe nyomja az éppen nála lévő tesztautó kulcsát, egyszerre fog el az öröm meg a remegés. Mert nem szoktam - mi több, még ed­dig sohasem volt rá módom - hétmillió körüli csodaau­tókat kipróbálni. Rögtön az jut eszembe: mi lesz, ha az ezüstmetál Audi 4-es „elra­gad velem”? Barátom mond valamit az ABS-ről, az általa nagyra tar­tott vezetési gyakorlatomról, meg arról, hogyha egy autót szeretünk, akkor ott nagy bajt nem csinálhatunk. Mindenesetre óvatosan helyezkedem el a kelleme­sen ölelő vezetőülésben, ál- lítgatom az elektromos tük­röket, és - a hideg ellenére - érzem, hogy az ülés nemcsak kellemesen, hanem melegen is ölel a télies hidegben. Sza­badtéren tárolt öreg autóm téli reggeleken is könnyedén indul, csak nekem hatol csontomig a hideg a mínu- szos ülésben. Most végre rá­jövök, hogy mit is jelent az ülésfűtés, különösképpen egy magamfajta öregedő úr­nak. Tudván, hogy dízelautó­val van dolgom, felkészülök az izzítással járó várakozás­ra, ám a jelzőlámpa éppen csak villan egyet, pedig jócs­kán állt az autó a hidegben, mielőtt beültünk. Kulcs fordul, motor indul. Először azt hiszem, baj van a fülemmel, tapogatom hát a gázpedált a lábammal, va­lóban beindult-e a járgány, hiszen motorzajt alig hallok, dízelhang meg végképp se­hol. A váltó, mint a vaj csú­szik rükvercbe, nekiveselke- dek a kormánynak, ahogyan megszoktam, ám a szervó - ahogyan ezt ma már minden óvodás tudja - könnyedén engedelmeskedik. Elindu­lunk. Még remeg kicsit a lá­bam, ám amikor kissé több hely akad előttem, odalépek. Egy halk mordulás jelzi, a gép vette az adást, mi meg az ülésbe préselődünk. Hát persze! Valahol láttam a ko­csin TD jelzést. Pillantás a fordulatszámmérőre, teljesen normális határok közt mo­zog, mégis pillanatok alatt túl vagyunk már a szabály­sértési zónán is. Gyorsan visszakapom a lábam, amely már egyáltalán nem remeg, biztonságban érzem magam, kellemesen muzsikál a mo­tor meg a magnó. Kétszer- háromszor megállunk, ahogy a motort újraindítom, mindig megszólal egy lágy dallam. Kérdem barátomat: mi ez? , Jelzi, hogy ülő len­ne tankolni, de hát ideje is, csaknem egy hete töltöttem tele, tegnap Pécsett voltam, ma ide jöttem Miskolcon át, és hidd el, nem járok lassan.” Ezek után mit mondhat még a magamfajta vidéki amatőr autós? Lesz miről álmodni néhány éjszaka. Lezárt hűtőrácsok F. T. (Új Kelet) ________ Té len sokan becsapják a kocsijuk hűtőrendszerét. Hűtőtakarót, vagy egysze­rűen egy kartonpapírt rak­nak a spirálcsöves rács elé, és a metsző, hideg szél nem éri a motorblokkot. Hama­rabb eléri az üzemi hőmér­sékletet, és az automata szi- vató kevesebb ideig üze­mel. Különösen hasznos ötlet azoknak, akik csak rö­vid távolságokra használják kocsijukat. Amint kitavaszodik, és a nappali hőmérséklet tíz fok fölé emelkedik, a „póthűtő­takaró” feleslegessé válik. Ha pedig hosszabb útnál a menetszél nem segít a hűtés­ben, könnyen felforr a víz. Akit ilyen baleset ér, legjob­ban teszi, ha hagyja alapjá­raton működni a motort, és megvárja, amíg kilencven fokra lehűl a rendszer. A ki­futott hűtőfolyadékot lehe­tőleg desztillált vízzel pótol­juk, de még jobb, ha egyút­tal a fagyálló adalékot is hoz- záöntjük. A következő tél még messze van, és elfelejt­kezhetünk a hígításról. Leg­közelebb akkor lepődünk csak meg, amikor újra bekö- szöntenek a kemény fagyok. A vadonatúj benzincső is megöregszik egyszer F. Tibor Hat-nyolc év alatt még a | saválló gumi is elöregszik. A szervizekben szakszerű- * en kicserélik az üzem­Í anyag- és olajcsöveket, de ez komoly összegbe kerül. Ez a nem túl bonyolult mű­velet, egy átlag műszaki ér­zékkel megáldott embernek ■ nem okozhat gondot. I Legelső teendőnk, hogy mérjük meg, milyen átmé­rőjű és milyen hosszú csö­vekre van szükség. Vigyá­zat! A csövek belső átmérő­je a lényeges. Ha vászon bevonatú gumicsövet hasz­nálunk, akkor a textilborítás végét célszerű szigetelősza­laggal vagy leukoplaszttal rögzíteni. Nem bomlik to­vább, és a rugós „bolha” is jobban fogja a csővéget. A csövek hosszának kimérése­kor legegyszerűbb a régi da­rabot elővenni. Ha ez elsza­kadt vagy nem mérettartó, akkor a két pont közötti távol­sághoz legalább tíz százalé­kos többletet számítsunk. Amikor már leszabtuk a méretes csöveket, a csőcson­kokat tisztítsuk meg. Különö­sen az üzemanyag-ellátó rend­szer részeinél figyeljünk erre oda. A szűrőn túli részen még a legapróbb szennyeződés is dugulást okozhat. Legjobb, ha a karbantartást egy alapos motorblokkmosás előzi meg. „Valahol álmaimban ••• A Hyundai világújdonsága, a H1-es, az első koreai egyterű. Ebből a kocsiból idén már 22 ezer darabot terveznek gyártani, az éves mennyiség pedig elérheti majd a 115 ezer autót. A tervek 1986-ban születtek, a költségek 185 millió dollárt tettek ki. A hétülésest mindjárt kétféle változatban tervezték: rövidebb és hosszabb tengelytáv­val. A motorok közül alap a 2.4-es, 118 lovas, benzines, de adott már a kétféle ön- gyújtós-dízelváltozat is. A két és fél literes, turbófeltöltős motor kitűnő nyomatékú. A másikat, a 2.6 literes szívódízelt nem szerelik az Európának szánt modellekbe. A Suzuki új koncepcióval, legalábbis náluk újjal rukkolt ki. Az érdekes dobozforma kisautót Wagon R+-nak hívják, és a keresztnek semmi köze sincs a mentőkhöz. A 3,04 méteres kisautóra jellemző magassága (1,7 méter) és a motor lökettérfogata (1 liter). A négyüléses kiskocsi egynémely változatának külleme a régi faborításos amerikai határokat idézi, mintha azok zsugorított változata lenne. A négyszemélyes kisautó megjelenésében egyedi, a kedves bumfordiság mellett - megálmodói sze­rint - egyformán jó munkaautónak és családi kocsinak is. Frankfurti látogatás Tudósítás az autóvilág újdonságairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom