Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-18 / 64. szám

Lukács Tibor, a hajráspecialista

NB III Tisza-csoport

Ladányi Tóth Lajos

(Új Kelet)

__________________

No

ha ez már cáfolhatatlanul a tavaszi szezon, a nyírbátoriak még kénytelenek voltak az őszi utolsó fordulóra emlékezni. Nem is a fájó vereséget emlegették (a mezőkövesdiek távoztak tőlük három ponttal gazdagabban), hanem a fegyelmi bizottság határozatát. Akkor a játékvezetői hármast, illetve a bírói autót ért sérelmek miatt zárt kapukat rendeltek el a zöld asztalnál. Ennek megfelelően a szombati Nyírbátor-Mád bajnoki előtt a klubház bejáratánál ellentmondást nem tűrően csak az arra hivatottakat, valamint a rendezőket engedték be. Más kérdés, hogy a találkozó végére legalább százötven érdeklődőt jegyezhettünk fel, ennyien játszották át sikeresen magukat a „kordonon”.

Mi tagadás, a mádiak tartottak Lőrincztől, attól a gólvágótól, aki az őszi „odavágón” megbabonázta őket. A csatár, ha nem is teljes értékű harcosként, de vállalta a szereplést, a vendégek (olykor túl) szoros őrizetet biztosítottak számára. Az első félidőben egyetlen gólszagú kapura lövést sem produkáltak a bátoriak, a Béres-Búzás-Lelt összjáték viszont mattolta a védelmet. 0-1 -gyei fordultak a csapatok, aztán...- Megszűnt a görcsös akarás, végre formás akciókat vezettünk. Ziccereket alakítottunk ki, ám a befejezéseknél megremegtek a lábak. A lehető legrosszabbkor, a nyolcvanadik percben kaptuk a második gólt. A csapat tartását bizonyítja, hogy képesek voltunk innen talpra állni - morfondírozott Baracsi János edző.

A történeti hűség kedvéért: 1-2-nél, Búzás földre huppaná- sa után büntetőt reklamáltak a mádiak, Nagy I. játékvezető nem látott szabálytalanságot, továbbot intett. A hajrá mentes volt az unalomtól, ugyanis az öt perccel korábban csereként eredményes Szilvási újra (ezúttal fejjel...) megcélozta Mag kapuját. A labda a lécről pattant a gólvonal mögé?, a gólvonalra?, ám a játék a heves tiltakozás ellenére folytatódott. (Fotóriporterünk épp szituációközeiben tartózkodott, és esküszik, hogy a labda teljes terjedelmében áthaladt a gólvonalon.)

Aztán kísértett a kilencedik forduló. Akkor Lukács a 85. percben talált be az MVSC- sek hálójába, ez jelentette a meccs egyetlen gólját. Ezúttal megint ő került helyzetbe az „utolsó utáni” pillanatban, nem cicomázott, magabiztosan helyezett a kapu jobb oldalába.

Oláh Ferenc, a vendégek trénere érthetően szomorú volt. Előzetesen kiegyeztek volna a döntetlennel, de így?!... Főleg az összpontosítás hiánya miatt bosszankodott. Ez pedig két pontjukba került...

A zárt kapuk nem nőnek az égig...

Fotó: Lázár

Megyei II. osztály

Dona-Trade csoport

1. Kállósemjén

16

11

4

1

39-12

37

2. Tuzsér

16

9

4

3

36-14

31

3. Apagy

16

9

4

3

28-16

31

4. Kárpát-Hús Volán

16

8

5

3

31-18

29

5. Jéke

16

7

6

3

28-20

27

6. Kálmánháza

16

7

3

6

29-24

24

7. Anarcs

16

6

3

7

23-23

21

8. Komoró

16

5

5

6

22-18

20

9. Kótaj

16

5

4

7

24-30

19

10. Ajak

16

4

7

5

23-30

19

11. Dombrád

16

6

—

10

25-42

18

12. Nyíribrony

16

5

2

9

19-24

17

13. Nyírtura

16

4

5

7

18-23

17

14. Napkor

16

3

6

7

23-27

15

15. Pócspetri

16

4

3

9

15-43

15

16. Kemecse

16 2 5 9

2. sz. csoport

10-29

11

1. Jánkmajtis

16

14

1

1

49-14

43

2. Tiszamenti SE

16

11

3

2

47-18

36

3. Nagyecsed

16

11

3

2

41-13

36

4. Nyírlugos

16

11

2

3

49-5

35

5. Ópályi

16

9

2

5

29-19

29

6. Nyírbéltek

16

9

2

5

21-14

29

7. Encsencs

16

9

—

7

30-31

27

8. Vaja

16

7

3

6

38-38

24

9. Balkány

16

7

2

7

34-26

23

10. Nyírvasvári

16

6

2

8

31-38

20

11. Olcsva

16

6

2

8

26-37

20

12. Nyírmada

16

5

2

9

21-29

17

13.Tiszabecs

16

4

2

10

26-44

14

14. Hodász

16

3

1

12

14-36

10

15.Tarpa

16

214

10-54

6

16. Biri

16

—

1

15

9-59

1

Labdarúgás

A dőld tévedett, mégsem szomorú

NB II Keleti csoport, 17. forduló

A munkásfutball egy pontot ért. Szó se róla, a Nyíregyházi FC megdolgozott a döntetlenért. És ha még kockáztatni is mert volna a csapat. Akkor talán bejön Nagy Attila jóslata. A doki a nyolcvannyolcadik percre „ígérte” a gólt - s persze ezzel a győzelmet. Tévedett. Pedig ő gyakorta tökéletesen tippel. Azért nem tűnt szomorúnak. Elvégre Tiszavasváriban (azaz: idegenben...) a döntetlen is értékelendő tett.

Koncz Tibor (Új Kelet)

1997. március 18., kedd

IT

Miként az is figyelemre méltó, hogy az NYFC szeptember 29. óta veretlen! Míg Mező kapuja a negyedik meccsen maradt bevehetetlen. Mint ahogy a piros-kékek is zsinórban negyedszer ikszeltek. A sorozat Vasváriban is folytatódott. Csakhogy... Van különbség. Amíg legutóbb, a Szolnok elleni találkozó után Kiss Miklós békétlenkedett a pontvesztés miatt, most...- Elégedett vagyok az eredménnyel - hangoztatta az edző. - Bár... Igaz, hogy a mérkőzés előtt tökéletesen beértem volna a döntetlennel, de ahogy telt az idő, főként a második félidőben mi irányítottuk a játékot, ekkor több lehetőségünk lett volna bepréselni a győztes gólt.

Ehhez azonban valami hiányzott - a vagányság. Ha a Kiss- fiúk nem félnek oly nagyon a vereségtől, ha mernek futballozni, élvezetesebb a produktum is... Ok viszont semmiképpen nem akartak hibázni. Gyorsan szabadultak a labdától, amiért

kiváltképp a középpályásokat illeti kritika...- Ez így igaz. És nem csak a középpályások, a védők is bátrabban törhettek volna előre. A megbeszéltekből ezt az egyetlen részletet nem tudtuk megvalósítani. Nem mertünk támadásba lendülni, holott ki voltak jelölve azok az emberek, akiknek ilyenkor a biztosítás a feladatuk. Lövőhelyzetig is csak ritkán jutottunk, szünet után csupán a szögletek jellemezték, hogy fölényben játszunk.

Mindazonáltal tény: a Nyíregyházát vasárnap „leváltották” a dobogóról. Ámbátor Kiss Miklós ettől nem esett kétségbe.- Jelen pillanatban nem igazán foglalkoztat a tabella állása, mert a sorrendet nagyban befolyásolja: ki melyik fordulóban szabadnapos. Egyébként a vesztett pontok alapján nincs okunk nyugtalankodni, azzal együtt is

ott vagyunk az élbolyban, hogy mi egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk. Az biztos: legközelebb, hazai pályán le kell győzni a Hajdúnánást! Ha ez sikerül, olyan helyen lesz a csapat, amit sokan elvárnak tőle.

Az NYFC védői közül Kiss Györgyre ruházták a legfajsúlyo- sabb vasvári csatár „hidegre tételét”. Nos, a hátvéd úgymond levette a pályáról Rosut, ami nem csekély erőfeszítést igényelt. Volt tehát dolga elég...- Kiélezett meccs volt, nagy küzdelemmel. Örülünk a döntetlennek, persze, az természetes, hogy a győzelem jobban tetszett volna... - összegezte a rangadót Kiss György. - A csapat mindent megtett ezért, az a kis plusz hiányzott a játékból, amivel felülkerekedhettünk volna a Vasvárin. Meglehet: túlságosan is tartottunk tőlük. Most így sikerült...

Vasvári: hazai pályán Is csalódás

Két hete még azt hittük, jól rajtolt az ASE Tiszavasvári NB ll-es labdarúgócsapata. A DFC elleni első félidő reményt jelentett a folytatásra... Három fordulón túl azonban egyértelműen csalódás a jól menedzselt csapat eddigi produkciója. Ha tényleg komolyan veszi az Alkaloida a dobogós céljait akkor már nem nagyon veszíthetne pontot a hátralévő tizenegynéhány fordulóban.

Száraz Attila (Új Kelet)- Nem igazán tudnék ma senkit kiemelni a csapatból, vasárnap közepes vagy annál gyengébb teljesítményeket láthatott a közönség. Elsősorban emiatt nem sikerült jobb játékot produkálni. Persze, ha abból indulunk ki, hogy a rangadók háromesélyesek, akkor az egy pont is pont, de most úgy léptünk pályára, hogy nyerni akarunk, és az elmaradt győzelem miatt mindenképpen csalódott vagyok - nyilatkozta a mérkőzés után B. Kovács Zoltán, a hazaiak edzője.- Mennyire zavarhatta meg a csapatot, hogy szombaton Tiszakécske hazai pályán 5-1- re legyőzte azt a Szolnokot, akiktől a Vasvári a múlt héten sima 2-1-es vereséget szenvedett?- Nyilván ez a hír sem jött jól... Nekünk nyerni kellett volna Szolnokon, és akkor most egy jobb hangulatú, megfelelő önbizalommal rendelkező csapat fogadta volna az nyíregyháziakat. Amiatt nem sikerült nyerni, mert görcsössé vált a játékunk, a nagy akarás átcsapott kínlódássá, szenvedéssé. Nem tudtunk felszabadultan játszani. Jellemző, hogy Pitács a mérkőzés legnagyobb helyzetét a találkozó elején hagyta ki, azt követően már csak lehetőségeink voltak. Sajnos, ezeket meg rosszul oldottuk meg. Például a második félidőben Bánföldi kétszer is rossz helyezkedésből adódóan a bal oldalon került helyzetbe.

Pedig beküldtem egy ballábas játékost, Kocsis Istvánt... Egy labdavesztés után létszámazonos helyzetben aztán mi történt? Kocsis átment a jobb oldalra, Bánföldi pedig a bal oldalon kapta a labdát... Ezt a helyzetet is rosszul oldottuk meg. Tompák voltunk, ami a nagy erőlködésnek meg a nagy tétnek tudható be. Egyszerűen megbénultunk.- Miközben ön ezt mondja, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a tiszavasvári csapatban sok rutinos, „harcedzett’’ játékos van, és most ők mondtak csődöt. A támadók közül Rosunak és Erdeinek értékelhető helyzete nem volt, Pi- tácsnak egy, azt is elhibázta... Bohács szintén gyenge napot fogott ki, Bánföldinek ezen a mérkőzésen lövés helyett csak „hazagurításra” futotta az erejéből, Lajkovics pedig egy oldalhálót lőtt... Ha ezt összeadjuk, kevés, nagyon kevés... Semmi veszélyt nem jelentettek a hazai támadók Mező kapujára...- Erre különösebb magyarázat nincs, az eredmény önmagáért beszél. Képtelenek voltunk nyerni. A kérdésben felvetettekre nem mentség az, hogy rangadó volt. „Meg nagy volt a tét...” Az első félidőben azért nem tudtunk igazából a Nyíregyháza fölé kerekedni, mert nem volt meg a kontaktus az ékek és a középpályások között. Rendkívül hátravontan játszottunk, például Bánföldi több esetben is hátulról fejelte

ki a labdát, annyira magunkra hoztuk ellenfelünk középpályásait, hogy minden kirúgott, kifejelt labdát az NYFC játékosai szereztek meg. Egyszerűen nem tudtunk úgy felállni, hogy játék alakult volna ki, hogy helyzetbe hozhattuk volna a csatárainkat.- Pedig ön alaposan felforgatta csapatát, lényeges átszervezéseket hajtott végre... Most így utólag mit csinálna másként?- Nem az átszervezés volt az oka, hogy alapvetően nem tudtunk belelendülni a játékba. Nem amiatt nem tudtunk játékba lendülni, mert például Lajkovics emberfogó volt... Egyszerűen nem jött össze, amit elterveztünk. Nem értem, hogy nem tudtuk uralni a játékot, amikor Bohács, Bánföldi, Erdei, Szemán - azaz a középpályássorunk - támadó felfogású játékosok. Ha ehhez hozzávesszünk a két éket, Pitácsot és Rosut, akkor úgy gondolom, ennél több támadó felfogású játékos csatasorba állítását nem lehet felvállalni.- A következő ellenfél szintén hazai pályán a listavezetővé előlépett Tiszakécske, akit, ha nem győz le Vasvári, akkor akár búcsút is mondhat az NB 1-es, dobogós álmainak. Újabb „nyomasztó tét”... Nagy kérdés, vajon elbírja-e ezt a csapat?- Most már én is „tamásko- dó” vagyok. Vasárnap kétszeresen is fontos lett volna, hogy nyerjünk, egyrészt, mert az NYFC ellen hozni kellett volna a tét miatt a mérkőzést, másrészt pedig azért, mert hazai pályán kötelező a győzelem. Nem sikerült. Ezek után mit lehet várni? Azért bízom abban, hogy mi a jelenleg mutatottnál sokkal jobban is tudunk játszani.

Fradi-sztár

Ibronyban!

L T. L. (Új Kelet)

Bús-idők járnak Nyír- ibronyban. No, nem amiatt, mert a megyei II. osztály Dona-Trade csoportjában szereplő csapat vasárnap döntetlent játszott Mária- pócson, a pócspetriek otthonában. Tegnap Balogh László egyesületi elnök is alákanyarintotta az átigazolási lapot, így semmi akadálya annak, hogy a holnapi Magyar Kupa-mérkőzésen, Tiszanagyfaluban bemutatkozzon náluk Bús Iván. A huszonkilenc éves labdarúgó egykoron a Ferencváros NB I-es csapatát erősítette, az utóbbi időben csak kispályás szinten hódolt imádott sportágának.

Szálkái kicsi csoda

K. T. (Új Kelet)

_________

Ne

m volt jó meccs. Sőt, az unalom a büfébe „kergette” a nézőket. A második félidő közepén már többen hörpöl- gettek a kantinnál, mint amennyien a lelátón ácso- rogtak. No igen, ez a Mátészalka nem az a Mátészalka. És hát a Szikszó is zsengét produkált. De azért.. Az egy pont, az egy pont. Ami a zűrzavaros tél után csúcseredmény a szálkái kompániától. Hisz ugyanennek a társulatnak négy-öt gólt hintettek az edzőmérkőzéseken.

Méghozzá megyei első osztályú ellenfelek. Most pedig... Az első bajnokin „szűz” maradt a szatmári kapu. Persze, ahol egy Kiss István véd... A negyvenes éveit taposó hálógondnok alaposan kibabrált a szikszóiakkal. Ugyanis - mindent védett.- Pistát, szó szerint a huszonnegyedik órában kaptuk kölcsön a Nyírcsaholy- tól, s azt, hogy mellette döntöttünk, igazolta teljesítményével. Ragyogóan védett, ő volt a mezőny legjobbja - tisztelgett a bajszos cerberus előtt Balogh Dezső edző.

A szálkái mester egy meglepetésről is gondoskodott. Balogh Dezső győzelmet várt a fiúktól! Annak dacára, hogy a közvélemény leírta a Mátészalkát.- Egy kicsit csalódott vagyok! Egész héten úgy készültünk, hogy ezt a mérkőzést megnyerjük. Én is nagyon bizakodtam. Mindenki bizonyítani akart, a fiatalok szerették volna megmutatni: nem olyan rosszak, mint ahogy azt sokan hiszik. Persze, a döntetlen bravúr, ám mondom: meg kellett volna nyerni a meccset.

Tehát a tréner a szétszedett csapattól is csodát remélt. A szünetig erre valós esély kínálkozott, csakhogy később elfogyott a szalkaiak tudománya. Meg más is hibádzott...- Túlságosan is megille- tődöttek voltak a játékosok, no persze sokan közülük még nem NB III-as szintű labdarúgók. A kishitűség miatt nem hittük el, hogy zavarba lehet hozni a vendégeket.

így aztán maradt a kicsi csoda. Az eltemetett Mátészalkától...

Bagoly (háttal) elügyeskedi a labdát Havelant és Papp orra elől Fotó: Lázár Zsolt