Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
Várispánsági birtok volt? A község eredete az írásos emlékek szerint 1327-re nyúlik vissza. A dokumentumok szerint a község neve török személynév. A birtoklási adatokból és a foglalkozást jelző helynevekből úgy tűnik, hogy a helység várispánsági birtok lehetett, amely a szabolcsi várispánsághoz tartozott. A XVI. században birtokos Buji család köznemesi állapota ezt a feltevést erősíti meg. A jobbágyság felszabadítása idején Búj tipikus nemesi, közbirtokosi falu volt, élén huszonöt földesúrral. A jelentősebbek közé tartozott a Krajnyik és a Ibrányi család. Lakóinak száma ebben az időben 1728 fő volt. Az úrbéres jobbágyok telki járandóságát azonban csak 510 hold szántó és rét képezte, és a közel 6000 holdnyi határ többi részét a nemesi földbirtokosok használták. A község jellegét tekintve több utcás, szalagtelkes, rétközi nagyközség. Az 1848-49-i szabadság- harcban a községből többen is részt vettek. Ennek írásos dokumentumaként két honvéd emléklap maradt az utókorra. A múlt század végén, a XX. század elején már a községek is tartottak állat- és kirakodó- vásárokat. Ilyenek voltak Tiszabercelen, Gáván, Raka- mazon és Bujon is. A II. világháború frontjai 1944 októberében érték el hazánkat. A visszavonuló német-magyar hadtesteket a szovjet-román csapatok váltották fel. Búj községben 1944. október 28-án kisebb létszámú szovjet egység vonult be, akiket a németek visszavertek Nyíregyházáig. Néhány héttel később, újabb támadások során véglegesen elfoglalták a községet. Többségében román katonák szálltak meg Bujon, akik részt vettek a tiszai átkelési harcokban. Ez időben a buji óvoda szolgált hadikórházként. Búj egyik legrégebbi temploma a görög katolikus híveké, mely az írásos emlékek tanúsága szerint 1817-25. között épült Tóth Ilona és Buji Ferenc kívánságára Lámpfalvi János parókus idejében. Immár harmadik esztendeje Tálas Mihály teljesít itt szolgálatot, a hívek legnagyobb megelégedésére. A templom egyhajós, homlokzati tornyos. A gyönyörű ikonosztáz 1817-ben készült. A templom három nagyharangja közül ma már csak kettő működik. A harmadikat a második világháború idején elvitték. Hatalmas harang volt, a toronyablakon nem is lehetett kiemelni. Ezért darabokra törve pakolták fel a teherautóra. A régi sima ablakokat 1988- ban cserélték le a mai színes ikonokra, majd néhány évvel később, 1992-ben az-egész templomot felújították. A legnagyobb fájdalom azonban az, hogy az elmúlt évek alatt egyre kevesebb lett a településen a görög katolikusok száma. Míg korábban ez a vallás képviseltette legnagyobb számban magát, mára már alig maradtak néhány százan. Ebben az évben egyetlen egy esküvő és keresztelő sem volt. Pedig a templom több mint négyszáz embert tudna befogadni. Mint azt Tálas Mihály elmondta, számára a legszebbek azok a napok, amikor egy-egy nagyobb ünnep alkalmával hazalátogatnak azok is, akik más területeken kerestek boldogulást. Ilyenkor a misékre is sokkal többen jönnek el. Falujáró 1997. március 17., hétfő „Vízbe áztattuk a krepp-papírt” Búj egyik legidősebb embere Hrabina András. A kilencvennégy éves bácsi még ma is jó egészségnek és szellemi frissességnek örvend. Bár már tizenéves korától beállt az „igába”, azért még ma sem tud megpihenni. Állandóan tesz- vesz valamit. Hol a kiskertben gazol, hol a szőlőben segít fiának.- Még kimondani is sok, hogy 1903. november 24-én születtem. Édesanyám hét gyereket szült, de csak hatot tudott felnevelni. Az sem volt egyszerű dolog, hiszen apám kiment Amerikába, ott keresett boldogulást. Bérlakásban laktunk, igencsak szűkösen. Én voltam a legidősebb, így természetes volt, hogy már apró gyermek koromban beálltam dolgozni, csak hogy néhány fillért én is vigyek a konyhára. Naponta negyven fillért kaptam azért, hogy hajlongtam a kapások előtt, és puszta kézzel tépkedtem a nagyobb gyomokat. Édesapám végül annyi pénzt gyűjtött össze, hogy tudtunk építeni egy kis lakást. Ám cipőre és ruhára már nem nagyon tellett. Leginkább mezíláb szaladgáltunk, mint akkor minden parasztgyerek. Iskolába sem nagyon jártunk, az elemi néhány osztályában csak a legalapvetőbbeket tanították meg velünk. Az első komoly keresetem nyolcezer korona volt. Bementem a vásárba, és ott vettem belőle egy pár bakancscipőt. Ez viseltes katonabakancsok darabjaiból volt összetoldva. Még így, öreg fejjel is hosszú évekig őrizgettem, mondván, egyszer majd megstoppolta- tom, megsarkaltatom. Aztán szerencsére egyre jobb világ köszöntött ránk - legalábbis valamivel jobb, mint a gyermekkor volt -, és a cipő végül a szemétre került. 1936- ot írtunk, amikor ide, a Búj melletti Herminatanyára kerültem az itteni vasútállomásra Az iskola épületében csend fogad minket, csak az udvarról szűrődik be a gyerekek zsivaja. A hivatalos óráknak vége, ebéd előtt már csak azok maradtak itt, akik hittanra járnak. Az intézmény működéséről Mun- kácsiné Kolozsi Katalin beszélt.- Amióta csak feljegyzések és emlékek vannak Bujról, itt mindig volt iskola. Az államosítás előtt a különböző felekezetek szerint oktatták a kisdiákokat. Ma az intézetbe kétszáz- hatvan gyerek jár. Fő erősségünk a számítástechnika és a sport. Az idén nyolcadik osztályosok azok a tanulók, akik harmadikos korukban elsőként ismerkedhettek megutálunk a számítógépek használatával. Szinte az egész megyében az elsők közt voltunk, akik felvállaltuk ezt az oktatást, megteremtve a szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Most azonban már kezdjük megérezni, hogy eltelt néhány esztendő, Az oldalt Sikli Tímea írta Fotó: Bozsó Katalin váltóőrnek. Volt egy társam is, így felváltva dolgoztunk hu- szonnégy-huszonnégy órát. Közben megnősültem. Született egy fiunk. A második gyerek a méhén kívül fogant, s szegény párom belehalt. Hat évig éltünk özvegyi életet a kisfiámmal. Akkor megismertem a mostani feleségemet. Tőle egy lányom született, így két gyereket neveltünk fel békességben. Bár az asszony húsz évvel fiatalabb, mint én vagyok, mára már egészen összeöregedtünk. Sokat emlegetjük a régi időket. Nem voltam az a kifejezetten udvarló típus, de azért szívesen eljártam a lányokkal a mulatságba. Akkoriban még sokkal összetartóbbak voltak az emberek. Minden két hétben volt valahol vagy bál, vagy teadélután. Egyszer a reformátusok, másszor a katolikusok rendeztek összejöveteleket. Akkor még a húsvét is egészen más volt. Az ünnepek előtt és alatt még éltek azok a hagyományok, melyekről a mai gyerekek még nem is hallottak. Bekezdenek elavulni az akkor még korszerű gépeink. Mindenképpen gondoskodni fogunk az újításról. Azt hiszem, joggal lehetünk büszkék a fiú- és lány kézilabdacsapatunkra is, hiszen szép sikereket értek el. Péntek kivételével mindennap ötödikhatodik órában itt az iskolában kapott helyet a hittanoktatás. Egy-egy tanévben két nap áll a diákok és tanáraik látom, hogy sokkal kényelmesebb a csokoládét osztogatni, de azért az igazi a kézzel festett színes tojás. Még tisztán emlékszem, hogyan áztatgattuk vízbe húsvét előtt a piros krepp-papírt. Ugye, elképzelni sem tudják, mire volt az jó? Rózsavíz, helyett húsvét másodnapján azzal locsoltuk meg a lányokat. Volt is köztük nagy riadalom, mikor megjelentünk az üvegekkel. Persze csak tettették, hogy tartanak a locsol- kódóktól. Igen nagy szégyent jelentett egy eladósorban lévő lánynak abban az időben, ha még ezen a napon sem álltak sorba a fiúk a kapuja előtt. Gyönyörű mulatságok voltak azok. Bevallom őszintén, néha sokkal jobban esik kicsit elmélázni, és a múltban élni. Ma már nem érezni, hogy az emberek odafigyelnének egymásra. Mindenki rohan a maga feje után. Amikor végigsétálok Bujon, szomorú szívvel tapasztalom, hogy egyre kevesebben vagyunk. Fiatal embert alig látni, gyereksírás sem nagyon hallatszik az udvarokról. rendelkezésére, melynek keretében kirándulásokat szervezhetnek. Az első napot már mindenki kihasználta ősszel, s most, hogy kitavaszodott, már tervezik az osztályok az újabb túrát. Nagy segítségünkre van az önkormányzat abban, hogy a nehéz, hátrányos helyzetben élő gyerekek költségeit átvállalják, így egy diáknak sem kell az anyagiak miatt otthon maradnia. A nehézségek ellenére Jó dolog, hogy falunk éppen két város, Ibrány és Nyíregyháza között fekszik. Úgy érzem, ez némi előnyt jelet számunkra, jobbad lépést tudunk tartani a fejlődésekkel - mondta Frank Sándor, Búj polgármestere.- Lassan már hét éve annak, hogy megválasztottak polgármesternek. Nem volt idegen számomra a megbízatás, hiszen korábban tanácselnökként intéztem az itt élők ügyes-bajos dolgait. A gáz és a telefon bevezetésére már korábban megszületett a terv, s a megvalósításra sem kellett tovább várni 1990-nél. Pályázati pénzből apránként rendbe tetettük a falu útjait is. Büszkék vagyunk arra, hogy a tizenhét kilométernyi hálózatból már csak körülbelül két kilométeren van földút. Ebben az évben azonban szeretnénk ezeket is porta- lanítani. Jelenleg Bujon 2544 ember él. Évek óta fogyunk, jórészt csak az idősebb nemzedék marad itt. Nincs túl sok munka sem. Amíg működött a téesz, addig azért sokan biztos kenyeret tudhattak a kezükben. Az önkormányzat és intézményei nyolcvanhét embernek ad munkát. Van néhány betéti társaság is a településen, s bár vennének fel munkaerőt, a tartós munkanélküliek nem minden esetben fogadják el az állást. Sokan jönnek hozzánk segélyért. Az éves költségvetési keretünkből erre a célra elkülönítettünk egy összeget, de még így sem adhatunk mindenkinek. Az óvodába száz, az iskolába pedig kétszázhatvanhét gyerek jár. Teljes kihasz- náltságú az idősek klubja, a két háziorvosi körzet, és sokan veszik igénybe a két védőnő segítségét is. ■ Ez év legfontosabb feladata a szennyvízberuházás lesz. Ha sikerül megszereznünk az engedélyeket, akkor Tiszabercellel közösen kezdünk a megvalósításhoz. A másik nagy vállalkozásunk egy szilárdhulladék- daraboló lesz Tiszabercellel és Ibránnyal közösen. Gazdálkodás szempontjából nagyon nehéz volt a tavalyi év. Az idei esztendő sem lesz sokkal könnyebb. Számunkra a felsorolt tervek mellett az a legfontosabb, hogy megőrizzük intézményeink működőképességét. Tavaly decemberben megkötöttük az adásvételi szerződést a Tigáz-va- gyónról, s ebből a pénzből akarjuk visszafizetni azt a fejlesztési hitelt, amit 1994- ben vettünk fel. így a nehézségek ellenére is teljesen hitelmentes lehetne az önkormányzat. Hittan és számítástechnika
