Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-11 / 59. szám
Riport 6 1997. március 11., kedd Az okos politizálás próbája _______ Sikli Tímea-Berki Antal Most már vagy tíz helyen tüntetnek Szabolcsban a mezőgazdasági dolgozók. Immár fölzárkóztak az Apagy és Levelek környékén élők is. Az emberek szótlanul álldogálnak a traktorok mellett, bizakodásnak vagy mosolynak nyoma sincs az arcokon. Míg a múlt heti megmozdulások résztvevőit még valamiféle optimizmus jellemezte, most csak a komor elszántság látszik az embereken.- Minek örüljünk? - szólal meg Kodácsi János helyi gazdálkodó. - Úgy látszik, befejeződtek a tárgyalások, és amit a kormány eddig ígért, az semmi jóval nem kecsegtet, bár az is igaz, hogy mi is hibáztunk, amikor nem fogadtuk el a miniszterelnök meghívását. Miért a parasztot akarja a kormány megfogni, veri azt az Úristen amúgy is. Miért nem a kereskedőkön verik el a port? Ők könnyen tudnák fizetni a tb-t meg az egyéb adókat, telik a háromszáz százalékos hasznukból. Mi még kölcsönt sem kapunk, hiszen nem vagyunk megbízható adósok, mert másunk sincs, csak amit megtermelünk. Annyi a bizonytalansági tényező a mezőgazdaságban, hogy a bankok inkább állampapírokat vesznek, a mezőgazdasággal nem kockáztatják tőkéjüket. Kormányzati segítséget kérünk az értékesítés megszervezésére, megállapított felvásárlási árakat!- Mire megyünk a mostani árakkal?! - szól közbe ingerülten Papp Ferenc. - Eleve úgy kalkulálták azokat, hogy veszteségesek legyünk. Ha nem garantálnak az árakban legalább tíz százalékos hozamot, akkor semmit sem ér az egész. Most megpróbálnak bennünket összeugratni a munkássággal, pedig ennek az áldatlan helyzetnek nem mi vagyunk az okozói. Nem mi nyitottuk ilyen szélesre az agrárollót, és a traktorok fogyasztási árát sem mi állapítottuk meg. Hárommillió forintba kerül egy ilyen gép, ha egész életemben csak trakto- rozok, akkor sem tudom behozni az árát...- Igazad van, de ha mindannyian egyszerre beszélünk, nem értjük meg egymás szavát - veszi vissza a szót Kodácsi János. - A földdel is baj van. Állítólag a 17 aranykorona érték alatti földeket ki kell majd vonni a termelésből, ha bekerülünk az Európai Unióba. Azokon a területeken csak erdőt lehet majd telepíteni, erre az erdőtelepítést vállalkozásnak minősítették, ami egyszerűen képtelenség, mert ez oly mértékben drágítja meg a facsemeték kiültetését, hogy senkinek sem lesz ereje anyagilag ilyen tevékenységet folytatni.- Szeretném a költségoldaláról is megmagyarázni a dolgokat - mondja Asztalos Mihály, a Leveleki Gazdakör vezetője. — Környékünkön hozzávetőlegesen tíz aranykorona a földek értéke, emiatt eleve hátrányos helyzetben vannak azok a gazdálkodók, akik ilyen minőségű földeken kénytelenek dolgozni. Gondoljon bele, nekünk egy hektáron ugyanazokat a műveleteket kell elvégeznünk rozs vetésénél, mint azoknak, akik 30-35 aranykoronás földeken termelnek. Nálunk az átlagtermés jó esetben húsz mázsa, a jó minőségű földeken minimum 40 mázsa. Ugyanannyi a ráfordításunk, de a betakarított termék jó, ha a felét éri el annak, amit mondjuk a Dunántúlon megtermelnek. A mezőgazdaságot nem szabad homogén egységnek tekinteni, és ezt az igazságot nem csak nekünk kell tudni, jó volna, ha odafönt is ismernék. * * * Hétfőn délelőtt tíz óra tájban már huszonöt-harminc traktor és legalább ötven ember sorakozott fel Tiszavas- vári határában. A gazdák már kora hajnalban megkezdték a félpályás útlezárást, s ahogy telt az idő, egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Az erős szél elől egy zetor mögé húzódva gyűlünk össze, ahol Kiss Sándor, Aranyos János, Gál László és Mat Elek egymás szavába vágva mondják, miért is állnak a harminchatos úton.- Ez az elmúlt néhány hét már csak az utolsó csepp volt a pohárban. A tb, az adó, a könyvelés és az ezzel járó papírmunka teljesen megöli a mezőgazdaságban dolgozókat. Meglátásunk szerint ugyanúgy kézben kellene tartani a kistermelők jövedelmét, mint a kormányszékben ülőkét. Öt évvel ezelőtt a kistermelők egymillió forintnyi támogatást kaptak, s ez az összeg azóta sem emelkedett. Bezzeg az inflációról és az árakról ugyanez nem mondható el. Az az egymillió forint mára már legjobb esetben is csak két-há- romszáz ezret ér. Ilyen feltételek mellett a paraszt már nem tud megélni. A termés fele elmegy a munkagépekre. A fent ülők közül azzal senki nem számol, hogy öt évvel ezelőtt ötszázezer forintért még lehetett egy traktort kapni. Ma a legegyszerűbb zetor is kétmillió-négyszázezer forintba kerül. S ha az ember egy igazán jó FIAT traktort akar venni, akkor a legújabb típusokat tizenhatmillióért adják. Persze, ne dobálózzunk ilyen nagy számokkal, csak gondoljunk bele abba, hogy néhány évvel ezelőtt egy kiló burgonyáért még egy liter benzint adtak. Ma a krumpli kilója tíz, a benzin literje pedig száznegyven forint. Akkor hol van itt az igazság? Persze, tudjuk mi jól, miért húzza az időt a felső vezetés. Azzal ők is tisztában vannak, hogy a földeken napokon belül megindul a munka. Azt hiszik, akkor majd lecsendesedik a vidéki ember kedélye, és elmegy a földet túrni. Ennek a dolognak azonban mindenképpen a végére kell járni. Mi leginkább csak itt, magunk között beszéljük meg a problémáinkat, de annak mindenhol nagy visszhangja van, hogy az állam külföldi kézbe akarja adni a magyar földeket. Mivé lesz így az ország? így akarják bérrabszolgaságba kényszeríteni a magyar parasztokat? A Tiszavasváriban tartott demonstráción a város polgár- mestere, Sulyok József is ott volt, így tőle is megkérdeztük, hogyan látja a mezőgazdaságban dolgozók helyzetét.- A vasvári gazdák úgy gondolták, nekik is fel kell szólalniuk a mezőgazdaságot érintő kérdésekben, s csak egyetérteni tudok velük. Megdrágult az élet, egyre nehezebb termelni a földeken. Ehhez hozzátartozik az is, hogy úgy igazán nincs megszervezve a termény átvétele sem, s akkor még nem szóltunk az anyagi támogatásról. Mikor kijöttem ide, egy idős bácsival álltam meg elsőként beszélgetni, aki ezzel kezdte: „Nagyon nagy baj, ha a parasztember politizálni kezd!” Mint később mondta, az volt az igazi, mikor a parasztnak csak dolgoznia kellett, vetni és betakarítani a termést, s nem kényszerültek arra, hogy szembeszálljanak a kormánnyal. A mai kivonulás alatt csak abban reménykedek, hogy a megmozdulás minden nézet- eltéréstől mentes lesz, s békés eszközökkel tudják majd a gazdák megvédeni nézeteiket. Fotók: Bozsó-Lázár
