Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-10 / 58. szám
Itt állt második otthona Egy órán belül Sok izgalmat tartogató folyamat a levéltári kutatómunka a szakemberek számára, de a böngészés is az egyszerű érdekődőknek vagy a megszállottaknak. A levéltár egyszerre lehet hasznos és érdekfeszítő mindenki számára, nem pedig poros aktacsomók mögött görnyedő tudósfélék zordon munkahelye. Erről rajzolunk általános képet dr. Nagy Ferenc, a nyíregyházi intézmény igazgatója segítségével. Tarczy Gyula-Mennyire „félnek” használni manapság az emberek az intézményt?- Egyre kevésbé. Hogy mást ne mondjak, a kutatóink száma - természetesen a főállású dolgozókon kívül - az elmúlt évben az azelőttihez viszonyítva majdnem duplájára, szám szerint 261 - ről 405-re nőtt, ami részint a millecentenárium hatásának is köszönhető. Az ügyfélforgalom az utóbbi években megsokszorozódott, a korábbi három-négyszáz helyett most már körülbelül kétezren veszik igénybe szolgáltatásainkat. A rendszerváltás óta megnőtt a kutatási kedv, nyitottabbá vált a levéltár, az emberek be mernek jönni, hiszen rájöttek, szabad használni, és tágak a lehetőségek.- Hogyan kell értelmezni a nyitottság fogalmát?- Jó néhány esztendő tudatos munkájának eredményeként könyvelhetjük el azt, hogy sikerült eloszlatni egyfajta misztikus, titokzatos tévhitet, és nagyobb szerepet szántunk az intézménynek a közművelődési területen. így például megjeler nünk különböző rendezvé- • nyékén - Kelet-Nyugat Expó, gyermeknap -/nemzetközi levéltári napokat és rendszeresén levéltári estéket szevezünk, honismereti pályázatokat írunk ki.- Mi változott még az utóbbi időben, ami segítette ezt a sikeres tei’ékenységet?- Először is felszabadultak az iratok, így szinte minden szabadon kutatható, bármibe bele lehet tekinteni. Az egyetlen megszorítás a személyiségi jogok védelméből adódik, de itt is van megoldás az úgynevezett anonimi- zálás módszerével. Másrészt a tavaly hatályba lépett levéltári törvény további pozitívuma a léte, ugyanis az 1979-es szabályozásnak elodázhatatlan volt a hozzáigazítása a megváltozott körülményekhez.- Miután minden feltétel adott, mi az, amire kíváncsiak az ide betérők? ^Eléggé vegyes a kép. A legtöbben a rendszerváltozás után aktuálissá vált dolgokkal - kárpótlás, hadigondozás, csődeljárás - kapcsolatos információkat kívánnak szerezni, de divat lett a saját családjuk történetének vizsgálata is. Szép számmal dolgoznak föl helyismereti témaköröket, tavaly például két kitűnő munka készült el Szabolcs, illetve Gávaven- csellő milleniumi eseményeiről, de említhetném az Apagy község történetéről írt monográfiát is. Egyre kevesebben érdeklődnek vi- ! szont a különböző üzemek I története iránt, ugyanakkor i nőtt az iskola- és egyháztör- I téneítel foglalkozók száma.- Mennyire gazdag az itt fellelhető anyag?- Ami Szabolcs vármegye elmúlt évszázadainak életére vonatkozik, az szinte teljesnek mondható. Sokkal bonyolultabb a helyzet Szatmári illetően, hiszen a trianoni határok következményeként komoly anyag maradt külföldön. Ezt még csak tetézte egy ’60-as évekbeli kétoldalú megállapodás, melynek nyomán tömegeset) .kerültek ki értékes iratok Szatmárnémetibe és Kolozsvárra. Nagyon megnehezíti a munkát a román, illetve az ukrán kutatási engedély megszerzésének hosszas adminisztrációja, továbbá az ottani szegényes technikai feltételek. Ennék ellénéré, mi á jó viszony érdekében a pozitív kapcsolatot erősítjük.- Sokak számára a kutatás Valami titoknak, misztikum- nák tűnik. ..- Nincs itt Semmiféle titokzatosság, bár az igaz, hogy régebben a levél tárnokot ti- toknokként emlegették. Ma bárki, betér hozzánk, egy tudományos dolgozó azonnal a „szárnyai alá veszi”, és nemcsak az elindulásban segít, hanem a munka végeztéig tanácsokat ad, ha igényli. A kért irat egy röpke órán belül az érdeklődő rendelkezésére áll, ha pedig ’5Q.-es évek utáni témáról van szójukkor néhány nap múlva,, hi1 szeo az erre a korszakra vo- ’ natkozó adatok a varjúlaposi raktárunkban találhatók. S mindezt ingyen, csupán az esetleges fénymásolásért kell némi tértítést fizetni.- -Hámár pénzről esejt szó: hogy állnak az anyagiakkal?- Nem dúskálunk, nekünk is meg kellett tennünk néhány megszorító intézkedést: egy dolgozót elbocsátani kényszerültünk, és a szombati kutatási napot megszüntettük. Nagyobb probléma viszont, hogy lassan nincs hol tárolnunk a folyamatosan növekvő anyagot: Az új szabályozás szerint ugyanis az 1990 előtt keletkezett aktákat tizenöt év múltán be kell szállítani hozzánk, ezért tavaly elkezdtük az összes megyénkbeli önkormányzat felmérését e szempontból. Szerencsére a helyzet nem tragikus, nagyrészt szakszerűen kezelik vidéken az irományokat. Gond csak a beadás és a selejtezés késedelméből adódik. Ezek miatt is nagyon reménykedünk ab- \ ban, hogy a megyei közgyű- \ lés már az idén megoldja rak- I tározási gondjainkat. „Ennek a városnak voltam az írója” Eleven kövek XII. tündökölt. A betegeskedő író nagy családjával három hétig élvezte a hálás város vendégszeretetét. Erre émlékez- tetett a sóstói Svájci-lak falán 1978-ban felavatott márványtábla. Az egyre gyengülő író már ritkábban tud hazalátogatni. Utolsó alkalommal - a helyi repülőtér felavatásakor, 1931-ben - az első repülőjárattal érkezik Nyíregyházára. A gépmadár már egy „törött szárnyú”, töredezett lelkű beteget repített haza. Egyik későbbi levelében így reménykedik: „Nyíregyházára vágyom. Ott szeretném öreg napjaim eltölteni, az erdő egyik villájában. De vajon elérem-e ezt a boldog időt, nem tudom.” Sajnos, nem érte el, a nagy utazás 55 éves korában véget ért. Temetésére kis nyíregyházi küldöttség zarándo-, költ el Pestre. A szülőföld gyászkoszorúját Szohor Pál polgármester helyezte el koporsójára. Nyíregyháza azóta is számtalan jelét mutatta ragaszkodásának. A felsorolt emléktáblák mellett több intézmény felvette nevét: gimnázium (1969), mozi (1968), kamaraszínház (1985), szálló- : da. Olyan nyíregyházinak tar- j ;otta magát, aki büszke szár- j mazására. Ha egy bávatag álomról szőtt csoda újból elmaradt városába csábítaná a megfáradt vándort, vajon ráismerne-e Nyíregyházára? Mióta ránk hagyta zaklatott, szétáradó látomásait, egy másfajta - számára talán szokatlan - világ formálta át e tájat is. Az általa olyannyira ismert zegzugok helyén hatalmas házak magasodnak. Árnyékukban százhúszezer ember tolong, nyüszög az egyre elérhetetlenebb boldogulásért. Stevanyik András Bar bizonyára naplemente idején, egy kiüresedő vasárnapi alkonyaikor érkezne vörös postakocsija. így elkerülvén a zajos fogadtatást, magányosan csatangolhatna megint a szívéhez nőtt kopottas utcákon. A Káliói utca - ma Szent István u. - öreg fasorának lomberdeje még egyszer elrejtené a hűtlenné vált barátot. Szomorkás ziz- zenéssel vigasztalnák, simogatnák, enyhítenék bánatát. Tudnák, hogy a merengő nagy szemek már nem láthatják viszont a szülői házat, de a gyermekkort bearanyozó második fészketsem. Krúdy Gyula itt született a Káliói utcában. Az eredeti helyen már nem a régi otthon áll, de 1963 óta emléktábla próbálja pótolni, anpak hiányát. ,A család hamar kinőtte ezt a haj v. , lékot és elköltözött. Messzire 1 . nem kellett hurpolkodni, hi- szén a sárga falú, ötszobás hát/. , mindössze pár’ száz méterre volt az elsőtől. Az új helyen jól megfértek egymással a megélhetést adó ügyvédi irodák a lakószobákkal. A melegen füstölgő kémény, a hófehér ajtók,- a‘ gazdagon terített asztalok csábjai mélyen beiyödtak á cseperedő ifjú leikébe. Ugyanúgy hurcolta magával minden útjára e kedves tárgyak használóinak édesen fájó emlékét: a szabadságharcos nagyapa lendületét, az ügyvéd édesapa sz igorát „ a cselédsorból ’ - felemelkedő melegszívű anya jókedélyét, a-testvérek, rokonok, szomszédok színes forgatagát. Később a kör egyre tágult, diáktársak és tanárok, művészek és kocsmatöltelékek furakodtak be álmai raktárába. Ezt a második otthont sem találjuk, helyén ma a Magyar Rádió helyi stúdiója működik. Az emeletes épület falán azért jutott hely egy emlékjelre. Berky Nándor szobrászművész 1949 -ben készítette el az író kőbe vésett portréját. A dom- bormű.megvalósulása az újra- szerveiződött, nagy múltú kulturális egyesület - ekkor Bessenyei Társaság - figyelmességének köszönhető. Milyen szerencsés lett volna ezt a Krúdy-emlékeket őrző Utcát a nagy .író tól elnevezni! a,két lakóház, között félúton - álellenben - szeretett iskolájának falán található a harmadik emléktábla. Az akkor még Evangélikus Főgimnázium - 1-921 -ben kapta mai nevét, azóta Kossuth Lajos Gimnázium - felső osztályait itt végezte a magas termetű diák. A szatmári és a podolini (Felvidék) tanulóévek után tért haza magabiztosan, Mázén már sejtette életének célját, rendeltetését: „Én írónak készültem, semmi másnak”. Ennek rendelt alá mindent, olykor a tanulást is. Tizenéves korától rendszé- resen publikál a helyi, az Orsóval,- majd a debreceni és fővárosi lapokban.- S aj át szerkesztésű lapokkal próbálkozik (Nagy Dob, Gimnáziumi Híradó), díjat nyert a Bessenyei- Önképzőkör irodaim? pályázatán, szenzációs tudósításokkal árasztja el a pesti magazinokat. Érettségi után véglég kiröppent a nyíri tájba ágyazott kis fészkéből, és már csak alkalmanként vetődött vissza régi búvóhelyére. Kis kitérők - Nagyvárad, Debrecen - után Pestet találja megfelelőnek álmai válóra váltásához. Itt jelenik meg első kötete (Üres fészek, 1897), és aztán sorra a többiek. Az olvasók érdeklődése és szeretete kíséri minden próbálkozását. Szárnyalásának csúcsára 1911-1913 között ér fel. ■ A Vörös postakocsi és a Szind- l bád-történetek a legnagyobb, leghíresebb írók magaslatára emelik. De kénytelen eltűrni — 1919 után - a mellőzöttség keserveit is. Nagyon termékeny alkotó: félszáznál is több regényt, háromezer elbeszélést, sok ezer cikket, karcolatot és . két színművet ajándékozott tnagabol nekünk. A szülőváros mindig hazavárta, negyedszázados írói jubileumán szép ünnepséget rendeztek tiszteletére (1924). Ebben az évben volt az örökvált- ság centenáriuma is, Nyíregyháza hetekig az országos nyilvánosság reflektorfényében ■- ■ Nyíregyháza 1997. március 10., hétfő Iskolája és emléktáblája
