Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-07 / 32. szám

A díszes bejárat Az ősi templom rajza Emléktábla a templom belsejében Templomok, felekezetek Eleven kövek VI. rész 1997. február 7., péntek 99 »9 mm m 99 Surusodo járatok K.Z. (Új Kelet) A megyeszékhely tömeg- közlekedésének javulásáról számolt be tegnapi sajtótájé­koztatóján Danku Andor, a Szabolcs Volán Rt. nyíregy­házi személyforgalmi üzlet­ágvezetője. Az önkormány­zattól kapott 20 millió forint­hoz a részvénytársaság ve­zetői még 10 milliót hozzá­tettek. Az összegből öt csuk­lós és egy szóló használt buszt vásároltak Németor­szágból. A fejlesztés lehetővé tette, hogy három, 14 éves­nél öregebb buszt leselejtez­zenek. A szakember szerint a városban megnövekedett gépjárműforgalom miatt szá­mos autóbuszvonalon a jára­tok nem tudják a menetidőt tartani, azokat növelik. Ezért is van szükség több járműre a tömegközlekedésben. Dan­ku Andor elmondta, a 4-4Y, a 10-es, a 17-es, a 11-es és a 3-as járatok március 1 -jétől a város jegyzőjének jóváha­gyása után a reggeli és a dél­utáni csúcsidőben sűrűbben közlekednek. Felbermann Endre alpol­gármester a szeptembertől induló iskolabuszjáratok előnyeit ecsetelte. Az önkor­mányzat egy pályázaton nyert pénzből vásárol két buszt, amelyek a külterületek tanulóit - is - szállítják in­gyen a belvárosba, délután pedig vissza. A jelenlegi el­képzelések szerint a járatok „holtidőben” a helyközi for­galmat segítik a megyeszék­hely és a környező bokoita- nyák között. A jegyek ára a helyi és a helyközi járatok vi­teldíja között lesz. Egy vi­szonylag drága bérletet is le­het majd váltani, amely Nyír­egyházán az összes autóbu­szon feljogosít az utazásra. Stevanyik András Nem Nyíregyházát szokták a „templomok városának” nevezni, bár lassan-lassan hozzáilleszthető lenne ez a megtisztelő címke is. A bel­város méltóságteljes nagy­templomai után a közelmúlt­ban számos új külvárosi ima­házzal, kistemplommal gaz­dagodott a megyeszékhely. Ezekről, vagy a korábban le- bontott-lerombolt szent he­lyekről csak érintőlegesen le­het szó. Elsősorban az építmé­nyekben, a külső falakon ta­lálható (vagy onnan eltűnt) feliratokat, emléktáblákat sze­retnénk bemutatni. Részben azért, mert néhányukat hiába keresnénk, hűlt helyüket sem találnánk. Másrészt az egyes felekezetek melegéhez ragasz­kodók ritkán mutatnak ér­deklődést más hitközség bel­ső történései iránt. Sorozatunk korábban meg­jelent írásában idéztük a mil­lenniumi oszlop feliratát, amely a középkori falu első templomának földrajzi elhe­lyezkedéséről ad útmutatást. A mai Kálvin téren már 6-700 éve templom magasodott. Mélyen beíródott a köztudat­ba egy romantikus, de hamis képzet, miszerint az őstemp­lom a Szent István-korabeli országos építési lázban szüle­tett. Minden valószínűség sze­rint a XIV-XV. században ké­szült, és többször átalakítás, javítás mellett közel félezer évig fogadta oltalmába a hí­veket. írásos naplóbejegyzésekből ismertek a belső falait díszítő feliratok. Az 1654-ben, 1764- ben, 1794-ben bevésett ada­tok megemlékeznek a bővítési, javítási munkálatokról, és az egykori prédikátorok közül Vay Mátyásról, Báthory Nagy Ist­vánról, Bagdy Mihályról. A sorsfordító újratelepítés (1753) előtt szánalmasan eljelen- téktelenedett falu ötven lakott portájának népessége a magyar (ekkor már református) vagy az „orosz” templomba járt Isten- tiszteletére. A görög katolikusok - az akkori köznyelv szerint „oroszok” - kiszorultak a XVII. század elején a fenti őstemp­lomból, és előbb fából (1662), majd kőből emeltek (1720) ma­guknak templomot. Ez a torony nélküli ház lényegében azon a telken volt, mint a mai. A déli, majd az északi megyék­ből beáramló tirpákok szekérka­ravánja nemcsak a porosán üle­pedő csendet kavarta fel. Rövi­desen átalakul a község gazda­sági, kulturális és vallási élete is. Azóta mindhárom századvég templomépítési lázban telt el. A XVIII. század nyolcvanas éveiben mind a római katoliku­sok, mind az evangélikusok templomépítésbe kezdenek. A katolikusok 1783-ban már ala­poznak, de a lendület hamar le­lassult, és csak egy nemzedék- nyi idő múltán készült el első - akkor még egytomyos - temp­lomuk. Ez a Városháza előtt, a mai Kossuth-szobor melletti te­rületen magasodott a századfor­dulóig. Szinte egy időben a római ka­tolikusokkal, a betelepített evan­gélikusok is hozzáláthattak a hitük gyakorlásához méltóbb, gazdasági megerősödésüket jobban hirdető állandó templo­muk felemeléséhez. Az egykori „jövevények” eleinte a főtér nyugati részén eszkábált csűr­templomot használták. Ez a ge­rendavázas, deszkafalú és szal­matetős imaház jelentett oltalmat az idegenségbe vetődött tirpá­koknak. A „kalapos király” (II. Józsefi híres vallási türelmi rendeleté oldotta fel azokat a gátakat, me­lyek hitük gyakorlásában akadá­lyozták őket. így egy évvel a római katolikusok után, 1784 márciusában itt is alapkőletételre kerülhetett sor. Két év múltán felszentelték az épületet, majd újabb két esztendő elteltével a teljes belső berendezés elkészül­tét ünnepelhették. A város egyet­len kronosztikonja (kiemelt be­tűk, egyben római számok fon­tos évszámot közölnek) erre az 1788-as évre utalnak. A templom bővítése, alakítása tovább folytatódott, ennek rész­leteibe most nem szabad elmerül­nünk. Csak jelezzük, hogy pél­dául a mai díszes főbejárat és a reneszánsz motívumokat alkal­mazó homlokzat alig több mint százesztendős. A harangok elhe­lyezéséről, cseréitől sem szólha­tunk. Zúgó hangjuk szóljon azo­kért az áldozatokért, akik a nyír­egyházi ág. ev. egyházközség tagjaiként (is) részt vettek az 1914-1918. évi világháborúban. A templom belsejében lévő ha­talmas márványlapon hosszasan olvashatjuk azok nevét, akik már sohasem térhettek vissza a gyü­lekezetmelegébe. (A templomok­ról, felekezetekről szóló írást a következő részben folytatjuk.) Nyíregyháza Helyzetkép az influenzáról Fotó: Csonka Róbert Városvédők közgyűlése L. Gy. (Új Kelet) ________ A Társadalmi Egyesülések Szövetsége (TESZ) Nyíregy­házi Városvédő Egyesülete február 7-én, péntek délután négy órától tartja éves köz­gyűlését Nyíregyházán, a zöld irodaház második eme­leti TESZ-tanácskozótermé- ben. A közgyűlésen Hideg­kúti László elnök beszámol az egyesület elmúlt évi tevé­kenységéről, gazdálkodásá­ról. Az 1997. évi főbb célki­tűzések meghatározása mel­lett az alapszabályt is módo­sítják. A legnépszerűbb alig­hanem az egyéb napirend megtartása lesz, amely bará­ti, „bátyus” elbeszélgetést takar, hozzá széles jó kedvet. L aci egy áporodott levegőjű, zsúfolt kocsma pálinka- és dohányfüstszagában félig ki­ürült poharára bambult üve­ges szemmel. Forgatta egy kicsit a kezében. A pohár al­ján a kocsisbor seprője felke­veredett. Örökké gépzsír-fe- kete kezével borostás arcát gyűrögette, közben bizonyta­lan mozdulatokkal előkotort munkáskabátjának zsebéből egy csomag cigarettát. A fél­homályban egy pillanatra elvakította a gyufa fellobba­nó lángja. Kifújta az első foszforízű füstöt. Miért kellett ennek így tör­ténnie? Kérdezte magától egy gyomorszagú, savas böf­fentés után. Kezébe temette arcát. Miért? Jó munkám volt, derék feleségem, klassz gye­rekeim... Gyermekkori pajtások vol­tak. Laci és Éva szülei szem- beszomszédként még időn­ként át is jártak egymáshoz, vittek kóstolót a disznótor­ból, karácsonykor, szilvesz­terkor jókat kívántak egy­másnak. Az iskolában egymás előtt ültek. Éva elöl, Laci mögöt­te. Gyakran civakodtak, mi­kor Laci megcibálta a kislány haját. A gyermekévek elmúl­tával hirtelen felgyorsult minden. A szakmunkásképző alatt összejöttek. Mulattak, élvezték az életet, egymást, a haverokat, az éjszakába nyú­ló diszkókat, a bunyókat. Mi­lyen büszke volt rám Éva, so­hasem tudtak megverni. Még a betört az orrom miatt sem haragudott, inkább csendben ápolt. Nagy murikat csaptak a cimborákkal. De egyszer csak vége lett mindennek. Éva fakó hangon bejelentet­te, hogy teherbe esett. A szü­lők patáliát csaptak. Nem volt sokáig maradás. Lakás kellett. Harag ide, családi zűrök oda, a szülők szégyenük ellenére vettek egy telket a gyerekek­nek. Laci nappal a helyi gép­műhelyben dolgozott, este az alapokat ásta baráti segítség­gel. Éva mosott, főzött, pelen- kázott, és megpróbálta beosz­tani azt a kis pénzt, amit Laci hazahozott. Szórta a pénzt nyakra-főre, és mindig szájait, mikor hazaértem. A liba soha­sem értette meg, hogy az em­ber munka közben megszom­jazik, és megiszik néhány sört. Sokat veszekedtek a pénzen. Laci hullafáradtan esett este az ágyba. Éva a napi munkától majd beleszédült a paplanba. A hónapok egyhangúan tel­tek, a ház lassan készült. Ro­bot volt minden nap. Mint egy állat, úgy hajtottam. Nappal a meló, sötétedésig raktuk a falakat. Napi tizenhat óra munka volt. Otthon meg csak néhanapján volt meleg étel. Fáradt voltam, mint a kutya, a gyerek az idegeimre ment. Már álltak a falak, mikor Éva újra megszült. Két gyerek, civódó csalá­dok, pénztelenség. Éva ne­heztelt Lacira, hogy a gondok miatt a kocsma lett a mene­déke. A cimborákkal mind gyakrabban oda tért, malter- ragacsos melósruhában. Ar­cán a ráncok hirtelen mélyül­tek, fiatalember létére megje­lentek fején az első ősz haj­szálak. Az az átkozott sok munka, és nem volt semmi eredménye. Kirúgtak a mun­kahelyemről, földönfutóvá lettem. Nincs se családi béke, se fészek. Éva lecsendesedett. Már egy szót sem szól hoz­zám. Időnként sírt, mikor ha­zatámolyogtam. Rosszabb volt, mint amikor kiabált. Mondtam neki, hogy ne tegye ezt, inkább üssön, ver­jen, rúgjon, csak ne hallgas­son. A házon az eső már rég tönkretette a koszorút, fosz­lányait a szél szaggatta. Laci havonta egyszer a munkaügyi hivatal padjait koptatta, addig Éva otthon, a szüleinél siratta elmúlt fi­atalságát, elveszített nőies­ségét. A gyerekek csepered­tek. Sohasem hittem volna, hogy beadja a válópert, de egy nap ezzel fogadott. Bűzlöttem a sörtől, s gőze elborította az agyamat. Gondolkodás nélkül ütöt­tem. Éva arcán a sérülés már alig látszott, amikor ki­mondták a válást. A bíróság neki ítélte a gyerekeket, a félig kész házat. Kisemmizett lettem. Jár­tam elvonón is, de mindhi­ába. Miért kellett ennek megtörténnie? Megütöttem Évát, de szeretem. Jó mun­kám volt, derék feleségem, klassz gyerekeim. Rohadt egy élet. A kocsmában záróra volt. A füst oszladozott. Laci bi­zonytalanul kitántorgott. Hová? Azt ő sem tudta pon­tosan... Az árnyékos oldal Vitéz Péter tárcája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom