Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
Házi ötlettár fíFW. Tíz évig panelházban laktunk, és ' > jiem okozott gondot a különböző berendezési és dísztárgyak falra erősítése. A betonban a 10 milliméteres furat, a műanyag tipli és az acél facsavar szinte mindent elbírt. Nemrég kertes házba költöztünk, és újra sok mindent kellett a falra erősíteni. Az első meglepetés akkor ért, amikor a lyukacsos téglafalból kiszakadt a rövid tipli, és az egész konyhaszekrény a tartalmával együtt az asztalra zuhant. Egy életre megtanultam, ahányféle fal, annyi rögzítési mód. Fekete Tibor (Új Kelet) Az előbb említett lyukacsos téglából rakott falba egy körülbelül 15 cm hosszú és erősen bordázott tiplit raktam, hozzá illő méretű csavarral. Ez már megtartotta a súlyos szekrényt. Időközben szakemberektől megtudtam, az ilyen rögzítési módoknál tovább növelhető a kampó teherbírása, ha a tiplit gipszes masszába mártjuk, és úgy rakjuk a helyére. Arra kell ügyelnünk, hogy amíg masszívan meg nem köt a gipsz, addig ne hajtsuk bele a csavart. A másik hibaforrás, hogy ez a kötőanyag elég rideg, és ha véletlenül nagyobb méretű menetes kampót csavarunk bele, akkor szétreped a gipsz. Ilyenkor inkább kaparjuk ki a furatot, és kezdjük elölről a műveletet. Bevált módszer még, amikor tipli helyett réz-, vagy alumíniumdrótot használunk. Ebben az esetben legalább másfélszer vagy kétszer akkora furatot készítsünk, mint a facsavar átmérője. A hajlékony huzalt (ábránkon) szorosan a csavar menetére tekerjük, és a végén félköríven visszahajlítjuk a kiindulási pontig. A furatot megtömjük gipsszel, vagy homokkal kevert gipszes masszával, és a csavart a dróttal együtt belehelyezzük, majd megvárjuk, míg megköt. A teljes megszilárdulás után a csavart kivehetjük, és maga a huzal adja a menetet a facsavarnak. Ez a módszer csak téglafalaknál alkalmazható. A vályog régebben nagyon elterjedt falazóanyag volt, és még ma sem ment ki a divatból. A vályog-, vagy a hasonlóan laza szerkezetű falakra nagyon nehéz bármit is felerősíteni. Sem a tipli, sem a huzal nem tud megkapaszkodni, és csekély a teherbíró képessége is. Ha mégis kénytelenek vagyunk egy mosdókagylót vagy egy vécétartályt felszerelni, akkor az átmenő csavaros megoldást tudom javasolni. Tudják, mi az az ászok- csavar? Ez egy olyan köracél, amelyiknek mindkét végén csak menet van. Készítsünk vagy gyártassunk le olyan hosszúságú ászokcsavarokat, amelyek legalább a fal vastagságával egyenlő méretűek. Fúrjuk át a falat, és kívülről egy minél nagyobb átmérőjű alátéttel és csavarral rögzítsük az ászokcsavar egyik végét. Az egészet süllyesszük néhány centiméter mélyen a falba, így később bevakolhatjuk, és semmi sem látszik majd belőle. A használt alátét átmérője legalább tízszerese legyen, mint a köracélé. A fal belső oldalán már attól függően, hogy mit akarunk ráakasztani, vagy kell egy újabb alátét, vagy maga a tárgy adja az alátámasztási felületet. Vigyázzunk arra is, ha a fal belső oldalán csempe vagy más hidegburkolat van, az nem megfelelő alátámasztás, mert könnyen elrepedhet. Inkább ide is egy lemezből vágott alátétet tegyünk. A szilikát, a gipszkarton, vagy más, hasonló keménységű falazóanyagok erősebbek, mint a vályog, de gyengébbek a téglánál. Az egyszerű műanyag tipli nem elég, de a fentebb említett huzalos megoldás már megfelelő lehet. Egy falra akasztott képet bizton elbír. Ha azonban egy tartólábak nélküli mosdókagylót akarunk rögzíteni, amire néha még rá is támaszkodunk, azt csak átmenőcsavarral szabad felerősíteni. Végül még egy jó tanács. Mielőtt bárhol bármit fúrnánk vagy vésnénk, győződjünk meg arról, nincs-e ott a falban elektromos vezeték. A homok forradalma Intelligens épületek, farmok Munkatársunktól A nyírségi tájon sokáig átkozott homok ma a világ nyolcadik csodája. Gigantikus épületeket emelnek a felhasználásával, és villámgyorsan „gondolkodó” számítógépek alapvető alkotórésze. Az emberi szervezetre életveszélyes szilikátve- gyületekből épített házak vigyáznak egészségünkre, a szilícium mikrochipek óvják biztonságunkat. A kettő célszerű kombinálásával kialakítható egy intelligens lakás, ház, épület, amelyre már a megyeszékhely néhány pontján - a Korányi vagy a Tiszavasvári út mellet - találni megfelelő példát. Egy épületet akkor lehet intelligensnek nevezni, ha az ember kényelmét és biztonságát olyan berendezések szolgálják, amelyek automatikusan a beállításon kívül, önma- guktól szabályozva megteremtik a kellő meleget, páratartalmat, fényerőt; működtetik a konyhai, szobai, fürdőszobai eszközöket, védik a házat. Ez Verne Gyula korában a legvadabb fantasztikumnak számított, ma a valóság. Amíg néhány évvel ezelőtt megfizethetetlen luxus volt a lakásauto- matika, addig ma bárki által megvalósítható álommá vált. Az eszköz és túlzott energiafelhasználási problémával küzdő tervezőket az integrált áramkörök, a számítógép megjelenése segítette meg. Nem kell hozzá más, mint egy személyi számítógép, egy megfelelő vezérlő célprogram és néhány úgynevezett interface, azaz olyan eszköz, amely az elektronikus jeleket, információkat fizikai beavatkozásokká alakítja. Az egészet összekapcsolva egy távirányítóval egy kézbe fogható az egész lakás, sőt a háztartás vezérlése is. A billentyűzetéről időre programoz- hatóvá válik a sütő, a kávéfőző, a légkondicionáló, a fűtés, az éjszakai riasztó, de még a függönybehúzás és a villanykapcsolás is, például a külső fényerő függvényében. A megyeszékhely külterületén épülő jövő évezred lakófarmjain már többnyire megtalálhatók — és részben már működőképesek - a lakásautomatizálás alapfeltételei, mert első osztályú infrastruktúrával rendelkeznek. A postás benyitott a putri sor egyik lakásába: - Demeter, az ön- kormányzattól hoztam egy levelet. Sokszor járt már itt, de orra nem bírta megszokni az áporo- dott dohszagot. Kellemetlenül a küszöbön kívül toporgott. Purdélárma hallatszott ki onnan, amerre az ajtórésből próbált a fény betömi. Demeter kicsoszogott. A kezébe köpött, azt viseltes ruhájába törölve csettintett egyet a nyelvével. Hunyorogva méregette a postás kezében lévő levelet.- Ez nem adósságfelszólítás — tanakodott Demeter, akit az utca igen okos émbemek tartott. O volt a szócsövük, bár úrias beszéde miatt gyakran ugratták. Demeter pedig adta alájuk a lovat, s olyan filozófusok gondolataival támasztotta alá érveléseit, mint Lao Ce, Hegel, Ciceró vagy Muszorgszkij. Mindegy, szóval tanakodott.- Testvérem, kerülj bejjebb - unszolta a postást némi gyámkodással, sötét szemredője alól kivillanó szemét le nem véve a küldeményről -, s mondd, miért jársz azon az úton, ahova nem léphetsz még egyszer ugyanoda? Sarkig tárta az ajtót. A mála- dozó falakra avantgárd mintákat rajzolt a penész. — Ne vacakolj, Demeter, mert sietek. Itt írd alá! Demeter precízen felmérte a rendelkezésre álló helyet, megnyalta a toll végét, mint asz- talostanonc korában a ceruzavéget, s évek alatt kikísérlete- zett kacifántos írással odabiggyesztette: Kolompár Demeter. A postás elsietett, de inkább menekült, mert nem akart közelebbi ismeretségbe keveredni Kócossal, a fajtatiszta, de rettenetesen sáros falukeverékkel. Demeter kibontotta a levelet. A szeme előbb tágra nyílva kimeredt, majd a dühtől összeszűkült. Hirtelen más lett számára a világ. Az írásban városrendezésről, elidegenítésről meg valami cserelakásról volt szó. Az asztalra csapva valamiféle évszázados, rettegett cigányátkot mormolt. Szidott istent, embert, majd a rozoga asztalra roskadt.- Mi lesz most velünk! - nézett a vízfoltos, alacsony plafonon túl, valahová oda, ahol a Devla lakik. - Jól elvoltunk itt, az utca senkit sem zavart. Élhettük az életünk, szabadok voltunk, mint a madár. A cigányt elüldözik mindenhonnan. Az istenfáját! -rúgtaki a lábavesztett széket maga alól. — Miért nem értik meg, hogy a romát nem lehet panelfalak közé szorítani! A cigányt megfojtja a falak közelsége. O, végtelen vándorlások vidám népe, mi lesz veled!? Egész éjjel a válaszon töprengett. Reggel rendőrök, maroklegények jöttek nagy teherautókkal. Tenyérbemászó, simaarcú hivatalnokok, az undor miatt három lépés távolságot tartva magyarázták a dolog szükségességét. Ez kell, ez szocializáció, ez egymás mellett élés. Bla, bla, bla... A falu másik vége - gondolta. - Egyforma házakból kialakított utca. Fehéren, frissen vakoltán sorjáznak. Ez egy másik, idegen világ — villant elő képzeletében a C-sor. - A férget ki kell irtani az épnek tűnő testből - göngyölítette tovább a fonalat -, de mert ember vagy, ezért nem pusztíthatnak el. Csak a szabadságodat veszik el, a büszkeséged, azt, ami voltál... D emeter a fáradtságtól karikás szemével szenvtelenül nézte, hogy ürül ki a háza, az otthona, hogy tűnik el a múltja. Talán mindörökre. r A levél A Vitéz Péter tárcája V J „Szocpol” Fekete Tibor (Új Kelet) A köznyelv csak egyszerűen így nevezi a lakásépítési és lakásvásárlási támogatást. Mértéke mindig is vita tárgya volt. Aki adta (az állam), sokallta, akik kapták, rendszerint kevesellték. A hetvenes évek legelején gyermekenként egységesen harmincezer forinttal támogatták az első lakáshoz jutókat, és előzetesen kötelezettséget lehetett vállalni a megszületendő gyerek(ek)re is. Akkor vált ismertté az OTP-s gyerekek fogalma. Később hiába emelték fel a támogatás mértékét gyermekenként negyvenezer forintra, a szocpol fokozatosan és rohamosan veszített értékéből. A kezdetkor három gyerekre annyi kedvezmény járt, amiből kitelt egy lakótelepi lakás vételárának egyharmada. A felgyorsult infláció következtében ez az arány 1994 őszére egytized részre csökkent. A fél éve hivatalban lévő kormány - talán közérzetjavítási szándékkal - jelentősen megemelte az értékhatárokat, és a három gyermek példájánál maradva kétmil- lió-egyszázezer forintra emelte az összeghatárt. Újra felpezsdült az ingatlanpiac, ráadásul a „szocpolkülönbözet” tovább növelte a vásárlási kedvet. Ez utóbbi túl népszerűnek bizonyult, és alig fél év elteltével előbb befagyasztották, majd meg is szüntették. Kár volt, mert ez akkora lökést adott az addig pangó piacnak, amire azóta sem volt példa. Nem sokkal azelőtt állították le az állami lakásépítéseket, és ez az intézkedés jól ellensúlyozta a relatív hiányt. Sokan ekkor tudtak kisebb lakásból nagyobbá költözni, és a megüresedett házukat fiatal házasok vették meg. Egyszerre sok embernek megoldódott a lakásgondja. Szép is, jó is, de van egy nagy hibája. Nem inflációkövető. Az eltelt két és fél év alatt az akkori ösz- szeg már jó, ha a felét éri. A lakásárak pedig az eget súrolják. A szocpol fokozatosan veszít jelentőségéből, és néhány év múlva visszasüllyed a ’94 előtt szintre. Ismét nem tudja majd betölteni azt a funkciót, amire kitalálták. Jövőre ismét parlamenti választások lesznek. A pártok ígéretcsomagjában minden bizonnyal szerepel majd ez a tétel is. Jó lenne, ha a szónokok nem nagy számokkal dobálóznának, hanem a támogatások értékállóságát szavatolnák. És itt már nem csak a szocpolra gondolok. Inkább állapítsanak meg alacsonyabb összeget, de az kövesse a pénzromlás mértékét, minthogy egy viszonylag magasabb mértékű támogatás a kormányzati ciklus végére harmadát se érje. Kiszámíthatóbb, követhetőbb és nekünk, állampolgároknak mindenképpen jobb. A facsavar falba erősítése
