Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-08 / 33. szám

1997. február 8., szombat Riport „Más még élni tud vele” Születésünktől fogva donorok vagyunk Nem késett el az oltás Felfutóban az influenzajárvány A legfrissebb híradások szerint a százezerhez köze­lít az influenzában megbetegedettek száma és feb­ruár elején már 19 halálos áldozata is volt a járvány­nak. Ismét készületlenül vártuk a vírus támadását? Dr. Vass Ádám, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal igazgatóhelyettes főorvosa szerint szó sincs erről. Orvosaink egyre gyakrabban végeznek transzplantációs műtéteket (illusztráció) MTI ____________- A vád alaptalan, ugyanis az egészségügy évtizedek óta felkészül az esetleges influ­enzajárványra. A fővárosi és a megyei tisztifőorvos ugyan­úgy, mint a korábbi években, 1996. október elején az Or­szágos Tisztifőorvosi Hiva­taltól felhívást kapott arra, hogy vizsgáltassa felül műkö­dési területére vonatkozóan az influenzajárvány idején életbe léptethető megyei, vá­ros, intézményi, úgynevezett influenza-intézkedési terve­ket - állítja Dr. Vass Ádám. - November közepétől az egész országban beindították az úgynevezett influenza-fi­gyelő szolgálatot, hogy az influenzajárványt már kezde­ti stádiumban észleljék. En­nek érdekében a megyei tisz­tifőorvosok néhány házior­vostól soron kívül jelzéseket is kaptak, amikor szaporodott a lázas, felső légúti megbe­tegedések száma, és a kijelölt iskolákból, óvodákból ugyan­csak érkeztek információk, ha váratlanul megnőtt a hiány­zók száma. Egy-egy gyógy­szertár pedig azt jelezte, hogy megugrik a lázcsillapítók ki­adása.- Mi volt még az intézke­dési tervekben? Megerősített ügyelet- Az említett intézkedési tervek tartalmazzák mind­azokat a szervezési feladato­kat, amelyeket járványok esetén gyorsan meg kell ten­ni. A tervnek éppen az a cél­ja, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor már itt van a járvány. Ennek megfelelő­en kijelölik, hogy az adott megyében vagy a fővárosban nagyobb járvány esetén ho­va fogják elhelyezni az inf­luenza szövődményes esete­it, akár szükség-kórházi osz­tályok kialakításával is. Megszabják: hogyan erősí­tik meg az ügyeleti ellátást, és milyen intézkedések szük­ségesek annak érdekében, hogy ne legyen zavar az influ­enzával kapcsolatos gyógy­szerellátásban sem. Járvá­nyok idején a helyi járvány­ügyi helyzettől függően a fővárosi, illetve megyei tisz­tifőorvosok a kórházi bete­gek védelmében részleges vagy teljes látogatási tilal­mat rendelhetnek el. Sajnos, az is több évtizedes tapasz­talat, hogy ezeket a látoga­tási tilalmakat a lakosság egy része nemigen tolerálja, és mindent elkövet, hogy a ti­lalom ellenére bejuthasson a kórházban fekvő hozzátarto­zóihoz. Az ilyen személyek, ha az influenza lappangási szakában vannak, a látoga­tás során megfertőzhetik nemcsak a kórházban fekvő hozzátartozóikat, hanem a kórtermek más betegeit is. Azt hiszem, nem kell indo­kolni, hogy milyen súlyos veszélyt jelent egy kórház­ban fekvő, frissen operált, vagy krónikus szív-, tüdőbe­teg vagy egy beteg csecse­mő számára, ha fertőzés éri. Járvány esetén a tisztifőor­vos rendeli el az úgynevezett jelentőszolgálat működteté­sét, ilyenkor már valamennyi háziorvosnak, házi gyermek- orvosnak a munkahét befe­jeztével a területileg illeté­kes városi tisztifőorvosnak jelentenie kell az észlelt inf­luenzás betegek, a kórházba utaltak és a szövődményes esetek számát. A városi tiszti­főorvosok a jelentést a me­gyei intézetbe továbbítják, ahonnan az adatok országos összesítésre a Johan Béla Or­szágos Közegészségügyi In­tézet Járványügyi Osztályára érkeznek. Ott készül el az or­szágos influenza helyzetkép. A jelentőszolgálat célja a jár­vány pontos nyomon követése, s annak alapján a szükséges intézkedések megtétele az érintett területeken. Az influ­enzára való felkészülésnek része a védőoltás is, amellyel kapcsolatban tudni kell azt, hogy a múlt év novemberé­ben, decemberében 400 ezer adag influenza A és 400 ezer adag influenza B oltóanyag került szétosztásra. Az oltás ajánlatos- Meggátolható védőoltá­sokkal az influenzajárvány?- Sajnos, erre egyértelműen nemmel kell válaszolni, miu­tán ehhez minden évben a vál­tozó összetételű oltóanyaggal rövid idő alatt az egész ország lakosságát be kellene oltatni, ami megvalósíthatatlan, és se­hol a világon, eddig még egy országban sem került erre sor. Az oltások az egyén védelmét szolgálják, mert nem mindegy például, hogy egy szívbeteg megbetegszik-e a magas láz­zal járó, nem egy esetben to­xikus tüneteket produkáló inf­luenzában.- Nálunk a járvány most van feljövőben, tehát tovább növekedhet a fertőzöttek szá­ma. Aki eddig nem oltotta be magát, mit tegyen? Nem egy orvostól hallani, hogy a jár­vány kitörése után már értel­metlen az oltás. Mi a helyes álláspont?- Á tudományos tapaszta­latok szerint járvány idején is végezhető az influenza el­leni védőoltás, hiszen miu­tán az oltóanyag elölt vírus­ból áll, akkor sem történik baj, ha olyan személyt olta­nak be, aki már fertőződött, igaz, ilyenkor az oltás már nem gátolja meg az influen­za kialakulását, de nem lesz a betegség súlyos lefolyású, ugyanakkor viszont, ha a védettség az oltást követően 7-10 nap után kialakul, az így „felkészült” szervezetet a vírus nem tudja legyőzni.- Van-e még oltóanyag?- Általában van, bár gyógy­szertáranként a helyzet válto­zó. Az egyik oltóanyagok for­galmazásával foglalkozó rt. tájékoztatása szerint még több tízezer magyar oltó­anyag van a raktáraikban, jut, ha rendelnek belőle. Fontos viszont, hogy az orvosok a recepteket úgy írják fel, hogy tüntessék fel a felírt oltó­anyag mellett a többi oltó­anyag nevét is, mégpedig az­zal a jelzéssel, amelynek alap­ján a gyógyszerész hiány ese­tén a rendelkezésére álló egyéb influenza elleni oltó­anyagot kiadhatja. Nemrégiben egy tizennyolc éves lány tragikus halála rázta meg a közvéleményt. Hirtelen haragú barátja lőtte le egy veszekedés során. Mire a sérültet kórházba szállították, már az agyha­lál állapotában volt, nem tudtak segíteni rajta. Szer­veit transzplantációs állo­másoknak ajánlották fel. Szívbillentyűjét Bécsbe szállították, többi szervét pedig hazánk betegeinek megmentésére használták. Kozma Ibolya (Új Kelet) Gyakori, hogy a család a kór­boncolástól is szeretné megkí­mélni elhunyt hozzátartozóját. Többnyire kegyeleti okokra hivatkoznak, mások megma­gyarázhatatlan indoklással ra­gaszkodnak a halott testének érintetlenül hagyásához. Még csúszópénzt is adnának a bonc­mesternek, csak ez egyszer tegyen kivételt, s tekintsen el feladatától. Odaadnánk-e szerveinket, ha meghalunk? A gyermekemnek akár most rögtön - mondja egyik ismerősöm -, másnak vi­szont semmit. A szerencsétlenül járt leány szülei nem sokat gondolkodtak ezen. A megdöbbenéstől vagy mástól? Nem tudhatjuk. Talán úgy vélték, ezáltal a lányuk tovább él. Nem szívesen válunk meg attól, ami a leginkább a mienk. Furcsa ragaszkodás ez, különös kötődés. Nem is önzés hajtja, de számunkra elképzelhetetlen, hogy egyszer meghalunk, s nem lesz szükségünk semmire. Megfordul a fejünkben: hátha mégis... Mi lesz, ha feléledek, enni- inni akarok majd, s kiderül, hogy nincs májam? Kivették, mert másnak is kellett. Legbe- lül természetesen tudjuk, már nem lesz szükségünk semmire, de mégsem merünk lemondani róla. A donor-kérdést más szem­szögből látjuk, ha gyermekünk sorsa, vagy éppen a sajátunké függ attól, lesz-e, aki felajánlja veséjét, szívét vagy más szer­vét. Az egészségügyi dolgozók az életet nézik. A holtakon már nem lehet segíteni, ezért az élőkért kell mindent megtenni. Németországban különböző transzplantációs állomások működnek. Egy-egy nagyobb balesethez helikopterrel igye­keznek. Az elhunytakból kive­szik azokat a szerveket, ame­lyek gyógyításra alkalmasak. Természetesen mindezt körül­tekintő törvények szabályoz­zák. Nem használható a szerv vagy szövet, ha a halál belállta óta több mint egy óra telt el. Legjobb, ha agyhalál állapo­tában veszik ki a szerveket. A magyar törvények is az élőket védik. Az egészségügyi tör­vény hatvanötödik paragrafu­sa 1-4. bekezdése alapján „Kórbonctani vizsgálat (ható­sági boncolás) során a holt­testből szervet vagy szövetet kivenni a halál okának vagy alapbetegségnek a megállapí­tása végett, valamint gyógyí­tó célú felhasználásra szabad. A szerv (szövet) kivételének módját, valamint a holttesten való egyéb orvosi beavatkozás eseteit jogszabály határozza meg. Az orvosi beavatkozás a halál oka körülményeinek megállapítását nem akadá­lyozhatja. A szerv, szövet ki­vétele kegyeleti jogokat nem sérthet. A gyógyító célú szerv­és szövetkivétel nem végez­hető el, ha az ellen a meghalt személy még életében - a jog­szabály által meghatározott módon nyilatkozott. Holt­testből szervet (szövetet) élő személy testébe gyógyekezés érdekében történő átültetés céljából csak azok a orvosok vehetnek ki, akiket erre a fekvőbeteg-intézet vezetője kijelölt. Szervet vagy szöve­tet, amely a halál belállta után csak igen rövid ideig alkalmas átültetésre, abban az esetben szabad kivenni, ha a halál belálltát három, az átültetés­ben részt nem vevő orvos együttesen megállapította és aláírásával igazolta. Holt­testből bármely célra kivett szervért (szövetért) ellenérté­ket adni, illetőleg elfogadni nem szabad.” Eszerint halála után minden­ki donorrá válik - feltéve, ha megfelel az egészségügyi köve- telményeknek —, szervei ki­vehetőkés felhasználhatók. Aki tiltakozik ez ellen, úgynevezett negatív donorkártyát kell kitöl­tenie, vagy közjegyző előtt nyi­latkoznia kell akaratáról. Megkérdeztünk néhány em­bert, hogyan vélekedik szervei halála utáni felhasználásáról. Hctey László színész: - Ép­pen a minap beszélgettünk erről Szabó Tündével. Azt, ami egészséges, ami jó és felhasz­nálható, miért ne adnám oda? Szerintem ez így természetes. Nem vagyok vallásos, de isten­hívő igen. Reformátusnak ke­reszteltek, ha úgy érzem, szükségem van rá, a katolikus templomba is betérek. Igaz, ez a kérdés nem köthető vallásos dogmákhoz, de úgy gondolom, mindannyian Isten teremtő szel­lemi termékei vagyunk. A tes­temet kaptam, azon nem vál­toztathatok, de a lelkem tiszta­sága tőlem függ. Úgy gondo­lom, mivel a halál után nincs szükségem a szerveimre, át kell adnom annak, aki még élni tud vele. Ez így természetes. Dr. Böjti István belgyógyász: - Ha meghalok, odaadom bár­kinek, de még élni szeretnék. Holtan már mindegy, van-e szer­vem vagy nincs, az életben maradásom esélyén csöppet sem változtat. Rossz érzés arra gon­dolni, hogy meghalunk, de jó tudni, hogy a másik tovább él. Szabó Sándor nyírgyulaji görög katolikus lelkész: - A vietnami háború idején, amikor vért kellett volna adnom, s nem tudtam, mert problémák voltak a vérnyomásommal, viccesen intéztem el a dolgot. Azt mond­tam, hogy a harcoló katonák bátrak, én pedig gyáva vagyok. Ha a gyáva véremet használják, ők is gyávák lesznek. Termé­szetesen ez csak egy kedves poén, de az igazság az, nem is tudom mit tennék. Tudom, hogy hatvanhárom évesen már nem sok szervem használható. Vallási okok nem akadályoz­nak ennek eldöntésében, de mégis nehéz erre választ adni. Szem-szaruhártya műtéteknél halottak szaruhártyáját hasz­nálják fel. Ez ugyanis igényte­len szövet, a halál belállta után hat órával is alkalmazható. Sokszor a hozzátartozók sem tudnak erről, hiszen az elhunyt szeme csukva van. A beteg is többnyire csak annyit tud: megoperálták. A szervátültetés nem kifogásolható, de választ mégsem tudok adni. A nagykállói Korányi Fri­gyes Gimnázium harmadéves dráma tagozatos tanulói között is végeztünk felmérést. Az osz­tály többsége lemondana szer­veiről, hiszen segíthetne máso­kon. Mások kegyeleti okokból nem engednék, s figyelembe vették azt is, hogyan éreznének hozzátartozóik. Lipusz Zsolt középiskolai ta­nár: - Noha nemes célt szolgál a transzplantáció, mégsem já­rulnék hozzá, hogy halálom után bármelyik szervemet kive­gyék. Kegyeletsértésnek ér­zem. Természetesen a születen­dő gyermekemnek, a szerel­memnek és szeretett családtag- jaimnak mégis átadnám, ha szükségük lenne rá. Pénteki számunk hatodik oldalán egy fotó más képaláírással jelent meg. A riport a Jósa András Kórház patológiai osztályán készült, s Tölgyesi doktornő fényképe helyett Szabolcsi Ilona szakasszisztens fotója látható. Az érintettektől elnézést kérünk. Spektrum Bürget Lajosjegyzete Őszintén megmondom, nagyon csodálkoztam, ami­kor igencsak intelligens is­merősöm, aki igényes tévé­néző, meglepetten hallotta tőlem, először, hogy léte­zik a Spektrum csatorna is a kábelrendszeren. Márpe­dig létezik, tegyük hozzá, talán a legjobb az egész választék közül. Az isme­retterjesztő, a történelmi, a néprajzi, a földrajzi, a kri­minológiai, a tájbemutató filmek olyan igényes mű­sort kínálnak; az embernek eszébe sem jut, hogy átkap­csoljon valahová. A Spekt­rum maga a felüdülés, itt nincsenek lövöldöző em­berek, leszbikus női kom­mandósok, csöpögő arcú rémek, vérbefagyott thril- ler-áldozatok. Nem, itt van tudomány, szépség, ötlet, barangolás a nagyvilágban. Talán néha-néha a Duna Tv próbálkozik, tegyük hozzá, sikerrel, hogy hasonlóval lepje meg a nézőt, de a Spektrum verhetetlen. Amikor az egész indult, és azóta már több alkalom­mal, Mó.lnay B. Levente, a HBO promóciós igazgató­ja elmondta nekem, hogy igenis versenyre kelnek a Discoveryvel, tág teret ad­nak a National Geography filmjeinek, de hozzák a jobbnál jobb ausztrál, an­gol tudományos, a népsze­rű ismeretterjesztő alkotá­sokat is. Nos, megtartották az ígéretet. Legyen szó angliai vonatozásról, esz­kimóknál tett látogatásról, laboratóriumokban folyó, kriminél is izgalmasabb kí­sérletekről, a Spektrum mindent a lakásba varázsol. Hogy ez reklám? Persze, hogy az! Nem is titkolom, szeretném, ha mind többen néznék, keresnék meg, időz­nének előtte. Mert hány­szor, de hányszor hallat­szik, hogy nincs mit nézni a tévében, minden rossz, a programok a magyaron agyonpolitizáltak, a keres­kedelmi csatornákon több­nyire primitívek, a külföl­dieken is csorog a vér, még a Cartoon Networkön is balga rémfigurák ijesztge­tik a pulyát, szóval kritizá­lunk, joggal. Miközben van Spektrum, lehet tallóz­ni a műsorban, érdemes rá­hangolni a jóra. Valamikor, réges-régen, volt a magyar tévében egy műsor, az volt a címe, hogy Kisfdmek a nagyvilágból. Mindez főműsoridőben. Eltűnt. írogattuk, hogy kár, hiányoltuk, és mint ahogy lenni szokott, nem történt semmi. Most kárpótol min­ket egy olyan csatorna, mely sajnos túl rövid mű­soridőben - délután hattól este tízig - sugározza a magyar nyelvű, válogatott és igényes műsorát. És van még egy öröm, ami talán sze­mélyes: végre van olyan program a televízión, amely­ről jót lehet írni. Mert bizony nem öröm, ha mindig csak simpfelni kell valamit. Ne­kem legalábbis öröm, ha örömömet mással megoszt­hatom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom