Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
Társaskör és romantika Hervadsz, hervadsz / Szerelem rózsája! / Nem kell nekem / Remény violája; / Újjaim csak / Nefelejcset szednek / Bús estvéjén / Bús emlékezetnek. Erdélyi Tamás (Új Kelet) Kölcsey Ferenc 1825-ben írott melankolikus verse adta meg az alaphangulatát a Nyíregyházi Társaskör ez évi első estjének kedden, a Korona Szálló Kodály-termé- ben. A házigazda és versmondó, Illyés Péter szellemes bevezetője után a zeneiskola művésztanárai Schubert kamarazenéjéből játszottak, annak örömére, hogy január 31 -én kétszáz esztendeje született a XIX. századi zenei romantika egyik megalapítója és termékeny művésze. A mindössze 31 évet élt osztrák zeneszerző hatalmas életművéből csupán töredék érzékeltette most azt a dallamoságot, amely a romantika alapélménye, és amely Schubertnek is főként dalaiban virágzott ki. Mivel az előadók ezúttal hangszeres műveket hoztak, kellemes kiegészítés volt a házigazda közbevetett Kölcsey- versrészletei meghallgatása. A Schubert-kortárs magyar költő hangja igen rokon a zeneszerzőével, elhangzásuk alkalmat nyújtott arra, hogy eljátsszunk a gondolattal, mily remek Schubert- Kölcsey dalok születhettek volna kettejük egymásra találásából... Tündik Judit, a fiatal hegedűs és Babka József a zongoránál két szonátával járult hozzá a megemlékezéshez, pontosabban a g-moll szonatina és az A-dúr szonáta két- két tételével. A nemzedéknyi korkülönbség nem érződött együttzenélésükön, mindkét hangszer behízelgően énekelt kezük alatt. Ókét Tóth Nándor és felesége kettőse követte az Allegro grazioso gordonka-zongora szonátával. A népszerű tanár-zenekarvezető nyilván túlterheli magát, pedig jó lenne többször hallani gordonkajátékát is. Végül igen kellemes élmény volt hallani az újból megszólaló fúvósötös játékát, a csupa fiatal (!) és még fiatalabb tanár örömteli zenélését a Bevezetés és téma variációkkal darabban. A Kádárné Bedő Adrienn (fuvola),Szitha Miklósáé (oboa), Kasellák Zsolt (klarinét), Papp Istvánné (kürt) és Nádion Gusztávné (fagott) összetételű együttes, reméljük, még sok kellemes estét szerez a kamarazene kedvelőinek. A műsor az arra fogékony - igaz, csekély létszámú - közönség körében még inkább felidézte a maga idejében Schubert által is inkább kedvelt házimuzsikálás, a „schubertiádák” légkörét. Igazán sikeres volt, hála a Nyíregyházi Társaskör lelkes szervezőinek. S még nem említettem a ráadásként megtekinthető kis kiállítást - amely csak ezen az estén volt látható Morvái Tibor nagyhalászi rajztanár növendékeinek fantáziaképeit. A kisdiákok, nyilván tanári ösztönzésre, láthatóan nagy lelkesedéssel fogtak ollót, és nyirbálták szét a kezükbe eső színes újságokat, hogy azok darabjaiból a legbizarrabb „alkotásokat” hozzák létre. Korunk művészete - sóhajtottak fel a többnyire nem fiatal vendégek -, itt minden szabad! Leginkább a könnyűzenei klipek világára hasonlítanak e képek, melyekben minél inkább nem egymáshoz tartozó dolgokat illesztenek össze, annál sikeresebbek. Mit mondjak? Nem Schubert világát idézték. Csak remélni merem, hogy emellett Morvái tanár úr tanítja a távlati hatást, az arany- metszés szabályait és az őszi falevél színátmeneteit vízfestéssel is... Sikeres társasköri estéket ígért Illyés Péter, a házigazda. Reméljük, részünk lesz benne! Kultúra 1997. február 1., szombat A kölcsönlakás nem fenékig tejfel Szomorú beszélgetés a Vidám Színpad művészeivel Kitágult térben Berki Antal (Új Kelet) A kölcsönlakás című vígjáték már évtizedekkel ezelőtt is óriási sikert aratott. Akkor Kabos László játszotta a darab főszerepét, most Harsányi Gábor brillírozott a nagyszerű, a színészi képességeket alaposan próbára tévő szerepben. A Vidám Színpad társulata, mint mindig, most is meghódította a nyíregyházi közönséget. Az előadás szünetében beszélgettünk szerepekről, színházról, a megváltozott körülmények között vegetáló művészetről Csala Zsuzsával, Sáfár Anikóval és Harsányi Gáborral. Ugyanazokat a kérdéseket tettük fel a művészeknek, és sajnos a válaszok szinte mindenkinél egybecsengenek.- Milyen a közérzete? Harsányi Gábor: - Elem a színészek mindennapi életét, panaszra nincs okom, meg nem is szeretek siránkozni. Megvagyok. Nagyon sokat szinkronizálok, a színházak is foglalkoztatnak. Mostanában a könnyű műfajban dolgozom. A Vidám Színpadon két darabban is játszom, manapság kevés tévéjáték készül, de azért néha ott is megfordulok. Legutóbb az Éjszaka című produkcióban voltam. A rádió szerencsémre rendszeresen foglalkoztat. Játszom a Szabó családban, én vagyok az Ernő. Szeretem ezt a sorozatot. Emlékszem, egészen kisgyerek voltam, amikor elindult. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer még én is játsz- hatom benne. Nem hagytam abba az írást sem, a krimik mellett komolyabbakkal is megpróbálkoztam. Nemrégiben jelent meg egy novellás- kötetem. Most biztos, hogy nehezebb a színészek élete. Túl nagyot fordult a világ. Aki nem tud váltani, szinte menthetetlenné válik. Engem ez nem zavar. Mindig is vállalkozó szellemű ember voltam, akkor alapítottunk magánszínházat, amikor ilyesmiről mások még csak álmodni sem mertek. A Karinthy Színház azóta is jól boldogul. Érdekes színfoltja a színházi világnak. Remélem, hogy a vállalkozókészség még most sem halt ki belőlem. Művészileg nem tett próbára a mostanra kialakult helyzet, de mint családfenntartót, nehéz feladat elé állított. Ha az ember egyedül van, akkor minden könnyebb, de nekem három gyermekem eltartásáról kell gondoskodnom, és ez nem egyszerű. Csala Zsuzsa: — Bizonytalan. Nem érzek semmi fixet az életemben. Nem érzek semmi biztosat. Színházunkban megszűntek a státusok. Csak az kap fizetést, aki játszik valamilyen darabban. A helyzetünk semmiben nem különbözik másokétól. Nagyon leszűkültek a lehetőségek. Harmincöt éve vagyok a pályán, és jóformán soha nem volt szabad estém, most, ha véletlenül érkezik egy felkérés, szinte csodának számít, mert egyre kevesebb az a művelődési ház, amelyik még képes színházi estet rendezni, mert az embereknek jó, ha telik kenyérre, esetleg tejre. Itt van ez a BT-rend- szer. Valamennyien kénytelenek vagyunk ezzel foglalkozni, pedig nem is értünk hozzá. Áfa van, meg könyvelő. Két darabban is játszom a színházamban, az Apa csak egy van és a Család ellen nincs orvosság címűben. Ezek elég régi produkciók, de szerencsére óriási sikerük van. Nagyon örülök, hogy ebben benne lehetek, mert meggyőződésem, hogy ez most a legnagyobb siker színházi világunkban. Negyedik éve játsz- szuk egyfolytában, és szerintem az idők végtelenségéig lehetne játszani. Az egy kicsit szomorú, hogy kénytelenek vagyunk külföldi darabokat játszani, mert egyszerűen nincs magyar vígjáték. Biztosan vannak íróink, de nálunk nem nagyon jelentkeznek. Valarmkor nagyszerű bohózatíróink voltak, szinte sorba álltak a színház előtt. Most senki sincs. Ez a Bencsik-darab is már harmincéves, de fantasztikus siker, és egy nagy sikerben akkor is élmény részt venni, ha csak kis szerepet játszik az ember. Sáfár Anikó: - Elvagyok, mint mindenki a szakmában. Nem túl sok lehetőséggel, de ha csak egy pici esély van, annak is nagyon örülök. Színésznő vagyok, ez a szakmám, máshoz nem értek. A színházi világban kell valahogy boldogulnom. Egészen más a valóság, mint ahogy azt annak idején, a pályám kezdetén elképzeltem, de a kisebb szerepeknek is nagyon örülök, különösen, ha figyelembe veszem, hogy mennyien vannak, akik egyáltalán nem dolgoznak. Munkanélküliként vegetálnak. Játszom a Család ellen nincs orvosságban és az Apa csak egy van címűben. Kettős szereposztásban játszszuk, és érdekes, hogy ez egyáltalán nem zavar. Valamikor ez elképzelhetetlen lett volna számomra. Már régen túl vagyok az ilyesfajta érzékenységen. Az idő múlásával sok mindent lejjebb szállít az ember. Igényeket, szerepeket, nagyobb jelenlétet színházi életünkben... Szeretem az ilyen tájelő- dásokat is, mert legalább van egy fórum, ahol hírt adhatunk magunkról, és a vidéki közönség szeretete kárpótol azért, hogy nem nagyon foglalkoztat sem a tévé, sem a rádió.- A közeljövőben milyen munka vár Önre? Harsányi Gábor: - Érdekes szerepre kértek fel. Szurdi Miklós rendezésében kínait fogok játszani. Vagy 150 szót kell kínaiul elmondanom. Sok mindent játszottam már színpadon, de kínait még nem. Csala Zsuzsa:- Egyelőre fogalmam sincs, hogy milyen feladataim lesznek. Azt sem tudom, hogy a Vidám Színpadból mi lett. Bodrogi Gyula, az igazgatónk január elsejétől egy teljesen új típusú színház vezetője lett. Közhasznú társa- saság lettünk, mi vagyunk a kísérleti nyulak. Ha ez nálunk beválik, akkor valószínű, hogy máshol is bevezetik. Sáfár Anikó: - Nem tudom, hogy milyen feladataim lesznek ebben az új rendszerű felállásban, de az egy kicsit megnyugtat, hogy a színház számít rám. Valószínűleg ugyan ilyen karakterszerepet kapok a következő darabban is, mint ebben az előadásban. És készülünk a nyári kabaréra. Már alig várom az olvasópróbát. Palotai István (Új Kelet) A második világháborút követő évek „röghözkö- töttsége”, ami a kommunista országok polgárainak jussává vált - az oroszon kívül -, szinte anakronizmussá tette az idegen nyelvek tanulását. Nem arról van szó, hogy a nyelvoktatás mennyiségi mutatói romlottak volna, hanem a megtanult nyelvek gyako- rolhatatlansága árnyékolta be az oktatás perspektíváit. így aztán nem csoda, hogy egy nyelvtanár-gene- rációnyi idő után valami egészen elképesztő jelenség ütötte fel a fejét: általánossá vált a „vegytiszta” nyelvoktatás. Pontosítva: a tanulók hatalmas szókincset szereztek, a nyelvtant kiválóan alkalmazták, azonban a leghalványabb fogalmuk sem volt a kiejtésről, ami nem is csoda, hiszen in vivo (az életben) még csak nem is hallották az anyanyelv használatát. így aztán — nyilván a tudományok ismert „önvédelme” következtében - kialakult egy olyan nézet (és sajnos gyakorlat), hogy a kiejtés nem is annyira lényeges, úgy sem tudja az idegen diák megtanulni, arról nem is beszélve, hogy attól, hogy rossz a kiejtése, még megértik... Megértik? Egyáltalán nem biztos. Amire ugyanis mi sokszor azt hisszük, hogy „azt” mondjuk — csak éppen pontosan nem olyan hangzással -, az egyáltalán nem biztos, hogy tényleg „azt” mondjuk... Addig, amíg „csak” a szimpla vagy kettőzött mássalhangzók, avagy a magyarral azonos magánhangzók hosszú, illetve rövid eltéréséről van szó, nincs nagyobb baj, mert egy kis odafigyeléssel magunk javíthatunk a hibán, és máris azt mondunk, amit akarunk. A neheze akkor kezdődik, amikor idegen hangzók ejtéséről van szó. (Csak a példa kedvéért: a svéd nyelvben a „Kära-skära-tjära-kärra szavak ejtése magyar füllel roppant közel áll egymáshoz, és legyszerűsítve valamennyi magyarosan „se- rának” ejthető. Pedig ez az „apró” hanyagság meglehetősen zavarossá teheti mondandónkat, hiszen jelentésük: kedves-vágni- kátrány és rogoza talicska! Magyarán, ha nem „úgy” mondjuk, ahogy kell, hát nem is „azt” mondjuk.) Ez persze elég durva példa a kiejtési hibákra, azonban a kisebbek is megke- seríhetik az életünket külföldön. Akármennyire hihetetlen, de a kiejtés fontosabb még a nyelvtannál is! Furcsa módon, ha valaki egy-két nyelvtani hibát ejt, de a kiejtése hibátlan, a külföldiek szemében „sokkal jobban” beszéli a nyelvet, mint a kiváló nyelvtannal, de rossz kiejtéssel beszélők. Ebben a kitágult térben, amelyben manapság élünk, jó lenne tehát nagyobb hangsúlyt fektetni erre a kérdésre. Ma már megtehetjük. I Sáfár Anikó, Kosa András Bozsó Katalin felvételei I I * Harsányi Gábor Csala Zsuzsa
