Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-24 / 46. szám

#ÍJ Kctct Falujáró 1997. február 24., hétfő Fráter-kúria Bánom a váram! Kótaj község a XIX. század elejéig Keresztút néven szere­pelt. Más források a XVII. szá­zadra teszik a névváltozást. A lakosság értesülései szerint a település korábban a hídon túl húzódott, ott, ahol most a Frá­ter-kúria található. Első emlí­tése 1383-ból származik. Zsig- mond király 1406-ban adta az Ibrányi család birtokába, a XVI.században már mezővá­rosként emlegették. A XVI. században reformátussá lett népesség 1597-től önálló egy­házközségben élt, és hasz­nálta a középkori eredetű temp­lomot. Az 1696 évi katolikus templomösszeírás fatemplo­mot talált benne, de a falu a török világ végi felszabadító háborúk idején néptelen pusz­tává lett, s így már sem az 1699. évi, sem az 1733—37. évi temp­lomösszeírásokban nem szere­pel. Az 1799-es katolikus egy­házlátogatás szerint: „a refor­mátusoknak Vay István földes­úr nyerstéglából építtetett egy templomot akkor, amikor a falu egy—két évvel ezelőtt új­ból benépesült. Korábban ugyanis pusztán állott.” 1787- ben a helyi katolikusok a következőket írták a várme­gyéhez: „amely puszta temp­lomot mi, katholikusok akar­tunk a magunk számára elfog­lalni és felépíteni, azt az itt lakó reformátusoknak megítélni, minket pedig amaz alkalmat­lan, szoros motsárok között lévő helyre igazítani méltóz- tatott”. Az 1789. évi renoválás a régi templom bővítését és tá­maszokkal való megerősítését jelenthette. 1831 -ben Vay Mik­lós javíttatta a templomot. To­ronyépítésre már 1846-ban gyűjtést kezdtek, de az csak 1862-re épült fel. 1898-ban is­mét renoválást végeztek, majd 1964-ben szakértőkkel folyta­tott nagyobb méretű tatarozás­kor a lelkész a következőket jegyezte fel: „a szentély keleti oldalán egy keskeny, félkör­íves ablak, a délkeleti falon egy keskeny ajtó, a hajó déli oldalán egy féköríves ablak és egy félköríves kapu került elő. A nyílások kőkeretesek, s be­falazásuk téglával történt a tér­___KótaJ___I mé skő falazatban. Megállapít­ható volt, hogy a hajót nyugat felé bővítették, s hogy a déli oldal két támfala utólagos tég­lafalazás.” A 386 kilogrammos harangot Seltenhofer Frigyes öntötte 1937-ben Sopronban, a hatvan kilogrammosat ismeretlen he­lyen öntötték. Felirata: Isten dicsőségére a Keresztút eklézsia számára készítették a maguk költségén Hóri András és fele­sége, Rácz Zsuzsanna. A refor­mátus templomot műemlék jel­legű épületként tartják számon. A Fráter-kúriát Ibrányi And­rás huszárezredes építette az 1740-es évkekben, a hagyomá­nyok szerint a Krakkó melletti lengyel mintára. A kastélyban a canonica visitatió megállapí­tása szerint 1779-ben kápolna is működött, majd 1867- ben ke­rült a Fráter család tulajdoná­ba. Szabadon álló, földszintes, barokk kastély. A főhomlokzat timpanonjában az Ibrányi csa­lád címere található. A főhom­lokzati fal ablakai között a későbbi feltárásnál és máshol is grisaille modorú freskók kerül­tek elő. Az épületet helyreállí­tották az eredeti falfestések rész­beni megőrzésével. A kúria összes hasznos alapterülete két- százkilencven négyzetméter. Mintegy négyezerhatszáz négyzetméter földterület övezi, amely valamikor gyönyörű park volt. Az ingatlan jelenlegi kezelője a Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kótaji birtokosok voltak töb­bek között: az Ibrányi, Bay, Vay, Csapy, Sokolyi, Bánffy, Kállay, Jármy, Körmendy, Sza- muelyi Pillér cslaádok. Az Ibrányi-Fráter kstély mellett még ma is kitűnő állapotban van a Jármy-kastély. A község bizonyos részeihez legendák is kapcsolódnak. Bánomvára valamikor a hídon túl állt. Egyes források szerint, amikor a törököket kiűzte a la­kosság az épületből, Bánom a váram! -felkiáltással menekül­tek. Azóta a település azon ré­szét, ahol feltehetőleg a vár áll­hatott, Bánomvárának nevezik. Ősi kincsek birtokában A középkori református templom mellé hamarosan új gyülekezeti házat építenek. A középkori templom, bár gyönyörű, télen mégis barátságtalan. Fűtés nincs az épü­letben, így az istentiszteletek próbára teszik a híveket. Vasárnap délutánonként, ha kevesen vannak, a parókia irodájában tartják meg a gyülekezeti órákat. Péter László és felesége nem­régiben kerültek a községbe. Mindketten a Debreceni Refor­mátus Teológián fejezték be ta­nulmányaikat. Péter a kótaji, neje a buji gyülekezetét vezeti. A közelmúltban jótékonysá­gi bált rendeztek a helyi Boros­tyán vendéglőben. A bevételt az új gyülekezi ház építésére for­dítják. Kétszáznegyvenegyezer forint jött össze, a építkezés vi­szont - tavalyi áron - négymil­lió forintba kerül. Az építkezés gyorsasága a becsordogált pénz mennyiségétől függ. A tervek szerint száznégy négyzetméter­nyi területű lesz az épület, amelyben gyülekezeti helyiség, iroda, konyha, mellékhelyiség is lesz. Szervezhetnek majd sze- retetvendégségeket, s itt talál­kozhatnak majd az ifjúság ke­resztyén tagjai. A karácsonyi ünnepségek kivételével itt tart­ják majd a vasárnapi istentisz­teleteket, hiszen legalább száz embert képes majd befogadni a terem. A református gyülekezet áp­rilis 19-én lesz négyszáz éves. Az ünnepség keretén belül tart­ják majd a lelkipásztor beikta­tását, amely nagy esemény a re­formátusoknál. Ugyanis min­den gyülekezet maga dönt a lelkipásztor személyéről, hogy elfogadják-e a jelenlegi tiszte- letesüket vagy nem. Péter Lász­ló nagy tervekkel készül a jövőre. Nemrégiben fejezték be a parókia felújítását, s az új gyülekezeti terem építését sem szívesen adná ki a kezéből. Büszkén mutatja az egyházi kincseket, melyeket a paróki­án tartanak egy óriási faládá­ban. A klenódiumokat 1833- ban vásárolták. Két páros ón- kelyhet - egy-egy megvan tíz kilogramm is -, ezüst serlege­ket, külön férfiak és nők szá­mára. Ezeket a kincseket úrva­csora idején használták. Ma már sokkal könnyebb eszközö­ket alkalmaznak erre a célra. A parókia bejáratát gyönyö­rű, faragott veranda díszíti. Ez­zel szemben áll majd az új épü­let, amelynek hasonló előtere lesz. Távozásunkkor autó gör­dül az udvarra. A tiszteletes asszony tért haza Bujról. A csa­lád egyetlen személykocsija állandóan úton van, hol a buji, hol a kótaji hívekért fáradoz­nak a Péter család tagjai. Próbavizsgáznak a nyolcadikosok A tehetséggondozást és a felzárkóztatást tűzték ki cél­ként a kótaji pedagógusok. Az alsó tagozatos gyere­kek közül a nehezebben ta­nulókat matematikából, magyar nyelvből korrepe­tálják. Évfolyamonként he­tente egy órát foglalkoznak a gyengébb képességű gyerekekkel. Kovalecz Gáborné igazga­tónő szerint legalább a legfon­tosabb tantárgyakból kell ala­pos és biztos tudást adni a gye­rekeknek, hiszen a továbbtanu­láskor ezek lesznek számukra a legfontosabbak. Nem feledkeznek el azonban a tehetséges gyerekek fejlesz­téséről sem. Tagjai a Rétközi Iskolaszövetségnek, s minden meghirdetett versenyen részt vesznek. Kevés az olyan alka­lom, amikor nincs kótaji kisdi­ák a dobogósok között. A TIT által szervezett versenyekre is gyakran beneveznek, ezek a vetélkedők viszont önköltsége­sek. A jobb képességű tanulók szüleinek bizony zsebbe kell nyúlni, ha gyermekük esélyes egy-egy megyei fordulón. Az utaztatás költségeit az iskola vállalja. A felső tagozatosok számára matematikából, kémiából, kép­zőművészetből, angol nyelvből tartanak külön órákat. Rendsze­resen megjelenik a Diáktükör című iskolaújság, amelyet a gyerekek írnak és szerkeszte­nek, természetesen tanári segít­séggel. A TIT-en keresztül het­venegy gyerek heti egy órában számítógépes szakkörön tanul­hat. Tizenkét gépe van az in­tézmények. Kisebb rendelle­nességgel rendelkezők, lúdtalp- pas, gerincferdüléses gyerekek számára gyógytornát tartanak. A zenei érdeklődésűek tagjai le­hetnek az énekkarnak. Az igaz­gatónő szerint a legfontosabb, hogy nyugodt, kiegyensúlyo­zott légkört teremtsenek, amely­ben a gyerekek jól tudnak ta­nulni, a pedagógusok pedig képesek tudásban, emberségben a legtöbbet adni. A nyolcadiko­sok év végén vizsgán adnak számot tudásukról. Matematika írásbelire és magyar szóbelire készülnek. A pedagógusok megfigyelték, hogy a diákok, miután túlvannak a felvételin, gyakran lazítanak s elfelejtenek tanulni, így a középiskolában már hátránnyal indulnak. A vizsgával viszont késztetik őket a folyamatos felkészülés­re. Igaz, ezek ajegyek nem szá­mítanak a bizonyítványba, ron­tani nem lehet az év végi jegyen, de javítani igen. A vizsgát egyébként egyfajta próbának is szánják, ugyanis a NAT előírja ezt a fajta számonkérést. Az oldalt Kozma Ibolya írta. Fotók: Csonka Róbert Marad a vízdíj Hosszú ideig csak a kis­vasút volt az egyetlen köz­lekedési lehetőség Kótajban. Nemrégiben a megszűnés veszélye fenyegette, így az önkormányzat is támogatta a kisvasút továbbélését. Je­lenleg hét-nyolcezer utas veszi igénybe ezt a közleke­dési lehetőséget. Mivel a település Nyíregy­háza vonzáskörzetében van, így az idegenforgalmi lehe­tőségek korlátlanok. A Tisza sincs távol, mintegy húsz ki­lométerre található, így a lá­togatók hódolhatnak a vízi turizmusnak és a horgászás­nak. Az utóbbi időben sokat fejlődött a 4280 fős község. Bevezették a gázt, befejez­ték a szennyvízelvezetés első ütemét. Útépítésre az utóbbi hat évben több mint húszmillió forintot fordítot­tak, járdaépítésre közel egy­milliót. Kétszáz lakásban van kábeltévé, a telefonfej­lesztés folyamatos. Fodor Lajos polgármester és a képviselő-testület azon munkálkodnak, hogy minél könnyebbé tegyék a lakos­ság megélhetését és lazítsa­nak terheiken. A többi tele­püléssel ellentétben nem ad­ták el sem a gázvagyont, sem a Titász-részvényeket. Úgy gondolták, hogy a jelentős lakossági hozzájárulással ké­szített értéket nem szabad negyven-ötven százalékos áron elkótyavetyélni. A víz- közművagyont sem vitték be a Nyírségvíz Rt.-be. Tizenöt- millió forinttal tagjai a társa­ságnak, az ivóvizet a Nyír­ségvíztől veszik, s a szenny­vizet is oda adják el.- Egyre magasabbak az árak - mondja a polgármester -, mi viszont nem tervezzük a vízdíj emelését Nem nyere­ségre törekszünk, hanem a kótajiakon szeretnénk segí­teni. Reméljük, a beszedett pénzek elegendők lesznek arra, hogy fedezzük a költsé­geket és az esetleges beruhá­zásokat, fejlesztéseket. Korábban öt ezrelék volt az ipari adó, most nyolc ez­relékre emeltük. Kommuná­lis adóra ezernyolcszáz fo­rintot szedünk. A szerencse- játékokkal foglalkozók 1,2 százaléknyi adót fizetnek. Január 1-jén megalakítot­tunk egy közhasznú társasá­got, amely az önkományzat gazdálkodási feladatait lát­ja el. A vagyonműködést szabályozza, és finanszíroz­za az intézmények működ­tetését. Örömmel tölt el min­ket, hogy a Fráter-kúriát fel­újították. Az viszont bosz- szantó, hogy évek óta üre­sen áll. A több millió forin­tos beruházás után is tönk­remegy a gyönyörű épület, ha semmire sem használják. Korábban úgy volt, hogy a megyei levéltár költözik ide, mégsem úgy történt. A kö­zelmúltban Raja Ferenc mi­niszter úr is megnézte. Meg­állította, hogy parkosítani kellene. Azóta sem történt semmi. Idegenforgalmi cé­lokra is hasznosítható lenne a kúria, amely a község dí­sze és történelmi öröksége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom