Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

Interjú 1997. február 22., szombat „En akartam azt, hogy lázárjának!” Beszélgetés Oláh Albertiéi, Kisvárda polgármesterével, volt megyei alelnökkel és volt SZDSZ-es politikussal Palotai István interjúja. Hogy érzi magát függet­lenként?- Mind a mai napig kérdés maradt, hogy valóban függet­len vagyok-e? Mint volt SZDSZ- esnek, lojálisnak kéne lennem a párthoz, annak politikájához. De nem értek egyet a koalíci­óval. Sem az országossal, sem a megyei közgyűléssel, ahol éppen a parlamentben ural­kodó párt bírálja a parlament­ben ülő koalíciós partnerét... Az ön „felállása” meg­lehetősen viharos érzel­meket váltott ki.- Az igazi történetet még sehol sem írták meg. Először is „összeférhetetlen” voltam. Hogy a háttérben, és Kuncze belügyminiszter úrral milyen tárgyalásokat folytattam, azt a párt megyei és országos elitje tudta... Nem voltam elég óva­tos. Pedig minden előjel arra utalt, hogy nagyon is figyel­jek oda, főképpen a megye­székhelybeli mesterkedésekre. Például, amikor Kuncze Gábor­ral Tatán ültem egy asztalnál, és éppen az összeféiheteüenség kérdéséről tárgyaltunk, Lázár János is ott ült mellettem, a hát­térben pedig Bartha, Felber- mann és Szentesi urak - már el­vonulva - valószínűleg a „sí­romat ásták”... Aztán már min­den forgatókönyv szerint zaj­lott. Köztudott volt, hogy nem vagyok híve a megyei MSZP- SZDSZ koalíciónak. Ezt folya­matosan éreztették is velem a közgyűlésben, akkortól kezd­ve, hogy a Mérleg utcából le­jött az „ajánlás”, egészen a vég­kifejletig. Ebből lett nagyon elegem! Igazán nem vesztem senkivel össze, és az egészből csak nekem lett előnyöm. Azt akartam, hogy kizáijanak! Tekintsünk kicsit vissza! Ön szerint mi volt az oka annak, hogy az országos koalíció megyei szinten nem alakult meg?- A másik oldal tagadhatat­lan érdeme. Hamvas László úrnak - bármennyire is támad­ják őt - elévülhetetlen érde­mei vannak abban, hogy je­lenleg Zilahi úr a közgyűlés elnöke. Roppant keményen megszervezték a szavazókat. Akkor frakcióvezetőként ép­pen én gratuláltam a győzel­méhez, és arról beszéltem vele, hogy megpróbálunk konstruk­tív ellenzékként viselkedni. Tudtam jól, hogy ezenközben már nemcsak jómagam, ha­nem a nyíregyháziak is meg­egyeztek a háttérben a másik oldallal, a győztessel. Létezett valamiféle nyo­más az országos vezetők részéről?- Akárhogy nevezzük, ez ajánlás volt. Azt üzenték, hogy „szerencsés lenne egy MSZP- SZDSZ megyei vezetés”. Egy ajánlás általában nem kötelező érvényű...- Az országos koalícióval sem értettem egyet. A küldött- gyűlésen is az ellene szavazók táborában voltam. A jelen helyzet legnagyobb vesztese az SZDSZ. Elvesztette a presz­tízsét. Úgy érzi, hogy „eltolta” az SZDSZ-t a partner po­litikai irányába?-- Szerintem igen. Az SZDSZ elvesztette azt a tömegbázist, amelyik 1989-ben azért állt mel­lé, mert elege lett az elmúlt negy­ven év politikájából! Az SZDSZ-t azokban az években a kommu- nistaellenesség jellemezte. A hangja mindenesetre éle­sebben ellenzéki volt, mint például a „nyugodt erőé" -azMDF-é...- Ezért lettem SZDSZ-es. Hova tűnt ez a hang?- Szeretném megérni, hogy egy­szer valaki Pető úrnak is felteszi ezt a kérdést Ezek szerint Ön úgy látja, hogy az SZDSZ két lépcsőben farolt ki a szavazóbázisa alól? 1989- ben, majd 1994-ben...- A második volt a súlyosabb. Kár is kerülgetni a forró kását, az SZDSZ akkoriban mindenkép­pen részesülni akart a hatalom egy kis szeletkéjéből! Talán fur­csa, hogy ezt pont én mondom, aki ennek a városnak az élén a hatalom egy kis szeletkéjéből szereztem. Hozzátartozik az igaz­sághoz azonban, hogy az előző kormány - az „ősi ellenfél kormá­nya” - nem zárta ki a fejlesztésből Kisvárdát, hiszen 2,3 milliárdot adott. Ez a mostani kormány vi­szont egy profi kormány. Hatal­mas tapasztalatokkal rendelke­zik és a lobbizás ma már csak kisded játék. Az MSZP is közeledett vajon ideológiájában az SZDSZ- hez?- Ma az MSZP fő ideológusai sokkal inkább liberálisok, mint az SZDSZ-éi. Akár, ha a gazda­ságról is beszélünk, azt tapasztal­hatjuk, hogy ők a saját elveiket adták fel. A választásokat ponto­san azzal nyerték meg, hogy szo­ciális érzékenységről beszéltek, viszont a kormányzati gyakorlat­ban liberális politikát folytatnak. Mostanában egyre inkább hallani a szabaddemokraták köreiből, hogy jobbra is nyitni kéne, nem lenne szabad egyirá­nyú elkötelezettséget vállalni.- Nem vagyok fanatikus libe­rális, ezt az is igazolja, hogy ta­lán elsőként Kisvárdán adták vissza az egyháznak az egyik gimnáziumot. Ugyanakkor me­gyei szinten meg lehet állapítani annak tényét, hogy akit kizártak, kirúgtak, kicsaptak vagy elmen­tek - ma már többen vannak, mint akik bent maradtak. Meg kell nézni ezt az SZDSZ-szervezetet. Emögött ma már nincs tömegbá­zis. A legnagyobb bázisát - Kisvárdát - elvesztette. I Ön szerint kik maradtak?- Akik jobban ragaszkodtak a hatalomhoz, mint mi. A hatalom ugyanis némelykor pénzzel mélhető. Nekem van tisztességes szakmám, amit a polgármester­ségért abbahagytam. Sokáig ví­vódtam azon is, hogy vissza­menjek... Az SZDSZ megyei vezetése mögött - ismétlem - nincs tömegbázis! Körülbelül annyian vannak, mint ahány tisztséget ott maguk között el­osztogattak. A MET (Megyei Egyeztető Tanács) megyei alel- nöke voltam. Második ember Iványi úr után. Ismerem a ténye­ket. Például azért küzdöttük föl Lázár Jánost ebből a térségből, hogy a megye és Nyíregyháza egyensúlyát képviselje. Nem si­került. Ahogy kiléptem, Nyír­egyháza rögtön elfoglalt minden felelős pozíciót. Poroszka Ottó­ról csak annyit, hogy amíg én ott voltam, addig nem jutott sze­rephez, mert akkor még a vidé­ket meg tudtam győzni. Vissza­Oláh Alberta megyei közgyűlés volt alelnöke. Az SZDSZ- ben magas funkciókat töltött be. Amíg ki nem zárták a pártból. Kisvárda polgármestere. Személye körül - ki­zárásáig - állandó viharok dúltak. Most, hogy immár „csend van”, úgy érezte, tartozik annyival, hogy elmondja a nyilvánosságnak a saját igazságait... térve a kérdésre, a hatalom néha egzisztenciális kérdés is, főleg azoknak, akik ebből akarnak megélni. Tiszteletdíjak, s a töb­bi... Megszámlálhatatlan olyan tisztség van, amikből pénzeket lehet lecsípni, és akkor lehet po­litizálni, lehet áskálódni, más­nak vermet ásni. Összeférhetet­lenség? Nagyon elegem lett az olyan esetekből, amikor az én ügyemben a szószóló vagy a rám követ dobáló valaki a „legössze- férhetetlenebb”. | Konkrétan?- Őt már így utólag teljesen felesleges megbántani. Köz­tisztségviselő. Tudomásom sze­rint pártban vesztő tisztségeket és egyebeket nem vállalhat. Van egy másik példa: a Sóstó Rt. Tudott dolog volt, hogy Zilahy úr engem jelölt a felügyelő bi­zottság élére. De mint a megyei közgyűlés akkori egyik alelnö­ke, nem vállalhattam Ilyen tiszt­séget. Jóbarátok, akiket bese­gítettem a megyei hatalomba jól tudták, hogy két nap múlva lemondok az alelnökségről. Akkor megszűnt volna az ösz- szeférhetétlenség. De ezt ők nem várták meg és megszerez­ték maguknak ezt a tisztet is. Fogadd be a tótot, kiver a házból?- Szó szerint ez történt. Nem kertelek: néhány SZDSZ-es an­nak köszönheti mai tisztségét, hogy én ott voltam. Az is tény, hogy ha nincs Kisvárda, akkor nincs megyei frakció, hiszen ez a város önmagában több szava­zatot adott, mint a többi együt­tesen! Ezek a fiúk most a három év alatt a fehér asztalnál, mialatt egymás közt osztogattak, adtak- vettek, folyt a szemfényvesztés és egyebek, sikerrel elvesztették a szavazóbázist, és most ismét ezután szaladgálnak. Ezek szerint volna egy klikk, amelyik zsebre vágta a várost, és most a megyé­vel próbálkozik?- Csak egy példát mondok. Az egyik frakciótársam a lista össze­állításakor azt mondta: „Gyere­kek, én azért akarok a lista élén állni, mert vállalkozó vagyok, és létszükségletem, hogy bekerül­jek a megyei közgyűlésbe”. Na, ettől kezdve lesz az embernek hányingere. Az én összeférhetet­lenségi ügyem vonatkozásában egy „kibővített klikk” hatalmas csatába kezdett, mindkét nyír­egyházi alapszervezet „megtár­gyalta” a helyzetemet, majd a küldöttgyűlés azt a döntést hoz­ta, hogy ki kell lépni még a koa­lícióból is... Én meg azt mondom: Gyerekek! Annyi bizonytalan ügy található Nyíregyházán az SZDSZ-szel kapcsolatban. Nem azzal kéne inkább foglalkozni? A nyíregyháziak majd egy évig mást sem csináltak, mint a me­gyei közgyűlés működését tár­gyalták. Azzal vádoltak minket, hogy szertelenül, milyen rosszul végezzük a munkánkat. Felvetet­tem, hogy mi lenne akkor, ha a megyei közgyűlés is megtárgyal­ná a nyíregyházi helyzetet? Per­sze, erre felfortyantak, hogy ez Nyíregyháza önkormányzatának belügye! Mit szól ehhez az országos vezetés? Tudnak minderről? Mond nekik valamit, hogy az Önt az SZDSZ-frakció élén követő dr. Lenti István is rö­vid időn belül lemondott?- Korrigálnom kell. Ez már nem megyei frakció, hiszen a szabályzat hat főben állapítja meg a frakciók minimális létszá­mát. Lenti úr lelépése várható volt. És nem csak az övé. Ami­kor kirúgtak, egy hétig a pesti pártközpontban lázasan keres­ték a fellebbezésemet. Nem fel­lebbeztem. Minek? Ahonnan ki­rúgtak, nem megyek vissza. Azóta egyszer beszéltem már Pető úrral, akit nagyon jó poli­tikusnak tartok, és egészen biz­tosan létezik olyan csoport, amelynek jó ez a politika, amit folytat. Megegyeztünk, hogy nyugodt körülmények között megbeszéljük az ügyemet, de va­lahogy ez elmaradt. Ő sem hívott, én sem kerestem. Ő valószínűleg tudja miért, én viszont már tu­dom, hogy miért nem kerestem. Újra megkérdem: Ön sze­rint az országos politiku­soknak mi a véleményük a megyei helyzetről?- A fiúk saját jól felfogott ér­dekükben valószínűleg „etetik” őket, de akkor úgyis ki fog tömi a balhé, amikor kiderül, hogy nincs, aki az SZDSZ mellé álljon. | Ezt nem tudják odafönt?- Nem. A Mérleg utca olyan, mint egy elefántcsont torony. Ha le is jön ide néhányszor egy főnök, hát az itteniek gyorsan összetoboroznak pár embert, hogy legyen, akivel találkozzon. Meg lehet a választásokat nyerni kizárólag pénzzel?- Lehet, hogy a tömegek eltá­volodásának is köze van a pénz­hez. Lásd Tocsik-ügy! A válasz­tásokat azonban csak pénzzel nem lehet megnyerni! Töme­gek kellenek hozzá. Nem szur­kolok az SZDSZ sikertelensé­géért, hiszen ebben a pártban nagyon sok remek politikus van. Ha viszont kézbe vesszük az 1990-es választásra készült képeslapot, melyen a „mi csa­patunk” - tíz mosolygós em­ber - volt látható, szomorúan tapasztalhatjuk, hogy öt már nincs közöttünk! Nincs ott már Kiss János, Tölgyesi Péter, Ta­más Gáspár Miklós, Rajk Lász­ló, és Weklernek sincs már oly sok kedve mosolyogni... | És Oláh Albertnek?- Miért ne? Az biztos, hogy a választásokon valahol fel fogok tűnni, de novemberig egészen biztosan nem mon­dok senkinek se igent... Óva­tosabb lettem! Befejezésül azonban elmondom a megyei alelnöki posztról való lemon­dásom konkrét történetét. Ta­tán találkoztunk Kuncze úrral és a Budapestről azzal a céllal érkezőkkel, akik az én és a Hamvas úr összeférhetetlensé­gi ügyét vizsgálták. Megbe­széltük, hogy lemondok a me­gyei alelnöki posztról, és kibővített hatáskörrel tanács­nok leszek. Ez a poszt azon­ban az SZDSZ-nek túl „ala­csonynak” bizonyult. Amikor jöttem hazafelé, már felhívott Szentesi úr, és kérdezte, hogy lemondok-e? Mondtam, hogy igen. Másnap az irodámban Kisvárdán frakcióülést tartot­tunk - mind a hatan itt voltak. Bejelentettem a lemondáso­mat, sőt, még Zilahi urat is fel­hívtam, hogy másnap beme­gyek és benyújtom neki is. Már szinte felálltunk az asztaltól, amikor Bartha úr megszólalt: ,ÁUjon meg a menet! Hogy fogunk a tagságunknak arról számot adni, hogy a hatalom­ról csak úgy lemondunk?” Ekkor az én tanácsnoki szere­pem alternatívájaként azt ja­vasolta, hogy jelöljünk ki újabb alelnököt. Többekkel ellentétben Lázár Jancsi a párt érdekeire való hivatkozással elvállalta. Nem haragszom rá, hiszen mindenki úgy ér el kar­riert, ahogy tud. Másnap dél­ben - a tudtomon kívül - a fiúk összehívtak egy sajtótá­jékoztatót, miközben én dél­ben megjelentem Zilahi úrnál, és - bár ő intett tőle - benyúj­tottam a lemondásomat. A köz­ben megtartott sajtótájékozta­tón azonban már csak erről az alternatíváról esett szó, és fel sem merült a tanácsnokság kérdése... Nagy tanulság: az ember nézzen szét, mielőtt le­lép a járdáról. Hiszen voltak előjelek. Bartha úrék már ré­gen bírálták a munkámat, hol azért, mert közel kerültem Zi­lahi úrhoz, hol pedig azért, mert nagyon eltávolodtam tőle, és „nem tudok együttmű­ködni vele”. Azt mondták, hogy érvényesítsem jobban az SZDSZ politikáját. Gondo­lom, úgy kell „működni”, hogy minden pozíciót, amit lehet, meg kell szerezni, azt tisztességesen önmagunk kö­zött el kell osztani, és akkor jól működik a csapat. | Ennyi?- Ennyi! (Ez nem egy szokványos hétvégi beszélgetés. Ez már „ügy”. így teret kap majd a másik oldal is - a szerk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom