Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-18 / 41. szám

1997. február 18., kedd Interjú #[J Kelet Koalíció - pénz - hatalom Elmélkedés Iványi Tamással Oly isteni vagyok! Oltári pácban a Mandala-apácák Láttak már apácát bugyiig felhúzott szoknyában tán colni? Hát igen! Nem mindenhol vár a hűtőben négy hulla a tisztes temetésre, hogy végre megkezdje szo­kásos útját a mennyekbe! Tapolcai Zoltán (Új kelet) A kisvárosban a félresike­rült gombapaprikás miatt úgy hullottak a zárdában lakók, mint a legyek. S ez elég volt Dán Goggin-nek, hogy dara­bot újon belőle. Dobos Lász­lónak., a Mandala Dalszínház igazgatójának pedig elég volt a két éve raktárban po­rosodó díszlet, hogy műsor­ra tűzze az Apácashow-t. Ugyanis a Madách Színház sztáijai épp két éve nyáron ragadtatták tapsra és nevetés­re a tisztes nagyérdeműt ugyanezzel a darabbal Psota Irén vezérletével. így a mér­ce valahol a mennyekben le­beg, s szinte csak átfutni le­het alatta, még a leverésre sincs lehetőség. Ezért így, főpróba után, bemutató előtt néhány észrevétellel szeret­nénk segíteni. Oltári nagy pácban vannak a Mandala-apácák, szám sze­rint öten. A kimondottan az egyéni sziporkákra épülő da­rabbal kell megküzdeniük, miközben még a színpaddal, a szinészmesterséggel és a tech­nikával is hadilábon állnak. Apropó, technika! Remél­ve, hogy csak a nyilvános fő­próba rendszeres bakija volt, de mintha minden dal kísérő­zenéjét a tengerparton vették volna fel. Úgy surrogott és zúgott, mintha a déli szél kor­bácsolná a hullámokat. Mel­lette szinte egyszerre suttog­ta a nézőtér: kapcsold be, kap­csold be! A felszólítás a há­rom rutintalan szereplőnek szólt, akiknek mikroportját hiába rejtette a fityula, ha azt a fránya gombot az ének előtt nem kapcsolták be. így lema­radtunk a darab talán egyik leglátványosabb betétdalá­ról, Roberta nővér (Milka Ju­lianna) múltidézéséről, ami­kor a fekete-fehér szentvilág helyett még bikavadító vö­rösben ropta vérforraló táncát. Bokor Gabriella a pöt­tömke nővér szerepében ví­gan csivitel, de látszik, hogy ezt nem neki szabták és szán­ták. A spárgája és a tütükében végigtipegett hattyú halála csodaszép, de halovány hang­jába egy kis erőt kell csalnia. Felejthető Amnézia nővér (Pap Rita) első próbálkozá­sa is, hiszen kihasználatlanul hagyta kellemes hangját, és azt a nem mellékes körül­ményt, hogy ő lesz a kulcsfi­gura a darab végső részében. Megmaradt végig az amné- ziás esetlenségben. De hogy jót is mondjak! Milka Julianna - már ha be­kapcsolja mikrofonját - Ro­berta nővérként testresza- bott, dúskeblű szerepet ka­pott. Élvezi a dévajságot, hogy egyszer igazi díva le­het, amikor érte tombol majd a publikum. Hát tombolt is, a dühtől, hogy miért nem hall egyetlen piszt sem az egyik legjobb betétdalból. Vajda Éva Huberta nővére a forgatókönyv szerint a má­sodik helyen áll a rangsor­ban, és az alakítása is ezüst­érmet érdemel, de még fél kiengedni a hangját. Kettő­se a főnővérrel tudatta min­denkivel, hogy két főszerep­lője van a show-nak. Szinnyei Andrea megszok­ta már, hogy állandó dicsé­retet kap az ítészektől: a ma­roknyi csapat egyetlen hölgy­tagja, akikre épül a Mandala Dalszínház. Most is elég volt a két felvonás fináléját ráosz­tani, hogy fergeteges hatása legyen az előadásnak. Az el­sőnél nem volt egyetlen em­ber sem a széksorokban, aki­nek ne fájt volna a nevetés­től - uram bocsá' - a röhö­géstől az oldala, míg a máso­diknál aztán megtapsoltatott mindenkit. De hogy nagy a teher, az rajta is meglátszik. Többször játssza túl a szere­pét, és az idétlen bicegéséről is jobban tenné, ha leszok­na. Egész lényéből árad a fi­atalság, nehéz elhitetnie, hogy egy kiszáradt aggszűz. Dán Goggin beállt a sorba, tucatmusicalt csinált, ami nem más, mint egy kalapozó esztrádműsor, összeterelge­tett dalokkal, halovány ke­rettörténettel. A Macskákból senki sem hiányolja a cselek­ményt, ami összetartja, az a macskáknál már megszokott gőg és felsőbbrendűség. Ez a darab tiszta és őszinte. A közönség az eredeti helyszí­nen érzi magát, hiszen a más­fél óra a forgatókönyv sze­rint is csak egy dalcsokor, néhány kiszólással, vetélke­dővel, ahol a szerencsések szentképeket nyerhetnek. Igen, az Apácák sikerdarab. Lehet. Am ahhoz profi színé­szek kellenek. De mint ahogy azt Dobos László fennen han­goztatja: a Mandala amatőr együttes. Ennek ellenére nyil­vános főpróba dukál, és van bemutatóbérlet is. A nyíregy­házi viszonyokat és iszonyo­kat sejtetve, Debrecenben. Mert ott szívesen látják őket. Ugye, senki sem próféta a maga hazájában. De úgy látszik, apáca sem. Palotai István (Új Kelet) Mostanában viharfellegek vonulnak át a koalíciós pártok pénzügyei felett. Kétes forrá­sokról, „tocsikolásokról” esik szó, miközben bőven lenne egyéb teendője is a Tisztelt Háznak, mint ezen huzakodni. A felmerült kérdések mellett viszont valóban lehetetlen szó nélkül elmenni - hiszen nem kisebb dologról van szó, mint közpénzek kétes kezelésének vádjáról... Azt hiszem, mindezektől füg­getlenül sem érdektelen felve­tés, hogy a kormány nem balol­dali, hanem liberális gazdaság- politikát folytat. Mivel a pénz világával leginkább általában a liberális pártok tartják a kapcso­latot, nem lett volna célszerűbb úgy kötni koalíciós egyezsé­get, hogy a pénzügyminiszter SZDSZ-es legyen? - kérdezem Iványi Tamás (SZDSZ) ország- gyűlési képviselőt, a párt me­gyei elnökét.- Tiszta szívemből kíván­nám, valóban jó lenne, hogy az SZDSZ tartsa a kapcsolatot a pénz világával, azonban ez nem egészen van így. Az tény, hogy az SZDSZ holdudvarában sok elméleti közgazdász van, azonban ez nem jelenti azt, hogy ebben a helyzetben va­gyunk.- A külföldi liberális pártok esetében ez az általános helyzet... Márpedig az SZDSZ jó kapcso­latban áll ezekkel a pártokkal...- A kilencvenes évek elején egy pártnak nagy előnyt jelen­tett, hogy nyelveket jól beszélő - külföldi kapcsolatok tartásá­ra alkalmas - szakértői voltak. A változás - bárki is hajtja vég­re - mindenképpen liberális gaz­daságpolitikán kellett hogy ala­puljon. Az aktuális mozgástér meglehetősen szűk volt, és el­vileg nem játszott szerepet, hogy a pénzügyminisztert Dra- bárnak, vagy Szabó Ivánnak vagy Bőd Péter Ákosnak hív­ják... Kilencvennégyben, azt hiszem, nem lett volna szeren­csés, ha egy SZDSZ-es pénzügy- miniszter veszi át a stafétát. Ez, azt hiszem, komoly feszültsége­ket indukált volna a kormá­nyon belül, és hamar megrázta volna a koalíció működését.- Egyébként létezett olyan „vágyott" tárca, amit az SZDSZ nem kapott meg?- Nem hiszem, hogy lett vol­na a párt által óhajtott tárca, inkább személyeknek lehettek olyan vágyai, amelyek nem nyertek kielégítést. Az SZDSZ elégedett volt, és ma is elége­dett azokkal a tárcákkal, ame­lyeket megkapott. A választá­sokon elért eredmények tükré­ben ez nem rossz pozíció.- Tocsik-ügy. Ön szerint mit tegyenek azok, akiket csak meg­érintett az ügy szele, és mit azok, akik nyakig benne van­nak? Egyszer valaki azt mondta, hogy nem kell ahoz molnárnak lenni, hogy lisztes legyen. Elég, ha csak átmegy a malmon...- Nehéz kérdés, annál is in­kább, mert még igazán nem is tudjuk, hogy ki molnár és ki nem. Jelenleg folyik a molná- rosítás... Mindenesetre ebben a csúnya és zavaros ügyben is fellelhető a pozitívum - neve­zetesen az, hogy senki sem akarja leállítani vagy befolyá­solni azt a vizsgálatot, amely esetleg a kormányra nézve is kellemetlen következmények­kel jár, sőt, segíteni igyekeznek a tényfeltáró munkában. A ko­alíciós pártoknak is az az érde­ke, hogy tisztázódjanak a dol­gok, az érintettség személy sze­rint kiderüljön, és az érintettek az egész ügyért - amit én nem Tocsik-ügynek, hanem inkább Szokai-ügynek nevezek - vál­lalják a felelősséget, hogy azok­ról minden gyanú elháruljon, akik még nem is jártak soha a „malomban”.- Egyetért Horn Gyulával abban, hogy ha egy miniszter lemond pozíciójáról, akkor ez­zel minden felelősségét letudja?- A konkrét ügyet kell meg­nézni...- Konkrétan Suchmann Ta­másról volt szó.- Mindenképpen kívánatos volt Suchmann Tamás lemon­dása. Ebben az esetben akkor lehet kimondani a végsőt szót, ha majd a vizsgálatok lezárul­nak, és egyértelművé válik, hogy ki mennyire volt érintett. Ha valaki - akár miniszterként, akár más pozícióban - olyas­mit követett el, amit a magyar törvények tiltanak és büntet­nek, akkor nem feltétlenül biz­tos, hogy egy lemondás elegen­dő. Nem Suchmann Tamásról beszélek, hanem egy elvről.- És akiről fehéren-fekeién ki­derül, hogy bűnös, de ennek el­lenére ragaszkodik a hatalmá­hoz, a pozíciójához, azzal mi lesz? Kiveti önmagából a pártja és kormánya, akárkiről is van szó, akármilyen pozícióban is van?- Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen. Bízom benne, hogy a magyar politikai kultúra ha­marosan olyan szinten van és lesz Magyarországon, hogy nem kell senkit erőnek erejével ki­rúgni, ha a neve valamilyen ne­gatív összefüggésben napvilá­got látott. Ezzel kormányának és pártjának is segít. Még min­dig sok olyan politikus van vi­szont a magyar közéletben, aki meg van győződve róla, hogy nélkülözhetetlen, és a politikai élet összeomlana nélküle. Nin­csenek pótolhatatlan emberek! (Magamat is beleértve.)- Apropó, politikai kultúra! Ön szerint mikor alakul ki ha­zánkban a politikus szakembe­rek „kasztja” ?- Kialakulóban van. A kül- ügyben például már karrierdip­lomaták vannak... Általában azonban valószínű, hogy egy jó pár ciklusnak el kell telnie, amíg ez a kör kialakul. Egy évtizednek egészen biztosan. Az is lényeges, hogy ez a szak­ma elfogadott legyen, és ne ir­ritálja a választópolgárokat, hogy a „hivatásos” politikus ne legyen pejoratív kifejezés.- Miért, ma az?- Azt hiszem, hogy van ilyen felhangja a dolognak...- Ön szerint kialakultak már a vegytiszta pártok?- A paletta még nem alakult ki teljesen, de igazi gyűjtőpárt, - amilyen az MDF volt - már nincs. Az MDF már méreteinél fogva sem az. Jelenleg a FI­DESZ igyekszik gyűjtőpárttá válni. Ezt a most zajló folya­matot, ami az ellenzék össze­fogására irányul, politikailag kimondottan kívánatosnak tar­tom. A túlzottan szétszabdalt politikai szerkezet eddig sem használt a stabilitásnak.- Hány pólusú a mai parla­ment?- Itt most egy kis zavar van, hiszen liberális pólusnak is kellene lennie...- Az MDNP nemzeti liberá­lis párt...- Igen, valóban, de mostaná­ban vannak olyan jelek, hogy a FIDESZ is igyekszik liberális pólusként megjelenni, sőt, az SZDSZ is azt állítja magáról - szerintem joggal -, hogy liberá­lisértékeket képvisel, és az MSZP egyes köreit is szokták vádolni azzal, hogy túl liberálisak...- Ezek szerint az MSZP még­is gyűjtőpárt ?- Azt hiszem, ma az egyet­len gyűjtőpárt.-Es megéli így „egyberí' ön szerint a választást?- Azt hiszem, igen. Nem tisz­tem, hogy élve boncoljam a koalíciós partnert, de ha azt nézzük, hogy a ciklus közepén jelentkező - gyűjtőpártjelleg okozta - belső nehézségeken úrrá lettek, akkor az a vélemé­nyem, hogy a választásokig mindenképpen egyben marad­nak. Visszatérve a kérdésre, a mai parlamentet négypólusú­nak látom, annál is inkább, mert az MSZP-t és az SZDSZ-t külön pólusnak tekintem, míg az ellenzék két részre oszlik.- Ezek szerint nem is négy, hanem öt pólusról beszél? Vagy az MDNP-t is liberálisnak te­kinti?- Éppen a napokban olvas­tam politikai téziseiket, és sok mindennel egyetértek az abban foglaltakkal. Gondolom, má­sok is így vannak vele, mert jobbára vállalható nézeteket vallanak. Az MDNP az ellen­zékben olyan politikai stílust igyekszik meghonosítani, ami a szakmaiságra alapul az ideo­lógiai csatározások helyett, és ez mindenképpen szimpatikus vonás. Kíváncsian várom, hogy mire lesz elegendő az a másfél év az MDNP számára, ami még a választásokig hátra van. Az tény, hogy jelenleg úgy tűnik, nagyon nehéz helyzetben van­nak a bekerülési küszöb miatt, ezért sem tudom igazán parla­menti pólusnak titulálni őket...- Jól látom, hogy kissé szur­kol is nekik?- Igen, mondhatni, hogy tu­lajdonképpen drukkolok ne­kik, hiszen az előző ciklusban az SZDSZ is hasonló stílusban politizált .- Folytatja a politizálást jövőre is? Hogy érzi magát mint politikus?- Jól. Ha negatív előjeleket észlelnék, akkor az lenne a tisz­tességes, ha kiszállnék. Addig szeretném csinálni, amíg látok esélyt rá, hogy tehetek is vala­mit szűkebb hazámért, a Be- regért és egész Szabolcs-Szat- már-Bereg megyéért, méghoz­zá olyan eszközökkel, amelye­ket a politikában elfogadható­nak tartok. Mindenkinek van keresztje Kozma Ibolya (Új Kelet) Az elmúlt héten, hamva­zószerdán kezdődött el a nagyböjt. A keresztény emberek ilyenkor felké­szülnek a legnagyobb ün­nepre, a húsvétra. Németh János, Újfehértó görög katolikus plébánosa el­mondta, hogy nagyböjtkor a hibák, bűnök levetésével és megbánásával készül­nek a feltámadásra. Pén­tekenként a keresztút imádságát mondják. Jézus Krisztus szenvedésének ti­zennégy állomását idézik fel, a kereszthordozástól a megváltó haláláig. Az imádsággal a hívek átér­zik, hogy mindenkinek van keresztje, amit egy életen át hordani kell. Le­gyen az betegség, családi probléma vagy egyéb tra­gédia. Ezt nem egyedül kell viselni, hanem Jézus­sal, hiszen élete példaként áll előttünk. A nagyböjt végén há­romnapos lelkigyakorla­tot tartanak az újfehértói római katolikus templom­ban, Takács Géza nyír­egyházi káplán segítségé­vel. Ekkor végezhetik el szentgyónásukat is a hí­vek. A húsvétban, a feltáma­dásban van a keresztény hit lényege. A római katolikusok szigorú böjtöt hamvazó­szerdán és nagypénteken tartanak. A huszonegy és hatvan év közöttieknek tilos húst enni ezen a na­pon. Péntekenként sem fo­gyasztanak húsfélét, s a napi háromszori étkezés közül csak egyszer lehet jóllakni, ilyenkor jóval kevesebbet esznek, mint általában. A gyerekekre nem vonatkozik az étel­megvonás. Németh János plébános szerint a gyere­kek másként is készülhet­nek az ünnepre. Inten­zívebb tanulással, jobb magaviselettel, vagy, ha igyekeznek, örömet okoz­ni szüleiknek. Németh János újfehér­tói plébános Fotó; Csonka im^Tn glTiT* I tTjST»] jf*1 Iványi Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom