Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-14 / 38. szám

Kényszerlépés ••t (Folytatás az 1. oldalról)- Mire jó az, hogy az ellen­zéki képviselőknek nem adtak még a javaslatból? Ráadásul, amennyire én tudom, az ellen­zéki képviselőkkel pártonként külön egyeztetett a polgár- mester...- Eddig sem én, sem a társa­im nem tárgyaltak ellenzéki pártokkal a költségvetésről. A napokban megkezdődik a különböző bizottsági ülése­ken a költségvetés tárgyalása, tehát szakmai oldalról a bizott­sági tagok - ellenzékiek is - elmondhatják a véleményü­ket. Természetesen a nyolc­párti egyeztetés mechanizmu­sát nem akarjuk kihagyni a közgyűlés előtt. Arról nem tudok, hogy a polgármester egyeztetne az ellenzékkel... —Böngészve a tervezetet, az embernek szemet szúr, hogy nagyon sok fejlesztési feladat elmarad. ,, Pénz ügyi fedezet hiánya miatt nem tervezhető” a lakásprogram. Egyelőre nem látni, hogy a város köz­üzemi cégeinek átszervezése után jobban jártunk volna...- Ma már világosan látszik, hogy az önkormányzat álla­mi bevétele jóval kevesebb lesz, mint amit előre jeleztek a számunkra. Miután a helyi bevételeink sem emelkedtek, így aztán azt a pénzt kellett elosztanunk, ami a rendelke­zésünkre áll. Én úgy érzem, sikeresen hajtottuk végre a feladatot. Az más kérdés, hogy az előzetes igényeknek nem tudtunk megfelelni. Nem ér­tek egyet azzal, hogy a fej­lesztések aránya a költségve­tésben alacsony. Azt viszont elfogadom, hogy nagyon sok olyan fejlesztési feladat elma­rad, amit bizony jó lenne el­végezni. A tavalyi 3-400 mil­lióval szemben az idén erre a célra 1 milliárd forintot köl­tünk, ez azt jelenti, hogy a költségvetés 10 százalékát fej­lesztésre fordítjuk. A költség- vetés koncepciójában egyéb­ként már korábban megjelent, hogy mintegy 400-450 mil­lió forint hiányzik a bevételi oldalról. Emiatt aztán kurtítá­sokat kellett végezni. Nagyon örülnék annak, ha év közben pluszpénzekhez juthatnánk, hiszen abban az esetben újabb feladatokat végezhetnénk el.- Van-e még mit eladni a városnak? Erre célzott a több­letbevételkor?- A városnak nagyon sok vagyontárgya van, de egyszer már el kellene dönteni, hogy egyáltalán mi eladható a vá­rosban. Hosszas viták folynak a nem lakáscélú bérlemények, magyarul az üzlethelyiségek eladásáról vagy el nem adásá­ról. Nagyon megosztottak a képviselők abban, hogy mi legyen ezek sorsa. A jelenleg kiadott bérlemények ára nem igazodik a piachoz, az önkor­mányzat nem tud piaci árat érvényesíteni, nem tud tarto­zásokat behajtani. Sokkal cél­szerűbbnek tartanám, ha ezek jó részét eladnánk, és az így befolyt összeget arra fordíta­nánk, hogy olyan bevételhez jussunk, ami hosszú távon, évről évre jelentkezne. Egyéb­ként a városi vagyon eladását az egész országban kényszer­szülte lépésnek tartom. Mel­lesleg, más városokban nagy­ságrendekkel nagyobb va­gyonértékesítés zajlik, mint nálunk. Sajnos, amíg például állami normatívából nem le­het finanszírozni az oktatási szférát, a pedagógusok bérét, addig kikerülhetetlen, hogy a város ne adjon támogatást en­nek a területnek. Be kell látni, hogy nem jószántunkból ad­juk el egyes vagyontárgyain­kat, hanem azért, mert a „köte­lező feladataink” elvégzéséhez sem áll rendelkezésre megfe­lelő pénz.- Nem vagyok látnok, jós, de azt előre lehet sejteni, hogy az ellenzék nem fogja megsza­vazni a költségvetést. Lesz-e elég erő a koalícióban, hogy keresztülvigye az akaratát?- A koalíció biztos hogy el fog fogadni majd február vé­gén egy költségvetést. Termé­szetesen én sem hiszem, hogy az meg fog egyezni azzal, amiről most beszélgetünk. Nyilván lesznek a közeli na­pokban olyan javaslatok, ame­lyeket be kell építeni az előterjesztésbe. Kíváncsian várom az ellenzék viselkedé­sét. Azzal tisztában vagyok, hogy nem fogják megszavaz­ni a költségvetést. Nagy kér­dés, hogy csak bírálni fognak, vagy a bírálatuk során megne­vezik-e az igényeikhez a for­rásokat? Amennyiben csak igé­nyeket fogalmaznak meg, csak szólamokkal próbálnak ope­rálni, akkor ezzel gyakorlati­lag saját magukat minősítik majd.- Ön bizakodó, miközben azért az SZDSZ részéről időn­ként úgy mondanak véleményt, mintha ők nem is lemének a koalíció tagjai. Legutóbb a párt városi elnöke nyilatkozott úgy, mintha ő kívülállóként szemlélhetné a közgyűlésben történteket, a polgármesteri hi­vatal munkáját...- Roppant érthetetlennek tartottam az ominózus nyilat­kozatot, stílusában brutálisnak és durvának. Azért volt szá­momra érthetetlen a nyilatko­zat, mert az MSZP és az SZDSZ decemberben koalíciós egyez­tető tárgyalásokat folytatott. Ezen Poroszka Ottó, a párt vá­rosi elnöke is jelen volt. Úgy álltunk fel a tárgyalóasztaltól, hogy megegyeztünk a dolgok­ban. Ezután másfél hónappal később megszületik egy olyan nyilatkozat az elnök úr részé­ről, ami a város vezetőit és an­nak hivatalát arra alkalmatlan­nak tartja, a stratégiáját és napi munkáját hibásnak minősíti. Ezzel én nem értek egyet. A ko­alíciós tárgyalásokon ezek a kifogások nem vetődtek fel, il­letve, ha érintettük ezeket a té­mákat, akkor sikerült közös ál­láspontot kialakítani. A nyilat­kozatot semmi másnak nem tu­dom értelmezni, mint annak a politikáját, amelyet az SZDSZ sikeresen játszik a városunk­ban és máshol is az országban, ez a „kinn is vagyok, benn is vagyok” taktika. Ebből mi a következő időszakban nem kérünk. Amennyiben a szabad- demokraták szervezete tovább­ra is ezt a taktikát folytatja, akkor magára vessen... Megíté­lésem szerint az SZDSZ most becsapja a polgárokat azzal, hogy bizonyos kérdésekben úgy foglal állást, mint a koalí­ció tagja, míg másokban úgy viselkedik, mint akinek sem­mi köze a koalícióhoz, a koa­líciós döntésekhez. Egyértel- műsíteni kellene mindenki számára, hogy mit is akarnak. Nem kívánok sajtópolémi­ába bonyolódni sem Poroszka Ottóval, sem az SZDSZ-szel, de miután ők szegték meg a koa­líciós megállapodásokat, úgy érzem, nyugodtan elmondhat­tam én is a véleményemet. Nyíregyháza 1997. február 14., péntek Eleven kövek - IX. A Jósaváros - új otthonok tömege Előző fejezetünkben dr. Jósa András páratlanul gazdag, bámulatosan sokoldalú életműve előtt tisztelgünk. Nyíregyháza számtalan jelét adta ra­gaszkodásának, és való­ban őrizte, megőrizte a tu­dós orvos emlékét. Róla nevezték el a kórházat, a múzeumot, a régi Károlyi utcát és nem utolsósor­ban a Jósavárost. Stevanyik András Negyedszázaddal ezelőtt ezen a területen csak néhány utca, egymásba hajló szőlős­kertek búcsúztatták a város­ból távozókat. Az apró, föld­be vájt házak zöménél az ab­lakok olyan alacsonyan áll­tak, hogy egy termetes liba könnyedén ellenőrizhette a gazdák ténykedését. Az akkor még hatvan-hetvenezres vá­roska kezdte szétfeszíteni megszokott kereteit. Elkerül­hetetlenné vált a tervezett ter­jeszkedés, az új otthonok tö­meges építése. A városrész elején magaso­dó szimbolikus tégla és az ár­nyékában meghúzódó emlék­tábla Nyíregyháza híres régi építőinek és Jósaváros „név­telen” építőinek állít örök emléket. A hatalmas téglatest­be vésett B.M. felirat Barzó Mihályra utal, aki a századfor­duló lendületes fejlesztései­nek állandó szereplőjévé vált társával, Vojtovits Bertalan­nal. Az iparospáros kivitele­zésében készült el például a Korona Szálló, a Színház, a görög katolikus templom stb. A felhasznált téglák többsé­ge az általuk alapított bujtosi téglagyárból került elő. A jósavárosi lakótelep meghatározó tömbjei 1972- 1978 között a debreceni ter­vező vállalat tervei alapján az akkor még virágkorát élő SZÁÉV és a Kemév kivitele­zésében készültek. Már 1971 októberében elkezdődött az első házak összeszerelése, két év múlva 1202, 1975 végén 2200, 1976-ra pedig már 2500 lakást adtak át. Az 1978. augusztus 20-ai avatóünnep­ségen közel négyezer új ott­hon elkészítéséről számolhat­tak be a köszöntők. Emellett öt ABC, két nagy iskola, óvo­dák, bölcsődék, üzletek alkot­ták a kisvárosi lakótelepet. Novemberben a megha­gyott dombon egyedülállóan különleges palánkvárat ve­hettek birtokba az ifjú hon­foglalók. A nyolcvanas évek­ben főleg északi és nyugati irányban családi házak építé­sével teljesedett ki Jósaváros. A névválasztás a városi ta­nács által 1971 végén kiírt pá­lyázat eredménye. Félszáz ja­vaslat érkezett, ezek zöme a terület régi neveiből, jelle­géből, sajátosságaiból indult ki: Oszőlőskert, Oszőlő lakó­telep, Egres, Izabella-telep - a jellemző szőlőfajta után -, Erdeiváros, Kertváros. Más pályázatok erőszakolt távoli motivációkat jelenítettek meg: Daru-telep, Széria-telep, Fortuna lakótelep, Jonatán la­kókörzet, vagy Új Élet lakó­telep. Végül sok pályázó a város vagy a megye nagyjai- ból kívánta elneveztetni az új városrészt: Inczédy György, Hatzel Antal, Váci Mihály, Szamuely Tibor neve is felme­rült, illetve javaslat érkezett Gagarinra is. A végeredményt ismerjük, és örülhetünk, hogy a város­atyák dr. Jósa András mellett döntöttek. A névadó szobrát 1987-ben Györfy Lajos szob­rászművész alkotta meg és a megyei tanácstagi alapból származott a munka anyagi fedezete. Még egy mementó idézte Jósa András emlékét: a rendszerváltás után nagy vi­hart kavaró iskolaátadásig - a 15. Számú Általános Iskola épülete - az oktatási intéz­mény aulájában függött egy márványlap. Az iskoláknál maradva, örömmel fogadhatjuk a ne- vesítési mozgalom kiteljese­dését. Sőt, két intézmény mű­vészi kivitelezésű emléktáb­la elkészítésére is áldozott. Az Arany János Gimnázium és Általános Iskola előte­rében Györfy Sándor gyönyö­rű domborműve látható. (1991). A közeli gyakorló is­kola Eötvös József nevét vet­te fel, és a névadó arcképe - Dániel Péter művésztanár al­kotása - 1995 óta díszíti az aulát. Még egy emléktábla vár megemlítésre. A (volt) könyvesbolt falát Tarr Mik­lós alkotása, a „szőke város” neves költőjéről Váci Mi- hályról készült rézdombormű díszítette. A kilencvenes években folytatódott a lakótelep bő­vítése, fejlesztése. Felszentel­ték a görög katolikus temp­lomot, az Emmaus Evangéli­kus Szeretetotthont. Elké­szült a Korányi utca-Pazonyi út közötti összekötőkapocs. A sok vihart kavaró családi házas építkezések sora sem szakadt meg (Törpe utca és környéke). Új bevásárlóköz­pont nyílt a megszűnt MDF- piac helyén. A nehezedő élet- körülmények ellenére még lüktet, gyarapodik a Jósa Ansdrás örökségét is felvál­laló városrész. Mintha érvé­nyesíteni akarná Kiss Lajos 75 éve írott biztató szavait: „A kincs, mit Jósa András képvisel, akkor fog bőven ka­matozni, ha megismerjük és követni fogjuk az ő utain, ke­resve az igazat, a szépet, hogy hozzá hasonlók lehessünk.” A fogyasztók védelme K. Z. (Új Kelet)_____________ A kereskedelmi egységek működését február 21-étől szabályozó új kormányren­deletet ismertette tegnap sajtótájékoztatóján dr. Fa­zekas János, Nyíregyháza jegyzője. A jogszabály na­gyobb figyelmet fordít a fogyasztók védelmére, a la­kosság nyugalmára, és szi­gorúbban kezeli a boltok üzemeltetőit. Az egységek tulajdonosainak, bérlőinek augusztus 21-éig meg kell újítani 2 ezer forint illeték- bélyeg és a szükséges szak- hatósági engedélyek ellené­ben engedélyeiket. A jegyző arra hívta fel a figyelmet,hogy emiatt eset­leg az ügyintézés ideje hosszabb lesz. A változások miatt a város képviselő-tes­tületének újra kell szabá­lyozni a közterület-árusítá­si rendeletét. Az utcán árul­ható termékek köre ugyan­is bővül. A vásárlók pana­szaikat a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség mellett a pol­gármesteri hivatalban is el­mondhatják. Köteles István, a polgármesteri hivatal ha­tósági ügyosztályának ve­zetője arról számolt be, hogy munkatársaival felké­szült az engedélykérők ro­hamára. A megyeszékhe­lyen a jelenlegi adatok alaján 6540 kereskedelmi egységet tartanak nyilván. A rendelet előírja, hogy a boltban és kirakatbein elhe­lyezett termékek árát fel kell Hinteni. A vásárlók könyvét a település jegyzője hitele­síti, a dokumentumot rend­szeresen ellenőrzik a szak­emberek. A szabályok ellen vétőket 30 ezer forintig terjedő pénbírsággal sújt­hatják, sőt, azonnali ha­tállyal bezárathatják a bol­tot. Vendéglátóipari egysé­gekben 18 éven aluliaknak továbbra sem szabad sze­szes italt kiszolgálni. A bol­tokban 14 éven aluliak nem vásárolhatnak alkohol tar­talmú italokat. A kereske­delmi egységeket névvel kell ellátni, egy településen két egyforma nem lehet. Társaság árletörésre K. Z. (Új Kelet) Az oktatási bizottság tag­jai előtt számolt be szerda délután Békési Elemér, a polgármesteri hivatal hu­mán irodájának helyettes vezetője a nyíregyházi köz­oktatás fejlesztési koncep­ciójáról és az ebből adódó feladatokról. Az elképzelé­sek kidolgozására tizenhá­rom oktatási szakembert kértek fel, és a munkába bevonják a nem önkor­mányzati intézmények ve­zetőit is. Egy alapítvány a Bánki Donát Ipari Szakkö­zépiskola területén szeretne kollégiumot építeni. A kis testület tagjai a szándékot üdvözölték, de nem az in­tézmény kerítésén belül. A megyeszékhely három gim­náziuma, a Krúdy Gyula, a Kölcsey Ferenc és Zrínyi Hona a város felsőfokú ok­tatási intézményeivel együtt közhasznú társasá­got kíván alakítani. A jelképes téglaszobor Fotók: Bozsó Katalin Jósaváros-emléktábla I Arany János-dombormű

Next

/
Oldalképek
Tartalom