Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-12 / 36. szám
1997. február 12., szerda Interjú Na most akkor ...mi van? Jobban mondva mi történt és mi fog történni az SZDSZ háza táján? Igaza van-e Iványi Tamásnak, aki azt nyilatkozta lapunknak, hogy a hír, nem hír, és dr. Lenti az automatikus vezetőváltás miatt távozott-e a megyegyűlési frakció éléről? S valóban nem távozik az SZDSZ-ből? Miért volt ez a csend, a senki nem tud semmit, avagy nem akar semmit tudni csendje, csak azért, mert hivatalosan még nem olvasták fel a távozó frakcióvezető levelét? Miért nem tudott róla senki? Ha tényleg lényegtelen, honnan táplálkozik dr. Lenti István dühe? Vagy ez személyiségéből ered, és épp az ilyen belső kritikák újítják meg a pártokat, viszik közelebb a választópolgárokhoz? Vagy csak megint személyi torzsalkodások állnak a háttérben? íme összehasonlításul két ember véleménye ugyanarról a pártról. Nem akartuk a semmit ragozni, ezért nem a lemondás a fő kérdés. Maga a párt. A belső viszonyok. Amelyek természetesen nem csak az SZDSZ-re jellemzők. Egyetlen párt sem mentes tőle. Csák épp most a szabaddemokraták háza táján billent fel az egyensúly egy lemondás miatt. Hallgat a felszín, háborog a mély. Ahogy közelednek a választások, ez egyre gyakoribb lesz. a szerkesztő Dalt fakasztva Néhány mondat Iványi Tamással Aki nem ismeri, csak ránéz, eszébe nem jut, hogy egy kormánypárti országgyűlési képviselővel van dolga, sőt, az SZDSZ megyei elnöke. Csendes és szerény fiatalember, semmi kivagyiság, semmi zsebben csörgő ketyere. Eredeti hivatására nézve énektanár. Palotai István (Új Kelet)- Képviselő Úr! Ön összhangba hozta a különböző pártállásü honatyákat, és meg is énekeltette őket. Lehet ebből levonni némi politikai tanulságot?- Ez talán inkább arról szól, hogy a politikus is volt ember, és még őriz néhány vonást a múltjából. Az viszont tényleg nagy öröm, hogy szinte minden párt képviselteti magát a parlamenti dalárdában. Ettől sajnos még nem oldódik meg minden, ami a politikai légkört mérgezi, de talán egy kicsit segít abban, hogy a feszültség valamelyest csökkenjen.- Sportkörök is működnek a Tisztelt Házban..,,- Valóban, van egy foci- és egy kosárlabda-csapatunk, valamint teniszezőink is vannak. A Parlament SE főleg jótékonysági és tomaterem- avató foci- és kosármeccseket vállal.- Talán üdvös lenne a munka szempontjából is, ha jobb lenne a hangulat...- Szinte reménytelen, hogy a képviselő a parlamentben jól érezze magát. Még az is lehet, hogy rossz néven vennék tőle....- Miért? A „fejlett” nyugati demokráciákban ez a természetes.- Valószínűleg a képviselők kényszerképzete, hogy ráncolt homlokkal kell a folyosókon futkosni, vagy ülni az ülésteremben, hadd látsz- szék a szorgos munka! Lehet, hogy el kellene egy kicsit lazulni. Persze, ezt nem az én dolgom eldönteni.- Gondolom, az nem lehet kétséges, hogy jobb hangulatban jobban lehet dolgozni.- Ez igaz. A munka szakmai része a bizottságokban általában sokkal jobb légkörben zajlik. Ha a tévé közvetíti a plenáris ülést, akkor meg pláne! Nem csoda, hiszen ilyenkor jobbára minden a nagy nyilvánosságnak szól, és mindenki ki akarja használni a médiában rejlő Iványi Tamás Fotó: Csonka Robert lehetőségeket. Gondolom, ez érthető, és nem elítélendő.- Stabilnak tartja a koalíciót?- Ezt nem érzem nyitott kérdésnek. Mind a két párt abban érdekelt, hogy a kormányprogramból minél többet megvalósítson, és a ciklus végére a leltárt minél el- fogadhatóbbá tegye. Feladat még bőven akad. Erre kell koncentrálni.- Egyre többet hallani az SZDSZ jobbra nyitásáról...- Az SZDSZ méreteinél és helyzeténél fogva is arra pre- desztináltatott, hogy minden progresszív, vállalható programmal és stílussal rendelkező párt felé nyitott legyen az együttműködésre. Ez 1990-ben is így volt, amikor az SZDSZ nem zárta ki az MDF-fel való koalíciót sem, de ’94-ben is, amikor nyitott volt egy liberális együttműködésre, és végül egy pragmatikus baloldali párttal is hajlandónak mutatkozott az együttkormányzásra. Ez a jövőben is így lesz, és ezért nem kötelezzük el örök időkre magunkat az MSZP- nek. Az SZDSZ nyitott az együttműködésre minden olyan párttal, amelynek vállalható programja és hiteles személyiségei vannak. Önkormányzati szinten rengeteg példa van az együttműködés virágzó formáira. „Nem kedvelem a mű-melldöngetöket” Háttérbeszélgetés dr. Lenti Istvánnal Amikor felröppent a hír, hogy Oláh Albert után rövid időn belül az SZDSZ soron következő megyei frakcióvezetője, dr. Lenti István is lemondott, felvetődött a kérdés: vajon mi lehet az SZDSZ háza táján? Mint ilyenkor mindig, természetesen jöttek-mentek a „hírek”, de a legtöbbről hamar kiderült, hogy a „víziszárnyasok” körébe tartozik. így aztán, amikor módunk nyílt rá, magát dr. Lenti Istvánt kértük, lebbentse fel a fátylat a történtekről. P. I. interjúja ________- A magam részéről leginkább azon csodálkozom, hogy ez az ügy egyáltalán ügynek nevezhető - mondja az SZDSZ megyei ex-frakcióvezetője.- Azt sem tudtam, hogy valakik erről „híranyagot” adnak, riportot készítenek, azt meg pláne nem, hogy tetteimet az SZDSZ megyei elnökének egy másik cikkben kommentálnia kell. Főleg az lepett meg, amiért valakiknek ilyen sürgős volt - annak ellenére, hogy szűk frakciókörben mondtam le - az anyagot leadni és feltenni a kérdést: vajon mi lesz Lentivel, milyen viszonyba kerül majd a párttal?- Valóban kilépett az SZDSZ-ből?- Ez nem igaz. Sőt! Ilyen eszembe sem jutott. Amióta élek, szabad felfogású ember vagyok, mindamellett, hogy a munka területén roppant fontosnak érzem magamra nézve is a fegyelmet, az önfegyelmet. Miután zárt körben, pontosabban öt fő előtt közöltem, hogy az elnöki teendőket nem akarom tovább végezni, érdekes módon a sajtó hasábjain ez már úgy jelent meg, mint valamiféle tiszavasvári eredetű híranyag.- Esetleg nem Tiszavasvá- riban volt a frakcióértekezlet, amelyen lemondott?- Szó sincs róla. Nyíregyházán. Csak éppen valakinek az volt az érdeke, hogy ezt az eseményt olyan pozícióba tegye, ahol nehezen tudjuk gondolatilag utolérni. Az tény, hogy az elmúlt etapban mint képviselőjelölt Tiszavasváriban indultam. Igyekeztem tisztességgel helytállni, és senkit szándékosan meg nem bántottam. Ugyanezt a tisztességet várom el én is, legyen szó akár kollégától a Mezőgazdasági Főiskolán, akár másutt a világban. Nem tudom, mi késztette az ötletadót arra, hogy falsokat vigyen az információba, mint ahogy arról sincs a leghalványabb sejtésem sem; milyen alapon hozott össze a kisgazdapárttal? Ez blődli, és mint ilyen, tökéletesen alaptalan, bár nem tagadom, hogy a kisgazdapárt agrárpolitikája rengeteg realitást tartalmaz és talán könnyebb és eredményesebb boldogulást tenne lehetővé a parasztságnak, mint ami most folyik. Az is tény, hogy 1994-ben a kisgazdapárt nagyon tisztességesen mellém állt a választások második fordulójában és támogatta megválasztásomat. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy az SZDSZ-ből kilépjek és a kisgazdáknál folytatom!- Lemondása valószínűleg azért kevert ekkora port, mert rövid időn belül ön volt a második, aki otthagyta ezt a posztot...- Semmi különös nem történt, csak nem akarom továbbvinni azt a feladatot, amit az SZDSZ-ben vállaltam. Ennek okát adni és megmagyarázni jelenleg úgy érzem, nem aktuális.- Időzített bomba?- Nincsenek időzített bombáim, azoban mindenképpen üdvösnek tartanám és javasolnám is, hogy tárgyaljon velem a nyíregyházi SZDSZ, amely eleddig „a füle botját sem mozgatta”, meg sem szólalt. Még azt sem kérdezték, hogy érzem magam. Ettől függetlenül azonban köszönöm, nagyon jól! A legkorrektebb a megyei elnök, Iványi Tamás volt, aki bejelentette, hogy a Megyei Egyeztető Tanács tárgyalni kíván velem. Röviden és velősen: az okok közlése jelenleg azért nem publikus, mert nem akarom megkerülni az érintetteket és az 1989-ben együtt létrehozott SZDSZ-t sem akarom préda tárgyává tenni. Nem biztos, hogy az SZDSZ „csúszik el” tőlem, hanem csak egyes szereplői. Az a konzervatív liberalizmus, amit a kezdet kezdetekor képviseltem és 1989-ben az SZDSZ programja is megfogalmazott, sokkal közelebb áll hozzám, mint a jelen „szó-késdobálóinak” és a „mű-melldöngetőknek” a produkciói!- Jól értelmezem, hogy ön nem híve a koalíciónak?- Az országos koalíciónak - ami mára kialakult - nem vagyok híve. A kezdetekkor, amikor először szóba került a koalíció lehetősége, reménykedtem benne, hogy talán lehet valamit tisztességes eszközökkel is csinálni. Időben és érzékenyen kellett volna reagálni a tényre, hogy ez nem az SZDSZ hajója! Most már késő. Az egész kérdést lezártaPetó'Iván, amikor kijelentette, hogy az SZDSZ a ciklus végéig kitart. Az eredmény közismert: a párt népszerűségének hat, illetve kilenc százalékos „mélyrepülése”. Az SZDSZ bezárt egy kaput. A párt vezetői egész biztosan tudják, miért tették ezt, de az egyáltalán nem biztos, hogy ez a közeljövőben eredményekben is megmutatkozik...- Úgy érzi tehát, hogy a párt „kifarolt" a tagsága alól?- Igen. Azok az elkötelezett emberek pedig, akik az SZDSZ alapköveit lerakták, ebből, ami van, már nem kémek...- A rendszerváltás idején az SZDSZ volt a legkeményebb párt...- Bár az lenne ma is!- Egyetért azzal - persze csak elvileg hogy a hatalom dest- ruál?- Tökéletesen. Ez országos szinten is megnyilvánul, de ebben a városban is. Nem csak az SZDSZ esetében...- Számíthatunk tehát belátható időn belül egy tényfeltáró beszélgetésre?- Ha tisztáztuk dolgainkat, szívesen állok az olvasók rendelkezésére... N éhány éve történt, Bá- lint-nap táján. Fakó arcunkba langyos szellőt vágytunk, amikor már a szomszédom kéményén tipegett a tavasz. A lába, igaz, még hóba süppedt. De a hangját, a szerelmesen búgót, a téllangyosítót már a Dalmát-tengerpartról, vagy talán Afrikából hozta. Nem volt az más, mint egy örvös vadgalamb. Nyakán hófehér gallérral, s érces fényű tollru- hában. Idő előtt sietett haza ismerőséhez, a szomszédom strasszergalambjához. Még az azelőtti nyáron ismerkedtek össze. Az örvösnek jó ízlése volt, a legbegyeseb- bet választotta ki magának. Órák hosszat bámultam: óvatos ösztöneit is feláldozva napokig bókolt, hajlongott előtte a tetőn, és az udvaron, miközben oly mélyről, szívből jövő hangon búgott, hogy szinte megesett a szívem rajta. Nem hittek a szemüknek, akik látták. A kényes strasszer, mivel bőven volt udvarlója, meg hát egy világcsavargótól igen tartott, nehezen hódolt be a fényes udvarlónak. Csak a házunk előtti vén tölgyfáig költözött el vele. Egy törzs melletti éghajlatban raktak fészket. A fiókákat már senki sem láthatta, mert akkorra mindent elfedett a lomb. S most minden kezdődött elölről. Viszont a strasszer az Istennek sem állott kötélnek. Jobb neki a dúcban? Jöjjön oda az örvös? - ki tudja. De amaz visszabúgott: odúban, én? Odúban, én?! Ott...?! Ezért dacból a jérce egy szürke parasztfajtával kurizáltatott magának. A vadgalamb hol a szomszédos erdő közepén, hol a jérce közelében siránkozott. Már egy örökké zöld fenyő lombjából is hallatta szerenádját, míg elmenni nem kényszerült októberben a fajtáival. Nem jött vissza többé. S azt tudom, hogy legközelebb, talán Sándor- vagy József-napkor mi, galambszerelmes nászra vágyó, meg őszbe tartó férfiak eldaloljuk majd: „Azt búgta a vadgalamb, az ily szerető ritka, Merre lakik, hol találom, nékem meg is mondta...” Intelligens várost! Bürget Lajos jegyzete Euforisztikus boldogsággal olvastam, hogy jóváhagyta a Szab-I-Net Közhasznú Társaság által benyújtott Intelligens Város programtervezetet a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program döntőtanácsa. Ennek lényege az információs társadalom kialakításának országos mintája. Ugyanakkor egy internetes hírlevélből tudom meg: Szeged is részt kíván venni az intelligens város projektben. Egy következő információból értesülhetünk arról, hogy a Soros Alapítvány az eddig 169 iskola mellett az idén újabb 80- 100-nak ad szoftvertámogatást, előfizetést. Vagyis összefoglalva: már ennyiből is látszik, hogy az információs társadalom fejlődésének tempója megállíthatatlan. Nekem mégis a legjobban az a kifejezés tetszik: intelligens város. Hát igen, ez kellene. Ha azon múlik, hogy miként terjed a számítógép, az Internet, hányán leveleznek e-mail segítségével, akkor a dolog talán egyszerű is lenne, hiszen csak gépek és előfizetők mennyiségéről lenne szó. De bizony az intelligens város kifejezés többet tételez föl. Többet bizony, mert a fogalomhoz kapcsolódna a rend iránti érzékenység, egymás tisztelete és megbecsülése, a közjavak értékelése, a városért tenni tudás polgári erénye, a viselkedni tudás, a maradéktalan becsületesség, a mindenféle kultúra napi gyakorlata, a magas szintű igényesség, az általános műveltség megszerzésére és felhasználására való törekvés - hogy csak néhány kívánalmat soroljak. Nos, ehhez több kell, mint sok számítógép, mint fejlett informatikai rendszer. Mégis optimista vagyok. Egy lépés is lépés, és ki tudja, talán éppen ez az informatikai forradalom jelent fontos irányt afelé, hogy minden kívánalom, ha lassan is, de biztosan beépüljön a városlakó mindennapi életébe. De azt is valljuk be, ettől még messze vagyunk. Éppen ezért, nem véletlenül említettem az írás elején az iskolákat, hiszen csak a felnövekvő nemzedékben bízhatunk. Mert ez a mostani társadalom bizony félintelligens, ha szépen akarjuk kifejezni magunkat. Itt már sokat tenni nem lehet, bár a remény sosem feladandó! Nagyon szurkolok azért, hogy a jövő század nyíregyházi embere elmondhassa, mi intelligens városban lakunk. Időben kapcsoltunk, léptünk, és íme: mennyi minden más, jobb itt, mint az ország más részein. Bár azt sem bánnám, ha akkorra majd egy intelligens országról beszélhetnének utódaink. Egyet azonban ne feledjünk: ez nem a sok gépen, a sok programon múlik. Mert * egyik sem ér semmit az ember nélkül. Mert nagy baj lenne, ha több lenne az intelligens gép, mint az intelligens ember. Eldaloljuk majd •• Makay Béla tárcája
