Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

1997. február 12., szerda Interjú Na most akkor ...mi van? Jobban mondva mi történt és mi fog történni az SZDSZ háza táján? Igaza van-e Iványi Tamásnak, aki azt nyilatkozta lapunknak, hogy a hír, nem hír, és dr. Lenti az automatikus vezetőváltás miatt távozott-e a megyegyűlési frakció éléről? S valóban nem távozik az SZDSZ-ből? Miért volt ez a csend, a senki nem tud sem­mit, avagy nem akar semmit tudni csendje, csak azért, mert hivatalosan még nem olvasták fel a távozó frakcióvezető levelét? Miért nem tudott róla senki? Ha tényleg lényegtelen, honnan táplálkozik dr. Lenti István dühe? Vagy ez személyiségéből ered, és épp az ilyen belső kritikák újítják meg a pártokat, viszik közelebb a választópolgárokhoz? Vagy csak megint személyi torzsal­kodások állnak a háttérben? íme összehasonlításul két ember véleménye ugyanar­ról a pártról. Nem akartuk a semmit ragozni, ezért nem a lemondás a fő kérdés. Maga a párt. A belső viszonyok. Amelyek természetesen nem csak az SZDSZ-re jellemzők. Egyetlen párt sem mentes tőle. Csák épp most a sza­baddemokraták háza táján billent fel az egyensúly egy lemondás miatt. Hallgat a felszín, háborog a mély. Ahogy közelednek a választások, ez egyre gyako­ribb lesz. a szerkesztő Dalt fakasztva Néhány mondat Iványi Tamással Aki nem ismeri, csak ránéz, eszébe nem jut, hogy egy kormánypárti országgyűlési képviselővel van dolga, sőt, az SZDSZ megyei elnöke. Csendes és szerény fiatalember, semmi kivagyiság, semmi zseb­ben csörgő ketyere. Eredeti hivatására nézve ének­tanár. Palotai István (Új Kelet)- Képviselő Úr! Ön össz­hangba hozta a különböző pártállásü honatyákat, és meg is énekeltette őket. Le­het ebből levonni némi poli­tikai tanulságot?- Ez talán inkább arról szól, hogy a politikus is volt em­ber, és még őriz néhány vo­nást a múltjából. Az viszont tényleg nagy öröm, hogy szinte minden párt képvisel­teti magát a parlamenti da­lárdában. Ettől sajnos még nem oldódik meg minden, ami a politikai légkört mér­gezi, de talán egy kicsit se­gít abban, hogy a feszültség valamelyest csökkenjen.- Sportkörök is működnek a Tisztelt Házban..,,- Valóban, van egy foci- és egy kosárlabda-csapatunk, valamint teniszezőink is van­nak. A Parlament SE főleg jótékonysági és tomaterem- avató foci- és kosármeccse­ket vállal.- Talán üdvös lenne a munka szempontjából is, ha jobb lenne a hangulat...- Szinte reménytelen, hogy a képviselő a parla­mentben jól érezze magát. Még az is lehet, hogy rossz néven vennék tőle....- Miért? A „fejlett” nyu­gati demokráciákban ez a természetes.- Valószínűleg a képvise­lők kényszerképzete, hogy ráncolt homlokkal kell a fo­lyosókon futkosni, vagy ülni az ülésteremben, hadd látsz- szék a szorgos munka! Lehet, hogy el kellene egy kicsit lazulni. Persze, ezt nem az én dolgom eldönteni.- Gondolom, az nem lehet kétséges, hogy jobb hangu­latban jobban lehet dolgoz­ni.- Ez igaz. A munka szak­mai része a bizottságokban általában sokkal jobb lég­körben zajlik. Ha a tévé köz­vetíti a plenáris ülést, akkor meg pláne! Nem csoda, hi­szen ilyenkor jobbára min­den a nagy nyilvánosságnak szól, és mindenki ki akarja használni a médiában rejlő Iványi Tamás Fotó: Csonka Robert lehetőségeket. Gondolom, ez érthető, és nem elítélendő.- Stabilnak tartja a koalí­ciót?- Ezt nem érzem nyitott kérdésnek. Mind a két párt abban érdekelt, hogy a kor­mányprogramból minél töb­bet megvalósítson, és a cik­lus végére a leltárt minél el- fogadhatóbbá tegye. Feladat még bőven akad. Erre kell koncentrálni.- Egyre többet hallani az SZDSZ jobbra nyitásáról...- Az SZDSZ méreteinél és helyzeténél fogva is arra pre- desztináltatott, hogy minden progresszív, vállalható prog­rammal és stílussal rendel­kező párt felé nyitott legyen az együttműködésre. Ez 1990-ben is így volt, amikor az SZDSZ nem zárta ki az MDF-fel való koalíciót sem, de ’94-ben is, amikor nyitott volt egy liberális együttmű­ködésre, és végül egy prag­matikus baloldali párttal is hajlandónak mutatkozott az együttkormányzásra. Ez a jövőben is így lesz, és ezért nem kötelezzük el örök időkre magunkat az MSZP- nek. Az SZDSZ nyitott az együttműködésre minden olyan párttal, amelynek vál­lalható programja és hiteles személyiségei vannak. Ön­kormányzati szinten renge­teg példa van az együttmű­ködés virágzó formáira. „Nem kedvelem a mű-melldöngetöket” Háttérbeszélgetés dr. Lenti Istvánnal Amikor felröppent a hír, hogy Oláh Albert után rövid időn belül az SZDSZ soron következő megyei frakcióvezetője, dr. Lenti István is lemondott, felvetődött a kérdés: vajon mi lehet az SZDSZ háza táján? Mint ilyenkor mindig, természetesen jöttek-mentek a „hírek”, de a legtöbbről hamar kiderült, hogy a „víziszárnyasok” körébe tarto­zik. így aztán, amikor módunk nyílt rá, magát dr. Lenti Istvánt kértük, lebbentse fel a fátylat a történtekről. P. I. interjúja ________- A magam részéről legin­kább azon csodálkozom, hogy ez az ügy egyáltalán ügynek nevezhető - mondja az SZDSZ megyei ex-frakcióvezetője.- Azt sem tudtam, hogy valakik erről „híranyagot” adnak, ri­portot készítenek, azt meg plá­ne nem, hogy tetteimet az SZDSZ megyei elnökének egy másik cikkben kommentálnia kell. Főleg az lepett meg, ami­ért valakiknek ilyen sürgős volt - annak ellenére, hogy szűk frakciókörben mondtam le - az anyagot leadni és feltenni a kérdést: vajon mi lesz Lenti­vel, milyen viszonyba kerül majd a párttal?- Valóban kilépett az SZDSZ-ből?- Ez nem igaz. Sőt! Ilyen eszembe sem jutott. Amióta élek, szabad felfogású ember vagyok, mindamellett, hogy a munka területén roppant fon­tosnak érzem magamra nézve is a fegyelmet, az önfegyelmet. Miután zárt körben, pontosab­ban öt fő előtt közöltem, hogy az elnöki teendőket nem aka­rom tovább végezni, érdekes módon a sajtó hasábjain ez már úgy jelent meg, mint valamifé­le tiszavasvári eredetű hír­anyag.- Esetleg nem Tiszavasvá- riban volt a frakcióértekezlet, amelyen lemondott?- Szó sincs róla. Nyíregyhá­zán. Csak éppen valakinek az volt az érdeke, hogy ezt az ese­ményt olyan pozícióba tegye, ahol nehezen tudjuk gondola­tilag utolérni. Az tény, hogy az elmúlt etapban mint képvi­selőjelölt Tiszavasváriban in­dultam. Igyekeztem tisztesség­gel helytállni, és senkit szán­dékosan meg nem bántottam. Ugyanezt a tisztességet várom el én is, legyen szó akár kollé­gától a Mezőgazdasági Főis­kolán, akár másutt a világban. Nem tudom, mi késztette az öt­letadót arra, hogy falsokat vigyen az információba, mint ahogy arról sincs a leghalvá­nyabb sejtésem sem; milyen alapon hozott össze a kisgaz­dapárttal? Ez blődli, és mint ilyen, tökéletesen alaptalan, bár nem tagadom, hogy a kis­gazdapárt agrárpolitikája ren­geteg realitást tartalmaz és ta­lán könnyebb és eredménye­sebb boldogulást tenne lehe­tővé a parasztságnak, mint ami most folyik. Az is tény, hogy 1994-ben a kisgazdapárt na­gyon tisztességesen mellém állt a választások második fordu­lójában és támogatta megvá­lasztásomat. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy az SZDSZ-ből kilépjek és a kisgaz­dáknál folytatom!- Lemondása valószínűleg azért kevert ekkora port, mert rövid időn belül ön volt a má­sodik, aki otthagyta ezt a posz­tot...- Semmi különös nem tör­tént, csak nem akarom tovább­vinni azt a feladatot, amit az SZDSZ-ben vállaltam. Ennek okát adni és megmagyarázni jelenleg úgy érzem, nem aktu­ális.- Időzített bomba?- Nincsenek időzített bom­báim, azoban mindenképpen üdvösnek tartanám és javasol­nám is, hogy tárgyaljon velem a nyíregyházi SZDSZ, amely eleddig „a füle botját sem moz­gatta”, meg sem szólalt. Még azt sem kérdezték, hogy érzem magam. Ettől függetlenül azon­ban köszönöm, nagyon jól! A legkorrektebb a megyei elnök, Iványi Tamás volt, aki bejelentette, hogy a Megyei Egyeztető Tanács tárgyalni kíván velem. Röviden és velő­sen: az okok közlése jelenleg azért nem publikus, mert nem akarom megkerülni az érintet­teket és az 1989-ben együtt létrehozott SZDSZ-t sem aka­rom préda tárgyává tenni. Nem biztos, hogy az SZDSZ „csúszik el” tőlem, hanem csak egyes szereplői. Az a kon­zervatív liberalizmus, amit a kezdet kezdetekor képviseltem és 1989-ben az SZDSZ prog­ramja is megfogalmazott, sok­kal közelebb áll hozzám, mint a jelen „szó-késdobálóinak” és a „mű-melldöngetőknek” a produkciói!- Jól értelmezem, hogy ön nem híve a koalíciónak?- Az országos koalíciónak - ami mára kialakult - nem va­gyok híve. A kezdetekkor, ami­kor először szóba került a koa­líció lehetősége, reményked­tem benne, hogy talán lehet valamit tisztességes eszközök­kel is csinálni. Időben és érzé­kenyen kellett volna reagálni a tényre, hogy ez nem az SZDSZ hajója! Most már késő. Az egész kérdést lezártaPetó'Iván, amikor kijelentette, hogy az SZDSZ a ciklus végéig kitart. Az eredmény közismert: a párt népszerűségének hat, illetve kilenc százalékos „mélyrepü­lése”. Az SZDSZ bezárt egy kaput. A párt vezetői egész biz­tosan tudják, miért tették ezt, de az egyáltalán nem biztos, hogy ez a közeljövőben ered­ményekben is megmutatko­zik...- Úgy érzi tehát, hogy a párt „kifarolt" a tagsága alól?- Igen. Azok az elkötelezett emberek pedig, akik az SZDSZ alapköveit lerakták, ebből, ami van, már nem kémek...- A rendszerváltás idején az SZDSZ volt a legkeményebb párt...- Bár az lenne ma is!- Egyetért azzal - persze csak elvileg hogy a hatalom dest- ruál?- Tökéletesen. Ez országos szinten is megnyilvánul, de ebben a városban is. Nem csak az SZDSZ esetében...- Számíthatunk tehát belát­ható időn belül egy tényfeltá­ró beszélgetésre?- Ha tisztáztuk dolgainkat, szívesen állok az olvasók ren­delkezésére... N éhány éve történt, Bá- lint-nap táján. Fakó ar­cunkba langyos szellőt vágytunk, amikor már a szom­szédom kéményén tipegett a ta­vasz. A lába, igaz, még hóba süppedt. De a hangját, a szerel­mesen búgót, a téllangyosítót már a Dalmát-tengerpartról, vagy talán Afriká­ból hozta. Nem volt az más, mint egy örvös vadga­lamb. Nyakán hó­fehér gallérral, s érces fényű tollru- hában. Idő előtt sietett haza ismerőséhez, a szomszédom strasszergalambjához. Még az azelőtti nyáron is­merkedtek össze. Az örvösnek jó ízlése volt, a legbegyeseb- bet választotta ki magának. Órák hosszat bámultam: óva­tos ösztöneit is feláldozva na­pokig bókolt, hajlongott előtte a tetőn, és az udvaron, miköz­ben oly mélyről, szívből jövő hangon búgott, hogy szinte megesett a szívem rajta. Nem hittek a szemüknek, akik lát­ták. A kényes strasszer, mivel bőven volt udvarlója, meg hát egy világcsavargótól igen tar­tott, nehezen hódolt be a fényes udvarlónak. Csak a házunk előtti vén tölgyfáig költözött el vele. Egy törzs melletti ég­hajlatban raktak fészket. A fió­kákat már senki sem láthatta, mert akkorra mindent elfedett a lomb. S most minden kezdődött elölről. Viszont a strasszer az Istennek sem állott kötélnek. Jobb neki a dúcban? Jöjjön oda az örvös? - ki tudja. De amaz visszabúgott: odúban, én? Odúban, én?! Ott...?! Ezért dac­ból a jérce egy szürke paraszt­fajtával kurizáltatott magának. A vadgalamb hol a szomszé­dos erdő közepén, hol a jérce közelében siránko­zott. Már egy örök­ké zöld fenyő lomb­jából is hallatta sze­renádját, míg elmen­ni nem kényszerült októberben a fajtái­val. Nem jött vissza többé. S azt tudom, hogy leg­közelebb, talán Sándor- vagy József-napkor mi, galambszerelmes nászra vágyó, meg őszbe tartó férfiak eldalol­juk majd: „Azt búgta a vadga­lamb, az ily szerető ritka, Mer­re lakik, hol találom, nékem meg is mondta...” Intelligens várost! Bürget Lajos jegyzete Euforisztikus boldogság­gal olvastam, hogy jóvá­hagyta a Szab-I-Net Köz­hasznú Társaság által be­nyújtott Intelligens Város programtervezetet a Nemze­ti Információs Infrastruktú­ra Fejlesztési Program dön­tőtanácsa. Ennek lényege az információs társadalom ki­alakításának országos min­tája. Ugyanakkor egy inter­netes hírlevélből tudom meg: Szeged is részt kíván venni az intelligens város projektben. Egy következő információból értesülhe­tünk arról, hogy a Soros Ala­pítvány az eddig 169 isko­la mellett az idén újabb 80- 100-nak ad szoftvertámoga­tást, előfizetést. Vagyis összefoglalva: már ennyi­ből is látszik, hogy az infor­mációs társadalom fejlődé­sének tempója megállítha­tatlan. Nekem mégis a legjob­ban az a kifejezés tetszik: intelligens város. Hát igen, ez kellene. Ha azon múlik, hogy miként terjed a számí­tógép, az Internet, hányán leveleznek e-mail segítsé­gével, akkor a dolog talán egyszerű is lenne, hiszen csak gépek és előfizetők mennyiségéről lenne szó. De bizony az intelligens város kifejezés többet téte­lez föl. Többet bizony, mert a fogalomhoz kapcsolódna a rend iránti érzékenység, egymás tisztelete és megbe­csülése, a közjavak értéke­lése, a városért tenni tudás polgári erénye, a viselked­ni tudás, a maradéktalan becsületesség, a mindenfé­le kultúra napi gyakorlata, a magas szintű igényesség, az általános műveltség megszerzésére és felhasz­nálására való törekvés - hogy csak néhány kívánal­mat soroljak. Nos, ehhez több kell, mint sok számí­tógép, mint fejlett informa­tikai rendszer. Mégis optimista vagyok. Egy lépés is lépés, és ki tud­ja, talán éppen ez az infor­matikai forradalom jelent fontos irányt afelé, hogy minden kívánalom, ha las­san is, de biztosan beépül­jön a városlakó mindenna­pi életébe. De azt is valljuk be, ettől még messze va­gyunk. Éppen ezért, nem véletlenül említettem az írás elején az iskolákat, hiszen csak a felnövekvő nemze­dékben bízhatunk. Mert ez a mostani társadalom bi­zony félintelligens, ha szé­pen akarjuk kifejezni ma­gunkat. Itt már sokat tenni nem lehet, bár a remény so­sem feladandó! Nagyon szurkolok azért, hogy a jövő század nyíregyházi embere elmondhassa, mi intelligens városban la­kunk. Időben kapcsoltunk, léptünk, és íme: mennyi minden más, jobb itt, mint az ország más részein. Bár azt sem bánnám, ha akkorra majd egy intelligens ország­ról beszélhetnének utóda­ink. Egyet azonban ne feled­jünk: ez nem a sok gépen, a sok programon múlik. Mert * egyik sem ér semmit az em­ber nélkül. Mert nagy baj lenne, ha több lenne az in­telligens gép, mint az intel­ligens ember. Eldaloljuk majd •• Makay Béla tárcája

Next

/
Oldalképek
Tartalom