Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-11 / 35. szám

-+O.JKelet A jövő emberéért Magyi bál Leveleken Palotai István (Új Kelet) Magam is meglepődtem, amikor megérkeztem a leve­leid Holiday Panzióba, ahol a hét végén a magyi általános iskola jótékonysági farsangi bálját rendezte. Az oldott lég­kör, a jó modor (az ajtóban fogadták az érkező vendége­ket) és a kimondottan kelle­mes hangulat azt sugallta, hogy itt nem kizárólag a be­vétel a lényeg, hanem arra is törekszenek, hogy a vendégek kapjanak is valamit a pénzü­kért - nevezetesen jól érezzék magukat... Hidegtálak garma­da, saláták sora és egy étlap- nyi meleg étel várta dicső pusztulását, s hozzá a tenger­nyi „nyakolaj”, a legúriasabb- tól a kőbányai homályosig. A zsúfolásig megtelt hatalmas pinceétteremben így hát ment is a tánc, hogy szinte rengett bele az épület! Spiller Mihálynéval, a magyi általános iskola igaz­gatónőjével, Magy polgár- mesterével, valamint Orosz- né Kardos Agnes tanárnővel, a bál egyik szervezőjével a felső terembe kellett vonul­nunk, hogy a dáridó közepet­te is halljuk egymás szavát...- Immár hagyománynak is tekinthető - elvégre ez már a második-farsangi jótékony- sági bálunkat a környék isko­láinak példáját követve ren­deztük meg - meséli az igazgatónő. - A tavalyi na­gyon jól sikerült, ezen felbuz­dulva vágtunk bele az ideibe, és amint látom, ismét eredmé­nyesen, hiszen már eddig is nagyon sokan összegyűltek.- Ha jól látom, legalább két-háromszázan vannak... Komoly szervezést igényelt ez az eredmény?- A tantestület tagjai, de a képviselők is kivették a részü­ket a munkából. Annál is in­kább köszönettel tartozunk a képviselő-testületnek, mert rendelkezésre bocsátották a bálhoz az indulótőkét - öt­venezer forintot -, amiből a legszükségesebbeket megvet­tük. A süteményeket a szülők ajánlották fel.- Meglehetősen elegáns ez a bál...- Azt hiszem, inkább a „szívmeleg” árad belőle. Azok jószívűsége, akik létre­hozták.- Nagyjából mennyi bevé­telre számítanak?- Szeretnénk, ha a tavalyi összeg összejönne, az pedig félmillió forint volt Van he­lye a pénznek. A tavalyi bevételből erősítőt, hangfala­kat, videót és padokat vettünk, az ideiből szeretnénk számí­tógépet, szemléltetőeszkö­zöket vásárolni. Oroszné Kardos Ágnes ta­nárnő a tizenkét fős „szerve­zőbrigád” egyik oszlopos tagja:- Roppant örömmel végez­tük a munkát, hiszen tudtuk, hogy az iskolának — gyerme­keinknek - égető szüksége van új felszerelésekre, beren­dezésekre. Mozgósítottuk ba­rátainkat, ismerőseinket is, és elmonduk nekik, hogy ami itt történik, az áttételesen a tanu­lók fejlődését szolgálja. Meg­értették hivó szavunkat és most jószerével mindannyian itt vannak a bálon.-Egy ilyen esemény, azt hi­szem többet is hoz a „kony­hára" , nem csak pénzt...- Valóban így van. Össze­kovácsoló erő is. Egymáshoz közelebb hozza a tanárokat, a szülőket, az önkormányzat tagjait és a tisztségviselőket. Azt tapasztaljuk, hogy a meg­hívott vendégek az idén már vendégeket is hoztak, tehát valóban bővül ez a kör, és na­gyon reméljük, hogy ez a ten­dencia jövőre is tovább foly­tatódik...- Amikor Magy polgáraival közösen elhatároztuk, hogy önálló tantestületet hívunk életre a községben, akkor már, azt hiszem, letettük voksain- kat az iskolaügy erőnk szerin­ti leghatékonyabb támogatá­sára - mondja Malik Zoltán polgármester. - Meggyőző­désem, hogy a rendszerváltoz­tatást az óvodában, az iskolá­ban - a gyermekek fejében - kell kezdenünk, mert ők a jövő letéteményesei. A gyermeke­kért létrehozott alapítvány is ezt a célt igyekszik szolgál­ni...-Igaz, hogy este van, de ne­kem egy kicsit hiányoznak in­nen a gyerekek... —A gyerekeknek külön far­sangi bált rendez az iskola. Nekem is van egy ötéves kisfiam, és amikor ide „elen­gedett”, az volt a kikötése, hogy ő is elmehessen az isko­lai farsangi bálra. Az álarca már elkészült, azonban még tárgyalásokra lesz szükség, mert énekes szeretne lenni, nem pedig sárkányölő „kar- dozó-mester”. Megyei krónika Diákparlamenterek Strasbourgban 1997. febuár 11., kedd 3 Rágódás A kállóiak máris EU-tagnak érezhetik magukat Egy hetet töltött a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázi­um öt diákja a németországi Baden-Württenherg tarto­mány Buchenbach városában. Az idén másodszor érte az a megtiszteltetés az iskolát, hogy növendékei részt vehettek az Európa Parlament által patronált rendez­vényen. A tanulók ellátogattak a Strasbourgban működő Európa Parlament székházába, ahol rövid időre maguk is képviselővé válhattak. Berki Antal (Új Kelet)- Nagyszerű volt ez a hét, csak felsőfokban tudunk be­szélni róla - mesélték élménye­iket. - Ahol mi voltunk, ott csak belgák, dánok és németek vol­tak, de Strasbourgban Európa minden országából képviseltet­ték magukat a diákok. Ott mi is belekóstoltunk a parlamenti politizálás rejtelmeibe. Kaptunk pár percet, és rövid idő alatt kel­lett angolul bemutatnunk az is­kolánkat, a küldöttségünket. Nem sikerülhetett rosszul, mert ezt a zászlót kaptuk jutalmul. Ez az EU zászlaja, ahány csil­lag, annyi tagország, bár ezen csak tizenkettő van, és az EU ma már 15 tagból áll. Nemcsak Strasbourgban, de Németországban is játszottunk parlamentesdit. Mi agrárkér­désekből és az országok hatá­rain átívelő bűnözésről tartot­tunk előadást. Megvitattuk a szónokok előadásait, aztán szavazással döntöttünk a kü­lönféle problémákról. Jó néme- teseknek számítunk az isko­lánkban, és azt gondultuk, hogy ott is úgy leáz, de aztán kiderült, hogy a többiek in­kább angolul beszélnek. Azért nem volt baj, mert mindenki­vel tudtunk kommunikálni. A rendezők célja is volt, hogy a Dövényi Nagy Tamás, Csillag Zita, Kosa Zoltán, Hajo Gottlieb (tanár), Ke­lemen Zita és Dudás Edi­na az EU-zászlóval Fotó: Racskó különböző országokban élő fiatalok próbáljanak mások fe­jével is gondolkodni, mert ilyen módszerrel közelebb le­het egymáshoz vinni az Euró­pában élő fiatalokat. Zsúfolt volt ez a hét, nem panaszként mondjuk, de tényleg így van. Alvásról szinte szó sem lehe­tett. Délelőtt fajsúlyosabb dol­gokkal voltunk elfoglalva, amibe belefért a városnézés, a kirándulás, a tárlatlátogatás is, a délutánok meg az esték in­kább a szórakoztatásunkat szolgálták. Sokat tanultunk ez idő alatt, barátokat szereztünk, és nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kicsit öregbítettük hazánk hírnevét. BM-zászló Naményban A polgári védelem világnapján K. Z. (Uj Kelet) A polgári védelem hivatá­sos állománya és az őket segítő társadalmi szervezetek tagjai a kontinensen és azon túl március 1-jét tartják leg­nagyobb ünnepüknek. A dá­tum a pv világnapja. A me­gyei rendezvények közül a vásárosnaményi ígérkezik a legkiemelkedőbbnek. A bere­gi városban dolgozó polgári védelmi körzetparancsnok­ság vezetője és munkatársai hivatásuk kiemelkedő telje­sítményének elismeréseként - a tárca szóvivőjének, Né­meth Krisztinának a tájékoz­tatása alapján - a Belügymi­nisztérium Csapatzászlaját veszik át március 7-én, pén­teken dr. Világosi Gábor po­litikai államtitkártól. Gyors segítség, amerikai mintára A kistérségi foglalkoztatásért Bemutató Új Kelet-információ Pályázati tájékoztatóval egybekötött gépbemutatót szervez a megyei kereskedel­mi és iparkamara kedden 10 órától Nyíregyházán, a Primom Vállalkozói Alapít­vány Inkubátorházában. A közjogi testület könnyűipa­ri, textiles osztálya által megszervezett rendezvé­nyen a résztvevők áttekintik a megyei lehetőségeket, a közös fellépés és érvényesü­lés lehetőségeit. Vadkender a cserépben Új Kelet-információ A rendőrség eljárást indított egy 32 éves gacsályi házior­vos ellen, aki a hétvégi házá­ban szakszerű körülmények között indiai vadkendert ter­mesztett. A rendőrség állam- polgári bejelentés után buk­kant a „kertészkedő” orvos vi­rágházára, ahol 250 tő vad­kendert foglalt le a hatóság. A cserépben nevelt, Magya­rországon tiltott termesztésű növények hat hónaposak vol­tak, s magasságuk már meg­közelítette az egy métert. Az elsődleges igazságügyi ve­gyészszakértői vizsgálat ki­mutatta, hogy a növényből kábítószert lehetett volna előállítani. Az ügyben széles­körű nyomozás indult. Lefler György (Új Kelet) __ A Gyors Reagálás projekt cél­ja: lehetővé tenni a magyar vál­lalatok számára, hogy jobban tudjanak reagálni a létszám- leépítési helyzetekre, különö­sen olyanokra, amelyeket a pri­vatizáció, illetve a szerkezet- átalakítás okoz. A módszer se­gítséget nyújt a megyei mun­kaügyi központoknak, a mun­káltatóknak és a munkaválla­lóknak. A projektnek létezik egy másik oldala is, amely a kistérségi foglalkoztatást, fej­lesztést állítja a középpontba. Ez utóbbi kerül terítékre február 13-án, csütörtök dél­előtt 10 órától Baktalóránt- házán, a helyi középiskola kollégiumában, ahol a Közép- Nyírségi Kistérségi Társulás képviselői ülnek asztalhoz. A csütörtöki megbeszélés már a második alkalom az amerikai szakemberekkel való találko­zásra. A Gyors Reagálás pro­jekt vezetője Maria T. Heid- kamp. A tanácskozáson tanul­mányozási céllal más telepü­lések, cégek vezetőit, illetve kistérségi társulások képvise­lőit is szívesen látják. Bürget Lajos jegyzete Vajda János versének néhány sorát többen vá­lasztják manapság ars poe­ticának. így hangzik a Vir­rasztók harmadik strófájá­nak eleje: „A csontokon sem rágódnánk, I De hát - ez a kenyerünk.” Ezek a gondo­latok mindig eszembe jut­nak akkor, amikor az úgy­nevezett Metropol-ügyről hallok. Kisvárosi Rómeó tv-beszélgetők, a bulinak vélt vállalkozásból kima­radtak, amatőr újdondá­szok, politikussá avanzsált féltehetségek nyüzsögnek e csont körül, és bár már cu- bákmaradvány sincs rajta, mégis úgy csinálnak, mint­ha ez valami enni- vagy etetnivaló lenne. A közelmúlt tíz városi la­kossági fórumán egyszer sem merült fel ez a téma. A nyíregyházi polgár ezt a dzsungelt nem látja át, de talán nem is kíváncsi rá. Egy szűk kör velőtlen csontja ez, mellyel csodálatos pótcse­lekvéseket lehet csinálni. Mert lehet gyanúsítani, san­dán célozgatni, egymásnak ellentmondani, rágalmazni, vagyis lehet keverni a feká- liát. Mintha más nem lenne, mintha ez lenne a kardinális kérdés. Az, mondjuk, hogy a város erre az évre 700 mil­lió forintot szerzett pályáza­tokból, az nem hír, az nem téma, azon nem érdemes rá­gódni, hiszen ez eredmény, ez jó, ebből nem lesz bot­rány. De rágódjunk a Törpe utcán, a Metropolon, a Bencs-villán, a mozin, hi­szen ennyi telik azoktól, akiknek nem a város jelene és jövője a fontos, hanem csak egyet néznek: mi lehet ebből a párthaszon, hogyan lehet a bajkeverés révén egyéni hírnevet (!?) szerez­ni, miként lehet embereket diszkreditálni. Furcsa men­talitás ez, egyre jobban terjedő, ami azzal a ve­széllyel jár, hogy a polgár egyre dezinformáltabbá vá­lik. Egyszerűen nem jut el hozzá a fontos, a mindenna­pi élethez szükséges, a folya­matokat befolyásoló, az éle­tét alakító információ, mert etetik. Lerágott csonttal. Az egész akár vicces is lehet­ne, hiszen ha hozzávesszük, hogy az ilyen manipuláci­óhoz mennyi energia kell, még sajnálni is lehetne az erőiködőket. Mert ha nincs érv, csinálni kell, ha van el­lenérv, azt el kell tussolni, ha van tyúkszem, sziszegni kell, ha nincs, akkor jön a műtyúkszem. Mulatságo­sak a verítékezők, a csont- rágók, főleg azért, mert nem tudják, csak maguk számá­ra rágnak, az embereket nemigen érdeklik a konc­nak vélt lepusztított csont körül morgók. Bizony, régi igazság, hogy amit így nyújtanak- húznak, idővel érdektelen­né válik. Olyan ez, hogy már senki nem tudja, mi volt a kezdet, senki nem emlék­szik a történtekre, eklekti­kusán összehordott nyilat­kozat, cikk, beszélgetés­foszlány, inteijúrészlet, le­vél és levélke tölti a helyet és az időt. De szerencsére az élet megy tovább. A lerúgott csont is ott marad majd, meszes-fehéren, meguntan, és senki nem fogja tudni, kik és miért rágtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom