Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-10 / 34. szám
Tarnavölgyi György hétfői jegyzete Hárman fej fej mellett... ... állnak, három párt emelkedik ki a mezőnyből, amikor azt kérdezik a kutatók az emberektől: kit választanának, ha most lenne a szavazás? A Fidesz vezet csekély töbséggel, mögötte a Kisgazdapárt, harmadikként alig lemaradva az MSZP: vagyis elérkeztünk oda, hogy az ellenzék egyértelműen győzelemre áll. Vagy mégsem? Hallhatjuk-láthatjuk, az ellenzék folyamatosan és meg nem szűnően az ország végromlásáról beszél, sáskajárásról, pusztulásról, nemzethalálról. Felmerülnek komolytalan ötleteikkel olykor kétségbeesettnek tűnő csapatok, és le akarják váltani a kormányfőt, mások egységbe óhajtanák kovácsolni az ellenzéket annak minden ellenkezése dacára, megint mások kizárólag saját vezetésük alatt képzelnek el bármiféle együttműködést. Mindeközben elementáris erővel harsognak és kiáltoznak, suttognak és kavarnak. Eredményeik vannak, kétségtelen: támogatottságuk növekszik. Különösen jól menetel a Fidesz a maga sajátos bakugrásaival, egyenletesnek, bár immár lassulónak mondható a kisgazdapárt előtörése. A többiek? Nekik nem megy a dolog. Ami nem baj. Ugyanis igen kínos helyzet alakulna ki, ha öt-hat párt is egyforma erejűvé válna a választások idejére... A gond tudniillik már most is erőteljesen körvonalazódik! Hárman fej fej mellett. S a „triumvirátus” mindegyik tagja a maga útját akarja járni. Egyik sem szereti a másikat. Mi lesz, ha ez így marad? Ha nem lesz olyan párt, amely egyedül szerez abszolút többséget (ez csaknem biztos)? Ki lesz a koalíciós partner? Mégiscsak értékesek lesznek a kis pártok?! A kérdések korainak tűnhetnek, hiszen egy bő évünk van még a választásokig. Am mégsem azok! Ugyanis épp a most kialakult fura „triumvirátus” miatt vár ránk egy nehéz esztendő. Kemény, fárasztó, a jelekből ítélve nem túl szép, olykor talán kimondottan ocsmány felhangokkal kísért kampány várhat ránk. Bizony meg kell majd őriznünk a józanságunkat - legalább nekünk, választóknak, akiknek a kegyeiért zajlik majd az egész... Nyíregyháza az élen jár... ... érdemes kapcsolatba lépni velük, tanulni tőlük! Mindez a minap Budapesten, a hamarosan útjára induló „Intelligens város” programban részt venni szándékozók tanácskozásán hangzott el. Húsz város képviselői voltak ott, többnyire nagyvárosok, megyeszékhelyek, de kisvárosok is akadtak közöttük. Egy dologban egyformák voltak: felismerték, hogy milyen elképesztő perspektíva rejlik a számítástechnikában, ha az szervesen beépül a hétköznapjainkba. Azt is tudták legtöbben, hogy kis hazánk egyelőre nem áll jól e téren, több éves lemaradásunk van Európa számos országával szemben. Épp ezért hallgathatták büszkén a nyíregyháziak az elismerő szavakat: a szabolcsi megyeszékhely ma az országban talán az első, ahol minden lényeges feltétele adott az első magyar „Intelligens város" megvalósulásának! Bizonyos Bangermann úr volt az nemrég, aki hangos vészjelzést adott: Európa erősen lemaradt Amerika mögött a számítógépes kultúra fejlesztésében! Azóta Bangermann-kihí- vásnak nevezik az európai program alapját képező gondolatot, amely szerint a számítógéptechnikának mélyen be kell épülnie a városok hétköznapjaiba, a polgárok életébe, könnyítendő, színesítendő azt. Egy „intelligens városban” olyan természetességgel használják majd a lakosok a számítógépet, mint manapság a telefont - beszélgetésre, mozizásra, hivatalos ügyek intézésére, vásárlásra, informálódásra, véleményük közlésére, szavazásra... S ehhez persze hálózat kell, megfelelő szervezet, meg gépek - no és akarat! A hálózat Nyíregyházán megvan, hiszen a Kábelkom korszerű kábelrendszere alkalmas a célra - 25 ezer lakásba jut el. A gépek is sokasodnak: idén két tucat iskola és más intézmény is csatlakozik a hálóra! A szervezet is megvan: a megye és a város önkormányzatának összefogásával létrejött a Szabinet Kht., amely kiváló szakembereivel elérheti a célt. Az akarattal sincs baj: a város vezetése egyértelműen az ügy mellé állt! Persze, mondhatjuk: ugyan már! Mikor érünk mi oda, hogy a nyíregyházi lakások nagy részében számítógép lesz? Ma a villanyszámla kifizetése is nehéz sok helyütt! Alom ez, szép és jó, de csak álom... Éz mind igaz is lehet, de tessék csak figyelni! Az év végére sok ezer nyíregyházi középiskolás fiatal számára lesz közvetlenül elérhető az iskolában az Internet. Ok már úgy nőnek fel, hogy abszolút természetességgel küldenek és fogadnak elektronikus levelet, lépnek be a NASA adatbázisába, kérnek gyors információt a budapesti Széchenyi Könyvtárból, pillantanak bele a helyi Internet-újságba. Az intelligens város igazi lakói ők lesznek! Nem kell ehhez több, mint néhány esztendő? Amikorra - remélhetőleg - az életviszonyok is oda jutnak, hogy egyre több nyíregyházi családban hangozhat el: „Anyukám, kellene már venni egy számítógépet, hiszen a Kovácsék is megvették a minap...” Hazai krónika A huszonegyedik század félé Beszélgetés Fodor Gábor országgyűlési képviselővel Politikai pályafutása még a rendszerváltással kezdődött. A FIDESZ vezető politikusaként tevékeny részt vállalt a kerékasztal-tárgyalások lebonyolításában. Aztán éles fordulatként a Szabaddemokratákhoz csapódott, és ’94- ben az SZDSZ színeiben került a parlamentbe. Berki Antal (Új Kelet) A koalíciós tárgyalások sikerével az újonnan alakuló Hom- kormány kultuszminisztere lett. Másfél esztendő múlva miniszteri beosztásáról lemondott.- Miért vállalta el a miniszterséget?- Mindig is érdekelt az oktatás és a kultúra területe. Magam is tanítok, és meglehetősen jól ismerem az oktatás terén jelentkező gondokat. Ez is vezérelt akkor, amikor munkatársaimmal együtt belevágtunk a reformokba. Szerencsés volt a helyzetem, mert koromnál fogva nem egzisztenciális kérdések vezéreltek - engem kevéssé érdekelt, hogy mit hoz a jövőm, hiszen számtalan lehetőség között választhatok még -, sokkal inkább az, hogy olyan hosszú távú koncepciót dolgozzunk ki, amely megfelel a korszerű tanítás követelményeinek.-Hogyan értelmezi Ön a korszerűséget?- Ebben az esetben nem csak az elsajátítandó tananyagot tekintettem rendkívüli problémának, sokkal inkább az iskolai körülmények változtatása és a pedagógustársadalom személyi és anyagi feltételeinek megteremtése jelentett számomra elsődleges feladatot.- Egy gazdasági válságban lévő ország a kultúrára nyilvánvalóan kevesebbet tud áldozni, ezekhez az elképzelésekhez pedig nagyon sok pénz kell. Volt esély, hogy pluszforrásokat kapjon a költségvetésből a minisztérium?- Azt gondolom, igen. Csak nem egyik napról a másikra. Sok vitám volt a kormányüléseken ezek miatt, és végül is a lemondásomhoz is az vezetett, hogy a kormány bizonyos elképzeléseimhez nem teremtett anyagi fedezetet.- Mik voltak ezek az elképzelések?- Mindenki előtt ismert az oktatók bérjellegű juttatásainak lehetetlensége. Ez a tanítás színvonalát is nagy mértékben befolyásolja. Szerettem volna bizonyos adókedvezményeket kiharcolni a pedagógusok számára. Adóalapból leírható könyvvásárlásra, színházi belépőjegy árára gondoltam. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy ilyen kedvezmény egyben kultúrafinanszírozó hatású, hiszen akb. kétszázezer pedagógus igen komoly vásárlóerőt képvisel. Szükségesnek tartottam és tartom ma is a tanárok rendszeres továbbképzését. Meggyőződésem, hogy legalább hétévenként egy év tanulás elengedhetetlen feltétele a korszerű oktatásnak. Hiába vitatkoztam, győzködtem a kormánytagokat, elképzeléseimet nem fogadták el.- Azt mondják, hogy az Ön túlzott kompromisszumkészsége miatt került anyagilag hátrányba az oktatás...- Ez nem így van. Sőt, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Én elég harcosan léptem fel az oktatás érdekében, minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy jobb belátásra bírjam a Pénzügyminisztériumot, a kormányt. Azt követeltem, hogy állítsunk fel fontossági sorrendet a megoldandó kérdésekben. Egyszerre nem lehet mindent létfontosságúnak ítélni, mert igaz, hogy ez is kell, meg az is kell, de mindenre egy időben nem jut pénz. Sajnos, a kormány nem vállalt fel ilyen döntést, pedig nem csak én harcoltam ilyen határozatokért, hanem más miniszterek is, természetesen saját tárcájuk érdekeit szem előtt tartva, ami teljességgel elfogadható, hiszen én is a kultusztárca érdekeit tekintettem elsődlegesnek. És nem valamiféle elfogultság miatt gondoltam rendkívül fontosnak a minisztérium előtérbe helyezését, hanem azért, mert hiszem, hogy a kultúrától, az oktatástól függ az ország jövője. Nem lehet holtfáradt, másodállásból másodállásba loholó pedagógusokkal kinevelni a jövő nemzedékét. Nem mindegy, hogy gyerekeink milyen körülmények, milyen követelmény! szintek között élik meg iskolás éveiket. Ha az iskola egy az egyben leképezi a környezetét, ha ott is ugyanazok a bajok gyötrik az ott tanulókat, mint otthon, akkor konzerváljuk jelenlegi állapotunkat, és erősen kétséges, hogy sikerül e kiművelni a jövendő generációt, melynek sok más egyéb mellett az is a feladata lesz, hogy hazánkat az Európai Unióba és a huszonegyedik századba vezesse. A szakszervezetek a nyugdíjreformról (Folytatás az 1. oldalról) 4. Az egész új nyugdíjrendszer előre rögzített szabályokat, törvényi döntéseket, állami garanciát követel. 5. Az új rendszerre történő áttérés rugalmas elemek alkalmazását igényli. Nem engedhető meg, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár előtti nyug- díjbavonulás hosszabb szolgálati idő esetén drasztikus szankciókat vonjon maga után. 6. Az évenkénti nyugdíjemelés mértéke a bevezetés idején és után sem szakítható el az aktív dolgozók keresetalakulásától. 7. Semmilyen - nemre, korra vonatkozó - diszkrimináció nem fogadható el, ugyanakkor indokolt az anyaság és a felsőfokú képzésben való részvétel rendszerbeli preferálása. 8. A korkedvezményes munkakörök megszüntetésére vonatkozó javaslat a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. 9. A rokkantnyugdíj rendszerének felülvizsgálatára - bár szükséges - csak azután kerüljön sor, ha a rehabilitációt már törvény szabályozza. 10. A hozzátartozók (özvegyek, árvák) ellátására vonatkozó elgondolások bizonytalan jövedelmi helyzetet eredményeznek, átdolgozásuk feltétlenül szükséges. Az elnökség, a sarokpontokon kívül is szükségesnek tartja a további szakértői egyeztetéseket, a hatásvizsgálatok összehasonlítását, pontosítását az alapnyugdíj, munkanyugdíj arányainak kialakítása érdekében. További vizsgálatot igényel az is, hogy az önkéntes pénztárak fejlesztése hogyan válthatja ki a jelenlegi kormányzati koncepcióban felvázolt tőkefedezeti résszel kapcsolatos elvárásokat. Az MSZOSZ elnöksége a kétoldalú tárgyalások folytatása mellett szükségesnek tartja az Érdekegyeztető Tanács munkáját segítve, a vitás kérdések eldöntésébe bevonni a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot is. Az 1996-os év bortermelője Polgár Zoltán villányi vállalkozót választotta az 1996-os év bortermelőjének a Magyar Borakadémia vasárnap. A borhoz értő szakemberek immár hatodik alkalommal ítélték oda az elismerést, s azt háromszor e borvidék gazdája nyerte el. Ismét vasúti baleset MTf __________________ To vábbra is súlyos, élet- veszélyes állapotban van a Kazincbarcika határában történt szombati vasúti baleset egyetlen túlélője, egy hétéves kisfiú. Amint arról az MTI beszámolt, Kazincbarcika határában, a múcsonyi elágazásnál a fénysorompó tilos jelzése ellenére a sínekre hajtott egy személy- gépkocsi, és ott összeütközött a Miskolc-Kazinc- barcika között menetrend szerint közlekedő személyvonattal. Az autóban utazó házaspár a helyszínen meghalt. A miskolci gyermekegészségügyi központ intenzív osztálya ügyeletes orvosának vasárnapi tájékoztatása szerint súlyosan sérült gyermekük állapota változatlan. A baleset körülményeit szakértők bevonásával tovább vizsgálják. Idegenforgalom MTI A kereskedelmi szálláshelyeken 1996-ban megszállt mintegy ötmillió vendég 16 millió éjszakát töltött. A vendégszám egy, a vendégéjszakák száma pedig három százalékos növekedést mutat az előző évhez képest - közölte a Központi Statisztikai Hivatal MTI-vel. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a belföldi vendégforgalom összességében egy százalékkal visszaesett, míg a külföldi forgalom 5 százalékkal nőtt. A legtöbb időt német turisták töltötték el Magyarországon annak ellenére, hogy a Németországból hazánkba látogatók száma három százalékkal csökkent. Az itt eltöltött vendégéjszakák szempontjából második legjelentősebb ország Ausztria, ahonnan viszont 6 százalékkal többen érkeztek, igaz, 10 százalékkal kevesebb időt töltve hazánkban. A legnagyobb növekedést a lengyel, az amerikai és a japán turisták körében regisztrálta a KSH. Az Ukrajnából érkezők 30, a Romániából Magyarországra látogatók pedig 20 százalékkal kevesebb időt töltöttek itt, mint korábban. Összességében az elmúlt év során 40 millió külföldi érkezett Magyarországra, 2 százalékkal több, mint 1995-ben. A szállodák szobakihasználtsága az elmúlt esztendőben átlagosan 47 százalék volt, ez négy százalékkal több, mint 1995-ben volt. A budapesti szállodák átlagosan 58, a Balaton- partiak 41 százalékos szobakihasználtsággal működtek. 1996-ban a magyarok 12 millió alkalommal lépték át a határokat, 8 százalékkal kevesebbszer, mint egy évvel korábban.
