Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-11 / 9. szám

Labdarúgás Sira - NYFC, DFC vagy Békéscsaba? Újra érdeklődik a Diós­győr, mégpedig Sira István és Kákóczki István után. Is­meretes, hogy az NB II Ke­leti csoport éllovasa már december közepén jelezte vételi szándékát, ám a Nyíregyházi FC két játéko­sa udvariasan elhárította a DFC közeledését. Nos, az­óta eltelt egy hónap, ami alatt a borsodiak nem tet­tek le azon tervükről, hogy megkísérlik szerződtetni a duót... A piros-fehérek megint jelentkeztek, tehát nem ad­ták fel a reményt. Hogy mi­lyen eredménnyel jártak? Kákóczki hamar lehűtötte őket: a középpályás ugyan­is nemet mondott a részére címzett ajánlatra. „Kákó” tehát marad. Ezek után csak az a kérdés: miként dönt Sira. Az NYFC támadója egyébként két vasat tart a tűzben, mivel a Békéscsaba is szemet vetett rá. Mint azt Kulimár János, a megye- székhelyi klub elnöke kö­zölte, a Diósgyőr fél évre, kölcsönbe szeretné megsze­rezni a fiatal csatárt. A csa­baiak véglegesen megvásá­rolnák a futballistát, ami kedvezőbb lehetőség a Nyíregyháza számára. Sira még nem felelt a személyét érintő felvetésekre — min­denesetre sorsáról szabadon határozhat... Újabb távozók Mátészalkán Gyalay: az MMTK nem aranybánya! Decemberben már volt egy tanácskozás. Akkor ha­mar szétszéledt a társaság. Most újra randevúz­tak. Ez az „összetartás” jóval hosszabbra nyúlt: két órán át folyt a párbeszéd. A mátészalkai öltözőben kuporgó játékosok hitet tettek a csapat mellett. No nem mindenki — néhányan ugyanis még gondol­koznak. Ők azok, akik fontolóra vették távozásu­kat. Van, aki időközben döntött is... Koncz T. (Új Kelet) A helyzet ismert: a Máté­szalka az NB III Tisza-cso- port sereghajtója. A bajno­ki rendszer bejelentett át­szervezése miatt a szatmá­riak szinte reménytelen po­zícióban várják a kikeletet. Legyünk őszinték: a köz­vélemény leírta az együt­test. Az MMTK az óév utolsó óráiban edzőcserét hajtott végre. Vojtkó Istvánt me­nesztette az egyesület el­nöksége, amely Balogh Dezsőt nevezte ki e tiszt­ségre. És elérkezett a csü­törtök esti találka, ahol... — Abban maradtunk a játékosokkal, hogy rövide­sen még egy összejövetelt tartunk. Ekkor mindenki el­mondhatja terveit. Arra aka­runk egyértelmű választ kapni, hogy ki az, aki haj­landó velünk dolgozni, il­letve ki áll odébb Mátészal­káról. Mint azt pont az önök újságjának korábban nyi­latkoztam: új elvekre he­lyezzük a futballt. Azt sze­retnénk elérni, hogy az itt lévő labdarúgók a csapat iránt érzett vonzalomból tegyenek meg minden tő­lük telhetőt a pályán. A já­ték alázatát próbáljuk „be­lenevelni” a fiúkba, másik törekvésünk, hogy nem kí­vánunk akaratgyenge em­bereket látni a keretben. Csak aztán beszélhetünk az anyagi ellenszolgáltatás­ról! Tudomásul kell venni: ez a klub nem aranybánya, ahonnét teljesítmény nél­kül lehet pénzhez jutni — szögezte le Gyalay Imre szakosztályvezető. Annyi bizonyos: a cél nemes. Más „tészta”, hogy egyesek nem óhajtanak részt venni a megújhodást előirányzó akcióban. Gere Csabát például nélkülözni lesznek kénytelenek a má­tészalkai szurkolók, mivel a kapus — családi okok miatt — Ököritófülpösre igazol. A hírek szerint Kása Attila további szolgá­lataira sincs garancia, mi­nekutána őt a nyírmegy- gyesiek „puhítják”... A sor­ban Gádzsa László követ­kezik, aki szintén „elmenő­ben van”... — Gádzsa Mátészalkán nevelkedett, itt kezdte a lab­darúgást. Pár ezer forint dif­ferencia miatt úgy döntött, hogy elmegy Nyírcsaholy- ba. Ilyen játékostól — ezt mindenki előtt elmondtam — nyugodt szívvel megvá­lók, mert két év múlva az­zal fog előállni, hogy a lépcsőház elé állítsuk oda azt a személygépkocsit, amivel edzésre tud járni — dohogott Gyalay Imre. A szabadlistára került Kosa József és Tóth Zoltán körül nagy a csend — ügyükben eddig senki sem érdeklődött az MMTK elöl­járóinál. Ezzel szemben döntés született arról, hogy visszatér Mátészalkára az Ópályiba „kikölcsönzött” Both Attila és Tarlóczi Csa­ba. A felkészülést együtt kezdi majd a csapattal egy nyírbogáti csatár is... Visszatér a „fenegyerek”? afp, MT[ A különleges hóbortjairól ismert, börtönviselt, de egyéb­ként kiváló kolumbiai futballkapus, René Higuita ott volt korábbi klubja, az Atletico Nációnál egyik edzésén. Egyelőre nem tudni, a tavaly a medellini csapattól úgymond „szemé­lyes okok miatt” megvált játékosnak van-e esélye egy eset­leges újabb szerződésre. A futballista élete nem volt éppen eseménymentes az utóbbi hetekben. Házára ismeretlen tet­tesek bombát dobtak. A szerkezet a robbanást követően ki­törte az ablakokat, megrongálta az ajtókat és a berendezési tárgyakban is kárt tett. Juan Jose Perez vezetőedző szerint ő mit sem tud Higuita további szándékairól. 1997. január 11., szombat IT Nyírcsaholy: a „kicsik” okozta galiba Sutler Só megyei I. osztály 6. Nyírcsaholy 15 6 4 5 37-31 22 Egy valami bebizonyosodott: a csapat „beltagjává vált” az élcsoportnak. Ám mégsem uralkodik hurráhangulat Nyírcsaholyban. A szakmai vezetés többre taksálja a gárda erejét. Egy éve az újoncokra jellemző lendület repítette előre a társulatot: ezt „meglovagolva” az ötö­dik helyre vágtázott a Virovecz-kompánia. Az őszi kez­dés pompás kilátásokkal kecsegtetett, aztán... meg­tört a varázs. Koncz Tibor (Új Kelet) Egyre lejjebb adták a csa- holyiak, és a szezon végére csak a sopánkodás maradt. — Célunk az 1—5. hely valamelyikének megszerzése volt, de valójában az igazi elé­gedettséget a dobogó elérése jelentette volna. Pontszám­ban 30-32 pontot terveztünk. Mindkét „vállalástól” messze kerültünk, noha elképzelése­ink nem voltak irreálisak. Mindehhez egyetlen adalék: az alsóházban lévő csapatok ellen 15 pontot vesztettünk. Különösen fájó a Levelektől elszenvedett hazai vereség. Ez azért is érdekes, mert az előttünk álló riválisok közül — külső segédlettel — csak a Vásárosnamény győzött le bennünket -— világított rá a fonákságokra Virovecz Pál edző. — A „kicsik” tehát leron­tották a bizonyítványt... — Nem eléggé hangolód­tunk rá a könnyebbnek vélt mérkőzésekre. Ebben én is nagyot hibáztam, az egyik szakmai bakit ott követtem el: nem tudtam felkészíteni a társaságot a kötelező győzel­mekre! Tanultam a történtek­ből, levontam a megfelelő konzekvenciákat. — A Vásárosnamény és a Nagyhalász után a legtöbb gólt a Nyírcsaholy jegyzi. Eszerint a támadófutball híve? — Arra „mentünk rá”, hogy közönségvonzó, szórakozta­tó futballt adjunk elő. Azt hi­szem, ezt sikerült valóra vál­tani. — A védelem viszont ugyancsak gólképes. Ez nem bosszantja? — Dehogynem. Sajnos hí­ján vagyunk a vérbeli hátvé­deknek. A védőfeladattal megbízottaknak is a támadó­játék az erősségük, ami alap­jában véve nem lenne tragé­dia, csak gyakran nem talál­juk meg a megfelelő arányo­kat. Sok gólt rúgtunk a vesz­tes meccseken is, erre a leg­jobb példa a Záhony elleni kilencven perc: idegenben lőtt négy góllal is képesek voltunk otthagyni a három pontot. — Az idény derekán arra panaszkodott, hogy a játéko­— Jó lenne, ha dobogó­közeibe tudnánk kerülni. Erre reális esélyünk van, feltéve, hogy nem szórakozzuk el a meccseket. — S hány gól „van még önben? — Ha ismét tizenkettőt szerzek, akkor nagyon elége­dett leszek. De, ha csak öt gól sikerül, és a csapat a harma­dik helyen zárna, az ugyan­olyan örömet okozna. Az a lényeg, hogy sok mérkőzést nyerjünk... sok figyelme megoszlik — nem csupán a focira kon­centrálnak. Mit tehet ilyen­kor az edző? — Hát, nem sokat. Jól kezdtük a bajnokságot, de a nálunk már törvényszerűen bekövetkező visszaesés most is utolérte a csapatot. Az őszi-tavaszi mezőgazda- sági munkák elvonják a többség figyelmét, nem tud­nak felelősséggel a labdarú­gásra összpontosítani. Ezzel egyébként megtanultunk együtt élni — szinte bekal­kuláljuk. Többször elmond­tam már: én nagyon örülök annak, hogy a játékosok Nyírcsaholyban nem a fut- ballból élnek. Egyikőjüknek sem jelent egzisztenciális kérdést a foci. Játszanak, mert szeretik ezt a sportot, és jól érzik magukat ebben a közösségben. Az itt kapott pénzből senki nem tudná el­tartani a családját. — Mit mutat a ,játékos­napló”? — A kapusoknak volt jobb évük, annak ellenére, hogy Gergely és Kiss István becsü­lettel dolgozott. A felállított sorrend szerint Kiss Jenő, Kicsák, Berettyán, valamint Kokas dicsérhető, a Balázsi, Láposi, Korbács trió megfe­lelt. Bulyáki a játék egyes ele­meiben elmaradt a várako­zástól, míg Czine, Cservé­ny ák és Komán, akik koráb­ban húzóemberek voltak, ősszel csak epizódszerepet vállaltak. A Varjasi, Zsatku páros tehetsége vitathatatlan, tőlük sokat remélünk a jövő­ben. Sukta, amikor rendelke­zésre állt, „hozta magát”. Barcsay később érkezett, ő nagy nyereség. Magyari, Do­bos, továbbá Ihnáth kevés lehetőséget kapott. — Bízik a fordulatban, a feljebb kapaszkodásban? — Még nem mondtunk le a dobogóról. Ennek érdekében viszonylag korán elkezdjük a felkészülést. Nem utazunk sehová, itthon alapozunk sza­badtéri és tornatermi edzé­sekkel. Doppingügy Mexikóban AFP, MTI A Mexikói Labdarúgó Szövetség fegyelmi bi­zottsága eltiltott a játéktól két élvonalbeli játékost. Francisco Javier Gomez és a brazil Adrian Mahia doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Gomez, a Tigres játékosa olyan „energiaitalt” fo­gyasztott egy mérkőzés előtt, amely tiltott szereket tartalmazott. Az egyszeres válogatott futballista azzal védekezett, hogy a csapat orvosának javas­latára ivott az italból. A dél-amerikai futballista azt állította, hogy egy nátha elleni gyógyszer révén juthatott a szervezetébe a doppingszer. A szövet­ség illetékesei nem közölték, hogy a két labdarú­gó mikor bukott meg a doppingteszten. Az ítélet: halál Reuter, MTI A Kuala Lumpur-i bíróság pénteken halálra ítélte Nobias Weah Ezikét, a libériái labdarúgó-válogatott játékosát. A futballista kábítószer-csempészet miatt bűnhődik Malajziában. A 30 esztendős afrikai lab­darúgónál 1996. május 9-én a rendőrség 237,3 gramm heroint talált. A kábítószer egy pár cipő tal­pában volt elrejtve. Ezike tagadja, hogy a lábbeli az övé lett volna. A bíróság szerint a libériái nem tudott meggyőző magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy a cipők miként kerülhettek a szállodai szobájába. Az ítélet kihirdetésekor Ezike higgadtan vette tudomá­sul a halálos büntetést. Bhabwan Singh, a labdarúgó ügyvédje azonnal jelezte: fellebbeznek. Balogh József aláirt Demecserben NB III, Tisza- csoport Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) _____________ Me llbevágó hímek mi­nősült a Kinizsinél Szatke Zoltán visszatérése a Nyír­egyházi FC-hez. Az au­gusztusban hozzájuk ke­rült játékos remek őszt pro­dukált, az NB III-ba frissen felkerült demecseri csapat vezéregyéniségévé vált. Úgy érezte, ismét itt a vál­tás ideje, manapság azóta pedig a „Szparinál” edz. — Sajnálom, hogy el­ment tőlünk Zoli. Nagy ér­vágás a hiánya — bú- songott Fáky László egye­sületi elnök. — O tudja... Nálunk megtette azt, amit elvártunk tőle, hasznosan teljesített. Kívánom, hogy legyen szerencséje. Rajta kívül Ablonczay nincs ná­lunk, idén még nem láttuk. A Kantár testvérek már ná­lunk edzenek, hétfőtől pe­dig a kerettel készül Ba­logh József is. A Rakamaz középpályása aláírt ne­künk, remélhetőleg hama­rosan megállapodunk (volt) csapatával. Mindenképpen erősödünk általa. Az ibrá- nyi Mikhárdiról lemond­tunk, noha ő is írásban el­kötelezte magát hozzánk. Demecserben tizenhatan tréningeznek egyelőre, a heti ráhangolások után be­indul az alapozás. Hó vé­gén pályára lépnek a Joma Kupa teremlabdarúgó-tor­nán, de addig még várható néhány változás a Kinizsi háza táján... Cselószki, Knoblok: hogyan tovább? L. T. L. (Új Kelet) Jó ideig úgy tűnt, hogy együtt marad a baktai őszi sikercsapat. Először Szőke jelentette be távozási szán­dékát (azóta már meg is ál­lapodtak a vásárosnamé- nyiakkal), újabban pedig Mádról hallatszanak olyan hírek, miszerint „képben van” náluk Cselószki és Knoblok. — Szőke tett annyit együttesünkért, hogy hoz­zájárulhassunk elmenete­léhez — vélekedett Kozma Attila szakosztályelnök. — A naményiak korrektek voltak, már fizettek is a já­tékosnak. Nálunk nem je­lentkezett senki Cselószki és Knoblok átigazolása ér­dekében, ha mindketten menni akarnak, nem gördí­tünk akadályt a távozásuk elébe. Tudomásom szerint Knoblokra szemet vetettek a tiszaújvárosiak, ők már bennünket is megkerestek. Egy, maximum két labdarú­gót fogunk igazolni. Nem aggódunk, hiszen jó az utánpótlásunk, a csapat együtt van, képes arra, hogy a második helyének megfe­lelően színvonalas tavaszt produkáljon. A keret vasárnap tíz óra­kor találkozik először. Újra megkezdi az edzéseket a hosszas sérüléséből fel­épült Kormány, viszont Németh Cs. továbbra sem állhat Kozma József edző rendelkezésére. Berettyán és a matek A Nyírcsaholy gólzsákja, Berettyán Gábor tizenkét „dugóval” tudta le a bajnok­ság első felvonását. Ezzel ter­mészetesen elvitte a pálmát a többiek elől, azaz ő lett a leg­eredményesebb „házi mester- lövész”... — Ha azt veszem alapul, hogy tavaly harminc mérkő­zésen tizenkilenc gólt szerez­tem, akkor azt hiszem, ahhoz képest ez nem rossz teljesít­mény. Megadatott a sansz, hogy felülmúljam korábbi önmagam. — ...és a csapatról mi a vé­leménye? — Rendes srácok, szeretem őket, könnyen kijövünk egy­mással. A hatodik hely vi­szont ettől a csapattól kevés. Nem úgy indultunk, hogy itt fogunk kikötni. A nyáron, amikor a vezetőkkel egyez­kedtem, elmondták: szeretnék, ha minél előrébb végeznénk. Szerintem a dobogót célozták meg, és bizony „oda is tud­tunk volna érni”, amennyiben egy kicsit jobban figyelünk. — Meddig juthat a Nyír­csaholy tavasszal? Berettyán Gábor Fotók: Racskó Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom