Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
A rendőrség technikai fel- készültsége az európai színvonalhoz viszonyítva siralmas, a munkakörülmények és a rendőrök egzisztenciális körülményei sem érik el a megfelelő normákat. Az állományon belül egyre több fegyelemsértés történik, nap- világot látnak kisebb-na- gyobb korrupciós ügyek. Mindez tetőződött azzal, hogy a múlt év november végén menesztették az Országos Rendőr-főkapitányság vezérkarát. Ez is azt bizonyítja, hogy nem a kívánalmaknak megfelelően végezték munkájukat, vagy nem voltak képesek megbirkózni a megnövekedett feladatokkal. Ezekről a kérdésekről és az múlt évben végzett munkájukról beszélgettünk dr. Hajzer László ezredessel, a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei rendőrfőkapitánnyal. — Mint rendőrfőkapitánynak hogy teltek az ünnepek? — Az ünnepek alatt szabadságon voltam, amit a családommal töltöttem, a feleségemmel felváltva bébi- szitterkedtünk a két kiskorú gyerekünk mellett. Természetesen telefonon állandóan kapcsolatban voltam a szolgálatban lévő kollégákkal, de többször személyesen is bementem a kapitányságra. Rendkívüli esemény ugyan nem történt a szabadságom ideje alatt, de volt egy-két eset, amiben szükséges volt intézkedni. — Január a számvetések időszaka. Gondolom, Önök is elkészítették a múlt évi „mérlegüket” a végzett munkáról. — A mi szervezetünkben a beszámolás rendje kötött, ami azt jelenti, hogy az értékelés mindig a legfelsőbb szinten kezdődik. így az ORFK február elején fog értékelni, amiben szerepel a megyék minősítése is. Ettől függetlenül már mi is készítettünk egy előzetes értékelést, amit december 31-én a vezető kollégákkal megtárgyaltunk. Az elsődleges adatok alapján szakmai szempontból nézve kifejezetten jó évet zártunk. A bűncselekmények száma az előző évhez viszonyítva változatlan szinten maradt, ami azt jelenti, hogy ’96-ban 20 ezer különféle bűncselekmény történt megyénkben. Ezt mi jónak tekintjük, mivel országos szinten növekedés volt. A felderítési és nyomozási eredményességi mutatók alapján az országos rangsorban a legjobb hat megye között vagyunk. Az egyes bűncselekmény-kategóriákon belül is jók az eredményeink. Itt megjegyzem, hogy a rendőrség belső értékelése számokkal történik, de igazából az állampolgárok megítélése a mérvadó, ami nem mindig találkozik a mi szakmai értékelésünkkel. Aztán az emberek biztonságérzetének az alakulását nemcsak a helyi, hanem az országos események is befolyásolják, mint például a budapesti robbantások, vagy egyéb súlyosabb bűncselekmények, és jogosan alakul ki bennük félelemérzet. Ha még nem is a közvetlen környezetükben történnek ezek az esetek. — Az utóbbi évben mennyire sikerült a személyi állomány problémáit orvosolni) mint például a munkakörülmények javítása, vagy a bérek rendezése? — A múlt év elején az ORFK vezetői az évet „Az állomány évének” nyilvánították. Utólag az a véleményem, hogy ez illúzió maradt, mert nem történtek olyan lényeges változások, amik a rendőrök egzisztenciáját javították volna, de a technikai ellátottságunk sem javult a beígért mértékben. így, sajnos, csak szlogen maradt tartalom nélkül. Mindettől függetlenül, az elmúlt évben új bérrendszerre álltunk át, melynek lényege, hogy a szolgálati törvény bértáblázata ideiglenesen bevezetésre került, aminek következtében a 24 százalékos béremelést differenciáltan osztottuk el. Ez azt eredményezte, hogy az állománynak csak egy része volt nyertese a változásoknak. Egyéb feltételekben tragikusabbnak tartom a helyzetet, különösen a gépjárműparkunk állapota siralmas. A járművek kétharmad része lefutott, amortizálódott autókból áll. Talán ez évben javulás várható ezen a téren, mivel az ORFK programot dolgozott ki a helyzet javítására. Viszont a munkafeltételeken sem sikerült javítani. — Nagy visszhangot váltottak ki országszerte az ORFK élén történt személyi változások. Megyénkben ez miként csapódott le, és egyáltalán erről önnek mi a véleménye? — A november 29-ei változások után több újságíró is megkeresett, hogy nyilatkozzam ezzel kapcsolatban. Akkor elzárkóztam a vélemény- nyilvánítástól, mert úgy gondolom, hogy nem a megyei főkapitányságok dolga minősíteni a Budapesten történteket, legyenek azok jók vagy rosszak. Több mint egy hónap ^ltelte után azt kell mondjam, hogy a kormány érzékeli a rendőrség jelenlegi, nem éppen rózsás helyzetét. Ezt bizonyítja, hogy a miniszterelnök az ORFK-ban tett december 21-ei látogatása során ötmil- liárd forintos támogatást ígért a rendőrségnek, amit elsősorban az informatikai rendszer és a gépjárműpark fejlesztésére kell fordítani. A közvéleményben kialakult visszhangokból is érzékelni lehet, hogy bizalmat szavaztak az állampolgárok az új vezetésnek, és a mostanitól sokkal jobb közbiztonságot «várnak. Az ORFK élén történt személy- cserék az állományon belül -— legalábbis megyénkben — nem váltottak ki negatív hatást, és nem befolyásolták a folyamatos munkavégzést sem. Megvan annak a lehetősége, hogy ’97-ben jobb évet zárjunk. — Általános tapasztalat, ha egy szervezet élén változások vannak, akkor annak alsóbb szinten is érezni a hatását. — Értem a kérdésben rejlő célzást, erre az a válaszom, hogy a miniszterelnök úr ORFK-ban tett látogatásakor jelen voltak a megyék főkapitányai is, és a belügyminiszter úrral azt mondták, hogy a megyénkben végzett szakmai munkával elégedettek, további személyi változásokat nem terveznek. Ebből is látszik, hogy a probléma nem vidéken, hanem Budapesten keletkezett, amit ott is kell megoldani. Nem dicsekvésnek szánom, de személyemet illetően megemlítem, hogy az év végi budapesti értekezleten a belügyminiszter úr több megyei főkapitány-nyal együtt engem is elismerésben részesített az 1996. évi munkámért. — Ha a civil lakosság körében bárki elkövet valamilyen bűncselekményt, érdekli a közvéleményt, de arra fokozottabban odafigyelnek, ha ugyanazt egy rendőr követi el (például korrupció, vagy mint a legutóbb nyilvánosságra került II. kerületi kapitányságon történt fegyverlopás). — A korrupció elleni fellépés fontossága nem hangoztatható elégszer. Az emberek addig bíznak a rendőrökben, míg úgy gondolják, hogy tisztességesen, a jogszabályok betartásával és korrupciómentesen intézik az ügyeket. Abban a pillanatban, amint a korrupció gyanúja egy testületre rávetődik, az negatívan befolyásolja annak a szervezetnek a megítélését. A mi megyénk sem mentes a korrupciótól, de olyan nagyságrendű esetek, nem történtek az elmúlt évben. sem, mint amiről időnként or- ■ szágosan lehet hallani. De ez nem azt jelenti, hogy „a kicsit korruptakkal” szemben elnézőek lehetünk. Emiatt nálunk is történtek és jelenleg is történnek elbocsátások, felfüggesztések. Ha maga a tény bizonyítást nyer; egy rendőr korrupciós ügybe keveredett, teljesen mindegy, hogy annak tárgya tíz forint, vagy több millió. Megjegyezni kívánom, és kérem a lakosságot, hogy egy- egy korrupciós hír nyilvánosságra kerülése esetén ne általánosítsanak az egész rendőrségre! — Ha ön dönthetne egy személyben, akkor bezárná a lakosság körében KGST-piacoknak becézett helyeket? — Piacot semmiképpen se zárnék be, egy piac véleményem szerint nem a fertő és a bűn helye, hanem évszázadok óta a kereskedést szolgálja. Ezt közgazdasági szempontból kell megítélni, és így is kell kezelni. Az már egy másik kérdés, hogy olyan feltételek és keretek között kell működtetni, amik az állampolgárok megelégedésére szolgálnak. E vonatkozásban viszont vannak hiányérzeteim. A nagyarányú fejlesztések ellenére még mindig nem olyan kulturált és főleg nem európai szintű ez a piac, ahol mindenki jól érezné magát, ha kimegy vásárolni. Ránk az tartozik, hogy folyamatos rendőri jelenlétet biztosítunk, de annyi emberrel mi sem rendelkezünk, hogy mindenkinek totális védelmet nyújtsunk. Viszont a piacokon sikerült a bűnözést egy olyan sávban tartani, ami nem zavarja a rtormális működést. — Ha az elmúlt egy évre visszatekintünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy megyénkben is igen elterjedt a prostitúció, az utak mentén és Nyíregyháza egyes utcáin és szórakozóhelyein is. — Ez az új jelenség egy nagyon összetett és bonyolult probléma. A kihívásra a közeljövőben a törvényhozás is válaszolni fog. Itt arról van szó, ha valamit nem szabályozunk és nem beszélünk róla, attól még ezek a dolgok létezhetnek és a problémák sem oldódnak meg. Ez a jog nyelvére fordítva azt jelenti, hogy az 1950-es években Magyarország csatlakozott az emberkereskedelem és a prostitúció minden fajtáját elítélendő New York-i egyezményhez, ekkor hazánkban is megszüntették a bordélyházakat, és azt hittük, hogy ilyen már nincs is. Azonban a rendszerváltást követően, de már azt megelőzően is, megjelent a prostitúció minden formája, ami az állampolgárokban indulatokat vagy érzelmeket vált ki. A rendőrségnél a jogi szabályozás hiánya felemás helyzetet teremtett, ami azt jelenti, hogy a jelenséggel szemben nincs hatékony fellépési eszközünk. A Belügyminisztériumban jelenleg is folyik ennek a kérdéskörnek a jogi szabályozási előkészítése, aminek megtárgyalása, információim szerint rövid időn belül a Parlament elé fog kerülni. A fő kérdés az, hogy a prostitúciót hogyan lehet keretek közé szorítani vagy szabályozni. A javaslatot ismerem, ebben teljesen új dolgok jelennek meg. Az első, hogy végre kimondanák: az út menti prostitúció minden formája tilos! A másik elképzelés, hogy bizonyos engedélyekhez kötnék ezt a tevékenységet. A harmadik nagy szabályozási terv, hogy bizonyos türelmi és tiltott zónákat hoznának létre azokban a városokban, ahol erre „igény” van. Az önkormányzatok feladata lenne, hogy a városokban kijelölhetnek olyan részeket, területeket, ahol ezt a mesterséget legálisan űzni lehet. — Milyennek tartotta az elmúlt évben a rendőrség és az ügyészség szakmai összhangját? — Egyértelműen kiegyensúlyozottnak és jónak tartom. Azt viszont tudomásul kell venni, más a két szervezet igazságszolgáltatásban elfoglalt helye. A rendőrség nyomoz és felderít, míg az ügyészség a vádképviselettel és a nyomozás törvényességének a felügyeletével foglalkozik. Éppen ezen elkülönült hatáskörök miatt óhatatlanul vannak véleménykülönbségek, amik mindig konkrét ügyekben jélennek meg. De úgy gondolom, hogynekünk nem vitatkozni kell az ügyészséggel az egyes ügyekben,1 hanem össze kell szedni annyi bizonyítékot, ameny- nyi elegendő az előzetes letartóztatáshoz, illetve a vádemeléshez. —Mit tart az elmúlt év legnagyobb sikerének kudarcának? —' Az egyik legnagyobb sikernek tartom azt, hogy úgy működött a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei rendőrség az elmúlt évben, hogy igazán olyan rendkívüli esemény nem történt, ami álapjaiban ingatta volna meg az emberek bizalmát a tevékenységünkkel szemben. Kifejezetten örülök annak is, hogy a megyei ön- kormányzat is jónak ítélte meg a működésünket. Talán ennek is köszönhetjük a tízmillió forint támogatást, a problémáink részbeni megoldására. A legnagyobb kudarc talán az, hogy nem történtek olyan változások a megyei főkapitányságok gazdálkodásában, amivel lényegesen javítani lehetett volna a helyzetünkön. — Mit tart ön a legfontosabbnak ebben az évben? — A ’97-es évnek a nagy kihívása, hogy az ORFK vezetése élén vadonatúj vezetők állnak, akik új elképzelésekkel, új programmal, új módszerekkel akarják vezetni a magyar rendőrséget. Ebben szerepel az is, hogy a megyék önállóságát lényegesen növelni szeretnék. Egy év múlva, egy hasonló beszélgetésnél akkor leszek elégedett, ha azt mondhatom el, hogy ezeknek az új elvárásoknak meg tudtunk felelni, tudtunk javítani és korszerűsíteni a szervezeten, és ha sikerül olyan keretek között tartani a bűnözést megyénkben, amely lényegesen nem rontja az állampolgárok biztonságérzetét. arawg Interjú 1997. január 11., szombat Bűnözés elfogadható keretek között Fullajtár András interjúja dr. Hajzer László megyei főkapitánnyal
