Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-11 / 9. szám

vtljlíctct Megyei krónika 1997. január 11., szombat Óriási lépés A Tiszavasvari ICN Alkaloida Vegyészeti Gyár a pro­filjából adódóan potenciálisan jelentős veszélyt jelent a közvetlen természeti környezetre. A lehetséges problémák kiküszöbölése miatt a gyár vezetősége komoly anyagi és szellemi erőforrásokat mozgatott meg az elmúlt évben, hogy a környezet- és termé­szetvédelmi, korábban csak előírásnak, ma már a tör­vénynek megfeleljen a gyárban végzett munka. Munkatársunktól _______ Ha gyó Kovács László műszaki igazgató meglátá­sa szerint a gyár vezetősé­ge mindig is arra töreke­dett, hogy a környezeti megterhelést a lehetősé­gekhez képest a legkisebb­re csökkentse, s így magá­tól érthetődően a minden­kori környezetvédelmi sza­bályokhoz illeszkedett a belső munkafolyamat. — Tavaly ősszel az Állami Privatizációs és Vagyonke­zelő Rt. felszabadította a gyár magánosítási össze­géből elkülönített 1,1 milli­árd forintos összeget, ame­lyet kárelhárítás címén ha­marosan felhasználhat a gyár. Hol tart a környezeti terhelést csökkentő prog­ram? — Az Alkaloida terüle­tén hosszú évek alatt az „agyaggödrökben” össze­gyűjtött és tárolt lakossá­gi, ipari veszélyes hulladék okozta lég-, víz- és talaj­szennyeződések végleges megszüntetése a meghirde­tett program célja. A kár- elhárításra fordítható összeg — szükség szerinti — teljes felhasználásával úgy kell a munkát elvégez­ni, hogy a szennyezők ne tudjanak tovább hatást gyakorolni a környező élővilágra. A szeptember végén meghirdetett pályázatra öt leendő kivitelező a megva­lósítási elképzeléssel és előzetes költségtervezettel benyújtotta ajánlatát. Jelen pillanatban a pályázatbírá­ló bizottság elemzi az aján­latokat. — Az elbírálásnak volt egy gyorsított változata is. Még tavaly eredményt lehe­tett volna hirdetni abban az esetben, ha december 24-e előtt a pályázatok közül ki­választott Alkaloida-javas­lattal mind a tulajdonos, az ICN, illetve az Állami Priva­tizációs és Vagyonkezelő Rt. is egyetért. — A pályázatbírálók még közvetlenül karácsony előtt is tartottak egy ülést, de végleges döntés nem szüle­tett. Ennek az volt az oka, hogy a rendkívüli munka miatt komoly körültekintést igényel a kivitelező szemé­lyének a kiválasztása, s mindig felmerül egy-két új, fontos körülmény. — A végleges döntésnek január 15-én meg kell szü­letnie... — Előreláthatólag még az utolsó napon is lesz egy ta­nácskozás Budapesten, ame­lyen a külföldi tulajdonosok is részt vesznek. Az i betűre várhatóan 15-én estére fog felkerülni a pont, s a nyertes pályázó másnap értesülhet a határozatról. A részletes kár- mentesítési terv kidolgozá­sa és jóváhagyása után, áp­rilisban megkezdődhet a két­éves munka. — Baja Ferenc környe­zetvédelmi és területfejlesz­tési miniszter tavaly, janu­ár 19-én átadta a másfél évtizede megszületett elkép­zelésből megvalósított ve­szélyeshulladék-égető mű­vét. Idén megkezdődik, egy újabb milliárdos nagyság- rendű környezet- és termé­szetvédelmi beruházás. A mai törvény kitételeinek mennyire felel meg az ICN Alkaloida? — Egyelőre ott még nem tart a gyár, hogy „elébe ment volna” a törvénynek, és egy majdani, bizonyára szigorodó módosításának. Fontos cél, hogy az előírá­sokat minél jobban megkö­zelítve végezzük a munkán­kat. A kármentesítési prog­ram beindulásával egy óri­ási probléma megoldódik amellett, hogy hatalmas lé­pést tesz az Alkaloida a sza­bályzók kitételének betar­tásában. Kisemmizett adótermelők A bevétel közel kilencven százaléka az államé „A korábban megvetett maszekból egy, ma már menesztett miniszter által tolvaj, adócsaló vállalkozó­vá átminősített kisiparosi réteg, az új adó- és társa­dalombiztosítási szabályok miatt olyan lehetetlen hely­zetbe került, hogy 20-30 éve dolgozó mesterek dob­ják be a törülközőt. Az Ipar­testületek Országos Szö­vetségének (IPOSZ) me­gyei szervezete 16 ezer szakember érdekében csatlakozott az új szabá­lyok elleni tiltakozáshoz.” Munkatársunktól __ __ Mi ndehhez Törös Barna, az IPOSZ megyei elnöke hozzá­tette: az életbe léptetett válto­zással csak azt az egyet érte el a törvényhozás, hogy növelte a szürke- és feketegazdaság­ban dolgozók számát. Az eb­ben az esztendőben hatályba lépő rendelkezések miatt nagy számban azok adják vissza a vállalkozói igazolványukat, akiket a kormány definíciója szerint az Európába tartó Ma­gyarország polgári, polgária­sodó középosztályának ne­veznek. Sajnos, a hazai adóprés azt a fő- vagy mellékállásban vál­lalkozni, dolgozni akaró réte­get nyomja a legjobban, amelynek tagjai elutasítják a munkanélküliséget, szabad­idejüket is legális pénzkere­séssel töltik. A kisiparosokat senkinek sem kell eltartani, mint azokat a munkanélkülie­ket, akik semmilyen körülmé­nyek között nem hajlandók munkát vállalni. Az elnök a saját, kisiparosi tapasztalatát hozta fel példa­ként. Elmondta, hogy húsz éve •pezsgőt bontott azon a kará­csonyon, amikor összejött éle­te első százezer forintos éves keresete. Sok munkával, de jól élt a családja. Ma, a bruttó há­rommillió forintos éves forgal­mából akkora összeg marad a házi kasszában, hogy nem tud­ja ugyanazt az életszínvonalat nyújtani családjának, mint két évtizeddel ezelőtt..., Ahhoz, hogy egy kisiparos — nem a nagymenő vállalko­zói!)— napi ezer forintos le­gális nyereségre tegyen szert, ahhoz minimum bruttó tízezer forintos bevételre kell szert tennie. A különbözeiét az ál­lamháztartás több, feneketlen­nek tűnő bugyra nyeli el adók, szakképzési hozzájárulás, nyugdíj- és egészségbiztosítá­si járulékok, kamarai tagdíj formájában. Nincs lehetőség fejlesztés­re fordítható tőkefelhalmo­zásra. A suszterek, a fodrá­szok vagy a vízvezeték-sze­relő „öreg szakik” — az IPOSZ tagsága — olyan ára­kon kénytelen szolgáltatást nyújtani, hogy a haszonkulcs jószerivel egyenlő a nullával. A drágább munkára viszont nincs fizetőképes kereslet. Miattuk és a lakossági szol­gáltatások színvonalának megtartása miatt az összes el­érhető fórumon tiltakozik az IPOSZ a járulékterhek miatt és minden erejével lobbizik a Parlamentben. Hitehagyott vállalkozók Ismerősöm hangos teringették kíséretében hozta tudo­másomra: visszaadta a munkaviszony melletti vállalko­zásra szóló igazolványát. A teringették szenvedő ala­nya a minden elképzelés nélküli, a kisember megka­paszkodását gátló kormánypolitika, amely ismerősöm mostani, keservesen szült szándékában is sikeresen bá­báskodott. De nem egyedüliként döntött a megszünte­tés mellett, a megyeszékhely polgármesteri irodája igaz­gatási osztályán valóságos népgyülekezetet tartottak a vele hasonszőrűek. Egyszóval, sokan voltak. Lefler György (Új Kelet) E jelenségről Konczos Pál­tól, a megyeszékhely polgár- mesteri hivatalának hatósági ügyosztája főmunkatársától érdeklődtünk. — Nyíregyházán jelenleg 8 356-an keresik vállalkozó­ként kenyerüket. Valóban nem kevesen fordultak meg ná­lunk, az utóbbi három hét alatt több mint négyszázan adták vissza a vállalkozói igazolvá­nyukat. Igaz, hogy elsősorban a telephelyet nélkülöző kisvál­lalkozások, idény jellegű, vagy munkaviszony melletti, főként ügynöki és adótanácsadói te­vékenységet folytatók döntöt­tek a megszüntetés mellett, mégis sok embert érint. Azokat az arcokat azért látni kellett volna, illetve még naponta lát­ni is lehet: minden keserűség, csalódás kiolvasható belőlük. Sajnos, az embereknek nincs pénzük, nincs vásár­lóerő, s a multi és országos cégek áruházi lánca egysze­rűen megbéklyózza a kiske­reskedőt. A nagy hal bizony bekapja a kicsit. A költségek annyira megnövekedtek, hogy a kisvállalkozók nem képesek a haszon megterem­tésére, a túlélésre. A nem mindennapi szükségletünket kiszolgálókon túl bizony szo­rul a hurok, de az előbbiek sem dúskálhatnak, mert hi­szen képesek vagyunk igé­nyeinkből még mindig lej­jebb adni. A három zsemle már csak kettőt jelent, a hús elfér a tenyerünkön...de kér­dés, hogy hol lehet a határ a lemondásban, a nélkülözés­ben, a mindennapok harcá­ban, miközben újabb és újabb „ötletek” ütnek lyukat a nad­rágszíjunkon. Mint például most az 1 800 forintos egész­ségügyi hozzájárulással. A sorban állók közül két várakozót kérdeztünk meg. Csók Anita: — Még nem vagyok húszéves. Főállásban végzett, életem első vállalko­zásán leszek túl hamarosan, egy virág-, ajándékboltot ve­zettem a kórház közelében. A mindössze egyéves működés első két hónapja minden re­Konczos Pál ményre feljogosított, aztán egyszerre csak fogytak a vevők. Az embereknek egy­re kevesebb telik, s nem a vi­rág és ajándék, ami a legszük­ségesebb a megélhetésükhöz. A szüleim is vállalkozók, az ő alkalmazottjuk lettem. Kékesi András: — Munka- viszony mellett ügynöki és könyvelői tevékenységet vé­geztem, kimondottan a család jobb megélhetése miatt vállal­va a pluszmunkát. A legtöbb kisvállalkozás a mostani fel­tételekkel nem tud létezni, a tavalyi havi 1 450 forintos költség az idén 6 800 forintra módosult. A tb-t illetően, az elvvel egyetértek, csak a mér­tékkel nem. Manapság 1 forint kitermeléséhez a vállalkozó­nak 5 forintot kell befektetnie! Több lett a szegény Sikli Tímea (Új Kelet) Bár már néhány héttel ezelőtt véget értek az ün­nepek, a Megyei Vöröske­resztnél még csak most készült el az az összegzés, melyből kiderül, a munka­társak hány embernek pró­báltak meg segíteni de­cemberben. Tudjuk, hogy nem elég csak a kiemelt napokon jót tenni az el­esettekkel, de talán mégis a szeretet ünnepe az az időszak, amikor nagyobb szükségét érezzük a gon­doskodásnak. — A megyében össze­sen harmincnégy intéz­ményt látogattunk meg önkéntes segítőinket is bevonva a munkába az el­múlt hónapban — kezdte Bohácsné Vágó Beáta, a Megyei Vöröskereszt szo­ciális munkása. — Nem­csak a szociális- és gyer­mekotthonokba, de a kór­házba és a hajléktalan szállókra is elmentünk. Mindenhol örömmel fo­gadtak minket, de talán a kórház rehabilitációs és krónikus belgyógyászatán tett látogatások hagyták bennem a mélyebb nyo­mokat. Olyan emberek ágyára ültünk le, akiket soha senki nem látogat; Letettük az asztalra kis csomagunkat, benne gyü­mölccsel, szaloncukorral, s mikor a szemekben csil­logni láttuk a könnyeket, akkor éreztük igazán fon­tosnak azt, amit tettünk. A szociálisan rászorul­tak között ezer darab, egyenként ezer forint ér­tékű csomagot osztottunk szét. Ez azonban még ko­rántsem lett volna elég ahhoz, hogy eleget te­gyünk minden hozzánk érkező kérésnek. Az ünne­pek előtti hetekben ugyan­is nagyon sokan kerestek meg minket levélben épp­úgy, mint személyesen. Megpróbáltunk megtenni mindent azért, hogy ne kelljen senkinek nemet mondani. Ebben az idő­szakban látszott igazán, hogy az elmúlt évekhez képest, mennyivel több lett a szegény ember. Összefog­va önkéntes munkatársa­inkkal, még kétezer em­bernek tudtunk segíteni ruhával, könyvekkel, játé­kokkal. Rájöttünk arra is, hogy az anyagiak nem ol­danak meg mindent, so­kaknak csak egy-egy jó szóra, megértésre volt szüksége a boldogsághoz. Éppen ezért az általunk meglátogatott intézmé­nyekben vidám kis műso­rokat is adtunk, kellemes perceket szerezve vele a betegeknek. A másik nagy jelentősé­gű decemberi megmozdu­lást, melyet a Minisztéri­umi Hivatal indított útjá­ra, a „Szeretet és támoga­tás ’96” nevet kapta. En­nek keretében a megyében 3834 csomagot juttattunk el ezer-ezer forint érték­ben alapvető élelmisze­rekkel, kis édességgel a rászorultaknak. Úgy kel­lett gazdálkodnunk, hogy a legkisebb településre is jusson a segítségből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom