Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-09 / 7. szám
1997. január 9., csütörtök Riport Ugornyai tél gyártó cég új csomagolású termékét kurtították meg. Mókásan hat a mínusz tíz fokban, amikor jéghideg rostos ivólére invitálnak, jobban esne a forró tea. Az ősszel megkezdett átalakítás nyomai jól kivehetők. A léckerítést csak fe- lébe-harmadába építették meg, de már nem tudták befejezni. Füvesíteni is a nyár végén kezdtek és a gyenge sarja- kat most jól védi a hótakaró. Napfényre, melegre vágyik itt minden. Legelőbb a csárda nádfedele növesztett apró jégcsapokat. Tél végére követik a többiek. Halvány reménysugár, lesz még tavasz is. Elolvad a hó, zöldell a fű, virágba borulnak a fák és lassan, de biztosan felmelegszik a folyó vize. Mire a nyári szünet előtti utolsó csengőszó is elhangzik, addigra ismét szőke lesz a Tisza, lányok napoznak a homokparton és újra szép lesz az élet. Nincs hangzavar, gyerekvisongás, hangszórórecsegés,' csak varjak károgá- sa. Síri csend, csak néha zúdul le a tetőkről a hótömeg. Olyankor a madarak is felröppennek egy kicsit, pedig tudják, nincs kitől tartaniuk. A Tisza-parti fövenyt most csontkeményre fagyott hóréteg borítja. A vizen át a meder aljában jéggé dermedt emberi lábnyomok látszanak, de ezek sem nyárról maradtak. Partközclbcn kásás jéggel kevert víz csordogál, beljebb egybefüggő jégpáncél fedi a folyót. A gergelyiugornyai strandon a hófehér keveredik a harsogó reklámfeliratok rikító színeivel. A kihalt tájon az az érzése az embernek, neutronbomba-támadás érte a vidéket. Minden a helyén, csak az élőlények pusztultak ki. „Tréfás kedvű” rongálok kiegyelték a csárda étlapját. Másutt az ismert üdítőitalt