Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
1997. január 7., kedd Egyesítés vagy végeláthatatlan torzsalkodás? Riport Nem csitulnak a kedélyek a Szatmár-Beregi Kórház körül A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén tárgyalta a Szatmár-Beregi Kórház rekonstrukciójának előkészületéről, illetve az integráció tapasztalatairól szóló beszámolót. Több mint egyórás vita következett, melyből kitűnt: egyelőre nincs békesség a vasárosnaményi és a fehérgyarmati kórház egyesítésében. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a naményiak milyen nehezen adták be a derekukat, többek között végig azt hangsúlyozták, hogy a környékükön élőknek milyen nehéz eljutni Fehérgyarmatra. Fél nap kell hozzá, ugyanennyi idő alatt akár beérhetnek Kisvárdára vagy Nyíregyházára is. Száraz Attila (ÚfKelet) __ A közgyűlés megkezdése előtt minden képviselő kézhez kapta azt a nyílt levelet, melyet Hegedűs Antal, Vásá- rosnamény polgármestere írt a megyei közgyűlés elnökének. A levél tartalmát rövidítve, de változatlan tonnában, abból a lényeget kiemelve közöljük. A levél felolvasására a megyegyűlésen a polgármester úr engedélyt kapott, így a napirendi pontról a vita gyakorlatilag ezzel kezdődött. Szakrendelővé alakul? Tisztelt Elnök úr! Vásárosnamény képviselőtestülete újbóli aggodalmát fejezi ki, hogy a vásáros- naményi és a fehérgyarmati kórház egyesítésére hozott februári határozatuk teljesítése a mai napig időarányosan nem történt meg,, és az egész nem látszik biztosítottnak. December húszadikán részt vettem a megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának ülésén, és ott arra a meggyőződésre jutottam, hogy dr. Bakai Zoltán főigazgató úr elképzelései a két kórház egyesítésével kapcsolatban teljesen csődöt mondtak. Kép viselő-testületünk azért adta a kórházat a megyei közgyűlés tulajdonába, mert az garanciát vállalt arra, hogy a kórházunkban a gyermekgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógy ászát, belgyógyászat a műtőegységeivel együtt az egyesített intézmény részlegeként megmarad. Érthetetlenül állunk a Magyar Hírlap december hatodikai számában megjelent írás előtt, melyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra hivatkozva az áll, hogy a vásárosna- ményi kórház szakrendelővé alakul. Akkor, amikor információnk szerint megyénkben nem kórházi ágyak megszüntetésére, hanem fejlesztésére lenne szükség... ...A megyei közgyűlés testületünk állásfoglalását a két kórház egyesítéséről elfogadta. Ennek ellenére az egyesített kórház vezetősége a testületünk és a megyei közgyűlés határozatait figyelmen kívül hagyta. Munkája nyomán nem látjuk a lehetőségét kórházunk megmaradásának. Ezért követeljük: azokat a kórházi felszereléseket, amelyeket elszállítottak Fehér- gyarmatra, szállítsák vissza, hogy az eredeti helyén — amíg a beruházási pénz meg nem érkezik — hatékonyan tudják működtetni. Amíg a beruházási pénz a vásáros- naményi kórház rekonstrukciójára meg nem érkezik (egymilliárd forint), addig semmilyen átalakítást ne kezdjenek el. Mielőbb álljon fel az a bizottság, melynek tagjai: az érintett polgármesterek, a megyei közgyűlés elnöke és megyei szakemberek. így azonnali betekintést, információt kapunk a fúzió működéséről. Amennyiben a testületünk úgy látja, hogy kórházunk rendelővé fog átalakulni, és a főigazgató úr megszünteti a vásárosnaményi telephelyen működő részlegeket — egyelőre január közepétől a sebészetet és a szülészeti-nőgyógyászati részleget akarja—, akkor testületünk újból felülvizsgálja az intézmény egyesítésével kapcsolatos állásfoglalását. Bizonytalan jövő Dr. Vadász Mária, az egészségügyi bizottság elnöke emlékeztette arra a polgármester urat, hogy az ágyszámokat együttesen alakították ki, az került be a beszámoló határozati részébe, amit ő is jóváhagyott. Ezt elfogadta a szintén jelen lévő fehérgyarmati polgármester, illetve az egyesített kórház főigazgatója is. Ezt követően egy Vásáros- naményban élő közgyűlési tag, Jüttner Csaba, a gazdasági bizottság elnöke kért szót. A szabaddemokrata politikus a következőket mondta: — Úgy veszem észre, hogy az az irány, ami a kórházban megfigyelhető, nem az, amit a naményiak, illetve a megyei közgyűlés jóváhagyott. Tapasztalatom az, hogy jelentős bizalomvesztés van a két kórház munkatársai között, melynek oka elsősorban az, hogy a menedzsment a fehérgyarmati kórházat előnyben részesíti, miközben a naményi lehetőségeket korlátozza, szűkíti. Ebből adódóan a naményiak veszélyben érzik kórházuk sorsát, az ott élő orvosok bizonytalanok a jövőjüket illetően. A szakemberek közül többen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy elköltöznek. Ha ez a trend folytatódik, akkor a naményi képviselő-testület — nem mérlegelve a következményeket — eljuthat oda: kérni fogja, hogy kapja vissza a kórházát. A járható út az lenne, ha a két telephelyű kórház arányosan tudna ellátni bizonyos feladatokat. Vásárosnamény nagy áldozatot hozott az ágyszámok drasztikus csökkentésével, de ha itt alaptevékenységek is megszűnnek, akkor az rontja az egyesített kórház helyzetét is. Vannak sejtelmeim, úgy is szűkíthetik a naményi kórház mozgásterét a gyarmatiak, ha meghagyják ugyan az alaptevékenységeket, de előírják, hogy milyen beavatkozások végezhetők el a sebészeten, a szülészeten... Képviselői pengeváltás A megyei közgyűlés MSZP- frakciójának vezetője, a vásárosnaményi térség országgyűlési képviselője, dr. Kiss Gábor sok dologban nem értett egyet Jüttner Csabával. Emlékeztette Jüttnert a korábbi álláspontjára, mert ő határozottan emlékszik; Jüttner még nem is olyan régen azt akarta: a kórház rendelőintézetté váljon Vásárosnaményban. A képviselő felidézte, mennyi munkával sikerült konszenzusra jutni a Szatmár-Beregi Kórházzal kapcsolatban. Megkérte továbbá az előtte szólót, hogy hagyjon fel „folyamatos rossz sejtelmeinek” közlésével, ha nem tud segíteni, legalább megértő legyen. A vásárosnaményi kórház megmentésére az egyesítés volt az egyetlen megoldás. Jüttner Csaba válaszában visszautasította dr. Kiss Gábor kritikáját. Csúsztatásnak nevezte, illetve szerinte Kiss Gábor nem értette meg őt. O most tartja azt a véleményét: hosszú távon a naményi kórház a jelenlegi formájában nem üzemeltethető, de sohasem mondta, hogy rendelőintézetté kell át alakítani. Ő mindig a vásárosnaményi kórház jelenlegi tevékenységi körének megtartásáért küzdött. A szocialista párti politikus tevékenységét nem kívánja bírálni, majd véleményt mondanak az ott élők arról a következő választás alkalmával. Véleménye szerint túl korán egyezett bele Kiss Gábor és a megye egészségügyi vezetői az egyesítésbe, ha folytatták volna a „harcot”, el lehetett volna azt kerülni. Máshol, ragaszkodva az ágylétszámhoz, megvívták a csatát, mi nem — szólt válasza végén Jüttner Csaba. Hárommilliárd a tét Miután a képviselők megállapodtak abban, hogy a vita szakmai alapon folytatódjon, Sulyok József, a pénzügyi bizottság elnöke kért szót. —A két önkormányzat a szolgálati lakások ügyében nem lépett előre, nem adták át a megyei önkormányzatnak. Beszél mindenki műszerről, beruházásról, de arról nem esik szó, hogy orvosok is kellenének. A jelenlegi helyzetben a megyei önkormányzatnak bérlőkijelölési joga nincs. Vásárosnaményban a kazánházban a fűtés ebben a hidegben bármelyik pillanatban megszűnhet, vajon kit terhel a felelősség? Szent meggyőződésem, hogy a két kórház csak így maradhat fenn, külön-külön megszűnik mind a kettő. Az egyesítés révén hárommilliárd forint sorsáról van szó, nem lenne szabad presztízskérdést kreálni. Petróczki Ferenc, Czellár István, Egyiid János, dr. Szendrei László hozzászólása után dr. Nemes István, Fehérgyarmat polgármestere állt amikrofon mögé: — Azt hiszem, hogy a megyegyűlés beleesett ugyanabba a hibába, amit az egészségügyi bizottság is elkövetett. A vásárosnaményi hozzászólás elterelte a figyelmet a beszámoló végrehajtásáról, a megyegyűlés döntésének időarányos végrehajtásáról. A főigazgató úr és csapata az általa vállaltakat időarányosan teljesítette. Szívesen vettem volna, ha erre irányulnak a kérdések, hozzászólások, amelyek ma, megítélésem szerint, érzelmi alapon születtek, illetve egyesek megpróbálták arra rávenni a közgyűlést, hogy térjen vissza a másfél évvel ezelőtti helyzethez, és azon gondolkozzon, hogyan is legyen tovább. Fehér- gyarmat közgyűlése azt kéri a megyegyűléstől, hogy korrekt módon az átalakulást továbbra is követelje meg, annak feltételeit teremtse meg. Ne érzelmi alapon közelítsen a Szatmár-Beregi Kórház ügyéhez! Mi a szolgálati lakásokról és a nővérszállásról döntöttünk, nincs akadálya, hogy azt a kórház használhassa. Engedjenek bennünket dolgozni! Dr. Bakai Zoltán főigazgató a vita végén kért szót: — Nagyon rövid szeretnék lenni. Szendrei képviselői úr megkérdezte: hol az igazság, a leírtakban vagy a vásárosnaményi polgármester úr szavaiban? Elvártam volna a polgármester úrtól, hogy ma bocsánatot kér tőlem mindazokért a gyanúsítgatásokért, amiket tőle kaptam. Egy képviselő- testületi ülésen háromszor hangzott el az, hogy a 25 millió forintot, amelyet a megyegyűlés szavazott meg a Szatmár-Beregi Kórháznak, én az adósság csökkentésére használtam fel. Hiába ismételtem el válaszként mindannyiszor, hogy ebből még egy fillért sem kaptam. Az adósságot a megyei önkormányzat garanciavállalásával kívánjuk törleszteni. Ennyit a vita elején ismertetett levél hitelességéről. Sem Fehér- gyarmatról Vásárosnaményba, sem pedig fordítva egyetlenegy műszer sem került át. Gondosan ügyeltem, hogy ma is az a struktúra legyen a vásárosnaményi kórházban, ami 1995- ben is volt. Kínosan ügyeltem arra is, hogy a Szatmár-Beregi Kórház egyetlen munkatársa se használja azt a kifejezést, hogy vásárosnaményi vagy fehér- gyarmati kórház. Azt hiszem, Egyiid János alelnök úr is megerősíti azt, hogy a Szatmár-Beregi Kórház valamennyi orvosa, minden munkatársa dolgozni szeretne. Nagyon kérem, hagyjanak bennünket dolgozni, hogy szakmai munkát végezhessünk, és én ígérem, minden kérdésben továbbra is a rendelkezésükre állok. Hiszek abban, hogy a programot végre tudjuk hajtani, de csak akkor, ha az egészségügyi munkát mi végezzük, az ön- kormányzati munkát pedig továbbra is a képviselők... „Helyesen döntöttünk” Dr. Zilahi József a következő szavakkal próbálta lezárni a vitát:- Nagy dolog az, hogy két kórházunk megfelelő műszerezettséggel rendelkezik. Egyesítés esetén akkor szokott torzsalkodás, viszály kialakulni, ha eszközök híján nem tudják a kórházak a feladatukat végrehajtani. Nagy kockázatot vállaltunk februárban, de az eltelt idő azt igazolta, hogy helyesen döntöttünk. Az világosan látszik, hogy a vásárosnaményi polgármester ás a főigazgató viszonyán javítani kell. A szakmai munka legkritikusabb részének azt tartom, hogy miközben végre kell hajtani egyfajta redukciót, ágyszám- csökkentést—hisz erre nyer- tünk komoly támogatást a pályázaton —, ugyanakkor a felvételi lehetőségekről is gondoskodni kell. Nyilván a Vásárosnamény vonzáskörzetében élők, például a ló- nyaiak nagy valószínűséggel — ha a felvételi bázis megszűnne Naményban — nem Fehérgyarmat felé vennék az irányukat, és ebben igaza van a vásárosnaményi polgármester úrnak, hanem más kórházak felé. A megyében a 10 ezer főre jutó kórházi ágyak száma nem éri el az országos átlagot, miközben a beteglétszámunk az országos átlag fölött van. Meg kell találni a Vásárosnaményban most felszabaduló épületkapacitás új egészségügyi profilját, amelyből megyénkben hiány van. Elég garancia? A megyegyűlés úgy foglalt állást, hogy a jövőben a kórház működéséről, a rekonstrukció állásáról félévente számoljon be a főigazgató úr. A 1996-ra szánt megyei önkormányzati támogatásból 7,2 millió forintot kell a vásárosnaményi telephely kazánjának felújítására fordítani, további 17,8 millió forintot pedig saját erőként gép-, műszerbeszerzésre fordíthatnak. A Szatmár-Beregi Kórház vásárosnaményi telephelye a korábbi határozat szerint, melyet a naményiak is támogattak, a következő struktúrában működik tovább: II. sz. belgyógyászat 50, sebészeti részleg 15, szülészetnőgyógyászat részleg 10, nappali gyermekosztály 10, sürgősségi betegellátó osztály 10, belgyógyászati krónikus osztály 40 ágy. A kérdés most is ugyanaz, mint eddig: vajon a naményi képviselő- testület számára elég garancia-e a megyegyűlés szava? A határozatban elfogadottak szerint nem érheti meglepetés őket, tovább nem szűkülhetnek kórházuk lehetőségei. Fél év múlva kiderül, hogy sikerült-e mindenki számára elfogadható döntést hozni...
