Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

Czomba György Fotó: Bozsó ut IL.'L'ii Unióban a gyermekekért 1997. január 6., hétfő Ki ne emlékezne még arra az időre, amikor egy-egy iskolai ünnepség alkalmával nyakunkba kötöttük a kék vagy piros nyakkendőt és vígan énekeltük az indulókat? A rendszerváltáskor azonban dönteni kellett, mi legyen az úttörőkkel és a kisdobosokkal. Nyíregyházán, hogy ne hulljanak teljesen szét az addig oly jól működő Magyar Úttörőszövetség cso­portjai, 1991-ben az Úttörőelnökség jogutódaként és egyben társszervezeteként megalakult a Nyírségi Gyermek Unió. Az unió munkájáról, múltjáról és je­lenéről Czomba Györgyvezetővel beszélgettünk. — Jó öt évvel ezelőtt har­minc iskolával karöltve úgy döntöttünk, létrehozunk egy olyan szervezetet, mely jogutóda lehet az úttörőszö­vetségnek. Elképzeléseink olyannyira beváltak, hogy ma már hetven szervezet huszonkétezer gyermeke tartozik hozzánk. Magyaror­szágon a Xénia láz mellett a Gyermek Uniónak van a leg­nagyobb sikere. Mivel azon­ban dönteni kellett arról is, hogy miből teremtsük elő a fenntartáshoz szükséges fo­rintokat, társszervezetként csatlakoztunk a Magyar Út­törők Szövetségéhez, mely bár megmaradt, egészen más formában folytatta tovább munkáját. Szakítottunk a régi hagyományokkal, félre­tettük a nyakkendőket és örsi indulókat. Olyan közös­séget akartunk létrehozni, mely baráti társaságokként működik. —Hogyan működik ma az unió? — Az anyagiakat tekint­ve nekünk sem túl rózsás a helyzetünk. Évente két-két és fél millió forintból gaz­dálkodunk. így kimondva ez talán soknak tűnik, a való­ságban azonban szinte a semmivel egyenlő. A Gyer­mek Unió fiatalkorú tagjai­nak munkáját és működését kétezerkétszáz felnőtt segí­ti, természetesen társadalmi munkában. Kicsit talán már megszállottnak is lehetne mondani ezt a társaságot. Gyakran vannak rendezvé­nyeink, melyeket pályázati pénzekből valósítunk meg. Óriási sikere volt például a nemrégiben megtartott III. Országos téli találkozónak, mely hét-nyolc ezer embert mozgatott meg. — Ki a fő irányítója a kü­lönféle gyermekszervezetek­nek? — Minden megyében van egy csúcsszervezet, mely összefogja a többfelé műkö­dő kis csoportokat. Mi sze­rencsés helyzetben va­gyunk, hiszen Szabolcsnak két ilyen szervezet is jutott. A mi Nyírségi Gyermek Uni­ónk mellett helyet kapott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek Társulás is, amely jelenleg körülbe­lül húszezer tagot számlál. Míg az első a Nyíregyházán és vonzáskörzetében élőket, a második a megye többi te­rületén működő társaságo­kat fogja össze. így együtte­sen már több mint negyven­ezren vagyunk a hozzánk tar­tozó gyerekekkel együtt a megyében. — Milyen programokkal várják az új esztendőben a gyerekeket? — Többéves hagyomány­nak teszünk eleget, amikor ebben az évben is megrendez­zük a gyermek Ki mit tud?- ot, mely pontos mása a fel­nőttek versengésének. A kü­lönböző kategóriákban neve­zett gyerekek első elődöntői még az apró kis falvakban, településeken kezdődik meg és hosszú az út, míg eljutnak a döntőig a nyíregyházi zsű­ri elé. A vetélkedő sikerét mutatja azonban az is, hogy tavaly csak versmondásra százhetvenen jelentkeztek. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kiskorú gyermekeket nevelő szülők nem szívesen engedik diszkóba az ifjúsá­got, bármennyire is megbíz­nak saját csemetéjükben. Ért­hető viszont az is, hogy már a tizenévesek is vágynak egy kis táncra, zenére, jó bulizás­ra. Számukra a legnagyobb öröm, hogy megkezdtük a tárgyalásokat a High-tech diszkó vezetőjével, miszerint havonta egy alkalommal, olyan napon, amikor a helyi­ség egyébként zárva lenne, gyermekdiszkót rendezünk, ahová csak szigorúan tizen­négy év alatti fiatalok jöhet­nek majd el. — Milyen a kapcsolatuk más országok gyermekszerve­zeteivel? — A régi Úttörőszövetség felbomlása és néhány év ki­hagyás után kicsit nehéz volt feleleveníteni a kapcsolato­kat. Szerencsére azonban ez mégis sikerült, s ma már iga­zi barátoknak mondhatjuk többek között a finneket, a németeket és a szlpvákokat is. Szervezetünk főként szol­gáltatóként működik, hiszen az iskolák rendszeresen se­gítségünket kérik nyári tábo­rozások, csereüdültetések megszervezéséhez. A jövő hónapban minden oktatási intézménybe megküldjük a kínálatot, melyben fix áras és időpontos táborok lesznek felsorolva. Emellett persze magunk is szervezünk tábo­rokat, melyek közül legis­mertebb a természetjáró és képzőtábor, valamint a Bala- ton-parti és csillebérci nyara­lás. Alkalmi villám Rájár a rúd Nyíregyhá­zán a Toldi utca 68. szám alatt lakókra. A legna­gyobb hidegben lyukadt ki a házat tápláló távhő- vezeték. Úgyhogy költöz­tek barátokhoz, ismerő­sökhöz, „melegebb éghaj­latra”. Tapolcai Zoltán (Új Kelet) De a baj nem jár egyedül. Szombat este arra lettek fi­gyelmesek az ottlakók, hogy hatalmas földközeli villámlások után ki-ki- hunynak az utcai lámpák, majd egy idő múlva újra pislákolni kezdenek, újabb villám, újabb sötétség. A különleges jelenséget nem ufók okozták. A táv- hővezeték javításához gödröt ástak és az ásás köz­ben megsértette a kivitele­ző az utcai világítás elekt­romos kábelét. Olyannyira, hogy a fázis csak úgy me- redezett a vezetékből. A lakók és lapunk is je­lezte a hibát a TITÁSZ ügyeletének, akik azonnal leszigetelték a megsérült vezetéket. Kíváncsiságból felcsörgettük vasárnap dél­utáni sziesztájából a Táv- hőszolgáltató műszaki ve­zetőjét, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre. — Nagyon sajnálom az esetet, mert egy olyan ki­vitelezővel esett meg, aki­nek a munkájáról hosszú évtizedek után is csak jót tudok mondani. Azt azon­ban tudni kell, hogy a táv- hővezeték hibáját emberte­len körülmények között kellett kijavítaniuk. Mí­nusz 18 fokban magam is ott voltam velük. Kékre gémberedett a kezük, több órát fagyoskodtak a gödör­ben. Ä vezetéket ugyanis egyszerűen kilyukasztotta az a sós hóié, amely az út­ról rést talált olvadáskor. Majd a nagy fagy szétre- pesztette a csövet. — De ez a hiba akárhol bekövetkezhet! — Mint ahogy már meg is történt, de szerencsére csak ilyen házvezetékek­nél. Akkor lenne még na­gyobb baj, ha a fővezeté­keknél következne be. Kü­lönös gondot fordítunk a Síp utca, Bethlen Gábor utca, Pacsirta utca környé­kére. Itt fővezetékek halad­nak. Ha a Mező utcán el­fagyna valamelyik szakasz, egész Örökösföld maradna fűtés nélkül! — Még egy kérdés! Ha létezne az a sokat emlege­tett térkép, amelyen az összes közmű vezetéke lát­szik, akkor a kivitelezők véletlenül sem vágnának el egyetlen vezetéket sem? — Mi, a magunk hálóza­tát tíz centiméteres pontos­sággal feltérképeztük. Úgy tudom, a többi közszolgál­tató is elkészült vele. Csak össze kellene fésülni, azaz egy térképre kellene tenni valahányat. S akkor való­ban nem következne be ilyen sajnálatos hiba, ame­lyért a magunk és a kivi­telező nevében is elnézést kérek. Az elmúlt tíz év leg­keményebb telét éljük át. Higgyék el, mindent meg­teszünk azért, hogy a prob­lémákat a fogyasztóink le­hetőleg ne érezzék meg. Zemplén helyett Kabalás Nem baj ha latyakos, csak csússzon téli sportolós napot, de ami ké­sik, nem múlik. Lesz még az idén hó és tart még a tél. Mos be kell érniük ennyivel. A környék legvidámabb és egyben legboldogabb kisgye­reke Lacika volt. Már annak is sikongatva örült, ha lecsúszott a domboldalon. Az igazi öröm­ujjongás akkor tört ki belőle, amikor sikerült felborulni mű­anyag szánkójával. Szülei el­mondták, nagyon sajnálják, hogy nem tudtak hamarabb ki­jönni. Annyira lekopott a hó­réteg és olyan vizes, hogy az már balesetveszélyes. Egy- egy bukkanónál már kilátszik a föld és a sár alaposan vissza­fogja a szánkót. Az örökösföl­di lakótelepen laknak és egész héten nem volt idejük kijön­ni. Pedig gyakrabban kellene a szabad levegőn lenniük, mert a kisfiúnak légzési zava­rai vannak és az orvos is ezt tanácsolta nekik. A nedves hótól Lacika kezeslábasa csu­rom vizes lett, de láthatóan nem bánta a kissrác. Önfeled­ten hancúrozott és élvezte az élet minden pillanatát. Amilyen nehezen akart megérkezni az idei havazás, annál bőségesebb volt az égi áldás. Decemberben alig telt el egy hét, és már sportolásra alkalmas hóréteg fed­te a tájat. A nyíregyháziak kedvelt sí- és szánkózóterepe a kabalási domb. Szombaton délelőtt itt néztünk szét. Fekete Tibor (Új Kelet) Amilyen nehezen akart meg­érkezni az idei havazás, annál bőségesebb volt az égi áldás. Decemberben alig telt el egy hét, és már Sportolásra alkalmas hóréteg fedte a tájat. A nyíregy­háziak kedvelt sí- és szánkó­zóterepe a kabalási domb. Szombaton délelőtt itt néztünk szét. Sajnos a hétvégével együtt beköszöntött az enyhülés is. Már pénteken délután hó he­lyett csak ónoseső hullott az égből, és a hőmérő higanyszá­la sem csökkent plusz két fok alá. Szombaton folytatódott a „murcsós” idő, és még latya­kosabb lett a már porhanyós- nak egyáltalán nem nevezhető hóréteg. Máskor nehezen talál­ni üres parkolóhelyet, most alig tizenöt—húsz gépkocsi vára­kozott a dombok aljában. Az egyikről éppen akkor emelték le a felfújtatott dömperbelsőt. Gondos gazdája még vastag nejlonnal is behúzta, hogy ne szakadjon ki olyan könnyen és ezzel legalább még alja is van a szerkezetnek. Később megle­petten tapasztaltuk, milyen gyorsan siklik a havon, ráadá­sul , Jcarambolkor” megvédte a benne utazókat. Akadt itt más elmés talál­mány is. A legegyszerűbb a pa­pírhulladékkal megtömött sze­meteszsák volt, a legbonyolul­tabbnak és egyben a legna­gyobbnak egy hatszemélyes gumicsónak bizonyult. Egy­szerre az egész család lecsúsz­hat vele, és teljes biztonságban érezhetik benne magukat. Szin­tén ötletes találmány a vastag nejlonnal behúzott gumimat­rac is. Bár ezen csak egy sze­mély utazhat, de nagyon hamar leér vele a lejtő aljára. Szánkót csak elvétve lát­tunk. Az egyik ilyen hosszabb faszánkón érkezett a család. Mint elmondták, a héten majd’ mindennap kijöttek a dombok­ra, de ma volt a legrosszabb a hó minősége. A gyerekeknek téli szünet van az iskolában és szerették volna, ha minél több időt töltenek a szabad levegőn. Amint elnéztük, a papa sem na­gyon bánta a virgonckodást és néha még szándékosan is felbo­rította a szánkót a lejtő alján. Családi össznépi kacagás kö­vette a produkciót. Odébb egy kisebb csoport verődött össze, ők nem látszot­tak annyira vidámnak, mint a többiek. Mint utólag kiderült, nem úgy sikerűit a napjuk', mint tervezték. Ők a Paszabi Bakancsosok és eredetileg a Zemplénbe indultak. Sátoral­jaújhelyen, vagy legalább To­kajban akartak síelni és szán­kózni, de az ónos eső miatt nem vállalták a veszélyes utat. Ha ló nincs, szamár is jó elv alap­ján Nyíregyházának vették az irányt és itt kötöttek ki. Kicsit szomorkásán mesélték, hogy természetjáró egyesületük már régen tervez egy hegyvidéki Nyíregyháza Fotó: Bozsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom