Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-06 / 4. szám
Czomba György Fotó: Bozsó ut IL.'L'ii Unióban a gyermekekért 1997. január 6., hétfő Ki ne emlékezne még arra az időre, amikor egy-egy iskolai ünnepség alkalmával nyakunkba kötöttük a kék vagy piros nyakkendőt és vígan énekeltük az indulókat? A rendszerváltáskor azonban dönteni kellett, mi legyen az úttörőkkel és a kisdobosokkal. Nyíregyházán, hogy ne hulljanak teljesen szét az addig oly jól működő Magyar Úttörőszövetség csoportjai, 1991-ben az Úttörőelnökség jogutódaként és egyben társszervezeteként megalakult a Nyírségi Gyermek Unió. Az unió munkájáról, múltjáról és jelenéről Czomba Györgyvezetővel beszélgettünk. — Jó öt évvel ezelőtt harminc iskolával karöltve úgy döntöttünk, létrehozunk egy olyan szervezetet, mely jogutóda lehet az úttörőszövetségnek. Elképzeléseink olyannyira beváltak, hogy ma már hetven szervezet huszonkétezer gyermeke tartozik hozzánk. Magyarországon a Xénia láz mellett a Gyermek Uniónak van a legnagyobb sikere. Mivel azonban dönteni kellett arról is, hogy miből teremtsük elő a fenntartáshoz szükséges forintokat, társszervezetként csatlakoztunk a Magyar Úttörők Szövetségéhez, mely bár megmaradt, egészen más formában folytatta tovább munkáját. Szakítottunk a régi hagyományokkal, félretettük a nyakkendőket és örsi indulókat. Olyan közösséget akartunk létrehozni, mely baráti társaságokként működik. —Hogyan működik ma az unió? — Az anyagiakat tekintve nekünk sem túl rózsás a helyzetünk. Évente két-két és fél millió forintból gazdálkodunk. így kimondva ez talán soknak tűnik, a valóságban azonban szinte a semmivel egyenlő. A Gyermek Unió fiatalkorú tagjainak munkáját és működését kétezerkétszáz felnőtt segíti, természetesen társadalmi munkában. Kicsit talán már megszállottnak is lehetne mondani ezt a társaságot. Gyakran vannak rendezvényeink, melyeket pályázati pénzekből valósítunk meg. Óriási sikere volt például a nemrégiben megtartott III. Országos téli találkozónak, mely hét-nyolc ezer embert mozgatott meg. — Ki a fő irányítója a különféle gyermekszervezeteknek? — Minden megyében van egy csúcsszervezet, mely összefogja a többfelé működő kis csoportokat. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen Szabolcsnak két ilyen szervezet is jutott. A mi Nyírségi Gyermek Uniónk mellett helyet kapott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek Társulás is, amely jelenleg körülbelül húszezer tagot számlál. Míg az első a Nyíregyházán és vonzáskörzetében élőket, a második a megye többi területén működő társaságokat fogja össze. így együttesen már több mint negyvenezren vagyunk a hozzánk tartozó gyerekekkel együtt a megyében. — Milyen programokkal várják az új esztendőben a gyerekeket? — Többéves hagyománynak teszünk eleget, amikor ebben az évben is megrendezzük a gyermek Ki mit tud?- ot, mely pontos mása a felnőttek versengésének. A különböző kategóriákban nevezett gyerekek első elődöntői még az apró kis falvakban, településeken kezdődik meg és hosszú az út, míg eljutnak a döntőig a nyíregyházi zsűri elé. A vetélkedő sikerét mutatja azonban az is, hogy tavaly csak versmondásra százhetvenen jelentkeztek. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kiskorú gyermekeket nevelő szülők nem szívesen engedik diszkóba az ifjúságot, bármennyire is megbíznak saját csemetéjükben. Érthető viszont az is, hogy már a tizenévesek is vágynak egy kis táncra, zenére, jó bulizásra. Számukra a legnagyobb öröm, hogy megkezdtük a tárgyalásokat a High-tech diszkó vezetőjével, miszerint havonta egy alkalommal, olyan napon, amikor a helyiség egyébként zárva lenne, gyermekdiszkót rendezünk, ahová csak szigorúan tizennégy év alatti fiatalok jöhetnek majd el. — Milyen a kapcsolatuk más országok gyermekszervezeteivel? — A régi Úttörőszövetség felbomlása és néhány év kihagyás után kicsit nehéz volt feleleveníteni a kapcsolatokat. Szerencsére azonban ez mégis sikerült, s ma már igazi barátoknak mondhatjuk többek között a finneket, a németeket és a szlpvákokat is. Szervezetünk főként szolgáltatóként működik, hiszen az iskolák rendszeresen segítségünket kérik nyári táborozások, csereüdültetések megszervezéséhez. A jövő hónapban minden oktatási intézménybe megküldjük a kínálatot, melyben fix áras és időpontos táborok lesznek felsorolva. Emellett persze magunk is szervezünk táborokat, melyek közül legismertebb a természetjáró és képzőtábor, valamint a Bala- ton-parti és csillebérci nyaralás. Alkalmi villám Rájár a rúd Nyíregyházán a Toldi utca 68. szám alatt lakókra. A legnagyobb hidegben lyukadt ki a házat tápláló távhő- vezeték. Úgyhogy költöztek barátokhoz, ismerősökhöz, „melegebb éghajlatra”. Tapolcai Zoltán (Új Kelet) De a baj nem jár egyedül. Szombat este arra lettek figyelmesek az ottlakók, hogy hatalmas földközeli villámlások után ki-ki- hunynak az utcai lámpák, majd egy idő múlva újra pislákolni kezdenek, újabb villám, újabb sötétség. A különleges jelenséget nem ufók okozták. A táv- hővezeték javításához gödröt ástak és az ásás közben megsértette a kivitelező az utcai világítás elektromos kábelét. Olyannyira, hogy a fázis csak úgy me- redezett a vezetékből. A lakók és lapunk is jelezte a hibát a TITÁSZ ügyeletének, akik azonnal leszigetelték a megsérült vezetéket. Kíváncsiságból felcsörgettük vasárnap délutáni sziesztájából a Táv- hőszolgáltató műszaki vezetőjét, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre. — Nagyon sajnálom az esetet, mert egy olyan kivitelezővel esett meg, akinek a munkájáról hosszú évtizedek után is csak jót tudok mondani. Azt azonban tudni kell, hogy a táv- hővezeték hibáját embertelen körülmények között kellett kijavítaniuk. Mínusz 18 fokban magam is ott voltam velük. Kékre gémberedett a kezük, több órát fagyoskodtak a gödörben. Ä vezetéket ugyanis egyszerűen kilyukasztotta az a sós hóié, amely az útról rést talált olvadáskor. Majd a nagy fagy szétre- pesztette a csövet. — De ez a hiba akárhol bekövetkezhet! — Mint ahogy már meg is történt, de szerencsére csak ilyen házvezetékeknél. Akkor lenne még nagyobb baj, ha a fővezetékeknél következne be. Különös gondot fordítunk a Síp utca, Bethlen Gábor utca, Pacsirta utca környékére. Itt fővezetékek haladnak. Ha a Mező utcán elfagyna valamelyik szakasz, egész Örökösföld maradna fűtés nélkül! — Még egy kérdés! Ha létezne az a sokat emlegetett térkép, amelyen az összes közmű vezetéke látszik, akkor a kivitelezők véletlenül sem vágnának el egyetlen vezetéket sem? — Mi, a magunk hálózatát tíz centiméteres pontossággal feltérképeztük. Úgy tudom, a többi közszolgáltató is elkészült vele. Csak össze kellene fésülni, azaz egy térképre kellene tenni valahányat. S akkor valóban nem következne be ilyen sajnálatos hiba, amelyért a magunk és a kivitelező nevében is elnézést kérek. Az elmúlt tíz év legkeményebb telét éljük át. Higgyék el, mindent megteszünk azért, hogy a problémákat a fogyasztóink lehetőleg ne érezzék meg. Zemplén helyett Kabalás Nem baj ha latyakos, csak csússzon téli sportolós napot, de ami késik, nem múlik. Lesz még az idén hó és tart még a tél. Mos be kell érniük ennyivel. A környék legvidámabb és egyben legboldogabb kisgyereke Lacika volt. Már annak is sikongatva örült, ha lecsúszott a domboldalon. Az igazi örömujjongás akkor tört ki belőle, amikor sikerült felborulni műanyag szánkójával. Szülei elmondták, nagyon sajnálják, hogy nem tudtak hamarabb kijönni. Annyira lekopott a hóréteg és olyan vizes, hogy az már balesetveszélyes. Egy- egy bukkanónál már kilátszik a föld és a sár alaposan visszafogja a szánkót. Az örökösföldi lakótelepen laknak és egész héten nem volt idejük kijönni. Pedig gyakrabban kellene a szabad levegőn lenniük, mert a kisfiúnak légzési zavarai vannak és az orvos is ezt tanácsolta nekik. A nedves hótól Lacika kezeslábasa csurom vizes lett, de láthatóan nem bánta a kissrác. Önfeledten hancúrozott és élvezte az élet minden pillanatát. Amilyen nehezen akart megérkezni az idei havazás, annál bőségesebb volt az égi áldás. Decemberben alig telt el egy hét, és már sportolásra alkalmas hóréteg fedte a tájat. A nyíregyháziak kedvelt sí- és szánkózóterepe a kabalási domb. Szombaton délelőtt itt néztünk szét. Fekete Tibor (Új Kelet) Amilyen nehezen akart megérkezni az idei havazás, annál bőségesebb volt az égi áldás. Decemberben alig telt el egy hét, és már Sportolásra alkalmas hóréteg fedte a tájat. A nyíregyháziak kedvelt sí- és szánkózóterepe a kabalási domb. Szombaton délelőtt itt néztünk szét. Sajnos a hétvégével együtt beköszöntött az enyhülés is. Már pénteken délután hó helyett csak ónoseső hullott az égből, és a hőmérő higanyszála sem csökkent plusz két fok alá. Szombaton folytatódott a „murcsós” idő, és még latyakosabb lett a már porhanyós- nak egyáltalán nem nevezhető hóréteg. Máskor nehezen találni üres parkolóhelyet, most alig tizenöt—húsz gépkocsi várakozott a dombok aljában. Az egyikről éppen akkor emelték le a felfújtatott dömperbelsőt. Gondos gazdája még vastag nejlonnal is behúzta, hogy ne szakadjon ki olyan könnyen és ezzel legalább még alja is van a szerkezetnek. Később meglepetten tapasztaltuk, milyen gyorsan siklik a havon, ráadásul , Jcarambolkor” megvédte a benne utazókat. Akadt itt más elmés találmány is. A legegyszerűbb a papírhulladékkal megtömött szemeteszsák volt, a legbonyolultabbnak és egyben a legnagyobbnak egy hatszemélyes gumicsónak bizonyult. Egyszerre az egész család lecsúszhat vele, és teljes biztonságban érezhetik benne magukat. Szintén ötletes találmány a vastag nejlonnal behúzott gumimatrac is. Bár ezen csak egy személy utazhat, de nagyon hamar leér vele a lejtő aljára. Szánkót csak elvétve láttunk. Az egyik ilyen hosszabb faszánkón érkezett a család. Mint elmondták, a héten majd’ mindennap kijöttek a dombokra, de ma volt a legrosszabb a hó minősége. A gyerekeknek téli szünet van az iskolában és szerették volna, ha minél több időt töltenek a szabad levegőn. Amint elnéztük, a papa sem nagyon bánta a virgonckodást és néha még szándékosan is felborította a szánkót a lejtő alján. Családi össznépi kacagás követte a produkciót. Odébb egy kisebb csoport verődött össze, ők nem látszottak annyira vidámnak, mint a többiek. Mint utólag kiderült, nem úgy sikerűit a napjuk', mint tervezték. Ők a Paszabi Bakancsosok és eredetileg a Zemplénbe indultak. Sátoraljaújhelyen, vagy legalább Tokajban akartak síelni és szánkózni, de az ónos eső miatt nem vállalták a veszélyes utat. Ha ló nincs, szamár is jó elv alapján Nyíregyházának vették az irányt és itt kötöttek ki. Kicsit szomorkásán mesélték, hogy természetjáró egyesületük már régen tervez egy hegyvidéki Nyíregyháza Fotó: Bozsó
